Szerintem nem kell bemutatnom a Spektrum eredetileg Man v. Food néven futó műsorát, ami már nyolc évadon keresztül stabilan adáson van, így mi magyarok is belekóstolhatunk ebbe zsír dús, cukorbeteg, húsimádó szombat déli műsorba. Adam Richman – a Spektrum fizetett udvari bolondja – azért járja Amerikát, hogy bebizonyítsa, tényleg kolbászból van a kerítés továbbá, hogy a legbetegebb evőversenyeken indulhasson, és rendszerint rosszullétig tömje magát mindenféle elvetemült séfek, borzasztóan súlyos, csípős ételkészítményeivel. A hogyvoltot követőknek üzenem, hogy a műsor koncepcióját figyelembe véve, én inkább egy lágyabb könnyebben fogyasztható röpke, - a karakterek számát tekintve –szinte már diétás méretű bejegyzés salátával kívánok szolgálni, így megfűszerezve a nyári kötelező olvasmányok monoton jellegét, és a szürke, túlzsúfolt hétköznapok, légkondicionálók és ventilátorok társaságában tengetett egykedvűséget.

A mai adás attrakciója a Memphisben készülő Jeti-burger elfogyasztására tett kísérlet, mely kihívásra 1300-an jelentkeztek, melyből csak 4 embernek sikerült magába gyűrni a gigantikus méretű hambit. De nem eszik azt olyan forrón, előbb Adam pózerkedik egyet Memphis leghíresebb utcáján, hogy elmondhassa a felkonfot, és már mennek is (Gus’s Fried Chicken) Gus csirke falatozójába, és valamilyen oknál fogva már érezzük, hogy nem a messzi földön híres cézár sali miatt olyan neves ez a kis étterem. Adam szúrópróba szerűen odapofátlankodik mindenki asztalához, hogy megkérdezze, mitől olyan finom Gus csirkéje. A válasz egyszerű: „Pont jó az íze. Nem száraz, mégis ropogós.” Adam, Gus özvegyét faggatja, hogy milyen technikával érdemes megkóstolni a mennyi csirke szárnyakat, aki a nemes egyszerűség jegyében prezentálja a mozdulatsort. „Há’ így e. Megfogod oszt bekapod.” A konyhára megy kuncsorogni Adam, hogy megtudja a titkos receptet, de azt pont nem mondják el neki. Adam még puncsol egy sort, hogy mennyire istenkirály dolog, hogy egyesével levágják a felesleges zsírt a csirke alkatrészekről, majd így mártják a speckó panírba, és így rakják a forró olajba, mert bizony ez nagy tudomány kérem szépen.

A következő helyszínen, a változatos étrendet szem előtt tartva bordafalatozásra kell előkészíteni az ízlelőbimbókat. Charles Vergos már ’73 nyarán – általam kreált fiktív dátum – kitalálja a tutit, hogy görög létére, görög fűszerekkel fogja megspékelni az oldalasra szórt száraz fűszerkeveréket, mely így elkészítve az újdonság erejével fog hatni az együgyű memphisi emberekre. A (Charles Vergos’s Rendezvous) Randevú nevet viselő falatozó beindult, és azóta is annyira imádja a nép, hogy mérföldeken át levezetett hosszú órákat, és több gallon benzint nem sajnálva elutaznak idáig, hogy a rendelés és fogyasztás után, hasukat finoman megpaskolva egy igazán jóízűen öblöset böföghessenek az ide betérő vendégek. Ezt tudja nyújtani a hely, de ezt stabilan.

Jöhet végre az erőpróba, a Jeti-burger evés. A Rocky Balboa féle edzés, montázskoppintás után, Adam készen áll, hogy szembe nézzen legősibb ellenfelével, a 3,5 kilós Jeti-burgerrel. A lényeg csak annyi, hogy ezt az irdatlan mennyiségű kaját 60 perc alatt kell száj-nyelőcső-gyomor kombóval a semmivel egyenlővé tenni, mert ha nem akkor bukó. Ha sikerül, akkor az evés után, de még a rosszullét előtt készülő fotó kikerül a dicsőségfalra, amin eddig három, nem túl őszinte örömöt tükröző arckifejezésű ember portréja árválkodik. Akkor nézzük hogyér adják azt a hambit. Nyílván a húspogácsán van a hangsúly, ami alsóhangon a 2 kilót súrolja. A zöldség meg az egyéb puccparádés körítések szinte csak díszként funkcionálnak. Akkor kezdődjék hát az evés. A kezdeti lelkesedésnek, a „több napos” koplalásnak és a szűz kéz szerencséjének köszönhetően sikerül 20 perc alatt megenni a fél Jeti-burgert. Félidőnél már csak a burger negyedével kell szembenéznie, de ide már kevés a bíztató szó, az egykori győztes jó tanácsa, hogy ne lélegezzen, csak egyen – vagy, ahogy szépreményű Regős Bendegúz mondaná: hunyjuk be a szemünket, oszt úgy falatozzunk –, mert itt már a friss levegő és az asztal körül megtett kisebb séta sem segít. Adam visszaül, és a zsír kóma esedékességét számításba véve inkább bedobja a törcsit, feladja a versenyt és nem eszik egy hétig.