Edward ismerteti a Kata előéletét felfedő levél kellemetlen tartalmát Henrikkel, aki egyelőre nem őrjöng, elvégre a celebekről gyakran pletykálnak mindenféléket. Azért a vizsgálat nem marad el, és amíg tart, a kiskirályné szobafogságra ítéltetik Lady Rochford társaságában. Mindezt közlik is az érintettel, aki férjével ellentétben nem őrzi meg nyugalmát, sőt. Lady Rochford lelkiismerete sem tiszta, fel is gyorsul a légzése. Dereham előzetes letartóztatásba kerül, Joant pedig Rich veszi kezelésbe. Nem kell félni semmitől, nem lesz itt semmi baj, kisasszony, csak tessék szépen dalolni. A lány e biztató szavak hatására feltárja a Henry Manox-Francis Dereham sztori részleteit, Rich „nagyon régen voltam nővel, és ez vért kíván” tekintetével kísérve.

Edward, aki már csak a kínzókamrában képes a merevedésre, Francisből igyekszik kiszedni, pontosan milyen kapcsolata volt annak idején a kiskirálynéval. Mert ha testi, az bizony nagy baj. Derehamnek elég megmutatni a vallatásra szolgáló felszerelést, rögtön megered a nyelve. Edward nagy bánatára így elmarad a móka. Henry továbbra is meglepően higgadt magához képest, Charlesszal kártyázik, aminek során beszámol barátjának a felháborító vádakról, miszerint Katának az udvarba érkezése előtt is volt élete. Az emlegetett személy közben Rochforddal közösen kap idegösszeomlást. Dereham minden elmond a múltról, de ez sajna nem lesz elég, azt is be kéne még vallani, ami nem történt meg. Csak jók lesznek még azok a kínzóeszközök valamire!

Edward neje Thomastól terhes, de ez csak természetes. Kígyóarcú barátunk nyilván sejti is ezt, aminek hatására a szokottnál is drámaibban adja elő a királynak az addig megtudottakat. Meggyőződése, hogy amennyiben lett volna rá lehetősége, Kata biztosan megcsalta volna Francisszel Henriket. Ó, ha sejtené, mennyire le van maradva! A kiskirályné végső elkeseredésében jelenetet rendez az egykedvű udvari közönség előtt, de Henriket ez látszólag nem hatja meg. Végül azért elküldi Gardinert a száműzött exhez egy levéllel, amiben kegyelmet ajánl egy részletes, bűnbánó vallomásért cserébe. Katára rájön a klasszikus, filmes pánikroham, amit általában papírzacskóval szoktak kezelni, de Gardiner sajna nem hozott olyat. Lassan így is megnyugszik, és hozzákezd a részletes gyónáshoz. Miután befejezte, hirtelen ötlettől vezérelve közli, hogy amúgy Dereham megerőszakolta. Érdekes.

Dereham némi körömkitépés és egy kellemetlen fogászati kezelés kilátásba helyezése után elmondja Edwardnak, hogy azért nem feküdt le Katával annak királynévá válása után, mert valaki már átvette a helyét a hölgyike szívében. Meg is nevezi Culpeppert, ami bizony tovább bonyolítja az ügyet. Megkezdődik a kakinak intenzív kevergetése, Kata Rochfordra vall, Culpepper Katára, Rochford mindkettőjükre. Utóbbi nagyjából az igazságot mondja, bár nem bontja ki annak minden részletét, különös tekintettel saját szerepére. Miután előkerül Kata Culpepeprhez írt szívhez szóló levélkéje, Henrik végre rendez egy kisebb kiabálást, tanácsadóit hibáztatva a történtek miatt.

Rochford elméje közben megbomlott, és Sade márki, valamint Cartman dadájának példáját követve hirtelen vonzódni kezd az ürülékhez. Emiatt elvileg nem is lehetne kivégezni, még szerencse, hogy a király magasról tesz a jogbiztonságra. Dereham bánhatja, hogy ragaszkodott az udvari álláshoz, mert ronda dolgok várnak rá, amiket inkább ne is részletezzünk. Culpepper sima nyakazást kap, ami előtt átélés nélkül kéri a népet, hogy imádkozzanak érte. Kata is mehet a Towerbe, útja során megtekintve egykori szeretői karóra tűzött fejét. A törvénymódosításnak köszönhetően Rochford feje is lehullhat, minden szépen, olajozottan megy. Kata fura kéréssel áll elő, szeretné ugyanis kipróbálni a tuskót, amire majd a fejét kell hajtania. Uh. Henrik ez alatt bulit rendez. Másnap Kata félreteszi a kötelező szöveget, és utolsó szavaival Culpepper iránti szerelmét, meg az élet szépségét hangoztatja.

Mária nem sír a „mostohamama” után, inkább örül, hogy Henrik őt és Erzsébetet is újra teljes értékű örökösként ismeri el. Erzsébet nem lelkesedik annyira, sőt, a történtek hatására eldöntötte, hogy soha nem megy férjhez. Chapuys a császár által ajánlott franciák elleni szövetség hírével keresi fel Henriket, ami azért lenne jó a királynak, mert talán visszaszerezhetne pár elvesztett területet. A spanyolt Marillac követi Őfelsége színe előtt, aki nyilván nem ajánlja, hogy Henrik a főnöke ellen forduljon. A király egyelőre nem foglal állást, inkább elküldi Edwardot és Surreyt, hogy beszéljenek a skót uralkodó lelkére.

Surrey már régen okozott botrányt, ezért most nekiesik Mr. Leighnek, aki Howardnak merte nevezni, ami ugye mostanában nem a legnépszerűbb név az udvarban. Thomas Seymour meglátogatja Lord Latimert, a fél lábbal sírban lévő öregembert, akinek nejét Catherine Parrnak hívják. Hohó! Latimer szeretné, ha Thomas biztosítaná a királyt hűségéről, mivel családja korábban belekeveredett a rossz emlékű északi felkelésbe. A szerencsétlen annyira a végét járja, hogy még ennyit sem bír végigmondani. Szerintem kivégzéstől már nem kell tartania. Catherine pátyolgatja kicsit urát, majd félrevonul Thomasszal puszilkodni. Nagy a szerelem, össze akarnak házasodni, de tudjuk, hogy nem fognak.

Surreyt lecsukták rendbontás miatt, és levélben követeli szabadon engedését. Henrik mosolyog rajta, de eleget tesz kérésének, hiszen szüksége van rá Skóciában. Surrey el is megy, és fog három nemest, akiket aztán az udvarba lehet hurcolni Az angolok jól állnak, mert a skót király belebetegedett a harcokba és elpatkolt, a neje meg szült egy kislányt. Szívás a javából. Mindenki örül, és még a karácsony is eljött. Az udvari összejövetelen Catherine a férje nélkül jelenik meg, mert az öreg továbbra is határozottan menetel az örökkévalóság felé. Marillac Orléans hercegét ajánlgatja Máriának, közben befut a cuki Eddie is. Idősb Edward kéri a skót „vendégeket”, hogy segítsenek elérni a két ország közti békét, valamint összehozni az eljegyzést Eddie és az újszülött Mária hercegnő közt. Ha támogatnák a nemes ügyet, haza is mehetnének.

Thomas bemutatja Henriknek Catherinet, aki ura nevében jött bocsánatot kérni. A király kétli, hogy a kisebbik Seymour csupán baráti jóindulatból viseli ennyire szívén Latimerék sorsát. Charles levelet visz a gyengélkedő Chapuysnak, amiben Henrik titkos szövetséget ajánl a franciák ellen, és közli, hogy hajlandó a császárral közösen lerohanni őket. Lady Latimert fogadja őfelsége, és megnyugtatja, senki sem haragszik halódó párjára. Ezután kikérdezi a nőt házasságairól. Gardiner a katolikus császárral kötendő szövetség hírére ismét kedvet kap a protestánsok ritkításához, amit Risleyvel is közöl.

Catherine ruhadarabokat tartalmazó csomagot kap a királytól, ami nem vidítja fel Lord Latimert. A spanyol-angol egyezményt aláírják, Marillac megkapja a hivatalos hadüzenetet. Chapuys kárörvend. Catherine elárulja Thomasnak, hogy Henrik valószínűleg szemet vetett rá. Gardiner engedélyt kap pár eretnek letartóztatására, amelyek egyike Edwardhoz fordulna segítségért, de elutasítják, sőt, a férfi csalfa neje még jól meg is fenyegeti. Gyanús, hogy Hertfordék is belekeveredtek a protestáns bizniszbe, Gardinert pedig mi sem tehetné boldogabbá, mint ha erre bizonyítékot szerezhetne.

Lord Latimer megíratta a végrendeletét, Henrik pedig egyre jobban nyomul Catherine-re. Kártyáznak, nevetgélnek, a nő egyre biztosabban halad afelé, hogy a király harmadik Katalinjává váljon. Ezt megerősíti az újabb drága ajándék is, ami bizony egy gyűrű, akárhogy is nézzük. Thomas is érzi, hogy ez a hajó elúszott. A biztonság kedvéért Henrik elküldi Brüsszelbe, hogy ne legyen útban. Felgyorsulnak az események, Lord Latimer végre meghal – miután elküldte nejét a pokolba - Edward pedig megkéri Catherine kezét őfelsége nevében. Az özvegy csak néz szomorúan. Megértjük.