Na, eddig ugye az volt, hogy a csajok jó alaposan kicentrifugázták magukból a szart és azt kevergették jószerivel, melynek végtermékét a mostani részben fogják kényszermosollyal az arcukon szürcsölgetni.

Egy könyvbemutatóval nyitunk, de se nekünk se Hannahnak nincs akkora mázlija, hogy az ő bemutatóját pislogjuk körbe. Hannah egyik volt cimbinőjének a könyvét adták ki, mely a nagyon találó „Hagyj békén” (Leave Me Alone) címet viseli. A sors fintora, hogy ezzel a csajjal járt együtt író szemináriumra. És persze, hogy a mélyen tisztelt tanár úr is tiszteletét teszi a rendezvényen. Fasza amúgy a könyv, mert a csaj, miután mindene megvolt az életben, majd a fickója kinyírta magát, hirtelen csak úgy kiszakadt belőle a könyvének minden egyes betűje. Nem volt kihívás papírra vetni. Hannahnak meg azért jó, mert szenvednie kell minden egyes mondatért. Na, de a hirtelen jött sikertől nagyképűvé vált írópalántának most távozóra kell vennie a figurát, mert ugye itt egy csomó újságíró, és már gittelne egy jó keményet. A tanci bá meg behízeleg Hannahnak. Ne foglalkozz senkivel. Ő szarul ír, de te nem. Meginvitálja egy felolvasó estre, amire egy hirtelen nem érkezik válaszul.

Hannah már korán reggel apró-cseprő gondjaival nyúzza Marniet, aki jófejségből, meg saját magát is kímélve persze nem pofáz vissza és nem kérdez, csak legyenek túl minél előbb a történeten. Szóval a híressé vált írócsaj minden lehetőséget megragadott az életben, és ezt irigyli olyan kurvára Hannah, mert neki még egy szaros ÉDÁSZ tábor sem jutott fasza kis élménynek. Ezért lesz olyan tökös és bevállalja a felolvasó estet. Hol van ilyenkor öregapám bíborszív kitüntetése, amit most Hannah szíve fölé tűzhetnék? Egy kis intermezzo gyanánt, a tökig izzadt Adam valami freestyle beatbox-ot rögtönözve keresztül csapat a lakáson, és 10 perc magányt kérve, hogy nyugodtan ólomkatonázhasson, elvonul Hannah szobájába. Marnie azt javasolja Hannahnak, hogy cuppanjon rá a tanci bá brékójára, mert szerinte úgy összeillenének, mint a borsó meg a héja. Hannah a gyűjtögetőről szóló esszéjét fogja felolvasni, amit Marnie nem támogat, mert szerinte elég picsogósra sikeredett. Hannah elkezdene pampogni, hogy hogy merészeli, mire Marnie „Nekem Te ne…” helyzeti előnyét kiélvezve, mert ugye a lakás minden költségét ő fizeti, rohadtul néma üzemmódba lehet kapcsolni, barátosném. Jól van na. Tudja ő. Ezért jelentkezett Raynél melóra.

Jessa és Shoshanna New York rommá koptatott járdaköveit továbbkoptatva arról beszélgetnek, hogy mennyire elgondolkodtató ez a könyv, pláne az a rész, ami azt taglalja, hogy sosem tudhatjuk meddig élünk. A lófaszt nem, mert Jessa pontosan tudja, mert amikor megszületett, akkor az anyja jósnője felemelte, seggen csókolta és azt mondta, ez a gyerek 105 évet fog élni. Príma. Ezzel szemben Shoshanna nem vágja, hogy mikor fut ki végül az ő életének homokórája, ezért eldöntötte, hogy mostantól bevadul. Regisztrált egy randi oldalra, de nem ám valami olcsó szarra, nem. Ott ráírt egy tag, akinek menő neve van, meg menő munkája, mert piackutató tudniillik, ami ugye azért is jó, mert Shoshanna pont a piac nagy szerelmese, szóval ma délután találkoznak egy nyilvános helyen, mert ne adj Isten ha perverz lenne, akkor ne akarja meghágni egy pláza közepén mindenki szeme láttára. Úgy tűnik a bevadulásnak nem sikerült lenyomni a kényszeres paranoiát. Jessa meg, ha már úgyis üres lesz a kéró délután, akkor átrendezi picit, mert kell neki egy kis változás.

Hannah megkéri Adamet, hogy kísérje el a felolvasóestre, de nincs az az Isten, hogy ő oda betegye a lábát. Hogy miért? Mert az ilyen esteken azt érzi, hogy kurvára megfojtaná a felolvasót, és ennek tetejében csak picsakekszeket szolgálnak fel, amiből ugyan van édes, meg sós verzió is, de hús az lófasz nincsen bassza meg. Mindenki részeg és azt hiszi okosakat mond, pedig nem. Ezért nem megy ő ilyen rendezvényekre, és most sem tesz kivételt.  Eközben Jessa a nagy házalakításban vendéget kap, mégpedig a hippi fater feleségét. A hosszú, kínos csend után végül felkínálja a régi állás lehetőségét. Hannah meg már munkára készen jelentkezik Ray nagyfőnöknél. De ácsi. Mi ez a ruha bazmeg? Hannah valami – nem ismerem a zsargont – tudjafaszom milyen ruhában jelent meg, mire Ray egyértelműen haza küldi a faszba átöltözni, mert így úgy néz ki, mint aki azért rimánkodik, hogy megdugja végre valaki. Így nem kávézni fognak betérni az emberek, hanem hobók hada fog betámolyogni az üzletbe, hogy kifújhassák orrukat Hannah csöcseibe. Ray leadja a dress code-ot: valami csini ruci, meg szűk farmer. Semmi kertész gatya, semmi kantáros cucc, nehogy úgy nézzen ki, mint egy leszbikus.

Jessa és Katherine a kínos csendet felváltva kínos teázással múlatják tovább az időt, mely alatt Katherine megosztja egy álmát. „Azt álmodtam, hogy leszúrlak, többször is, majd megjelennek a gyerekek, meg az anyám, aki a férjemet szoptatja és mindenki engem néz, ahogy eszem a kis cafatkáidat. Majd egyszer csak kiszarlak, de nem egészen.” Ekkor világosult meg, hogy maradt benne még egy kis harag, amin így vagy úgy, de túl kell lendülnie, ezért inkább újra alkalmazotti státuszba emeli. Biztos, ami tuti alapon. Miért akar ő ennyire segíteni? Hát, mert csak. Érzi, hogy Jessa  azért szarja el maga körül a dolgokat, és generálja a fost, hogy ne kelljen az igazi énjével foglalkoznia, hogy ne kelljen azzá válnia, aki valójában ő. Jessa köpni, nyelni nem tud, mert ez a nő bizony, most kurvára átlátott a sűrűre szőtt szitán. Hannah is lejelentkezik Raynél, most már se nem „kúrjál meg”, se nem leszbikus kiszerelésben. „Megyek ma egy felolvasóestre.” Így próbál csevejt kezdeményezni, mert ugye minden mindegy, csak melózni ne kelljen alapon, ez is megfelel. Ez meg ugye ki a faszt érdekel, de ha már elkezdte, akkor had folytassa. És mit fogsz felolvasni gyöngyvirágom? Egy volt pasijáról, aki gyűjtögető volt. Közhely, közhely, közhely. Nagyjából ilyen mélységű érvelés után, rövid idő leforgása alatt Ray meggyőzi Hannaht, hogy inkább a halálról írjon, mert az sokkal valóságosabb.

Hannah becsekkol a felolvasóesten, majd egy borzalmas szöveg felolvasása után, melynek konklúziója, illetve végső kérdés felvetése, hogy talán mindenki csak egy mosdót keres, Hannah fárad a pódiumra. Úgy volt, hogy egy volt faszijáról szóló esszét fog felolvasni, de mivel azt elég sokan negatív hangnemben illeték, ezért inkább az idefel úton írt egy kis akármit, amit most szívesen megosztana a nagyérdeművel. A vicces felvezetés után jön is Pilinszky négysoros versével megegyező hosszúságú novella, ami úgy szar ahogy van. A felolvasások utáni kötetlen beszélgetésben egy idős nyanya feltesz egy kérdést, ami inkább kijelentés. Arrébb biceg az aptyukkal. És már jön a is a tanci bá. Mi volt ez? A gyűjtögetős fasziról szóló téma jobb lett volna. Hát ezt már sosem tudjuk meg. talán, jobb is ez így.

Hannah hazaér, de a meleg fogadtatás helyett, rideg körülmények fogadják. Námban nem repkedtek úgy a golyók, mint itt a szúrós megjegyzések. A „nincs kedvem rólad beszélgetni”, meg a „miért eszed meg mindig a joghurtomat” addig fajul, hogy nemhogy teljesen kiborul a bili, hanem hogy annak teljes tartalma Hannah nyakába zúdul. Te vagy a gennyes fekély. Nem is,mert Te vagy a gennyes fekély. Nem, mert én mondtam előbb, és tükröt mutatok. Én kurvajó barát vagyok, Te meg nem. Hát ez pont fordítva van, mert én vagy a gecijófej öribarinő, Te meg nem. Az öt perces dühroham és érvhajhászás után egyértelmű megállapodásra jut Marnie és Hannah. Nem vagyok a barátod. Húzz a faszba, nem is akarlak látni. A két barátnő együttélése ezen a szép estén ért véget.

A hirtelen felindulásból felemlegetett szétköltözés másnap is esedékes lesz-e, valamint, hogy hogyan vadul be Shoshanna, és hogy Jessa magához engedi-e valódi énjét, az a következő heti évadzáró részből kiderül.