Az „előző rész tartalmából” blokkban felemlegetjük, hogy kedvenc légiszemélyzetünkből Címlaplány egy önállótlan fruska, aki az anyja erőltette esküvőről a nővére hivatásába menekült, Franciska akaratán kívül belekurválkodott egy házasságba, Szőke Kapitány eljegyezte, majd elvesztette szíve stewardessét, Vöröskét meg beszervezte a hírszerzés.

Szőke Kapitány ragyogó napfényben Frank Sinatrára autózik kabriójával a New York-i reptér felé, tökig uniformisban. Az út mentén egy lerobbant taxi mellett találja Franciskát, akivel egy ál-ismerkedős párbeszéd után arra jutnak, hogy mindketten Párizsba tartanak, ezért szükségszerűen együtt mennek tovább. Ahhoz képest, hogy SZK a múlt héten veszítette el élete Bridgetjét, most eléggé rámoccan Franciskára, ez biztos a kabriózás, a napsütés és Sinatra hatására van így. A franciaajkú (és egyéb testrészeiben is francia) leány addig kavarja, amíg a szívességből az lesz, hogy ő vezetheti SZK járgányát, aki ugyancsak elfehéredik, amikor Franci két egymást követő mondatban kérdez rá a verda végsebességére és közli, hogy nincs jogsija.

Címlaplány szőkébb lett a pilot óta és a sminkessel is összeveszett, aki démonikusan fekete szemhéjat föstött neki bosszúból. Ezzel a küllemmel és csupa izgalommal vágódik taxiba Vöröskével, merthogy Párizsba mennek együtt, és ez nagy álmuk volt, amire Címlaplány egy, a családi fészekből a szolgálólánnyal titokban elküldetett gyerekkori rajzzal emlékezteti Vöröskét. A korai műalkotáson egy Eiffel-torony, egy szőke és egy vörös manó látható.

A reptéren már ott van SZK és Franciska (a kabrió állapotáról nincs hiteles információnk), az idő továbbra is gyönyörű, a napsugarak gellert kapnak a jelenlévő Tepsihomlok arcának felső négyötödén. Címlaplány érkezésekor a párizsi bédekkerből bemagolt baromságokkal fárasztja a munkatársakat. A kultikus mérlegelés közben a lányok pont a francia cukrászdákkal licitálnak egymásra, de régi barátnőnk, Hitlerina lehűti a mindent megkóstolni akaró Címlaplány kedélyeit azzal, hogy a lány fél kilóval megterebélyesedett, nem lesz itt minyonozás orrba-szájba, bazmeg. Tepsihomlok erre beszól Hitlerinának, hogy ugyan már taposson ő is a mérlegre, hiszen ha frissítők felszolgálásához, akkor mások megalázásához is létezik ideális testtömeg. Az eszkalálódó konfliktust Első Tiszt közbelépése oldja meg, aki a gép késésére hivatkozva gyorsan kimenti az egész sleppet Hitlerina kínzókamrájából, így sem Tepsihomlok felkoncolására, sem a korábbi eljárásrendnek megfelelő fűzőügyi eszmecserékre nem kerül sor.

Vöröskét eközben a nyilvános telefonhoz szólítják, de beszélgetőpartnere nem a kagylóból, hanem a fülke mellől, élőben szól hozzá: a CIA-s ügynök egy kis dobozkát passzol Mata Hari botcsinálta követőjének, hogy ezt Párizsban annak kell átadnia, aki a pontos időről kérdezi. Vöröske csak fél füllel fogja a küldetést, mert egy ismerős arcot fedez fel a reptéren kavargó tömegben: anyu az. Bajság lesz, sejti Vöröske, a gépre rohan, és persze az utaslistán megtalálja szüléjét, aki közben helyet is foglal a repülőn.

A pilótafülkében az indiai származású navigátor SZK lelkére beszél, merthogy látta őket Franciskával befutni. Indián levág egy szirupos szpícset arról, hogy ő bizony megkeresné Bridgetet a világ végén is, ha tudná, hogy ő az Igazi. A következőkben SZK magába, a gép pedig felszáll. A fedélzeten a hosszú út ellensúlyozására ezúttal sem az Elfújta a szelet, hanem flashbackeket adnak mozi gyanánt: visszareppenünk Connecticutba, ahol Vöröske és Címlaplány éppen megszöktek utóbbi esküvőjéről. Egy helyi bisztróban öblögetnek egy sort arról, hogy eddig Vöröske volt a családi feketebárány, de Címlaplány végre a saját tűsarkaira áll, és most kitör. Pillanatnyilag azonban csak pánikban, merthogy a kávézó előtt anyu kocsija fékez, és Címlaplány nem mer kimenni hozzá, hogy közölje vele önálló életvezetésének rajtját. Vöröske vállalja az üvöltözést a mutterral.

A gépen a jelenben szakasztott hasonló szitu zajlik: Vöröske és Címlaplány kikőpapírollózza, hogy ki vállalja fel anyukát: a balsors ezt a szerepet Címlaplányra osztja, de a gyámoltalan leányzó a kőpapírollózás ősi szabályait felrúgva nem hajlandó kimenni a turistaosztályra, így megint Vöröskének kell helytállnia. A – ne feledjük – profi kiképzésen átesett kémnő tíz másodpercen belül bemattol anyuka előtt, és elköpi, hogy igen, Címlaplány is ezen a gépen szolgál, mire mutter meglobogtatja az egy hónappal ezelőtti Life magazint borítóstul, igazolva, hogy nagyjából képben van a menyegzőről megpattant lánya sorsát illetően. Vöröske bedühödik, és kitereli a mamzihoz Címlaplányt, aki lebaszást vár, ehelyett boldog egymásratalálás lesz, miután anyuka könnyek között elrebegi, hogy neki mennyire hiányzik az egy szem kislánya. A heppineszbe pár pillanat múlva a másik, elfeledett szem kislány, Vöröske rondít bele, aki négyszemközt közli húgával, hogy anyuka a világ legnagyobb manipulatőre, most is tervel valamit magában a vén szipirtyó, azért ilyen mézesmázos. Címlaplány persze nem hisz neki.

Tepsihomlok a vacsorát szolgálja fel, egy bebambizott férfiutas azonban nem a kocsi kínálatából választana, hanem eléggé egyértelmű célzásokat tesz arra, hogy betolná a Jumbo Jetjét Tepsihomlok hangárjába. Szíjjártó Péter női homlokmása udvariasan szerel, azonban az ittas utasnak továbbra is rakoncátlankodik a pöcörője, ezért Tepsihomlok után ered az elfüggönyzött konyhába. Illumináltságában nem rémiszti meg a légikisasszony roppant fejszerkezete, hanem konkrétan rámászik Tepsihomlokra amolyan „ide a rozsdás bökőt, hogy te is akarod” stílusban. Utóbbi ezt szó szerint értelmezi, és beleállítja a marhasült iménti porciózásához alkalmazott húsvillát a felajzott delikvens oldalába.

Röviddel később a stewardessek az előbbi, szado-mazóba hajló kalandot tárgyalják ki, miközben kötszert adnak be a mosdóban a sebét nyalogató támadónak. A konklúzió: Tepsihomlok egészen hírhedt testrészéig érő mély szarban van, mert amúgy is raportja lesz Hitlerinával a mérlegelős szájalásért, és most még ez a farkangyal is feljelentheti a szurkálódás miatt. Felbukkan Szőke Kapitány, akire rájött a szapora, ezért a megbökött inzultáló által foglalt mosdó felé tendál. Franciska az ajtó előtt megállítja, hogy a bent tartózkodó rosszul lett a repüléstől, SZK menjen a turistaosztály klozetjébe üríteni, ha sürgős neki. SZK azonban inkább összeszorítja a farpofáit és vár, majd a kilépőnek udvariaskodva odamondja, hogy „Hallom, durva estéje volt”. Pasas ledöbben, majd szótlanul, zavartan távozik. SZK-nál közben elmúlhatott az ingerencia, mert ahelyett, hogy rárontana a megürült slóra, inkább kettős játékba kezd: egyrészt flörtöl Franciskával, másrészt elmondja neki, hogy Párizsban majd jól megkeresi egy régi ismerősét egy lokálban.

Ha valakinek nem lett volna eléggé egyértelmű, hogy SZK Bridget nyomát akarja ütni a botjával Párizsban, az ismét kap az arcába egy kis visszatekintést: már ott is termünk az említett párizsi lokálban, hat hónappal korábban. SZK és Bridget korhű táncdalra denszelnek, majd az azóta eltűnt leány forrón üdvözli a feltehetően a mulató tulajdonosaként működő Gaspar nevű franciát. SZK ezután sem tudja nyugodtan hajkurászni szíve választottját, mert Bridgetet megint leszólítja valaki: a brit ügynök, akit mi 3D-ként ismerünk az előző részből, a pontos időt kérdezi a szőke ciklontól. Az angol mindezt olyan lefegyverzően kedves körítéssel teszi, hogy Szőke Kapitány kilátásba helyezi az illető meggyepálását, ezért az odébbáll. A párocska beül egy boxba, majd Bridget saját orrpúderozási igényeire hivatkozva az iménti Gáspár gondjaira bízza SZK-t, aki azonban azt látja, hogy hölgye nem jut el a mosdóig, hanem az előbbi pontosidős brittel vált indulatosan szót, aki karon is ragadja a nőt. Szőke Kapitánynak elönti a szar az agyát, és az angol után veti magát, aki nem várja meg, amíg a felhergelt légisofőr odaér, hanem felszívódik.

Újra az Atlanti-óceán fölött szárnyalunk: Tepsihomlok szem- és fültanúja lesz annak, ahogyan Első Tiszt nyugtatgatja megdöfött molesztálóját, mert az feljelentést akar tenni, és ki akarja rúgatni a hajhagymái első sorát a feje búbján viselő leányt, amiért megszúrta. Végül Első Tiszt szavaira beéri egy dupla viszkivel, Tepsihomlok viszont ráncolja orbitális névadóját ET felé, hogy az nem állt ki mellette, hanem majdhogynem az utas pártját fogta. ET mondja, hogy csak azért tette, nehogy a vezető légiutaskísérőt a homlokával vertikálisan átellenes domborulatán rúgják a cégnél.

Lassan felkel a nap, és mindjárt landol a gép Párizsban. Vöröske és Címlaplány között nem csitul az út elején az anyjuk miatt kitört ellentét: Címlaplány a mutter párizsi vacsorameghívását tolmácsolja, Vöröske pedig továbbra is azt mantrázza, hogy anyuka csak vissza akar téged szerezni magának, mindig te voltál a kedvence. Ennek örömére ismét egy istenverte flashback sújt bennünket: a connecticuti családi otthonban Vöröske pakolja össze a megszökött Címlaplány holmijait, miközben anyuka nonstop racsít. Ez eltart egy darabig, a rövid lényeg az, hogy anyuka szerint a stewardessek nettó kurvák, és Címlaplánynak szüksége van az anyjára, mire Vöröske leosztja, hogy mutter nem is tudja, milyen sztyuvinak lenni, hiszen még útlevele sincs, és amúgy anno neki – Vöröskének – is szüksége lett volna az anyjára, aztán mégis jól van úgy is, hogy nem kapta meg.

Párizs utcáin vagyunk, pontosabban egyik szállodájában, ahol a türelmetlen Szőke Kapitány veri fel Tepsit és Francit legmélyebb álmukból azzal, hogy Franciska segítsen neki megtalálni azt a régi lokálját, és különben is menjen vele, mert SZK nicht speaking francais. Ezalatt Címlaplány anyukával sétálgat, és éppen elkezdene teljes naivitással lobbizni Vöröske családbeli rehabilitálása mellett, amikor anyuka egy lépcsősorhoz vezeti a leányzót, amelynek aljában egy csokor virággal felvértezve ott áll a Connecticutban faképnél hagyott vőlegény. A szipirtyó üstöllést nekiáll a kampánybeszédnek, hogy ez a Greg fiú mennyire szerelmes, és megérdemel még egy esélyt, de Címlaplány bőgve visszarohan a szállodába, ahol Vöröske lesz kénytelen vigasztalni, ugyemegmondtam-tekintettel.

Franciska és SZK a visszatekintőből általunk már ismert lokálban múlatja az időt. Viszonyuk ismét kettős, egyrészt hevesen cicáznak egymással, másrészt viszont SZK-nak Franciska franciatudására van szüksége a nyomozati cselekményhez. Szólítják Gáspárt, akivel Franciska hosszasan karattyol kettejük közös anyanyelvén, közben néha fordít SZK-nak. Gáspár elmondja, hogy nagyon jó barátja Bridgetnek, de azt nem tudja, ki ez a szőke nyálgép itt Franciska mellett. Franci tájékoztatja, hogy SZK Bridgetet keresi, mert a lány a barátnője, és nagyon szereti. Gáspár felröhög, és vartyog kettőt franciául. Franciska alig meri lefordítani a hallottakat, majd amikor megteszi, SZK-nak kigúvad a szeme: Gáspár azt mondta, hogy Bridget nagyon kedvelte a pasijait, de szeretni csak a férjét szerette.

Vöröske feldúltan topog be a szálloda éttermébe jó édes anyjához, hogy leteremtse, amiért ilyen körmönfont csapdával, meg valószínűleg a poggyásztérben átcsempészett vőlegénnyel próbálta manipulálni Címlaplányt. Bele sem melegedhet azonban, mert a válla mögött egy fátyolos női hang egyszercsak megkérdi tőle, hogy mennyi az idő. Vöröskéről már kiderült, hogy légikisasszonynak közepes, kémnőnek csapnivaló, de most megtudjuk, hogy kakukkosórának sem túl büfé, mert megfordultában benneszakad a levegő, és nem válaszol, hogy hányazóra. Mentségére legyen mondva: Bridget áll előtte.

Egy üres templomba térnek be, ahol Vöröske aggodalmas érdeklődésére (hovatűntél-mitörténtveled-miértnemjelentkeztél) Bridget drámai hangon közli, hogy nem volt sehol, ő most egy szellem, és elkéri a Vöröske által szállítmányozott csomagot, amelyben – mint kiderül – az új személyazonosságát igazoló okmányok vannak: Bridgetet innentől Elisabeth-nek hívják. Bridget-Elisabeth elmondja Vöröskének, hogy ő is olyan béna kém volt, mint utódja: egyszer le kellett valakit fotóznia, és lebukott. Így – rohadjunk meg, ismét visszatekintünk – amikor Szőke Kapitánnyal a lokálban voltak, a hírszerzés ügynöke azzal kereste meg, hogy el kell tűnnie egy időre, aztán később úgy döntöttek, hogy a biztonsága érdekében új személyazonosságot is kap. Bridgisabeth ezután figyelmezteti Vöröskét, hogy nehogy ő is így járjon, inkább szálljon ki időben (Vöröske persze bátor honleány, és nem száll ki), majd Szőke Kapitány hogyléte felől érdeklődik, és az elvesztésén picsog egy sort.

Címlaplány szobája ajtaján kopogtatnak: az elhagyott lövőlegény az. Odabent rövid párásszemű beszélgetés után abban maradnak, hogy Greg elengedi Címlaplányt, mert felfogta, hogy a fellegekben szárnyaló görlnek most még nem célja családot alapítani. Greg mindezt abból értette meg, hogy amikor kicsi volt, meg akarta mászni a Kilimandzsárót (ne kérdezzétek, hogy jön ez ide, vannak ebben a sorozatban ilyen nagy szpícsek, mély mondanivalóval, távolról sem kötődő hasonlatokkal). Egy pár ajtóval odébb a folyosón Első Tiszt részegen érkezik haza a hotelba valami alkalmi konzumpoligámmal, de összefut Tepsihomlokkal, akinek ismét megerősíti, hogy csak szeretésből védte, illetve nem védte meg őt a gépen. Tepsihomlok lehordja, hogy nem azzal van neki baja, hogy az utasok stírölik, hanem hogy most ugyanez a figura másokra is rámászik majd, mert Első Tiszt nem kente szájon, hanem lement előtte kutyába.

Az epizód vége felé úgy látszik, hogy csak a szállodában zajlik már az élet Párizsban: Vöröske ajtaján az anyja kopog, és könnyködös tekintettel átadja neki az útlevelét. Ennek nem az a lényege, hogy a mamzi agyérelmeszesedésben szenved, és a hotel korridorját nézte a reptéri zöld folyosónak, hanem hogy az okmány kiváltásának dátumával igazolja Vöröske előtt, hogy őt is mennyire szereti, és őt is mennyire vissza akarta szerezni. Az útlevelet ugyanis anya nem Címlaplány menyegzőről való elszöktetése után igényelte a mostani akciójához, hanem még akkor, amikor az elsőszülöttje tiplizett otthonról, hogy stewardess legyen. Csak hogy az utca se legyen mentes a történésektől: Franciska a saját hazájának fővárosában eltéved a seggrészegre aljasodott Szőke Kapitánnyal, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy egy hirdetőoszlop tövében egymáshoz bújva Edith Piafra táncoljanak kissé.