Bagolyhuhogás, nyikorgó hinta, süvítő szél. Eheti csinibaba, Wendy óvatosan lépked kifelé egy rozzant házból, egyenesen a sötét kerekerdő szívébe és kétségbeesve hívogatja eltűnt barátait. A hold vészjóslóan világít, mindenfelől hangok, a csaj háta mögött lopakodunk, egy kéz kinyúl… Huh, csak Brody az, aki szintén az elveszett barátokat kereste eddig, de sajnos csak a hullájukat találta meg, ezért ő most olajra lép. Szegény Wendy egyedül keresgélhet tovább, ám ekkor egy nagyon-nagyon szörnyű valamibe botlik, amitől oltári bénán sikít. Jajj, kezd már ez a rész egy rossz tini horrorra hasonlítani, de megnyugodhatunk: tényleg az!

Egy film, a Hell Hazers II forgatásán vagyunk ugyanis, ahol a főszereplő színésznőnk nem annyira tud sikítani, ezért újra kell venni a jelenetet. A forgatási szünetben Frank, a takarító fickó rémtörténetekkel traktálja a színészeket, akik csak nevetnek a gondolaton, hogy a díszlet talán el van átkozva és szellemek kísértenek benne. „Wendy” mielőtt újra forgatnának, elvonul sikítást gyakorolni - egyedül, a félelmetes díszleterdő közepére. Furi hangokat hall, pont ahogy Frank mesélte…gondolja, milyen viccesek a kollégái, be akarják paráztatni. Ám ahogy ott lépeget, egyszer csak egy sapka hull a lábai elé: szegény Frankről esett le, aki ott lóg vérbe fagyva a díszlet tetején, mellette egy hirtelen feltűnő majd eltűnő szellemalakkal. „Wendy”-nek végre megy a sikítás.

Sam és Dean véletlen épp L.A.-ben nyaralnak, de a szellemes hír hallatára eljöttek körülnézni a stúdióba. Dean ugyan szívesebben utazgatna a turisták kisbuszával és járna medencés partikra, Sam viszont dolgozni akar, mert így jobban megy neki a felejtés (vérfarkas-Madisonról). Na jó, akkor hagyjuk a sztárvadászatot, miről is van szó? A kellékes, Frank Jaffe halálhíre futótűzként terjed az interneten, azt beszélik, a díszlet kísértetjárta. Dean szerint ez olyan mint A Kopogószellem – nem, Sammy, nem a kísértetfajta, hanem a film, amiről szintén ilyen pletykák keringtek anno. A problémán, hogy nincs meg Frank Jaffe halotti bizonyítványa, gyorsan túllépünk, inkább megkeressük a színésznőt, aki megtalálta a hullát és látta a szellemet: Tara Benchly-t. Dean a név hallatára totál izgalomba jön – de persze csak a csaj F kategóriás horrorfilmekben nyújtott színészi teljesítménye az, amitől így beindul. Haha.

A stúdióban 3 fickó vitájába csöppenünk: Brad, a stúdió pöcsfej embere szerint a film túl sötét, és McG, a rendező meg Jay, a producer tiltakozása ellenére is követeli, hogy legyen az egész színesebb. Mert ki mondta, hogy egy horrorfilmnek sötétnek és nyomasztónak kell lennie?

Brad tényleg igazi pöcsfej, azt hiszi, Dean a kiszolgáló személyzet tagja, és turmixot hozat vele a büféből. Na mindegy, legalább megvan az eheti fedősztori, így miközben csicskát játszanak, a fiúknak van idejük körbeszaglászni. És hát haláleset ide vagy oda, a filmnek forognia kell tovább. Épp a 6. tekercs 6. jelenetének 6. felvételénél tartunk (mily ördögi!), melyben a főhös valami idétlen latin szöveget kántál szellemidézés gyanánt.

Dean szerint a lóti-futiság szar, de legalább a kaja isteni. Ő sajna nem talált elektromágneses nyomokat, viszont Sam megtudta, hogy az elmúlt 80 évben 4 gyanús haláleset is történt ebben a stúdióban (két öngyi meg két baleset). Szóval biztos az egyikük szelleme áll most bosszút, már csak ki kell találni, melyik a négyből.

Kezdjük hát a kihallgatást. Naná, hogy Dean veti rá magát a színésznőcskére, akinek Dean láttán még jobban elkerekednek az amúgy is gülü és kancsal szemei (mondjuk nem csodálom), és rögtön megnyílik neki (na nem úgy…). Elmondása szerint Frank-ből mindenhonnan vér folyt, és egy szellemalakot látott mögötte, amit maga se nagyon hisz el. A kellékest viszont ő sem ismerte, ahogy senki más sem, ami azért kicsit fura. De Tarának hobbija a forgatáson fényképezni, így van egy képe Frankről – aminek láttán Dean-nek eláll a szava.

Egy rövid időre helyszínt váltunk, Gerard St. James otthonába látogatunk el, aki igazából nem Frank Jaffe, szóval még él. Még jó hogy Dean otthon van filmes témában, így a fénykép alapján ráismert erre a méltán népszerű színészre (akit Dean szerint a nagysikerű Metalstorm c. filmben mint 4. katonát ill. a Rémecskék 3-ban traktor balesetet szenvedő férfiként láthattunk, muhaha). Gerard-ot a producerek kérték fel, hogy játssza el Frank-et, a kellékest meg annak halálát a forgatáson. A vér, a szellemalak meg minden csak trükk volt - ezzel akartak egy kis felhajtást kelteni a film körül, hogy majd sokan legyenek rá kíváncsiak.

Hát, ez aztán egyszerű eset volt. Azért nézzünk még vissza a stúdióba. A forgatás közben idegen zajok kavarnak be a hangfelvételbe, ezért megint le kell állni és újravenni a jelenetet. Ez a szünet jó alkalom arra, hogy Brad, a pöcsfej megint beleugasson a dolgokba: szerinte nem érthető, hogy a latin kántálásra hogy a fenébe jelennek meg a szellemek, akik a pokolban vannak. Talán szuperhallásuk van? Huh…

Szerencsére Brad elvonul telefonálni, és egy igazán jól sminkelt szereplőbe botlik: egy totál fekete-fehér nőbe, aki habozás nélkül leveti magáról a köntöst és meztelenül elindul a díszlet teteje felé, ahová Brad gondolkodás nélkül követi. Miért is ne élne a kínálkozó lehetőséggel, ha mégoly színtelen is a hölgy. Csak hogy nem látta, amit mi: hogy a nőci hangsebességgel terjed és néha kicsit vibrál. Magyarul szellem. Pöcsfej Brad meg is kapja a jussát, pár perc múlva egy kötélen lógva lezuhan épp a forgatás közepébe, ahol mindenki frászt kap tőle.

De mint már korábban mondottuk, itt egy halál nem halál, és plusz egy öngyi sem számít, a kamera forog tovább. Illetve mégsem, mert Tara tök hülyeségnek tartja, hogy a szellemek ellen sóval védekeznek a forgatókönyv szerint, ezért próbálnak mást kitalálni, de a stáb szerint a shotgun sem lenne kevésbé nevetséges (ó, ha tudnák). Erre az egyik igazi lóti-futi srác, Walter, aki Tarának hordja a rózsaszín Kubut, kiakad, hogy ezek mennyire idióták (ő nyilván látott már Odaátot) és mérgesen elvonul.

Sam nem érti, a folyamatosan zabáló Dean mit művel: halál komolyan veszi a lóti-futiságot és teljes átéléssel dolgozik a stáb tagjaként, ahelyett hogy az ügyet próbálná felderíteni. Ő bezzeg a hullaházban meggyőződött róla, hogy Brad halála valódi volt, de Dean még csak oda sem figyel rá. Ez persze nem igaz, Dean nagyon is jól beépült a csapatba, olyannyira, hogy Dave, a hangmérnök csávó megmutatta neki a furcsa zajokat, amit Brad halála előtt rögzített. Ez bizony egy halott hangja, azaz mégiscsak kísértetjárta a stúdió, már a műszerek is jelzik a jelenlétet. Következő lépés tehát visszanézni a pöcsfej halálugrását. Mert hogy Dean megszerezte az egyik stábtagtól az aznapi kamera felvételeket is. És Sam még kételkedett benne, pff.

A felvételen Sam ki is szúr valamit: egy ismeretlen női alakot a fal mellett. Dean megint megcsillantja film trivia tudását (biztos sokat böngészi az imdb-t szabadidejében), szerinte ez egy olyan szellemfotó, mint amilyen a Három férfi és egy bébi c. filmben is volt (egy kisfiút látni az egyik jelenetben, akiről senki nem tudta, hogy került oda). Sam meg nagyon jó arcfelismerésben és a tökhomály képből levágja, hogy ez bizony az egyik régi hulla a stúdióból, Elise Drummond. A nő a 30-as években a stúdióvezetővel kavart, de az csak kihasználta és hamar dobta. Elise bánatában öngyi lett, méghozzá úgy, hogy felakasztotta magát a díszlet állványzatára és egyenesen az éppen akkor forgatott jelenet közepébe ugrott. Ez elég gyanúsan egybevág a mi Brad-ünk halálesetével, úgyhogy nincs más hátra, este mennek a fiúk ásni.

Bár nem annyira érthető, hogy Elise miért kezdett el 75 év után öldökölni, azért kiássák a sírját, megsózzák és megsütik. Ez sem fog többet kísérteni.

Eközben Jay, a producer még mindig a stúdióban van, a díszletek között mászkál, jól rá is kapcsolják a világítást. A sötétben botorkálva egy szétnyílt koponyájú emberrel találkozik – illetve pechére szellemmel. Bekapcsolódik egy irdatlan méretű ventilátor, ami rövid időn belül magába szippantja Jay-t és apró cafatokra darálja. Szép halál. És bármennyire is különös, nem egyedi eset: 1966-ban egy villanyszerelővel, Billy Beard-del. Mi van itt, valami szellem-találkozó?

Ez most már mindenesetre tényleg kicsit sok, meg hát le is kell mosni a falról Jay darabkáit, ezért aztán a rendező mindenkit hazaküld, a forgatást egy időre felfüggesztik. Addig is Dean utánajárt, hova temették ezt a Billy Beard-t. Sehova, elhamvasztották, szopó. Sam meg újra nézi az összes nyersanyagot (szegény), de eddig semmi használhatót nem talált ő sem. Mondom eddig. Merthogy épp most tart a latin kántálásos jelenetnél, ami az avatott démonvadász füleknek nem is annyira zagyvaság: ez egy ősi halottidéző rituálé szövege. De mit keres ez egy filmben? Kérdezzük meg Marty-t, a forgatókönyv írót.

Marty bizony büszke is rá, hogy ennyire odafigyelt a részletekre meg a hitelességre, de várjunk csak! Azt a hülye latin szöveget nem ő írta bele, hanem Walter, az eredeti forgatókönyv írója. De hát ő egy lóti-futi, nem? De nem ám, mint eredeti szerző mehet be a forgatásra, bár a filmet szinte teljes egészében átírták már, mert hülyeségnek tartották az ő verzióját. Szóval ezért volt olyan ideges a srác…

Míg Sam és Dean ezen elmélkednek, Walter a stúdióban számon kéri Martinon, hogy az általa írt történelmileg hiteles részleteket miért cserélték fingós viccekre a filmben. Marty-t ez az egész nem érdekli, hiszen szerinte szellemek nem léteznek, így egy ilyen film alapból nem lehet igaz. Walter azonban tudja, hogy téved, elő is vesz valami kerek talizmánt és kántálni kezd. Erre újra megjelenik Billy Beard szelleme, és Marty-t is a nagy húsdaráló ventilátor felé vonszolja. Ám még mielőtt őt is ledarálnák, megjön a felmentő sereg, sóval és shotgun-nal.

Marty hálás, Walter meg bevallja, azért idézget szellemeket és gyilkoltat embereket velük, mert tönkretették az élete művét. Sam és Dean azonban bármennyire is sajnálják ezt, nem hagyhatják, hogy Marty-t is megölje. Walternek se kell több, Sam figyelmeztetése ellenére megidézi a maradék két szellemünket is, akik hirtelen feltűnnek, majd eltűnnek és így, láthatatlanul rontanak a vadászokra. Futás van, be a házba, ami nem volt okos, mert hogy ugye díszlet lévén hiányzik egy fala (mert amúgy a szellemeket megállítaná egy bezárt ajtó…). Miközben Dean Bruce Willist idéz és Marty megállapítja, hogy szellemek léteznek, Sam-nek kiváló ötlete támad lokalizálásukra: ha a filmes kamerák látják, akkor az ő Motorola Q-ja is minden bizonnyal megmutatja a szellemeket. Ezzel a segítséggel, na meg a sós lövöldözéssel már könnyen fel tudja őket tartani Dean, amíg Sam Walter után megy.

Walter okosnak hiszi magát, összetöri a szellemidéző talizmánt, hogy senkié se lehessen. Azt azonban nem tudta, hogy ezzel elveszti az irányítást a szellemek felett, akik egyébként utálják, ha békés nyugalmukat megzavarják és gyilkosságokra utasítják őket. Így aztán ahelyett, hogy Walter bosszúját teljesítenék be, ő maga ellen fordulnak és szétmarcangolják (amit Marty kéjesen végignéz a mobil segítségével, hehe).

A forgatás most már nyugodtan folytatódhat, Marty beleírta új tapasztalatait a filmbe, így most már egész jó lesz talán. Dean-nek meg végül csak sikerült, Tara megnyílt neki úgy is (mondjuk nem csodálom), így önelégült vigyorral a képén és egy újabb kaját az arcába tömve sétálhat el Sam-mel az oldalán immár sokadszor – a festett ég alatt.