Előző csütörtök itt

Volt eddig gyerek, ezen a csütörtökön kapunk kutyát is. András és Annamari ugyanis egy kutya kíséretében kirándulnak. A férfi csodálja, hogy nő milyen jól bánik a jószággal: kedvesen, de határozottan. Az idill azonban törékeny, Annamari máris puskaporos témát feszeget: András apját emlegeti, ráadásul pozitív kontextusban, tőle tanulta ugyanis a kutyatartás alapjait… A férfi szerint nem szép dolog egy kutyát túl szigorúan nevelni, természetes ösztöneit kiírtani. Annamari védelmébe veszi az idősebb Dargaytól ellesett módszereket, szó szót követ. Végül kiböki, Dargay-papával András tudta nélkül is tartotta a kapcsolatot…

Nem tudunk meg e témáról többet, nem derül ki, hogy mikor, milyen körülmények között kokettáltak ezek ketten, a következő kép már a nappaliból mutat pillanatfelvételt: Dargay szorongva és kissé szomorúan mered a kanapéra, talán egyedül van?

De nem, ott ül Virág is, aki persze nem telefonált múlt heti jelenése óta… Nem volt semmi mondanivalója. Értsd: nem vallott Anyukának (sem). Anyukának túl jókedve volt, mondja, nem akarta elrontani. Egyszer az onkológiára is majdnem bement, az épület maga nem volt túl szörnyű, de rengeteg ijedt szemű embert látott… Végül elindult haza, hogy személyesen valljon a családnak, de megint eltérítődött. Most olyasmiről mesél Virág, amit még nem hallottunk sem erről a kanapéról, sem a tavalyiról: a szülei jóságáról, a normális családi életükről, amely ritka, mint a fehér holló még a baráti társaságában is, nemhogy úgy általában, a nagyvilágban. A szülei szerették, szeretik, sehol egy molesztáló nagybácsi vagy egy részeges családfő. „Ne gondolja, hogy mindig mindenért a szülők a hibásak.” Dargay nem gondolja (?). Bár a szülői házból hozott örökség nagyban befolyásolja a kialakuló személyiséget, nem csak az határozza meg milyen emberek leszünk. DE: valami csak megakadályozta Virágot abban, hogy nem mer/akar a szülei elé állni a hírrel. (Egyébként mi van Balázzsal? Értem én, hogy ő csak egy ex, de ha már egyszer ez a szegény lány neki legalább vallott, miért nem lehetne őt felhasználni a további nyitáshoz? Miért elhanyagolható a szerepe? Valamiért vele őszinte volt Virág. Az oké, hogy bepöccent rá, amikor az „árulkodott”, de azért lehetne erőltetni ezt a szálat is… Nem?)

Virág végül beállított a szülői házhoz, de megint csak nem beszélt. A család ugyanis épp Ricsit ünnepelte. A fiú állapota javulást mutat az eddigiekhez képest, köszönhetően az új napközi otthonnak és egy ott alkalmazott, új terápiának. Az új terápia lényege, hogy a beszélni nem tudó beteget leültetik a számítógép elé, kezét a klaviatúra felé tartják és segítenek neki lenyomni azt a billentyűt, amit úgy éreznek, hogy a beteg le akar nyomni. Értitek? Nem? Nem baj, én sem. Sok orvos sem, humbugnak tartják. (Én onnan nem értem, hogy ez a módszer azt feltételezi, hogy a néma betegek a betűk jelentésével tisztában vannak. Vagy maga a szöveg is egy sajátos nyelven íródik, és külön iparág működik a megfejtésére? Amúgy ilyen tényleg van? És csak én vagyok földhözragadt hitetlen? Vagy az, akinek van egy ilyen fokú sérült gyereke az minden ilyesmiben hinni akar és azért ezért megpróbálja ezt, hátha? )

Ma Virág anyja is ellátogat a napközibe, ahol kiképezik a módszer alkalmazására. A csaj a kanapén ülve a telefonját szorongatja: várja, hogy Anyuka hívja az okítás után.

Dargay korholó: ez eddig oké és örvendetes, mondja, de mi van a limfómával? Virág a szokásos mantrát sorolja: nem tehette meg a családjával, hogy éppen most közli velük ezt a rettenetes hírt… A férfi közben arról beszél, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy – bár már a lány ismerősei is látják Virág sápadt bőrét, nagymértékű fogyását – Anyuka nem vette észre, hogy beteg? Mintha egy néma játékot játszanának: Virág úgy tesz, mintha tökéletes lenne, Anyuka úgy tesz, mintha Virág tökéletes lenne….

Közben megcsörren a telefon. Nekem nem világos, hogy miért kell a Ricsi-kezelés témát ilyen sürgősen megbeszélniük, de a csaj (akiről ugye tudjuk, hogy krónikus telefon-nem-felvevő) úgy csimpaszkodik bele a telefonba, mintha az élete múlna rajta…. Hosszasan beszélgetnek, Anyuka jó híreket mond, Virág még nevet is örömében. Ricsi reagál a módszerre, még az aznapi vacsi-kívánság nevét is legépeli: mákos… Terelés ezerrel.

Dargay fészkelődik. Látom a fején, hogy legszívesebben kitépné a csaj kezéből a telefont és beleordítaná Virág diagnózisát. Végül a lány leteszi telefont és indul haza, a szülői házba. A terapeuta próbálja visszarángatni a földre, felhomályosítani, mit is kellene tenni. Nem élhet ennyire álomvilágban, ez a betegség nő benne és nemsokára már késő lesz… Vagy lehet, hogy már most is az? Ahogy feláll a lány, úgy csuklik össze, elszédül.

Pár másodperc után magához tér, hiszi is meg nem is az ájulást. Újra indulna. Dargay most már kurvaideges, még a hangját is felemeli, visszaülteti a csajt. Dehogy engedi ő sehová. A végén még előáll a szakértőnk által említett eshetőség - a közvetlen életveszély - amikor is joga van a pszichológusnak orvost hívnia….

A csaj igyekszik elbagatellizálni rosszullétét. Dargay tényleg ki van akadva: teljesen hülyének tetszik lenni, mondja neki, sőt kiabálja. Ne engem tessék nyugtatgatni, meg Ricsi kétes sikereit ünnepelgetni, hanem magával törődni és elhúzni egy kórházba. De Virág sem kezdő ám: lebassza a férfit, hogy annak az imént előadott kiabálása pont az a pánik-jelenség, amit nem akar látni senki arcán a környezetében, főként nem az anyján. Pont ez az, ami miatt nem hajlandó beavatni senkit. Dargay meglepődik. Lehuppan a csaj mellé, a kanapéra és bevallja: igen, pánikolt.

Virág teljesen átveszi a hatalmat a szobában: pont azért van itt, mert azt várja el a terapeutától, hogy elviselje az ilyen helyzeteket, pánik nélkül. Mert lehet, hogy egyre többet fog elájulni itt a kanapén és lehet, hogy úgy dönt, hogy senki mást nem avat be. És akkor Dargaynak egyedül kell megbirkóznia ezzel. Mert neki, Virágnak, joga van senkinek el nem mondania nyomorát. Létezik, hogy valaki 24 évesen ilyen ferdén, de mégis ilyen tisztán lássa az életét (haldoklását) kívülről? Nekem alig hihető.

Maga a monológ, amit itt Virág előad, leírhatatlan. Nézni kell, de nagyon nehéz nézni. Tessék nézni.

A lány fél attól, hogy az egyetlen segítsége ez a férfi lesz, aki most is itt ül mellette. De vajon nem fog-e elmenekülni, ha majd közeleg a vég? El tudja-e viselni a rá váró megpróbáltatásokat a férfi? A lány szenvedésének folyamatát, a lány haragját, amit az az egészségesekkel szemben érez? Dargay közben lehiggad: türelmesen magyarázza a csajnak, hogy már az első ülés óta tisztában van a rá váró feladatokkal ebben az ügyben, ne tessen aggódni, nem fog meghátrálni. Az pedig hogy mit kaphat az emberektől, ha mesél a betegségéről, azt nem tudhassa, csak, ha meglépi és vall. Mindannyian tudjuk, hogy itt és most elsősorban Anyukára gondolnak.

Sőt aztán Virág már hangosan is édesanyjáról kezd el elmélkedni: Bármennyire is szereti beteg gyermekét, bevallva, bevallatlanul nagyon nagy teher a számára. A keresztje, ami miatt élete világfájdalommal teli. Meg halk és hangosabb sóhajokkal… Ezek a „bárcsakricsinevolnabeteg” sóhajok. Virág lassan bevallja, ezek a „speciális levegővételek” nagyon fájnak neki. Anyuka sóhajai még most is élete részei, köszönhetően annak a 2-3 telefonbeszélgetésnek, amit napi szinten lefolytatnak. Na és miről beszélgetnek? Virág már hangosan sikítozik: meg ne kérdezzék tőle megint, hogy miért nem a betegségéről! Időjárás, lóverseny, a tevék szexuális élete. Nem, még sem. Ricsi, Ricsi, Ricsi. És Ricsivel általában mindig valami probléma, valami baj van. És Anyuka ezt elmeséli. És Virág – ha mást nem is tehet értük – meghallgatja. Mint most. Anyuka megint csörög, miért nem indult már el a lánya? És Virág indul.

Dargay egy utolsó támadást indít: Ha lenne idejük, megtanítaná Virágnak, hogyan mondja el Anyukának a bajt. De idejük nincs. Mit tehetne még? Mi az, ami miatt a múlt ülést azzal zárta Virág, hogy itt, a rendelőben minden olyan világosnak látszik, mikor kilép innen, minden összekavarodik? Mi az, ami itt megvan, máshol meg nincs? Nos, hangzik a logikus válasz: maga Dargay.

És mit mond erre a mi terapeutánk: tessen vele rendelkezni! Ha kell, ő maga viszi el a zavarodott lányt az onkológiára…. Ekkor Virág beleegyezőleg bólint, oké, majd egyszer elmegy vele. De Dargay már rutinos, tudja mit jelent a csajnál a „majd egyszer”… Úgyhogy veszi a táskáját, és elindul. Nem egyszer. Most. Virág meglepődik, de elindul utána. Remélem ezúttal célhoz érnek.