Nincsenek jó híreim. Minden túlzás nélkül emberpróbáló feladat volt a Megasztár első döntőjét végigszenvedni, és nem csak a laza 3 órás műsoridő miatt. A helyzet az, hogy a TV2 fáradságos munkával kiölt a „saját fejlesztésű tehetségkutatójából” mindent, aki szerethetővé és élvezhetővé tette egykor, és mára nem maradt belőle más, csak egy műanyag és izzadtságszagú X-faktor klón, melyben sikerült a példakép összes hibáját is átvenni. Minderről majd részletesebben a hogyvolt során, de ezt le kellett írnom így az elején, mert még most sem hiszem el, hogy tudták következetesen kiirtani a műsor értékelhető elemeit. Jönnek az énekesek az új Csillagdallal, és rögtön feltűnik, hogy a stúdió és a színpad összement. Ez még elmegy, végül is soha senki nem tudta bemozogni azt a hülye formájú színpadot, de hogy feltűnően playback a produkció, az már jobban zavar, és ezt el kell majd szenvedni minden élő show elején, lehet, hogy egyszerűbb lesz kapásból az adás kezdete után 3 perccel bekapcsolni majd a tévét, már ha egyáltalán.
Clau és Trilla jön jin/yang hangulatú fekete-fehér együttesekbe csomagolva, és üvöltve, mert egyikük sem tudja képzelni, hogy üvöltés nélkül is lehet vezetni egy ilyen típusú műsort. Máris megtudjuk, hogy van tematika, méghozzá 21. századi dalok, nagyszerű, 11 év zenei terméséből már csak lehet néhány hallgatható számot kiválasztani. Zsűri érkezéséből érdemes lenne egy párhuzamos montázst összevágni az X-faktor mentorbemutató pillanataival, tanulságos lenne, erről ennyit. Ezek után Claudia bejelenti, hogy már lehet szavazni! Mire? Arra, hogy kinek volt a legmeggyőzőbb a szájmozgása a nyitószám alatt, vagy arra, hogy kinek zselézett legkevésbé hülye frizurát a fodrász? Van idén egy újítás is, méghozzá, hogy minden héten lesz egy mentor, bocsánat dedikált zsűritag, akinek a feladata az összes produkció koordinálása lesz. A megfelelő cipősarok-magasság kiválasztásától a táncosfiúk seggének szakszerű stíröléséig mindent felölel ez a tevékenység. Mostani hetesünk (a kifejezést köszi Mester Tamásnak, máris átvettem) Mariann, meg is nézhetünk egy kisfilmet arról, hogyan látta el ezt a nemes feladatot, és nem fogjátok elhinni, egy Táblagép tölti be a képernyőt a videó első fél percében, erről azt hiszem, elég is ennyit elmondani.
Kezdjünk már bele a produkciókba, mielőtt végleg elmegy a kedvem az egésztől. Szakos Andi jön, olyan fél méterrel rövidebb hajjal, mint megismertük, gondolom, ennyi volt a még ép része a hajának, amennyit meghagytak. Nóta előtt természetesen kisfilm, naná, hogy lesz benne szponzorpiából való ivás, az címke szigorúan kamera irányába mutatásával, nosztalgiahullámok törnek rám hirtelen. Adele: Rolling In The Deep-et kapott feladatnak, és fantáziadús számválasztások iránti minden reményem szertefoszlik egy pillanat alatt. Ami még nagyobb veszteség, hogy NINCS ZENEKAR, de még EGY ROHADT VOKALISTA SEM, és igen, ezt így kiabálva, mert ezzel kilométereket zuhant a Megasztár amúgy sem túl magas színvonala, ennyi eszük volt, gratulálok. Olyan szinten karaoke a dolog, amit már fokozni nem lehet, ráadásul ez mintha az eredeti alap lenne, mínusz Adele, még a vokált is meghagyták, úgy, ahogy volt a szalagon. Pedig ha akarja valaki, el lehet énekelni ezt a dalt zseniálisan nulla zenekari kísérettel is. Szegény Andreán csattan most minden keserűségem, pedig ő egy karaoke műsorban nem is lenne rossz, csakhogy a Megasztár valaha nem az volt.
Na értékeljünk, Maestro a fodrászt dicséri, Andit meg azért, hogy hallgat a stílustanácsadókra, ezt jól is teszi, tekintve , hogy micsoda ezüst nejlonborzalomban meg travisminkben jelent meg az első válogatón. A produkcióval kapcsolatban a „tökéletes” szót meri használni Mester, Bochi és Mariann is dicsér, Bereczkinek meg nem osztottak lapot, szerintem azért, mert egy értékelésen belül vagy egy Mester, vagy egy Bereczki monológra van csak kapacitás a műsoridőből. Andi el, és újítás, hogy mialatt a versenyző levonul a színpadról, és elveszik a többiek (mű)ölelésében a backstage-ben, visszajátszanak vagy fél percet a produkciójából; ami alatt nem derül ki, hogy szabad-e a műsorvezetőknek pofázni vagy sem, mert észrevehetően ellentmondásos instrukciókat kapott erre vonatkozóan a műsor folyamán Claudia és Trilla is a fülébe.
Amerikás fiú, Burgess Benji kisfilmje majd dala következik, előbbiben törni kicsit madjart, meg kiderül, hogy rádiózik is családi vállalkozás keretein belül. Produkcióhoz beondolálták a haját, hogy kinek jutott ez eszébe, azt nem tudom, de egész biztos, hogy sok csehszlovák táncdalfesztivált nézett ifjúkorában az illető. Benji Geek In The Pinket hozott Jason Mraztól, forgolódik egy kicsit a táncoslányok körül, és ledarálja a dalt, nem különösebben maradandó élmény. Bereczki szerint megijedt ettől a daltól, ez érdekes felvetés, mi lett volna, ha mondjuk Cannibal Corpse-t kap a zenei szerkesztőktől? Bochi szerint a táncoslányok vonták el a srác figyelmét, Mariannak meg levegőhiányos volt, de ő ma mindent megbocsát, hiszen ő most mindenki mentora. Érdekes ez a szituáció, és nem biztos, hogy jó ötlet, ezek szerint így minden héten lesz egy mindenki iránt elfogult zsűritagunk, hiszen az ő keze az összes produkcióban benne van? Meisternek van még egy bíztató gondolata Benji számára: „amikor én 16 éves voltam, pont így énekeltem, mint te, és nézz meg most, van remény!”. Ehhez azt hiszem, kár lenne bármit is hozzáfűzni.
Szűcs Ádám jön, akiről jó, hogy bejátszanak castingos momentumokat, mert én már simán elfelejtettem, hogy van egy ilyen versenyzőnk is. A kisfilmje roppant előnyös rá nézve, kiderül, hogy anyuci kisfia, és hogy most mandulagyulladása van, köszönjük szépen. A mai kisfilmek tematikája is egységes egyébként „elindulás a nagyvárosba, az Álmok felé” alcímen fut mindegyik, és egy szimbolikus bőröndhúzós képpel zárnak. Nóta jön, Ne-Yo-tól a Closer, és a hangosító úgy próbálja a mandulagyulladásos fahangot ellensúlyozni, hogy felhúzza a vokált amennyire csak lehet. Lehet, hogy Ádám jól énekelt amúgy, lehet, hogy nem, de az is lehet, hogy sunyin Dopeman Bazmegjét adta elő a produkció alatt, mert én az égvilágon semmit nem hallottam az ő hangjából. Értékelés előtt Clau beszambázik a színpadra, és úgy dicséri a versenyzőt, hogy fantasztikusan állt, mint a cövek. Sokat használna a műsornak, ha Claudia szereplését csupán dekoltált felsőkben való mosolygásra szűkítenék. Értékelünk, Bereczki szerint elsiette a dalt, többiek a koreográfust ekézik, senki nem meri kimondani, hogy nullánál is kevesebb hangod van fiam, és gőzünk nincs, hogy miért juttattunk el idáig. Ezek után van még 2 műsorvezetői aranyköpésünk, Clau azt mondja, hogy „menj, és fertőzd meg a többieket!”, Trilla meg azt, hogy olyan a srác mosolya, mint egy dél-amerikai sorozatsztárnak.
No Thanks jön, a kiwizöld falú szobájában gitározik, anyuka meg lelkes amatőr színjátszó módjára cameózik a kisfilmben: „hallgattasd már el azt a kurva gitárt kisfiam, eárt átjön a szomszéd Jóska bácsi, és irgalmatlanul fejbevág a serpenyővel!”, de aranyosan mosolyog hozzá. Roli az álmokról beszél, energiaital a kézben váratlanul felbukkan, azt hiszem, ásványvíz is volt, a Táblagépet még hiányolom. Halljuk a produkciót, nagyon ismerős dallamok csendülnek fel a szalagról, de nem azért, mert én vagyok Adam Lambert legnagyobb magyarországi rajongója (ments Isten), hanem azért, mert kb. 5 perce hallottam ezt a dalt az X-faktorban, a későbbi győztestől, nem igaz már, hogy ennyire nem tudnak miből meríteni. Bár így lehet, hogy olcsón megúszták a dolgot, tulajdonképpen kölcsönkérhették akár az egész tánckart koreográfiástól a szomszédból, és gyorsan megvoltak ennek a produkciónak az előkészületeivel, mehetett Mariann tűsarkút próbálni a lányokkal. Bereczki értékelése priceless ezek után, a B-rész tökéletes volt, a refrén teteje sajnos nem volt meg, és még mindig vannak sallangok, ráadásul az izé szót is használja, na eddig volt hiteles. Bochi elgondolkodva néz maga elé, szerintem azon tépi magát, hogy mi a fene lehet az a B-rész, az most olyan, mint a B-oldal vagy a B-közép, vagy valami operettszínházas szakzsargon inkább, amivel a művészúr szakmai fölényét akarja jelezni? Bereczki tanácsa amúgy az, hogy Roland ne hallgasson senkire, még jó, hogy ez egy olyan műfaj, ahol átlagosan 20 ember mondja meg, hogy mit csinálj egy kétperces produkcióban. Bochi meg a korrekt szót használja, ez jót nem jelenthet, lapozzunk.
Claudia besasszézik a színpadra, és meglepő kijelentést tesz: megmutatjuk a sorrendet! Ennél is meglepőbb az, hogy az a Radics Gigi és Horváth István is benne vannak a Top 5-ben, akik még semmit nem énekeltek, de hát annyira szimpatikusan ülnek a backstage-ben a szponzorpiák takarásában, az is megér 1-2 szavazatot. Ezek után Jelentéktelen Réti Nóra jön, aki azért kapta ezt a becenevet, mert eddig akárhányszor bukkant fel, az volt az első reakcióim, hogy „ez meg ki?”. Valahogy megjegyezhetetlen ez a lány, és ez ebben a szakmában nem éppen előny, viszont lehet, hogy isteni CIA ügynök lenne belőle. A kisfilmjére sem emlékszem már, energiaital és ásványvíz biztosan volt benne, a produkciója meg az I Kissed A Girl Katy Perrytől és a legudvariasabb jelző, amit használni tudok rá, a „feledhető”. A haját kényszeresen birizgálja végig, a közönségben meg az IRON feliratot lengetik valami okból, aztán persze rájövök, hogy csak a kameraállás a félrevezető, a színpad felől NORI az. Bereczki mond egy nagyon találót, erre a lányra még mindig nagy az anyukája tűsarkúja, és ilyen nem gyakran fordul elő, de totál egyetértek vele. Ezek után Mariann lesz lecseszve, amiért erre a kislányra ráadta a magassarkút, és ráerőltette a karakteridegen, részegen egymást smároló feltűnősködő csajok himnuszát. Látszik, hogy Nóra ebből nem sokat fogott fel, jobb is, ha most letessékelik a színpadról.
Őt Nagy Kristóf Bozont követi, aki a kisfilmjében értelmet szerez a becenevének, és megmutatja a mellkasán a szerelempázsitot, köszönjük. Azt mondja, ő bevállal minden olyan munkát, ami a zenéhez kicsit is kötődik, kábelt teker szórakozóhelyeken, hangfalat pakol, meg ilyesmi, de most már nagyon jó lenne végre a színpadon is érvényesülni. Itt a lehetőség, ő Bruno Mars Lazy Songját hozta, és az este folyamán elsőként szórakoztat valamilyen szinten, mert van benne lazaság és egy kis interakció a táncosokkal, valamint jól elkapta a dal leszarom-attitűdjét. Mariann szerint Bozont ízesült ebbe a dologba, ezt szó szerint kellett idéznem. Mester meg most jött rá, hogy ez a srác cool, és megkedvelte, ezek szerint eddig csak a többi 3 zsűritag juttatta el. Nézzük meg megint a szavazatok állását most, Bozont még be sem fejezte a dalt, de már ő a 2., szorosan a nyomában Gigi! Észak-kelet Magyarország ma ínyhüvely-gyulladást fog kapni az „elküld” gomb szakadatlan nyomogatásától.
Farkas Jenser Balázs jön, ő szerel és zenét szerez a kisfilmben, klasszikus tematika ez is, majd elindul szerencsét próbálni, minden kisfilmnek tök ugyanaz a forgatókönyve ma. Ő a The Baseballs-féle Umbrella feldolgozást hozta. Vagyis nem elég, hogy itt egy újabb dal, amit most hallottunk az X-faktorban (csak ott hárman voltak rá), de sikerült azt is átvenni, hogy ha tanult zenészek készítettek már jó feldolgozásokat, akkor nyúljuk e azokat egy az egyben, nehogymár esetleg MI megcsináljuk a saját egyedi feldolgozásunkat! Balázs így újabb áldozati báránnyá válik a fantáziátlanság oltárán sajnos, pedig ő még énekelni is tud. Ezt súlyosbítja még az értékelés, Bereczki szerint pl. ez egy bátor vállalkozás volt, egy létező feldolgozást leutánozni valóban az, erre nem lehet mit mondani, pedig még az is elhangzik, hogy a rockabilly stílussal összeférhetetlen a lazaság.
Jön Horváth István, aki mint kiderül, rendőrnek készült, és a kisfilmjét sajnos nem feliratozzák, így gőzöm sincs, hogy miről beszél benne, de volt benne egy nagyon cuki nyúl meg egy macska kompenzációnak. Nóta, Pestánkat Enrique Iglesias Be With You-jával verte meg a szerkesztőség, ráadásul nem tiltották le arról, hogy Enríke visításait utánozza, így a produkció leginkább elnémítva lenne élvezhető. Sajnos úgy sem, mert akkor meg Pesta mérhetetlenül bamba tekintete kísért. Megtudjuk, hogy ezt a dalt is a barátnőjének énekelte, mert ő más lányra soha, lázálmaiban sem, de ezt LESZAROM, csak énekeljen már jól. Értékelünk, Bochi nagyon szakmai akar lenni, ő a fejhangokat érezte problémásnak, Maestro sokallta a nyafogást benne, ami Enríke-nyúlás volt ugye, meg hogy Pesta teljesen eltűnt a produkcióban. Olyannyira nem nyújtott semmi értékelhetőt, hogy Mester Tamás kénytelen volt a táncosnőket nézni helyette, és saját bevallása szerint ez annyira rossz élmény volt számára, hogy nem kívánja megismételni, gondolkozzunk el ezen egy picit.
Kullai Tímea jön, kisfilmjében pasi, próbaterem, és indulás a Megasztárba, semmi új. Ő Good Luckot énekel, nem is rosszul, a táncosokat meg az Adidas szponzorálja, háromcsíkos ruharengeteg forgolódik Timi körül megállás nélkül. Maestro szerint ez volt Timi eddigi legjobb produkciója, csak az zavarta, hogy szegény lány nem tud a 2 méteres magasságával mit kezdeni a színpadon, és ez idétlen, és most látom csak, simán akkora a csaj, mint Trilla. Alapvetően pozitív értékelésekkel távozik azért, műsorvezetők meg változtatnak a bevett koreográfián, Claudia váratlanul a backstage-be keveredik, és ott interjúvolja meg a színpadra készülődő Nagy Adriennt. Bejátsszák Adri kisfilmjét állatkerttel, spinninggel meg termékelhelyezéssel, majd Clau és Trilla teljesen összezavarodva bejelenti, hogy reklám jön, és a reklámblokk előtt még Claudia bocsánatkérése is behallatszik, atomjaira esik szét a műsor ezen a ponton.
Reklám után már tényleg jöhet Adrienn a színpadra, hogy a kamera minden szögből megmutathassa alignadrágba bújtatott lábait. Pink: So What című slágerét kapta, és valamit megint nagyon elkúrtak a technikusok, mert a meglehetősen hangos vokál és Adrienn annyira nincsenek összhangban, hogy az fáj, és néhány ponton még mintha Pink hangsávja is behallatszana abba a katyvaszba, amit aláfestés címen nyomnak a nóta alá. Ezek után értékelünk, Bereczki szerint Adri nem tudja, mit bír a hangja, de ezt most nem bírta, Mariann meg magyarázza a bizonyítványát, mit vársz most tőle, miután tegnap vagy százszor elénekeltettem vele ugyanezt, hogy már letölthető legyen a dal a honlapról, még élőben is szóljon valahogy? Ez nem kicsit ciki így ebben a formában, úgyhogy átadjuk Meisternek a szót, aki azt mondja, hogy még nem látja, mi az az érdekesség ebben a lányban, ami kiemeli majd a mezőnyből. Miután lezavarják a színpadról, Clau megint húz valami váratlant, most a lista másik végét, az utolsó hatot mutatja meg, és teljesen igazatok volt a kommentekben, mennyire demoralizáló lehet már azt látni, hogy énekeltél egy jót, jó kritikát is kaptál, erre olyanok vannak előtted, akik még színpadra sem léptek?
Mert még mindig van fellépőnk, de várom már, hogy fele ennyien legyenek. Talán Attila jön, a borzasztó veszkócsizmáról jóval több közelkép van a kisfilmben, mint amennyi még a jó ízlés határain belül mozogna, szerencsére egy ponton görkorira cseréli. Jön a produkció, és egy újabb dal, ami eddig minden tehetségkutatóban szerepelt már legalább egyszer Üzbegisztántól Grönlandig, a Boulevard of Broken Dreams a Green Day-től. Ja, Attila is beteg, ezt elfelejtettem mondani, pedig Trilla nagyon komoly képpel hívta fel rá a figyelmet még a produkció előtt, ami így ennek megfelelően elég haloványra sikeredik. Viszont Trillánk is felfedezi végre, hogy ez a srác Bochkor Gábor eltitkolt gyereke, kerekedik is Bochi szeme látványosan. Értékelés legemlékezetesebb mondata az, hogy Bereczki tudta, hogy semmi nem fog történni a produkció alatt, és ez elég beszédes, maradjunk is ennyiben.
Jöjjön már végre Radics Gigi, és tudjuk meg, miért nyomja rá az sms-t egész este ész nélkül Salgótarján teljes lakossága. Gigi kisfilmjéből kiderül, hogy addig énekelgetett, amíg apukája nem alapított neki egy zenekart, és Bejonszé a példaképe, így, ízes magyaros kiejtéssel, jó az. Az ő nyomdokaiba szeretne lépni, és nem tudom, hogy ironikus céllal játsszák-e ezalatt Beyoncé Sweet Dreams című számát, végül is az Egót is választhatták volna. Halljuk Gigit, Leona Lewis Bleeding Love-ját énekli, és baromi jól, ezt el kell ismerni. Kézrázós magas hangok lazán mennek neki, nem erőlködős, nem hamis, simán jó hallgatni, szép volt Gigi, nem is szemétkedek ma vele többet. Zsűri üdvözülten vigyorog, majd a három pasi állva tapsol neki, Mariann meg dagad a büszkeségtől, bár, mint kiderül, Gigi volt az egyetlen, akinek nem adott semmi tanácsot, amiért a többiek nagyon megdicsérik, ez vicces. Bátran dobálóznak a szuperlatívuszokkal, Maestro arra vetemedik, hogy azt mondja, sokat fog a 15 éves lánytól tanulni, hoppá.
Műsorvezetők percei következnek, most, hogy lement végre mint a 12 produkció, ismét megmutatják az állást, az utolsó 3 teljesen átrendeződött, Gigi meg gondolom, az élre ugrott, de csak az utolsókat látjuk. Kapunk egy kisfilmet is az összeköltözésről, bár a „Mega-ház”, mint kiderül egy budai szálloda, őket nem merték az X-faktorosokhoz hasonlóan egy lakóházban elszállásolni? Gigi apukája meg nem szarozott, simán beköltözött a csapattal együtt, neki nem fog álmatlan éjszakákat okozni, hogy a bulikon ki próbálja leitatni, majd megrontani a kislányát, rend lesz itt. Lassan ki kéne már ejteni valakit, úgyhogy felterelik őket a színpadra, majd Clau és Trilla háromszor sorolja el az összes nevet, hogy memorizáljuk. A szokásos hatásszünetes módszerrel felsorolják a biztos továbbjutókat, hárman maradnak a végére, és innentől csak rájuk lehet szavazni. Réti Nóra, Szűcs Ádám és Bihal Roland vannak most veszélyben, akire úgy 5 percen belül a legtöbb szavazat jön, simán továbbmegy, a másik kettő közül meg az ügyeletes zsűritag választ, könnytengert vizionálok.
Hogy addig is kitöltsük az időt valamivel, egykori Megasztár-felfedezett Puskás Peti jön, az Eurovízióra szánt dalával, és ő hozott egy zongorát meg egy kórust is, nem lehetne őket megtartani? Már itt bőven túllépték amúgy a műsoridőt, Clau és Trilla próbája a széteséstől megóvni a veszélyeztetett triót, de nem megy, ez is jó szar helyzet lehet amúgy, jó eséllyel kiesel, és semmit nem tehetsz ellene. Jöjjön már a döntés, Bihal Roland megy tovább, ami azt jelenti, hogy a két jelentéktelen marad, legjobb lenne mindkettőtől egy füst alatt megválni. Most van éjfél, és még Mariannak döntenie kell, zsűri meg pofázik, mintha sosem akarnák abbahagyni, hiába próbálja őket összeszorított fogak közt szűrt célozgatásokkal elhallgattatni Trilla, le leszünk ezért baszva ne nagyon, fogjátok már be. Maestro kimondja a tutit, egyikőtök sem idevaló, de sajnos ma csak egy esik ki, aki Mariann döntése szerint Réti Nóra, de alig hallani, olyan sírós hangon jelenti be. Nagyszerű, ezzel megvolnánk, de még kapunk egy búcsúdalt Caramel előadásában, Claudia meg elindítja a szavazást, WTF? Ezek szerint egész héten az az 5 perc van, amikor NEM lehet szavazni, amíg a zsűri kiválasztja a továbbjutót és meghallgatjuk a búcsúdalt? Már maga ez a tény eleget elmond erről a tehetségkutatóról, úgyhogy itt abba is hagyom, jövő héten találkozunk.
Facebook kommentek