Az előző részben leginkább Lokkbácsi kalandjaival foglalkoztunk, meg azzal, hogy mi történt vele az elmúlt években, hogy szedte össze az Oceanic6 tagjait és hozta vissza őket a szigetre, no meg azzal, hogyan nyírta őt ki Benjamin "Yoda" Linus, akinél többet ember még a tévébe nem hazudott. Most ideje a szigetlakókkal foglalkozni, ott vesszük fel a történet fonalát (muhaha, szó szerint), ahol abbahagytuk, Sawyer tartja a kötelet, az meg beleszakadva a földbe, mert ugrottak egy kurva nagyot, miközben az öreg mászott lefelé. Miles szól is Szójernek, hogy most már tényleg elengedheti a kötelet, az meg csak néz, majd ásni kezd, mint egy jólnevelt vakond, de Juliska leállítja. John's gone, James. És Miles ekkor megfordul, és meglátja a szobrot, aminek négy lábujja van, a partnak háttal áll, és egy egyiptomi istenség lehet akár, és ez akkora fless, hogy konkrétan hatszor tekertem vissza a jelenetet. Lokkbácsi pedig pont ekkor forgat egy isteneset a kereken, amitől mindenki kiakad, mert iszonyú nagyot ugrottak, és a szobor sem áll már ott. És a kút is be van temetve.

A fejfájások elmúltak, orrvérzés sincs, Juliska kimondja, amire mindenki gondol: Lokkbácsi sikerrel járt. És most várunk, mondja Szójer, az ÚjFőnök, addig, míg vissza nem jön. Három évvel később, mondja a felirat, amiből azért ki lehet sakkozni, hogy Lokkbácsi visszatérése elég sokáig tartott. Egy kéz tesz fel magnószalag-tekercseket az orsóra, és egy szimpatikus arc kezd el Dharma-ruciban táncolni valami csajjal, a zene biztos Geronimo Jackson, nem ösmerem az életművet. Megjön Phil az ünneprontó idegbeteg, és a lazulást egyszerre szétzavarja, láthatóan tart a főnöktől, valami LaFleur nevű embertől, aki ha megtudja, szíjat hasít a kollektív hátukból. És ha ez nem lenne elég, a háttérben ez egyik monitoron Horace, aki annak idején Bent a világra segítette és az apjával együtt a szigetre csábította, holtrészegen randalírozik a szónikus kerítés környékén és fákat robbant dinamittal. Menni kell LaFleurért.

A két lúzer teljesen be van szarva, jajistenem, most keltsük fel? És ha mégsem? Akkor Horace szíjjelrobbantja a fejét, és még idegesebb lesz, így inkább rohannak a főnökért, aki Ádörfalván lakik, mert ott játszódik ez a jelenet, és akinek az ajtaján is alig mernek kopogni. Hatalmas nagy gyökér lehet ez a LaFleur. Vágül Phil bevállalja a dolgot és kopog, a hang ismerős, Szójer az, csak most LaFleur néven mondogatja, hogy szánáfabiccs. Ez jó volt, kár, hogy Holloway megszólalt, mert jellegzetes a hangja nagyon. A magyar szinkronban lehet, nagyobbat ütött, nem tudhatom. Miles is megy Horace-re vadászni, mert nem csak Szójer él Ádörfalván, hanem a kínai is, ráadásul ő is Dharma egyenruhában, mint Dzsinn volt két résszel ezelőtt felöltözve. Szóval csak nem a kút mellett várták be Lokkbácsi második eljövetelét.

Horace satura itta magát időközben, így Szójer viheti haza Amy-hez, akiről nem tudjuk, kicsoda, de biztos a neje lesz a hosszúhajú hippinek. Miles még marad egy kicsit és eloltja a tüzet, amit a dinamit vs. fa kűr okozott, nem örül, de inkább ez, mint az asszonyhoz hazavinni a részeg urát. Amy? A 24-ből ismert Reiko Aylesworth, király. Kár, hogy a nevét kiírták a stáblistában, de akkor is jó ismét a tévében látni. Anyu terhes, és elmondja Szójernek, hogy egy Paul nevű faszi miatt veszekedtek, ettől borult ki Horace. Mielőtt erről többet megtudnánk, a gyerek úgy dönt, hogy elég a süketelésből, ő most meg fog születni. Szójer majd összetojja magát, erre szerintem férfi fel nem készülhet, szóval megértem.

Három évvel korábban vagyunk, a kút mellett nem sokkal, ahol Faraday az aljnövényzetben motyog maga elé, és azt hajtogatja, hogy "nem mondom el neki". Sárlott meg eltűnt, egyrészt ugye meghalt, másrészt meg a teste lett oda az utolsó nagy villanásban. Faraday is megerősíti, amit a kútnál konstatált a jónép: vége az időutazásnak, legyenek bármikor is, most már itt ragadtak. Na, akkor irány a part, mondja Szójer, mire Miles kiborul, elegem van a partból, minek? Se tábor, se semmi, viszont nyilaznak ránk égő vesszőket, hát akkor meg? Juliska viszont támogatja az ötletet, ezzel kvázi törzsfőnökké nevezi ki Szójert, nem mintha sok választásuk lett volna vezető tekintetében, hiszen Dzsinn nyevi hendikeppel indul a választáson, Faraday meg láthatóan nem beszámítható.

Útközben nem megy minden flottul, mert kiabálásra és lövésekre figyelnek fel, egy ember fekszik a domboldalon a földön, és egy nő sír keservesen felette - két másik alak meg éppen kinyírni készül a nőt. Faraday szerint a beavatkozással semmi baj, mert ami történt, az megtörtént. Szójer és Juliska azonnal lépnek, és lelövik mindkét ellent, a nő meg hoppácsak, Amy az első jelenetből, a halott meg Paul, a férje. És kurvára nem jó ám, hogy Szójerék lelőtték a két fickót, mert ezek ádörök, és most annyi a paktumnak. Hát, van ez így, olvasható le Szójer arcáról, majd eltemetik a két ádör-hullát, Pault meg viszik magukkal Ádörfalvára, oda, ahol majd Szójer beszél, a többieknek meg kuss a neve - mindezt a főnök találta ki, az nagy bölcsségében. A fedősztori? Hajótöröttek vagyunk, a társainkat keressük. A hetvenes években vagyunk, állapítja meg Juliska az eredeti Dharma-egyenruhákat látva.

Útközben egyeztetik a fedősztorit, az élen haladó Faraday meg olyan, mint egy Mayhem-rajongó az első sorban végigzúzott koncert után, és nem néz sehová, csak a lába elé, így ha nem üvölt rá Juliska, hogy álljon má' meg, szépen besétál a szónikus kerítés hatósugarában, az meg nem fasza ugye, a félszemű orosznak tavaly például orrán-száján át dőlt a vér tőle, sőt, tán még habzott is a füle hozzá. Juliska rápirít Amy-re, hogy kapcsolja ki a kerítést, mire az odamegy a kapcsolótáblához és kikapcsolja, illetve dehogy kapcsolja ki, csak úgy tesz, a fülébe dugót rejt, így rá nem hat a dolog, de Szójerék menten összeesnek.

Vissza időben a szülőszobába, ahol Amy úgy kiabál, mintha ez lenne a dolga, a baba farfekvéses, és a doki, aki éppen itt van Ádörfalván, nem ért az ilyesmihez, pontosabban a császározáshoz. Szójer elszalad a garázsba, ahol azokat a helyes kis kék VW-mikrobuszokat szervizelik, és ki fekszik az egyik kocsi alatt? Juliska, a nőgyógyász. Nahát. És nem, nem akar szüleszteni, mert a szigeten minden nő belehalt a szülésbe az ő tapasztalatai alapján, de ez még egyelőre nem történt meg, mondja Szójer, és Juliska nagy morogva beadja a derekát. Miért van olyan érzésem, hogy ennek még lesz folytatása? A szülőszobában Juliska elemében van, és tettrekész, Szójer meg kint mászkál, és megjön Dzsinn, aki nagyon faszán megtanult angolul, és a szigeten a többieket keresi, mármind Dzsekkéket. A gyerek egészséges és fiú.

Időben vissza egy kicsit, odáig, hogy Szójer magához tér Ádörfalván, és Horace köszönti. Érthetően vannak kérdései, amikre Szójer azt válaszolja, hogy Jim LaFleurnek hívják, és egy hajó kapitánya, ami viharba került, és zátonyra futott. Éppen a Black Rockot kerestük, teszi hozzá, (ez kurvajó) hallottak már róla? Horace kissé bizalmatlan, azt szeretné tudni, hogy mit kerestek az erdőben, hiszen a part az messze van. Hát igen, de egy pár emberem elkeveredett, mondja Szójer, erre mit találunk, a nőt, aki éppen meg akartak lőni. Horace erre azt mondja hogy oké, akkor holnap reggel indul egy tengeralattjáró innen, azzal majd elhúztok innen. Szójer persze maradna, de ez így most nem fog összejönni, mert itt csak Dharmás emberek lehetnek, és ő Horace szerint nem megfelelő emberanyag. Hogy lesz Szójerből biztonsági főnök???

A többiek odakint üldögélnek, Juliska egykori/jövőbeli házát nézegeti, és elmeséli Miles-nak, hogy annak idején/a jövőben az ádörök kiírtották a Dharma-népeket, és beköltöztek a faluba, ő meg ezt követően jött ide a tengeralattjárón. Faraday meg csak néz maga elé, és hajtogatja, hogy forog a lemez, csak nem az a nóta megy, amit mi szeretnénk hallani, és meglátja a kis Sárlottot. Szegény Faraday. Horace jön Szójerrel, de mielőtt Jimbo elmondhatná, mik a hírek, megszólalnak a riasztók, mert valaki jön. Richard motherfucking Alpert az, az ádörök (nem is) festett szemű vezére aki simán besétál Ádörfalva főterére, és Horace-szal akar beszélni. Az van ugyanis, hogy az ádörök akkor jönnek be ide, amikor csak akarnak (szónikus kerítés = ultimate fail), és csak azért nem jönnek, mert van a két csoport között egy megállapodás, miszerint nem mennek a másik területére és nem gyilkolják egymást.

Na, a két halott az a fegyverszünet megszegésének minősül, amitől Horace DEFCON-1-re (vagy 5-re, fasz se tudja, melyik jelenti az Apokalipszist) állítja a készültséget, irány a Láng, és hozzátok a nagy kaliberű fegyvereket, helló. Szójer mentőötlete: "Hadd beszéljek a kihúzott szemű csávóval." Mert Szójer tudja, mit csinál, bár Juliska kételkedik benne. És leül Alpert mellé a padra akit úgy köszönt, mint egy régi havert. Bevallja, hogy ő nyírta ki a két fickót, és elmeséli, mi történt a domboldalon, a fegyverszünetet tehát nem a Dharma szegte meg. Alpert ezt még el is fogadná, de azt nem érti, hogy kicsoda Szójer, ha nem a Dharma tagja. És ekkor Jimbo előhúzza az adu ászt, és megkérdezi, hogy eltemették-e a hidrogénbombát. Meg mesél egy sort Lokkbácsiról. Alpert elhisz mindent, és a békéért cserébe csak annyit kér, hogy megkaphassa Paul holttestét. Az ádörök a zombibizniszben utaznak? Horace ad két hetet Szójeréknek, aha, szóval így ragadtak itt Ádörfalván.

Juliska a mólón ül, és menne haza, mert ő volt már itt eleget, és eleve, Lokkbácsi elment, mindenki megmenekült, akkor meg? Miért maradni? Szójer szerint 1974 van, minek visszamenni? És mi lesz velem? Itt akarsz hagyni az őrült tudóssal, a halottlátóval meg Dzsinnel, aki a bordó Headway első leckéjénél tart? És Juliska belemegy a dologba, marad még két hetet, amiből három év lesz. Most már 1977-ben vagyunk, Szójer egy virággal kedveskedik élettársának, Juliskának, a sikeres szülésznőnek. Mert együtt élnek, mint egy pár, ölelkezés, ésatöbbi. Este Szójer Horace házában várja, hogy a főnök magához térjen, és közli vele, hogy apa lett, majd megkérdezi, hogy mi kaptak össze? Nos, azon az egyiptomi fakereszten, amit Amy három éve a halott Paul nyakáról szedett le. Szójer megérti a dolgot, és elmeséli Horace-nak, hogy szerelmes volt Katinkába, de már elmúlt. Múlt a lófaszt.

Másnap reggel Juliska és Jimbo az ágyban, de csöng a telefon, Dzsinn az, aki rálelt Dzsekkékre. Az utasítás: be ne hozd őket, majd én kimegyek az északi völgybe. Juliska felébred, de Szójer nem meséli el neki, mit hallott, inkább kocsiba pattan, és kimegy a sziget másik végébe, ahová Dzsinn visszahozza Dzsekket, Hörlit és Katinkát. És amikor Szójer meglátja azt a szepéős arcot, akkor egyértelmű, hogy nem, három év alatt nem lehet elfelejteni egy nőt. Kiváló epizód volt ez is és még milyen jók jönnek ezután...