Downton Abbey 6x06 - Tárlatvezetés

Facebook Tweet

Jótékonysági nyílt nap készülődik Crawley-ék otthonában, a cél a kórház megsegítése anyagilag többnyire, de az éppen gyógyulgató Lordot persze nem kérdezték meg, jó ötlet-e ide mindenféle népet beengedni, bár őt nem is érdekli ez most igazán. Még mindig nyomja az ágyat, és olyan életteli az arca, mint egy kitikkadt vámpírnak. Nem is aggodalmaskodik sokat, helyette megteszi ezt Carson, mert a főkomornyik már vizionálta a sok zsebtolvajt, akik majd a downtoni ingóságokra hajtanak rá. Bates meg csak azt nem érti, ki a fene fizetni azért, hogy szétnézhessen uraságéknál. Mindenkinek van véleménye persze, Molesley szerint a pórnép legalább lát valami szépet, Violet grófné persze szintén nem érti mi ebbe a pláne, hiába magyarázza el neki Isobel, hogy még Elizabeth Bennet is meg akarta nézni Pemberleyt, Violet szerint jól szégyenbe is került miatta, aztán mégis Mr. Darcy jött ki a tóból vizes, testhez tapadó ingben, a BBC szerint. Isobel Mertont idézi, mert a Lord akkor is megfelelő ellátást kapott volna, ha a kórházak egyesülnek, erre Violet jól eltereli a témát a romantika felé, és érdeklődik kuzenja érzései felől Merton irányába, de Isobel izgatottan elutasítja a gyanúsítást, mert érzései változatlanok.

Carson lép be gazdájához egy tálca étellel, de hátsó szándékát jelezve becsukja az ajtót, majd előránt egy kölnis üveget, benne egy jóféle borocskával. A Lord szeme egyből felcsillan, mint egy vámpírnak, ha a szűz lányok palackozott vérét lóbálják előtte. Habár nem lenne szabad, meg alig hogy kicsit érzi jobban magát Lordunk, de azért nem árthat meg egy kis kupicával, Lord Byron is ezt itta és majdnem elélt 40 éves koráig. Ám a Lord végül nemet mond a csábító ajánlatra, habár ő már elmúlt 40, szeretne még többet kihozni a szerepéből. A költségcsökkentés is szóba kerül, és Carson is egyetért a lenyesegetésekkel, Barrow-t kifejezetten ösztönözni fogja az új állás keresésre ezentúl. A Lord megkérdezi a főkomornyik véleményét a nyílt napról, persze ugyanolyan hülyeségnek tartják mindketten, hiszen nincs itt semmi látnivaló, hacsak nem Lady Mary a kádban, mondja a Lord, mire Carson gazdája helyett is elpirul és megbotránkozik. Mason megkérte Daisyt, hogy adjon át egy levelet Pattmore-nak, de a kis dög kinyitotta, elolvasta, aztán meg a krumplihéj alá rejtette a kuka legmélyére. Szerencsére a szakácsnő megtalálja, Daisy meg persze értetlenkedik. De kijárna egy saller.

Carson reggeli után csak úgy szórja a házsártos feleség panaszába is beillő sértéseket neje felé. Hughes kezdi magát felhúzni, amiért férje szerint konzultálhatna a szobalányokkal az ágyak bevetéséről, vagy a kávéfőzésről meg az edények pucolásáról, plusz néha jó lenne a többiekkel reggelizni. A másik gerlepárnál se minden rózsás, mert Annának megint fájdalmai vannak, ezért Bates ráparancsol, hogy menjenek el Londonba, ő fizeti a dokit. Mary is kapható az ötletre, így egy estét is ott töltenek. Közben újabb setét felleg gyülekezik Violet grófné feje fölött a kórházas mizériában. Clarkson és Isobel közlik a jó híreket, a kórházat végül összevonják Yorkkal, mindenki marad a helyén, de Corát akarják elnöknek, Violetet pedig nyugdíjba küldik. Lesz ebből még hajtépés.

Barrow feje felett beleng a guillotine, és a letűnt kor háztartásbeli pozicióiról folytatott eszmecserében Carson kerekedik felül, mert az ő főkomornyiki szerepe időtálló, míg Barrow alkomornyiki pozija már korántsem az, így szegény Barrow-t sürgeti a továbbállásra. Míg Daisy vizsgáit készítik elő, Molesly kap egy ajánlatot a helyi tanártól egy segédtanári pozícióra, mivel annyit és olyan hévvel segítette Daisyt, meg már a szemén is látszik az értelem. Molesley nagyon meghatódik az ötleten, és határozottan fontolóra veszi. Violet grófné vizitel közben fiánál, és peckesen említi meg, hogy a nyílt napon esetleg átvághatna egy szalagot nyitásképpen, és legalább ötször megemlíti, hogy a kórházi bizottsági egyesületi akármi elnökeként ez a feladata. Ha Violet tudná miért is néz menye olyan ijedt arckifejezéssel a kijelentésekre, ráhúzta volna Cora fejére a Lord teli ágytálját.

Maryék is megérkeznek Londonba, Annának semmi komoly baja nincs, az úrnő pedig Bransonnal elindul az esti vacsira, ott lesz Evelyn Napier és persze Henry Talbot, meg pár tök fölösleges női karakter. Lesz majd autóverseny, amire meghívják Bransont, meg Maryt is persze, de Mary továbbra is játssza az elérhetetlent. Carsonéknál otthon közben vacsora idő van, és a ház ura már fészkelődik a helyén és izgul vajon mi kerül a tányérra. A kaja egész oké, kis lazac, citrom nélkül, mert az a konyhaasztalon maradt a nagy házban, sebaj igyunk valamit, mondja Hughes, de férje moralizálásba kezd, hogy vajon illik-e inni, mikor a Lord sem ihat. Én már kifejezetten várom Hughes mikor fog úgy istenesen kiakadni és elküldeni Carsont a pélóba. Nos Carson csak tologatja a lazacot jobbra-balra, nem igazán ízlik neki citrom nélkül, úgyhogy jöhet a következő fogás a kacsa. Maryéknél közben véget ért a vacsora, és Talboté a megtiszteltetés, hogy hazakísérje Maryt. Az autóversenyzéssel önmagában még nem is lenne gondja Marynek, de a tény, hogy szeretett Matthew autóbalesetben halt meg, nem teszi kifejezetten vonzóvá a vőlegényjelölt státuszát. Talbot már tudomást szerzett erről szerencsére, így még empatikusabb, mint egyébként. Szerencsére közben el kezd esni az eső, és éppen kapóra jön egy sikátor, ahol szuperül lehet smacizni. Talbot végre színt vall, mert szeretné Maryt minden balszerencsés körülmény - rang/vagyon hiánya, autóimádat - ellenére szeretni. Végül nem bonyolítanak le semmi komolyabb dolgot a sikátorban.

Bertie baktat az úton Downton felé, míg Edith meg nem érkezik a kocsival, mert szerette volna felvenni az állomáson gavallérját, de lerohadt közben az autó. Bertie nem az a tesze-tosza csávó, meg ki tudja később mennyi sansz lesz a csőrözésre, így jól elkapja Edith-et egy körre. Közben Merton kopogtat Isobelnél, de nem egyedül jött, vele van Larry menyasszonya is csak úgy, aki igen kedves és készséges Isobellel, szinte már túlságosan is. Downtonban Daisy izgul tovább a vizsgái miatt, és az ő megszokott, bájosan bunkó stílusában próbálja szabotálni Pattmore és Mason románcát. Este Mason toppan be, és friss virág helyett friss zöldségeket hoz a kertjéből Pattmore-nak köszönetképpen. Daisy hozza a formáját, és hülyeségnek tartja, hogy Pattmore-nak hálálkodik Mason már megint, és szisztematikusan támad minden kedves megmozdulást. Nem igazán értem miért jó így aláásni Mason meg Pattmore kedves kis kapcsolatát, de majd biztos megmagyarázzák. Bár Daisy motivációi a tanuláson kívül nekem sose voltak hihetőek. Mondjuk a tanulás kapcsán a pályaválasztási elképzelései sem világosak.

Az esti vacsoránál uraságék a nyílt nap részleteit beszélik és Bertie-nak van pár remek ötlete, mit hol kell elkeríteni, meg kellene egy idegenvezető, aki ismeri a ház történelmét. Na hoppá, szuper, a Pattinson lenne a kiváló munkaerő erre, de ő nincs itt, mert kb. olyan, mint Colombo felesége. Így kénytelen lesz valamelyik Crawley hölgy körbevezetni a népeket a szobákon. Na így már mindjárt kevésbé tűnik fasza ötletnek a nyílt nap. Nyugovóra térve Branson Maryt szekírozza az autóversennyel meg a Talbottal fellángoló romantikával, a Lordék meg Edith esélyeit latolgatják Bertie-vel. Igaz Bertie nem egy színtiszta nemes, de lélekben az, úgyhogy ez már egy jó alap, meg hát Edith se nagyon tud már válogatni. A Lord ezt a felvetést annyival vétózza meg, hogy Edith magazinszerkesztő, és ez a változó világban igen jó pozícióba helyezte, de azért győzzön a szerelem.

Eljön múzeális downtoni nap, özönlenek az emberek Cora, Mary és Edith pedig a festmények és építészeti elemekkel kapcsolatos hiányos töri tudásukat próbálják mosolygova eladni. A pórnép azonban kétkedve fogadja a mellébeszélést a festményen szereplő alakokról semmit nem tudó Edith csak arról tud mesélni milyen jó életük volt az utókornak megörökített felmenőknek. Mary is csak sóderezik, halvány segédfogalma sincs arról kik szerepelnek a képen. Szerencsére megérkezik Violet nagyi, aki annyival egészíti ki a sztorit, hogy a könyvtárat összeboronáló gróf nem csak a könyveket gyűjtötte, de a lovakat és a nőket is. Látszik rajta, hogy rendkívül ideges, és Cora holléte felől érdeklődik. Most jön a nagy beolvasás, sértődés, dráma, hogy Cora elhallgatta Violet leváltását, és hülyét csináltak belőle. Cora nem is tud nagyon mást mondani, ez tusé volt.

Baxternek sincsenek éppen jó percei, mert a 10 év börtönre ítélt megrontója kéri, hogy látogassa meg. A Lord fekélye se gyógyulgathat szépen, mert anyja ráront és szóbelileg jól elfenekeli kisfiát, amiért így megszégyenítette Cora. Hiába védi a Lord feleségét, meg hogy ez erre nem volt befolyással a kékvérű hatalom, Violet még mindig kapaszkodik a letűnt világ elveibe, és Corát nem szeretné látni egy darabig. Zsödö-kár! Pattmore nyugiban és nagy megelégedéssel magyarázza Hughes-nak a kis háza elkészültét, és még a telefont is beszereltette, hogy a vendégek fel tudják venni a kapcsolatot. Carson téblábol arra a botjával, szerencsére még senkin nem kellett alkalmaznia a botozást, pedig ez lett volna a nap öröme. Pattmore hívja félre Carsont egy kis csevejre, ugyanis aggódik Andy miatt, aki mostanában feltűnően sokat jár kel Barrow szobája körül. Ha tudnák, hogy csak olvasni tanítja az inast, nem lennének ennyire kispolgáriak.

Véget ér lassan a nyílt nap, mindenki megy a dolgára, Violet továbbra sem áll szóba az utána loholó Corával, ellenben érdekesen veszi tudomásul Merton és jövendő menye szíves jelenlétét, valamint az Isobel iránti szokatlan jóindulatot Merton sarjai részéről. Carson a Pattmore-ral folytatott meggyőző csevej hatására elkapja este Barrow-t és kifaggatja miben sántikálnak Andyvel. Barrow nem törik meg, de a szavát adja, hogy semmi olyan nem történt, a vén rókának azonban ez nem elég, hiába Barrow sok éves szolgálata. Közben fent a család a jegyekből befolyt összegeken nagyon meglepődik, és Branson szerint sűrűbben kéne megnyitni a házat a látogatóknak, ha ilyen jól tejel, igencsak megsegítené a fenntartási költségeket. Edith szerint nem lehet normális az életük, ha ilyen cirkuszi látványosságot jelent, amire a szerény jövedelmükből élő zsellérek is költenek. Mary szerint viszont a Crawley-k idetartoznak, és nem megy a család innen sehova, és ebbe senki sem köthet bele, kivéve majd pár év múlva egy elmebeteg, pöttöm, bajuszos, folyton ordibáló figura meg a második világháború.