Kérem szépen, elérkeztünk a sorozat feléig, túl vagyunk négy évad hogyvoltján, hátra van még négy. Az előttünk álló részeket én nem láttam eddig, bár az elmúlt években néhány kábeltévén már többször is leadták a teljes sorozatot. Ezért az ismeretlen storyline felderítéséhez és kivesézéséhez kérem a kedves olvasók aktív támogatását, ugyanis mostanában olyan bizonytalannak érzem magam…, vagy mégsem?

Öt évvel az előző évad zárása után kezdünk, azaz 1880-ban járunk, William Gladstone második miniszterelnöksége alatt. Baines kapitány és James összezördülésére jól emlékezhetünk, a vén tengeri medve akkor megfogadta, soha többé nem fog James Onedin hajóján szolgálni és átment a Frazer Járathoz, Elizabeth alá (nem úgy!). És még egy fontos dolog: James megalakította az Onedin Brasilia Ltd-t és megépítette a hozzá tartozó Baines kikötőt, a nyitó képsorok éppen itt játszódnak. Baines érkezik a De Wadden nevű Frazer gőzössel és kezd berakodni (mert a kikötő természetesen minden hajó előtt nyitva áll), közben többször nézeget a domboldalon álló ház, James rezidenciája felé és dudorászik: Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza… A Charlotte Rhodes is a közelben horgonyoz, kapitánya egy bizonyos Mr. Baldwin, aki felkeresi Bainest és beszélgetni kezd vele Onedinről. Baines duzzog, ha Mr. Onedin látni kívánja, akkor jöjjön ide a hajóra, ő mindenesetre a következő dagállyal kihajózik. Persze a házból James is észreveszi a fedélzeten mászkáló ismerős alakot, és úgy dönt, ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.

Ebben azonban megakadályozza egy csapat katona, akik most lépnek be a házba Ignacio Vega ezredes vezetésével. A tiszt közli, Onedinnek 24 órán belül el kell hagynia a kikötőt, mert az új kormány így döntött. James tiltakozik, ő rengeteg pénzt fektetett ebbe a beruházásba és érvényes szerződése van a kormánnyal. Az előző kormánnyal, utasítja rendre az ezredes, maga olcsón vette és drágán adta el a helyi termékeket, mától kezdve nálunk is illiberális demokrácia van, példaképünk a stabil gazdasági alapokon álló és korrupciómentes Magyarország, a kikötőt lefoglalom! James tiltakozna, de az egyik katona puskatussal hátulról leüti, nesze neked külföldi befektetői biztonság.

James bennszülött szolgája siet a kikötőbe, hogy elmondja a két B-nek, Baldwinnek és Bainesnek a történteket. Kedvenc tengeri medvénk máris tervet kovácsol a kiszabadításra, van egy titkos út a házhoz, azon éjjel észrevétlenül felmehetnek. Baldwin meglepődik, de hát öt éve nem is beszélnek egymással, most mire ez a felbuzdulás? Annak semmi köze ehhez a dologhoz, mindenesetre tegyünk úgy, mintha előkészülnénk a kihajózáshoz, válaszolja Baines, majd a De Wadden parancsnokságát átadja az első tisztnek.

Leszáll az est, James egy székhez kötözve kénytelen hallgatni az ezredes fejtegetéseit, aki még bírósággal és börtönnel is fenyegetőzik. A két B csendben belopakodik, a két őrt álló katonát leütik és elveszik a puskáikat, Hände hoch!, kiáltják az ezredesnek (bocs, ezt a részt véletlenül németül láttam), a tiszt sápadtan engedelmeskedik. Baines kiszabadítja volt gazdáját és már húznak is elfele, Vega harsány vamos, vamos kiáltással riadóztatja a többi katonát. Onedinék már csónakba szálltak és eveznek a Charlotte Rhodes felé, amikor egy golyó eltalálja Jamest, aki eszméletlenül hanyatlik a csónak fenekére.

Váltunk Liverpoolba, ahol Elizabeth üzleti megbeszélést folytat Mr. Harrisszal, a bankárral, 3000 font kölcsön kellene az egyik épülő gőzös befejezéséhez. Harris vonakodik, a Frazer cég az utóbbi időszakban csak kamatot törlesztett az előző hitelekből, ezért nem igen akar új kölcsönt nyújtani és azzal mentegetőzik, hogy a bankoknak is nehéz manapság a helyzetük, végtörlesztés, devizahitelesek megmentése, különadók, Sz Sz forduljon inkább Mr. Matolcsyhoz.

Robert és Sarah ezalatt Elizabeth irodájában várakozik a hugira, Robert azt fejtegeti, hogy neki 4000 font hitel kellene az új áruháza fejlesztéséhez, Harris biztos ad majd ennyit. Ekkor érkezik a dühös Sz Sz, aki közli, hogy Harris beintett, nincs lóvé. Sarah lelép valami gyűlésre, a tojásfejű Dunwoody viszont beállít egy most érkezett levéllel, amit James írt két hónappal korábban és arról értesít, hogy a Baines kikötőben hegyekben áll az elszállításra váró kávé, és milyen nagyon jól megy az Onedin Brasilia Ltd-nek. A két testvér azon mereng, közöljék-e ezt a jó hírt a tőzsdével, mert ez alapján biztos felmenne a cég részvényeinek árfolyama. Elizabeth azonban mégis inkább a kivárást javasolja, mert akkor a Frazer és az Onedin cégek hajói tudnák elszállítani a jól fizető rakományt, nem kéne a többi társasággal osztozni a hasznon. Ebbe Robert csak némi vonakodással egyezik bele, mert az árfolyamnyereségből ő legszívesebben visszafizetné Harrisnak a korábbi hitel rá eső részét, mert az nagy teher a saját kereskedelmi cége fejlődésének útjában.

A Charlotte Rhodeson a sebesült James három napos sebláz után magához tér, Baines ácsorog az ágya mellett. A kőkemény James vissza akar fordulni, nem hagyja veszni a kikötőt, de Baines határozottan ellentmond, szó sem lehet róla, megyünk tovább Liverpoolba. Szerencsére a szél kedvező, gyorsan haladnak, a teljesen legyengült barkókirály is apránként megerősödik és egy idő után már a fedélzetre is felmegy. Sietne nagyon, mert nem akarja, hogy a rossz hírt valamelyik vetélytárs cégtől tudják meg odahaza, ezért az összes vitorlát felvonatja és maga áll a kormánykerékhez. Sőt Bainesszel is kezd összemelegedni, együtt húzzák feszesre a főárboc köteleit, majd James eltűnődve fejtegetni kezdi, milyen sokat hajóztak ők ketten együtt. Talán folytathatnánk, pislog Baines felé, aki lakonikusan csak ennyit válaszol: Talán.

Odahaza Elizabeth az esedékes számlákkal trükközik Dunwoodyval, hogyan lehetne egynémelyiket kicsit később visszafizetni, az olvasáshoz viszont már szemüveget is fel kell tennie, ó, az idő vasfoga csak nem rágni kezdte szívkirálynőnket?!

Robert érkezik újabb megbeszélésre, amit hamar félbe kell szakítaniuk, mert új szereplő tűnik fel a színen, Thomas Macauley, ausztrál üzletember (businessman, nem bushman!). Új befektetési lehetőségeket keres és Mr. Harris tanácsára jött a Frazer céghez, Elizabethet azonnal heves bókokkal támadja le, szőkénk ettől ragyogni kezd, mint a tavaszi napsugár. Macauleynek számos érdekeltsége van a déli féltekén, ezért kiemelten figyeli az ottani eseményeket, szerinte Ausztrália mostanra már rendben van, viszont Dél-Afrikában a búr helyzet háborúval fenyeget. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb hajókra lesz szükség és ő nem akar egy ilyen tuti pénzesőből kimaradni. Tegyük össze, amink van, javasolja, Mrs. Frazernek van hajógyára, neki tőkéje, és hajlandó százezer font kölcsönnel beszállni a hajóépítésbe, amiért csak 5,5% kamatot kér. Persze Elizabethben is Onedin vér csörgedezik, bátyja legjobb hagyományaihoz híven alkudozni kezd, végül megállapodnak 5%-ban, és a miszternek az üzleti ügyekbe csak betekintési joga lesz, beleszólási nem.

Később Letty Gaunt jön látogatóba Elizabeth-hez, a serdülő Charlotte-ot lassan be kell íratni valahová, nem tanulhat otthon, Sz Sz mutat is egy tájékoztatót valami jó nevű leánynevelő intézetről. Elizabeth elismeri, hogy ugyan kicsit drága, de James megengedheti magának. Majd Jamesről kezdenek beszélni, aki az eltelt időszakban semmilyen konkrét javaslattal (értsd: házassági) nem állt elő, levelet is mindössze hetet írt két év alatt Lettynek, és azokban is csak az üzletről volt szó.

Váltunk Harris és Macauley megbeszélésére, a bankár szerint Onedin brazíliai befektetése tuti üzlet, neki is van pár részvénye, de igazi aranytojást tojó tyúk maga az anyavállalat, mert James Onedin valamennyi érdekeltségének haszna az Onedin Társaság könyveiben jelentkezik. Macauley elgondolkodó arccal távozik és felkeresi a leendő áruháza körül sürgölődő Robertet. A tőkepénzes elismerően nézegeti az épületet, tetszik neki az amerikai mintára készülő department store, ezt hallva Robert mája hízni kezd, mint a pecsenyekacsának. Jó darabig beszélgetnek, aztán az ausztrál távozik, viszont érkezik Elizabeth azzal a hírrel, hogy befutott a Charlotte Rhodes, megbeszélés félóra múlva a Frazer irodában. Hiába volt a nagy sietség, a De Wadden végül két órával hamarabb ért Liverpoolba, így a rossz hír gyorsan elterjed.

Elizabethnél aztán ki is borul a bili, James tájékoztatja testvéreit a brazilok einstandjáról, oda a kikötő és az árukészlet, Elizabeth kellőképpen ki is akad. De a levélben csupa szépet írtál, és különben is, annak idején a te tanácsodra vágtam bele ebbe az ügyletbe és vettem fel százezer fontos kölcsönt! Az a te bajod, és nehogy már a brazilok lépése miatt is engem tegyél felelőssé, különben is, te mindig másokat hibáztatsz, nem csodálom, hogy Matt Harvey otthagyott!, vág vissza James. (Hoppá, tehát vége a szakállas románcnak!) Az viszont feltűnik neki, hogy a mindig aggodalmaskodó Robert most nem rinyál, és végül ki is szedi belőle, hogy a bátyó tízezer fontért eladta saját Onedin részvényeinek kezelési jogát Macauleynak. A kis cseles.

James hazamegy és nekilát tenni-venni a lakásban, amikor belép Letty. Maga nagyon csinos, bókol James, maga meg lefogyott kicsit, bókol Letty. Szóba kerül Charlotte és az iskola, ami Hampsteadben van, London mellett, és 140 font az éves tandíj. Ez viszont azt jelentené, hogy Letty állása megszűnne, mint nevelőnő, James tehát inkább kijelenti: Sajnos ekkora összeget nem engedhetek meg magamnak, majd találunk másik megoldást. Üzleti ügyei persze ismét elszólítják, Harrishoz kell sietnie, ahol viszont hidegzuhany várja: mivel James a hitelt a brazil üzletmenet várható hasznából törlesztette volna, ami ugyebár kútba esett, a bankár nem fogad el semmilyen magyarázatot, hanem úgy dönt, bankja értékesíti a fedezetül szolgáló Onedin flottát! Jelenleg hat hajó áll a kikötőben, Harris gyorsan megállapodik Macauleyval, hogy az ausztrál megveszi a vitorlásokat. Persze nem a Harris által kínált áron, hanem 15%-kal kevesebbért, de a bankárnak még így is megéri, deal is done.

James dühös-szomorúan lemegy a kikötőbe, ahol találkozik az egyik cölöpön ücsörgő Bainesszel. Kiderül, hogy az öreg kikerült Elizabeth alól (nem úgy!), mert felmondott és most szabad. James tájékoztatja Harris lépéséről és a másnapi felszámolásról, mire Baines ravaszul megjegyzi: De hajnalig a törvény szerint még maga a tulajdonos! Többet nem is kell mondania, a két összeszokott ember egymásra vigyorog és Baines nekiindul legénységet toborozni.

James otthon csomagol, közben Lettyvel beszél: három hónapra elutazik el, Charlotte-ot csókoltatja, és majd ha visszatér, beszélnek a jövőről. Érkezik Elizabeth, James neki is elmondja Harris húzását és saját tervét: a flottával elhajózik Olaszország és a Fekete-tenger felé, gabonát fog vásárolni (Vitéz László kifejezésével: gabonákokat). A hugi vállalja, hogy vigyáz a házra, Letty meg Charlotte-ra, James legyen csak nyugodt. A nők még abban is partnerek, hogy elhintsék, James nyugat felé akar hajózni, ezzel majd jól félrevezetik Harrist és Macauleyt. A hajnali ködben a hat vitorlás csendben kihajózik, és a Charlotte Rhodes fedélzetén ismét egymás mellett áll a régi páros: Onedin és Baines kapitány. Together forever. (?)