Csapjunk akkor a lecsóba, magad uram, ha Kapitánylány utálja ezt a részt :). Az idézet gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, a jó öreg „szemet szemért” dolog, tudjátok. Kezdésként szép latino lányt látunk, egy kocsiban ül, vagdalja az alkarját, és közben nagyon sír. Egy bárban egy igazi seggfej arról hadovál, hogy őt azért hívják házhoz szerelni, mert akkora kan, hogy ráindulnak a feleségek. A beszélgetőtárs lelép, az előbb látott vagdalós csaj odalép. A pasi először nem ismeri meg, majd amikor leesik neki, hogy ki a nő, iszonyú ideges lesz, és közli, hogy nincs mit mondania. A lány szerint pedig valakinek el kellene mondania, ami történt, mert ő nem tudja magát túltenni rajta. A korábban felvagdalt karjára tapaszt egy zsepit, és odadobja a pasasnak, hogy emlékeztesse: mindenképpen beszélnie kell. A fickó leőrültözi a lányt, majd pánikszerűen távozik.

Rosalee és Monroe a fűszerboltban aranyoskodnak együtt, a farkas valami óráskütyüjét keresgéli, amikor meglátja, hogy a lány levelet kapott az anyjától. Kiderül, hogy Rozálka hét éve nem beszélt a kedves mamával, aki pedig most vacsira hívná, mert apuci halálának évfordulója közelg. Mivel az anyuka békülni akar, úgy döntenek, hogy mennek együtt – igaz, a vacsi másnap este lesz, de hát a mamának van még ideje felkészülni egy vegetáriánus dúvadra, nem igaz?

A bárbeli seggfej valakivel telefonál, roppant dühös, azt magyarázza, hogy baj lehet abból, hogy megjelent a lány. Aki erre természetesen feltűnik az ablaka alatt, üvöltözve, hogy tán már nem kell az őrmesternek. Jajjaj, seregben megerőszakolós történet lesz, ugye nem klisézik el? Szóval az exőrmi kiszalad a háza elé, dulakodik kicsit a nővel, kidobja az udvaráról, és annak fenyegetőzését - „soha nem hagylak békén” - megelégelvén berongyol a házba, és nagyméretű maroklőfegyvert vesz magához. Mire újra kirohan, már nyoma sincs a lánynak, viszont valami a háta mögött a házba surranhatott, mert onnan üvegcsörömpölés hallatszik. A seggfejnek hiába van mordálya, olyan ronda keverék ugrik rá, amilyet még nem láttunk, oroszlánfeje van ugyan, de a skorpiófarkával intézi el az áldozatát. Az exőrmester meghal, főcím.

Kedvenc rendőreink az exőrmesternél helyszínelnek. Mr. Troy Dodge találta meg a hullát, úgy is mint kiküldött munkatárs, egy biztonsággal foglalkozó cégnél dolgoztak együtt. Betörésre utaló nyom nincs. Nick és Hank a nyomokat elemzi, a halálos seb golyónak nem elég mély, késnek túl kerek. Viszont ami csörömpölt, az egy bekeretezett kitüntetéses díszdoboz, amilyet a leszerelt katonák kapnak. Lehet, azért ölték meg, hogy ellophassák a kitüntetéseit, kérdezi Nick. A munkatárs szerint a hulla jó ember volt (érdekes, minden hulla egy szent), 2011 óta együtt dolgoznak a cégnél, előtte mindketten Irakban voltak, a halott katona volt, ő meg egy katonai magánvállalat, az Artemus alkalmazásában állt. Nick és Hank csak kérdéseket sorol, nem értik az esetet, Troy viszont a rossz arcú főnökkel beszél, mint kiderül, a hulla vele telefonált előző este a vagdalkozós lányról.

Monroe-ék reggeliznek, Rosalee emailt küldött az anyjának, nem beszélt vele, de a vacsi áll, és a mamán kívül ott lesz Rosalee nővére, DeEtta is. Érezhetően Rozi nem kedveli a tesót, mártírnak hívja, és ajándékként whiskyt gondol neki vinni, ami, lássuk be, nem egy nőies pia.
A hullát Ronald Hurd-nek hívták, és egy háborús hős, két bíborszívet is kiérdemelt. Nyomozóink rekonstruálják az előző estét, a bárral és a telefonálással együtt. Tehát útba ejtik a veteránkocsmát, és beszélnek Jim McCabe-bel, a rossz arcú főnökkel.
Troy közben hazaér, ahol az asszony meglepetéssel várja, aki nem más, mint a latino lány. Szegény pasi idegbajt kap, kiutasítja a lányt a házából, és a rendőrséggel fenyegetőzik. Az megmutatja, hogy vagdalja a karját (érdekes a mintája, nem olyan, amilyen a falcolás lenni szokott), és hogy hívja csak a zsarukat, ő már nagyon szeretné. Még megfenyegeti a pasit, hogy ha nem tesz vallomást, akkor nem fogja nyugton hagyni. Elejt egy-két megjegyzést, amiből sejthető, hogy őt bizony többen megerőszakolták korábban, majd távozik.
A veteránkocsmában kedélyes nyugdíjas táncóra zajlik, de ott van az előző esti felszolgáló is. Elmeséli, amit látott, és szóba hozza a véres szalvétát is. Természetesen jó kis kukázás következik, de meglesz a papír, és végre látjuk, mit véseget magába a csajszi.

Monroe és Rosalee a kocsiban üldögél a mama háza előtt, a rőtbundásnak nem nagyon akarózik bemennie. Eddie mond néhány biztató szót, mire Rozi olyan elánnal indul meg, mintha csatába menne. Persze, az ajtóban megint elgyávul, mire Monroe végtelen gyengédséggel segít a kezének, hogy becsöngethessen. Kár volt ennyire beszarni, anyu is, DeEtta is nagyon kedves, mintha minden hétvégén átruccannának egymáshoz.
McCabe épp a zaklató lány (Francesca Gonzales, hogy neve is legyen) katonai nyilvántartási lapját nézegeti a gépén, mikor Nickék megérkeznek. A főnök roppant segítőkész a rendőrséggel, már össze is állított egy aktát a halottról, ügyfelek, életrajz, miegyéb. Merthogy ő egyre csak azon gondolkozik, ki tehette (ez igaz is). Persze, a telefonról már hazudik, szerinte csak munkáról csevegtek – éjfél után, hát persze. Hank meglát egy képet, négy katona áll rajta, a hulla, Troy, McCabe, és egy negyedik, aki Phoenixben alapított saját vállalkozást. Nick még megmutatja a szalvétát, de a főnök persze nem tud róla semmit.
A főnöknél talált képet az őrsön vizsgálják tovább, Ron katona, a többiek Artemusosok. És – micsoda meglepetés – a negyedik, Hammond, aki Phoenixben él, egy héttel korábban meghalt, őt is kinyírták.

Adalind Bécsben kávézgat, észreveszi, hogy Meisner figyeli, mire görcsölni kezd a hasa, és a kávéscsésze kiperdül a kezéből. Kicsit simogatja a pociját, mire a csésze belerepül a kezébe, tiszta star wars, komolyan. Elégedetten iszik egy kortyot, mire újabb görcsroham jön, és már a csillárok is szétcsattannak felette. Cuki lesz ez a baba, mikor megszületik, akárki meglássa, de hogy lesznek képességei, az is biztos.
Troy McCabe-nek hisztizik, hogy be kell vallaniuk az igazat, ő már el is mondta a feleségének. A főnök szerint Francesca-nak semmi bizonyítéka, úgyhogy nem kell ezen izgulniuk egy kicsit sem. Troyt furdalja a lelkiismeret, nem akar tovább várni, négy éve más sem jár a fejében, csak hogy hibát követtek el. A főnök szerint ezen gondolkozzanak még kicsinyég.
Bécsben Meisner telefonon beszámol a látottakról a századosnak, aki szerint akkor már nincs sok idejük, Adalind hamarosan visszanyeri az erejét. Le kell tennie, mert nyomozóink érkeznek hozzá, a főnök kérdezett ugyanis rá a phoenix-i gyilkosságra. Mily meglepő, az elkövetés módja és a mérgezett seb is teljesen azonos. Gyártanak néhány elméletet, majd abban maradnak, hogy ki kell kérdezni a katona parancsnokát.

Vissza a rőtbundások vacsijához. Monroe igyekszik kedélyesen társalogni, ebben csak kicsit zavarja, hogy DeEtta félig nyers húst eszeget, meg persze a feszélyezett légkör (ismeritek, amikor mindenki kerülni igyekszik minden rázós témát) sem tesz túl jót. A mártír nővérke persze nem sokáig bírja, beszól Rosalee-nak, hogy ő bezzeg hazajött az apja halála után, nem úgy, mint a hugi. Ráadásul olyan szemét volt, hogy még a temetésre sem bírt hazaérni, ami még egy drogostól is erős túlzás. Addig provokálja a húgát, míg az végre előáll a hét éve szégyellt titkával: a temetés idején börtönben volt, rossz társaságból kifolyólag. Csak a szabadulása után értesült a halálhírről, amire a családtagjai már nem álltak vele szóba. És őrülten sajnálja, hogy nem tudott elbúcsúzni az apjától. A monológ után felpattan az asztaltól, és elrohan. Monroe szalad utána, és a szokásos Coelho-Müller-Oravecz jellegű konyhapszichológiával megvigasztalja, hiszen végre ki lett mondva, ami eddig titkolva volt. Cukik együtt, na.

Troy írásba foglalta a vallomását, amit a felesége rettenetes megdöbbenéssel olvas. Szegény pasi magyarázza, hogy eddig gyáva volt, és a többiek is győzködték, hogy nem kell senkinek semmit megtudnia – mire a döbbent feleség közli, hogy tényleg, nem kell itt coming outolni, ezt senki sem olvashatja el, a pasi azonnal égesse el az egészet. Szegény Troy összetörten a kandalló elé térdel, és már épp meggyújtaná az asszony által fecnisített papírokat, amikor a szomszéd szobából a nő fájdalomkiáltása hallik. Odarohan, megtalálja a nőt épp olyan sebbel a mellkasán, amilyen a seggfej őrmesternek is volt. Hívná a rendőrséget, mire ő is kap egy szép, szabályos, nagy átmérőjű lyukat a mellébe, valamilyen farok által kivitelezve. Legyen már neve ennek a féllénynek, így elég nehéz hivatkozni rá, más részekben ilyenkor már pengék vagyunk a fajból.

Rosalee kis higgadás után visszamegy, összeölelkezik a mamával, DeEtta meg közli Monroe-val, hogy ha bántja a húgát, akkor megöli, ezt persze a rőtbundás mondja az ijedtében átalakuló dúvadnak. Szóval szent a béke, probléma megoldva.
Hank közben kiderítette, hogy az őrmester volt parancsnoka Washingtonban van, rákos beteg, úgyhogy videóchat-et bonyolítanak vele, nem személyesen hallgatják ki. A parancsnoknak nagyon rossz véleménye van az Artemusokoról, zaklatták a lakosságot, balhéztak, visszaéltek azzal, hogy a kormány olyan megállapodást kötött a céggel, amitől a zsoldosok érinthetetlenekké váltak, bármit tettek is. Végül 2010-ben kipenderítették őket, de addigra már nagyon sok kárt okoztak. Ő, a parancsnok tudott arról, hogy Francescát ezek négyen megerőszakolták, jelentette is a feletteseinek, de szemet hunytak felette. Ront áthelyezték, más nem történt. Sosem fogja elfelejteni a napot, amikor történt: 2010.november 11. És igen, épp ezt vésegeti a lány a karjába. A parancsnok elköszön, várja a kemó, de aztán tágul a kamera látószöge, és mi látjuk, amit a nyomozók nem. Az ezredes egy egyszerű hotelszobában tett úgy, mintha kórházban lenne, szó sincs Washingtonról, a motel ablakában látjuk a Portland Inn feliratot.

A név birtokában Nick és Hank már könnyedén utánanéz Frankie-nek. Leszerelése után szép priuszt szedett össze, elvonókúrán volt, bevonták a jogsiját, és egy hónapja részegen randalírozott – Phoenixben. Wu érkezik Troy és nejének halálhírével, már a helyszínelés közben nyomozóink azt találgatják, hogy vajon Francesca-e a gyilkos. Nick megtalálja az összetépett, de el nem égetett vallomást. Wu közben telefonál, megjött a toxikológia eredménye, az áldozatokban skorpióéhoz hasonló mérget találtak, persze, ha lenne 180 cm magas skorpió. Ezért Nick felhívja Juliette-et, hogy segítsen megtalálni a lehetséges elkövetőt.
Nickék otthonában Juliette a grimmoire-okból szemezget, miközben Nick kirakosgatja az összetépett levelet. Végre van neve a keveréklénynek: mantikór. Igaz, az eredeti emberfejű és oroszlántestű (mármint a mitológiai), az itteni Grimm-könyvben oroszlánfejű, embertestű és skorpiófarkú, de kit érdekel. Az ős-Grimm szerint a mantikórok a legveszélyesebb katonák a seregben, mivel nem félnek a haláltól. Nick közben összerakja a vallomást, kicsit megdöbbent arcot vág, majd közli, hogy Frankie a mantikór, ő öldösi most sorra az elkövetőket (már bocs, te nagyon hülye, egy mantikórt szerintem még négy pasi sem tudna megerőszakolni, annyira durván fel van szerelkezve, még a Grimm-ős sem mert vele szembeszállni, bakker, gondolkozzál már!). Hank viszont okosan következtet, ha négyből hárman már halottak, a következő áldozat eléggé kézenfekvő.

Látjuk, hogy McCabe kocsijánál Francesca mutogatja a vagdosott karját, és azon őrjöng, hogy a fickó szálljon ki a kocsiból. Érkezik a rendőrség, mielőtt bunyó lenne, Frankie-t Nick letartóztatja. A kihallgatóban Hank és Nick egymásnak végszavazva próbálják a következetesen tagadó lányt megtörni, és rávenni, hogy bevallja a négy gyilkosságot. Ő arról beszél, hogy semmi mást nem akart, csak hogy tegyenek vallomást. És jön a perdöntő bizonyíték, hogy nem ő a tettes: nem mantikór, hanem kőszáli sas. Csak a volt parancsnok tudja, hogy Frankie Portlandben van, de ő kórházban van – persze, mi már tudjuk, hogy nem is.
A parancsnok Francesca hívásából azonnal levágja, hogy a rendőrségről hívja a lány, vagyis lebukott az álkemóval. Ő csak szeretne igazságot szolgáltatni, mert azok a férgek úgysem tesznek vallomást. Szerencsére van akkora lelkiismeret-furdalása, hogy beszél elég ideig, így be tudják mérni, hogy a veteránkocsmában van. Ahová már érkezik is McCabe, és kiderül, hogy mindketten mantikórok. Troyt és a feleségét ő ölte meg, nem a parancsnok, mert félt, hogy tényleg vallomást tesz. Átalakulnak, egymásnak ugranak, küzdenek. Nick-ék arra rongyolnak be, hogy már ismét emberként állnak egymással szemben, és az öreg felkínálja magát a másiknak – így az idióta McCabe a rendőrök szeme láttára szúrja hasba az amúgy is haldokló parancsnokot. Az öreg még elhörgi, hogy a Frankie-vel tett dolgokért nem csukhatják le, de azért, amit vele tett, azért igen. Hurrá-hurrá, győzött az igazság. Francesca azzal is megkapja az elégtételét, hogy elolvashatja Troy összerakott vallomását, hiszen ő tulajdonképpen csak ennyit akart, meg tanúskodni a tárgyaláson, és az is menni fog. Itt a vége, fuss el véle.