„Boldog születésnapot Raynek, a buzernyáknak”, fogad minket a felirat az őrsön, meg persze rengeteg szétvert cucc, és szemét, Chris a földön fekszik még mindig egy sörösüveget szorongatva, szemmel láthatóan csak úgy fröcsögött a kula előző este, Samet is hívták volna, de Ray szerint csak elrontotta volna a bulit. Sam meg is jegyzi, hogy még őket hívják rendőrségnek. Talál egy telefont, ami rejtélyes módon úgy csörög, hogy közben valaki jókedvében kitépte a vezetéket a falból, Sam anyja szól a kagylóban, Sam most már biztosan máshol van, mivel ahol az agyában a színes foltoknak kellene lenniük, nincs ott semmi, délután pontban kettőkor lekapcsolják a lélegeztető készülékről. Sam kiakad, nem halt meg ő, ne higgyék már ezt, felkap egy széket, és széjjeldobálná mérgében. Phyllis zavarja meg a buli újraindítását, egy faszi a Manchester Gazette-nél (biztosan a helyi Blikk, Új Ász, és Story magazin brutális keveréke) foglyul ejtett pár újságírót, és azzal fenyegetőzik, hogy pontban kettőkor megöl egy túszt. Sam megígéri, hogy senki sem hal meg ma. Főcím.
Úgy látszik, hogy ’73-ban még nem ismerték az izoláció fogalmát, mert mindenféle muki mászkál a helyszínen, Sam ki is ürítteti a szerkesztőség épületének környékét, mert emberünk simán le tud puffantani néhány firkászt bekötött szemmel is, délután kettőig van 5 teljes órájuk, hogy megoldják a dolgot. Megjön a góré is, Sam azonnal közli vele, hogy az általános eljárásmód szerint csinálják a dolgokat, góré életében nem hallott ilyenről, sebaj, van rá 30 éve, hogy megértse. Góré Chrisszel hajtaná el az embercsordát, aki nem szívesen kiabálna senkivel, eléggé másnapos, ő előző éccaka túlfröcsögte magát. Ez a górét nem zavarja meg abban, hogy egy jót húzzon a laposüvegéből, kutyaharapást szőrivel, majd közli, hogy Sam ne keresse a mesterlövészeket, ott állnak mellette, majd ők kilövik a fickót.
Sam vázolja a tervet: kettős kordont kell felállítani, a legbelső területre csak ők mehetnek be, hívjuk ezt fánknak. Lekváros, vagy pudingos az a fánk? Közben befut egy újabb újságíró, Mr. Barton, góré önként és dalolva küldene be egy újabb túszt, és előbb hallgatna egy fikára a zsepijében, mint hogy Bartonra figyeljen. Barton azonban elmondja, hogy kik a túszok: George Bates szerkesztő, Doris titkárnő, és Jackie Queen újságírónő (góré arcáról süt, hogy van valami köze a nőhöz). A túszejtőt nem ismeri személyesen, de nagyon ismerős az arca, csak nem tudja, honnan. Az újsággal tényleg van valami baja Huntnak, szerinte ezt a sztorit is nyilván kiszínezik majd kicsit, de Bartont sem kell félteni, ők is ismerik a górét, höhh. Néhány lövés dördül, góré ezt direkt támadásnak veszi maga ellen, és már szétdurrantaná a túszejtő fejét, de Sam tudja, hogy csak keménykedni akart a fickó, nem ölni. Sam másik elméletében nem hisznek nagyon, hogy a túszejtő bármit is akarna, márpedig de – quid pro quo, valamit valamiért, ha adnak neki valami ajándékot, jutalomból talán elenged egy túszt.
Sam odasétál az ablak közelébe, tudatja a túszejtővel, hogy ő a főnök, ne aggódjon, Sam csak azért van ott, hogy megszerezze, amit akar, közben a többiek előkapják a stukkereket, mindenki látható nagy műgonddal pörgeti meg a revolvertárat, mint a Piszkos Harry, vagy mint Tommy, a Török társa. A fickó kiszól az ablakon, hogy az már megvan, viszont amikor Sam a nevét kérdezi, inkább becsukja megint az ablakot, nincs nagyon kedve dumálgatni. Sam felállított egy válságközpontot, Barton tollforgató terrorista úr átad neki egy mesterkulcsot, mert inkább Samnél legyen, mintsem a górénál, aki már nagyon követelte. A túszejtőt mindentől elvágták, csak a rendőrökön keresztül tud kommunikálni, azaz pontosan Samen keresztül, mert félő, hogy a góré beszól neki valakit amivel felidegesíti. A góré és Ray ezért sértődötten húznak ki a válságközpontból, és merednek rá az ablaküvegre, hogy fejbekaphassák a túszejtőt. Ja, és alig van hátra 4 óra.
Előkerül még egy szemtanú, aki szerint a túszejtő brutálisan átlagos ember, de olyannyira, mint Mr. Celofán a Chicagóban, csak itt barna kezeslábasban mászkál, sovány, és göndör haja van. Kiderül, hogy van egy zöld furgonja is, amit leparkolt a szerkesztőségnél, Sam kicsit turkál a járműben, és meg is van a fickó neve és címe: Reg Cole. A góré szerint a lakásában már nem fogják megtalálni. Sam és Annie elmennek azért a placcra, hátha találnak valamit, elvégre a hölgy a cihológus. A fal tele van mindenféle hősies jelképpel, művelt emberrel van dolguk, mert Brechtet olvas, Browingot, Giles-t, Brechttől van is egy idézete: „Boldogtalan az a föld, melynek nincsenek hősei”, úgy tűnik, hogy egy háborús faszagyerekkel van dolguk, kitüntetések sorjáznak mindenütt, biztosan ő rambózta le a fél Wehrmachtot. Messerchmitt repcsiket karatéjozott le, sőt, biztosan a gépágyúval felszerkezett Hitlert is ő nyomta le, hehe. Sam kissé bepánikol, mert elég sok időt basztak el, fél 11 is elmúlt, Annie pedig visszaküldi a szerkesztőséghez, mert a többiek amilyen barmok, még a végén valami hülyeséget csinálnak.
Mire Sam odaér, a góré dörzsöli a tenyerét, és reméli, hogy Cole ablakot nyit, na de miért is tenné ezt? Biztosan bedurrantott, és szellőztetni akar, ha megteszi, fejbelövi, aztán mehetnek haza. Sam még egyszer megpróbál beszélni a fickóval, szépen el is jutnak a recepcióig, de kurva meleg van, mi történt? A góréék a külső kazánt beizzították, emiatt van dögmeleg, hátha kinyitja az ablakot, puff, mehetnek haza. Cole is előkerül, aki szeretné, ha lecsavarnák a fűtést, mert már Doris rosszul van, és bárki meghalhat amúgy is, továbbá ne provokálják tovább, mert üt ám, de hirtelen. Sam bepróbálkozik, hogy egy orvost küldjenek Dorisnak, de nem engedi Cole, és még kiengedni sem hajlandó a titkárnőt. Sam agyal, hogy mit lehetne tenni, a góré első és utolsó ötlete az, hogy betör egy hadsereggel, esetleg rájuk gyújtja az épületet, de egyik sem túl civilizált dolog, lássuk be. Annie jön elő egy érdekes ötlettel, őt ugyanis alapvető nővéri ismeretekkel is ellátták, azaz ha ráadnak egy nővérke-jelmezt, akkor talán beengedné őt Cole, hogy megvizsgálja Dorist. Sam idegenkedik ettől, elég veszélyes vállalkozás, de ilyen a zsaruk élete.
Chris legbelső fétise is lelepleződik, a góré pedig stukkert adna Annie-nek, de Sam nem engedi, lehet hogy megmotozza, aztán baszhatják a dolgot, ezért a fegyver nélkül engedik csak be. Reg kijön egy tússzal, Annie bemegy, Sam próbál valamilyen infót kihúzni Regből, de nem megy vele semmire. Kint a szerkesztőség előtt Sam érdeklődik, hogy van-e valami a góré, és Jackie közt, mert fújnak egymásra ezerrel. A dolog még nem derül ki, mert sajnos befut a másik nyomozócsoport, a már régen látott dísziáj Litton, aki nem szarozik, azonnal megy az épületbe kóvbojoskodni, közben beszól a górénak, aki fel is veszi a kesztyűt, és rögtön megfenyegeti Cole-t, aztán Litton egy bazihangos elektromos erősítővel ugyanezt teszi. Sam tiszta ideg, egyetlen túszt se szeretne holtan látni, na ilyen fogalomról még nem hallott Litton, hogy „mindenki túléli”. Sam leszereli azzal, hogy az újságokban nagyon jól mutatna, hogy „mindenki túlélte”, Litton is elgondolkozik ezen, aztán mégsem lődözget. A góré lelőné, Sam kiakad, a túszejtőt nem bántjuk, igen ám, de a góré Littont akarná lepuffantani, hogy nyugton maradjon. Reg Cole kiszól, néhány szendvicset szeretne, meg vizet, de hirtelen. Litton megint közbepofázik az erősítőjével, ad két órát, aztán szitává lövi, irgum burgum, gyorsan a góré is beszáll a küzdelembe, nehogy higgyé’ má’ Littonnak, az első adandó alkalommal lelőne! Pont dél van, 2 órájuk maradt, hogy megoldják a túszdrámát.
Sam hozza a kaját, jó hangosan mond mindent, nehogy idegességében ledurrantsa Cole a fejit, Samből épp kihúzzák a katétert. Cole már várta, túsznak ott van Annie, és kicsit felpaprikázódott azon, hogy Sam szerint tudna rajta segíteni. A hepciáskodó zsaruk közül most meg a góré kerül elő megint, fegyvert fog Cole-ra, de még mielőtt az idegbajában lelőne valakit, Sam gyorsan kikapja a góré kezéből a fegyvert, és Cole-nak dobja. Hunt nem érti meg a helyzetet, leragadt annál a résznél, hogy valaki az ő stukiját odaadta a túszejtőnek, hát mégis hogy képzeled ezt?! Most már Samet, és górét is foglyul ejtette Reg, egyre faszább a helyzet. Bent a szerkesztőségben kurva nagy hőség van továbbra is, Reg Sam unszolására ad egy jutalmat, mégpedig a góré stukkerét kidobja az ablakon, amit ő nagyon nehezményez. Reg elmondja, hogy mit akar: a 2 óra az bizony az esti napilap lapzártája, és a saját sztoriját akarja megíratni, súlyos igazságtalanság történt vele kérem. Annie arrébbvinné Dorist, a górét kéri meg erre, hopsz, Regnek azonnal leesik egy rendőrlányt küldtek be nővérkejelmezben, enyhén szólva ideges lesz, hisz neki a szavukat adták, hogy nem akarnak trükközni. Egyetlen dolgot akar, hogy tudják meg, mi kavarog a fejében, hogy egyszer őt hallgassák meg. És amiért Sam megpróbálta átverni, őt fogja agyonlőni kettőkor. A górét igazán csak azzal tudta azonban felhúzni, amikor az a szomjas szerkesztőnek adná a laposüvegét, erre Reg elveszi, és kiöntözgeti a földre, hát miféle szörnyeteg lehet ez? Góré szerint Reg elárulta magát, szerinte egy öreg, nem elismert katonáról van szó, kezd melegedni, annyit mondok.
A két rendőrt szépen összebilincselte egymással, meg a radiátorral, a góré szerint ez volt Sam legszarabb tárgyalása. Sam valami csúnya dolgot gyanít, mert azt mondta Reg, hogy a félelem miatt vagy hősök, vagy gyávák lesznek az emberek, biztosan látott valamit a háborúban. Jackie odalibeg, hogy a górét idegesítse, de legalább ad neki egy slukkot a cigijéből, konkrétan az arcába fújja füstöt, elégedje meg ezzel. A góré szerint Jackie egy hárpia, mellesleg nagyon rámászna, de ennyi, Sam beszól neki, hogy miért van az, bárhova is megy, mindenütt rengeteg barátja lesz? Már háromnegyed egy van, a szerkesztő már a vázából issza ki a vizet, Reg pedig felolvas a készülő cikkből egy részletet, nagyon ékesszólóan megfogalmazva a problémáját, igen ám, mutat rá Jackie, de az olvasók majd biztosan arra a részre ugranak majd, amikor szétlövik a fejét. Sam már rájött a feladvány egyik részére, mert Reg kivételesen intelligens, ugyanakkor úgy érzi, hogy nagyon alulértékelik szegényt, továbbá elege lett az álszent világból, miután rájött, az élet ünnepének tartott költemények nem igazak. Közben Dorisnak szívrohama van, Sam tud segíteni, és segít is, szívmasszázzsal visszahozza az életbe szegény titkárnőt, persze senki sem látta ezt a technikát azelőtt, Reg pedig inkább kiengedi Dorist, nehogy tényleg meghaljon bent.
A góré tovább idegesíti Cole-t (a sztorijából biztosan film lenne, a főszerepben Richard Burtonnel), és még a szerkesztőnek sem áll be a pofája, mert az simán kisétálna a szerkesztőségből, nehogy neki essen baja, az önző állatnak, aki szeretné most már Cole-t hallhatatlanná tenni. Reg felhúzza magát, jónéhány aprócska információt mond el a szerkesztőről, még azt is, hogy általában Jackie írja meg helyette a vezércikket, de az újságírónő neve sosincs feltüntetve. Mindenki pillázik, ezmiez baszdmeg, kémkedik utánunk, a nagy francokat, Reg Cole 8 rohadt éve ott dolgozik, és egy pillanatra sem vették észre. Sam próbálja leszerelni Cole-t, hogy most még becsülettel távozhat, erre a szerkesztő bepánikol, és elrohanna a fenébe, mire Reg a karjába ereszt egy kis ólmot, a döbbenetet nem is tudná palástolni az arcán. A góré rájön, hogy sosem harcolt a háborúban, csak szeretett volna, Reg ezután Jackie-vel íratja meg a cikket. Sam csinálna valamit, már alig van egy órájuk, miközben a góré már megelőzte, és egy gemkapoccsal kinyitotta a bilincset, trust the Gene genie. A góré eljátssza, hogy bazirosszul van, elájul, Sam szerint zsírallergiája van, zöldséget, gyümölcsöt kéne ennie, és koleszterinszegény ételeket. Sikerül Cole-t odacsalogatni, góré keményen pofánveri, aztán érthetetlen módon ahelyett, hogy lefognák Cole-t, inkább mindannyian elrohannak a vészkijárat felé, ami zárva van, így Reg mindenkit foglyul ejt megint, és a góré is kap egyet a stukker vasával az arcába.
A rendőröket Reg elzárta, nincs más lehetőség, mint a halál előtt eldumálgatni a legjobb emlékekről. Annie-nek ez a diplomaosztója volt, amikor egyik kezében egy üveg borral, a másik kezében meg a melltartóját pörgetve ugrott a vízbe egy hidról, a górénak ez semmi bakker, nem is értem, hogy a Másnaposok folytatását miért nem vele csinálják meg. Sam legjobb emléke az, amikor főfelügyelő lett, azaz pontosabban amikor felügyelő lett, de Annie unszolására csak előhúz magából egy nagyon régi emléket: a negyedik születésnapján nagyon-nagyon várta az állandóan távollévő apját, aztán egész nap nem jött, végül az utolsó pillanatban zuhant be, a „Jolly good fellow”-ot énekelve. A góré legjobb emlékét már nem akarja elmesélni, mert neki nincs dicső pillanata, szerinte szarkotrás ez, meg kérdezze meg Jackie-t, hogy milyen meló ez. Jackie megjelenik, és elmeséli a góré talán egyetlen nagy hibáját: egy több órás dráma végén az elkövető nekirohant a tömegnek egy fegyvernek látszó tárggyal a kezében, és a góré szitává lőtte. Igen ám, de a tárgy a kezében egy szimpla bot volt, nem fegyver, viszont Gene is több órás idegfeszültségben szenvedett már, kvázi reflexből lőtte le, másképp miért futott volna a tömeg felé, ha nincs nála fegyver? Emiatt a dolog miatt az újság keresztre feszítette, továbbá az emberek undorodtak tőle az utcán, nem beszélve arról, hogy a nagy felhajtást Gene mindig is gyűlölte, neki ez nem lételeme, és a firkászok cikkei miatt ő vitte el a balhét. Jackie nem ezt akarta felemlegetni most, csak informálja őket, hogy pontban kettőkor megöli Samet, 20 perc múlva. Sam fejében megint előjön az erdős látomás, a kérdés az, hol vagy? 20 perccel később Reg jön, Sam utoljára próbálkozik valamivel, és előkapja azt a Brecht-idézetet, de ez csak az egyik fele, teljesen így hangzik: „Boldogtalan a föld melynek nincsenek hősei. Nem! Boldogtalan a föld, melynek hősökre van szüksége”. Azaz ha Reg nem lehet hős, majd magából gonoszt csinál, hogy így emlékezzenek rá.
Ideje a kivégzésnek, nem meglepő módon Reg legalább annyira ideges, mint Sam, a góré ráadásul beígérte, hogy kurva gyorsan kell használnia a fegyvert újra, mert ha Samet lelövi, akkor a góré széttépi őt. Reg szerint Sam már élőhalott, a szíve ver, lélegzik, de ez már csak az élet illúziója csupán. Sam kétségbeesetten gondol élete legszebb emlékére, és sikerült felidéznie: amikor az apja fütyörészve csak megjelenik a születésnapján, Sam mosolyog, az utolsó pillanatban pedig megjelenik Litton, a kivégzés elnapolva. A góré még időben elgáncsolja Littont, majd leszerelné szóban Cole-t is, de az rálő, baszdmeg, a sorozat legjobb karakterére nem lehet büntetlenül rálőni! Reg megdöbben, gyorsan lefogják, Sam kiakad, senkinek sem kellett volna meghalnia. Chris észreveszi, hogy valami szivárog a góréból, aminek határozottan scotch-íze van, lehet már ilyen sokat ivott belőle, de nem, mert a góré felkel, nem talált a golyó. Egész pontosan a laposüvegét találta telibe, Sam szerint erre az esély igen pici volt, de a góré gyorsan előhúz még két laposüveget innen-onnan, némileg módosult az arány. Aztán röhejes módon Reg valahogy kiszabadítja magát, és öngyilkolni készül, de sikerült Samnek leállítania, és Cole-t sikerült elszállítani – mindenki túlélte az eksönt.
Ha már ott vannak, gyorsan nyilatkoznak az újságíróknak is, a góré vázolja, hogy mi minden történt, kicsit pofátlanul az általános eljárás fánk-módszerét is lenyúlja, de kit zavar. A cikket ki más írná meg, mint Jackie, és biza’ az is benne lesz, hogy a górét meglőtték, de ő nagyon okosan előre felkészült erre, és speciális védőfelszerelést viselt erre is gondolva. Sam közben agyal, hogy pontban kettőkor miért nem kapcsolták le a gépekről, Annie szerint csak élveznie kellene egy picit a pillanatot. Este a kocsmában már mindenki a dicshimnuszt olvassa a góréról, Jackie Queen is tud rendes lenni, nahát. Samnek nagyon csörög a telefon, amit senki sem hall, ezért ő felveszi: azért nem kapcsolták le, mert Sam anyja látta, hogy Sam mosolyog, tehát semmiképp sem merülhetett el a kómában. Sam most már meri élvezni a pillanatot, és a górétól megkérdezi, hogy milyen érzés hősnek lenni: mintha be lennék baszva. Annie berakja Louis Armstrongtól a What a wonderful world-öt, mint amit hallhattunk már az epizód elején is, minden jó hát, ha a vége jó. Végefőcím.
Facebook kommentek