Versailles, dög meleg, a királyi pár illusztris vendéget vár, a Savoyai Hercegség uralkodóját, I. Károly Emánuelt, aki persze késik. A muskétások unják magukat, Porthos azon morfondírozik, elájul, csak azért, hogy történjen már valami. Aramis maga elé mered, Porthos szerint az öt évvel korábbi vérengzés jár a fejében, amikor muskétástársait Savoyában legyilkolták. Végre valami mozgás, de az nem biztos, hogy jó jel: a tetőről ugyanis észrevétlenül álarcos alak ereszkedik le és eltűnik a sövénylabirintus bokrai között. Megérkezik a hintó, csupa kátyú az út errefelé, adja elő a késés okát a herceg. Bíboros úr, láttam már egészségesebb kinézetű hullát, miért nem tölt több időt a szabadban?, bókol Richelieu-nek, kedves ember, na. A hercegné amúgy Anna királyné húga, puszi-puszi, ám ekkor a bokrok közül lövés dördül és az egyik savoyai testőr összeesik. Helyezzétek biztonságba a felségeket!, adja ki Treville az utasítást az őrségnek, muskétásaink meg berohannak a bukszusok közé.
Aramis a palota háta mögé kerül és megtalálja azt a kötelet, amin a merénylő leereszkedett, sőt az álarcos el is kapja. Rövid bunyó után kiderül, hogy Marsac az, Aramis volt katonatársa, aki a savoyai mészárlás után nyomtalanul eltűnt, és azóta dezertőrként tartják nyilván. Szerinte a herceg a felelős a muskétások legyilkolásáért, ezért lőtt rá, de Aramis nem hisz neki. Befut D’Artagnan és meglepődve hallja Marsac vádjait, de Aramis végül úgy dönt, engedi Marsacnak, hogy bebizonyítsa az igazát. Rendben, de ha engem bűnpártolásért felakasztanak, azt személyes sértésnek fogom venni, emeli fel ujját figyelmeztetőleg a gascogne-i.
Bent a palotában a herceg a merénylet miatt pattog, fő embere, Gontard, buzgón helyesel neki. Amíg a merénylet oka és a tettes személye ki nem derül, nem írom alá a szerződést, fenyegetőzik a herceg és elvonul a szobájába. Ott arra utasítja Gontard-t, járjon utána, hogy régi jó embere, Cluzet tényleg itt van-e börtönbe zárva Párizsban. Ugyanakkor Lajos és Richelieu arról beszél, hogy Franciahon szempontjából katasztrofális lenne, ha Savoya végül a spanyolokkal kötne együttműködési szerződést. Később Treville és a bíboros beszélgetéséből megtudjuk, hogy bizony mindkettőjüknek köze volt a savoyai mészárláshoz, a bíboros szerint még az is valószínű, hogy a herceg tud Cluzet elrablásáról és bebörtönzéséről. Látjuk is Cluzet-t, amint kerek szemüvegben és övig érő Raszputyin szakállban ücsörög a kóterben.
Hol helyezzék el Marsacot, hát hol máshol, mint D’Artagnan szobájában, a fiúk leadnak egy szép mesét Constance-nak magasan képzett fafaragó és asztalosmester barátjukról, aki éppen errefelé járt és munkát keres. Marsac szeme majd’ kiesik, úgy nézi a nőt, most mi van, csak távolról csodálom, mondja a rosszallóan figyelő D’Artagnannak. Csodáld a lehető legtávolabbról, figyelmezeti a gascogne-i. A barátunk otthonülő típus, nem jár el nagyon, mondják Constance-nak, és hogy ez valóban így is legyen, a szobában Aramis az ágy keretéhez kötözi Marsacot. Később az utcán Aramis elmeséli az ominózus esetet D’Artagnannak. Öt évvel azelőtt Savoyában voltak hadgyakorlaton és egyik este álarcos támadók rontottak rájuk, mindenkit megölve. Aramis is megsebesült, őt Marsac bevonszolta a fák közé és reggelig ápolta, de később lelkiismeret furdalása lett, amiért nem ment vissza segíteni a bajtársainak. Otthagyta a katonáskodást, mert gyávának tartotta magát, pedig nem volt az, fejezi be Aramis.
A laktanyában Treville dühösen ordít a muskétásokkal, amiért nem sikerült elfogniuk a merénylőt. Én elcsúsztam, mert nedves volt a fű, magyarázkodik D’Artagnan, de Treville vasvilla pillantását látva inkább abbahagyja. A rutinos Athos persze a kihallgatás végén rákérdez Aramisnál, na hogy is van akkor ez az egész valójában? Aramis mindent elmond, majd úgy döntenek, Constance is megérdemli az igazat, elmennek hozzá és felvilágosítják (nem úgy!) A tüzes menyecske persze egyből berág, mélyen kivágott dekoltázsa piszkosul hullámzik (pedig tiszta amúgy), már megint hazudtak neki, ezért kiadja az útját --D’Artagnannak, Marsac viszont maradhat. Porthos vigasztalóan odasúgja a gascogne-inak: Nyugi, meg fog neked bocsátani, csak adj neki időt, mondjuk egy-két évtizedet.
Marsac kötelét leoldják, a dezertőr egy elhagyatott pincébe vezeti a muskétásokat, ide zárt be egy katonát, akit valami kocsmában fogott el, ahol azzal dicsekedett, hogy muskétásokat ölt rakásra. Kiderül, hogy a rabot a herceg fogadta fel több társával együtt, és Treville is tudott a támadásról. Athosék megdöbbennek az infótól és agyalni kezdenek: Treville feddhetetlen, nehogy már benne legyen, stb, közben a fogoly cukkolni kezdi Marsacot, aki ezt nem tűri és leszúrja. Aramis vállalja, hogy átnézi Treville irodáját, hátha talál valami feljegyzést, és még azt is elmondja társainak, hogy a támadók vezetőjét megsebesítette a hátán, arról bármikor fel lehet ismerni. Miközben Aramis a laktanyában a savoyai mészárlásról beszélget az öreg szakáccsal, észreveszi, hogy Treville elhagyja a körletet. Felsiet a kapitány irodájába és átkutatja a szekrényt.
Richelieu felkeresi a börtönben Cluzet-t és beszél vele az aláírásra váró szerződésről, kiderül, hogy a rab tudott arról a titkos tervről, ami a savoyai herceg helyett a fiát ültette volna a trónra. A bíboros megjegyzi, Cluzet épp azért van börtönben, nehogy a herceg tudomást szerezzen erről a tervről. Versailles-ban Lajos király kis unokatestvérével kardozik, közben a hercegné arról beszél Annának, ugyan hiányzik neki Párizs, de most már Savoya az otthona. D’Artagnan, komolyan véve a kilakoltatást, csomagolni kezdi a cókmókját, amikor Constance lép be, és enyhültebb hangulatban és még mélyebb dekoltázsban kijelenti, D’Artagnan mégis csak maradhat, ha többé nem hazudik neki. A gascogne-i megígéri, mire Constance mosolyogva megfenyegeti: De ha még egyszer hazudni mer, akkor tényleg elküldöm… pedig hiányozna…
A savoyai hercegnek nem tetszik, hogy muskétások vigyázzák minden lépését, ezért alkut ajánl: akkor írja alá a szerződést, ha Athos legyőzi kardpárbajban, első vérig. Lajos és a bíboros összenéz, Athos elvállalja a kihívást, akkor tehát hegyibe! Heves csattogtatás után Athos a földre szorítja a herceget és a kard hegyével sebet ejt a mellkasán, a szerződés sorsa ezzel eldőlt. Treville arra utasítja Athost, túlzott hevességéért kérjen bocsánatot a hercegtől, mert nem kellett volna ilyen megalázó módon legyőzni. Athos Porthos kíséretében nem túl lelkesen a herceg után megy és bocsánatot kér tőle, közben a felséges háton észrevesz egy hosszú vágást, Aramis kezenyomát, hoppá. A sebet Porthos is látja, a herceg tehát tutira bűnös, de Treville-re még nincs terhelő bizonyíték. Porthos vállalja, hogy szemmel tartja Gontard-t, a herceg jobbkezét.
És milyen jól teszi, mert így látja, amint a jobbkéz egy kocsmában faggatja a börtönőrt az egyik rabról, aki a leírás alapján akár Cluzet is lehet: szakállas, kerek szemüveggel. Aramis jelent a többieknek, nem talált semmit Treville titkos szekrényében, ahol minden megbízatás dokumentációja időrendben van, viszont a savoyai akcióról nincs semmi, vagy ellopták a vonatkozó dokumentet, vagy megsemmisítették. Együtt felvonulnak Treville-hez, hogyvót az a savoyai mészárlás, főnök? A kapitány bedühödik, nem hagyja magát kikérdezni és haditörvényszékkel fenyegetőzik, Aramisnak ennyi elég is, hogy meggyőződjön Treville bűnösségéről, de a többiek hezitálnak. Ezalatt odahaza Marsac erősen italos állapotban, mondhatnánk részeg albán szamár módjára taperolja Constance tovább mélyült dekoltázsát, de a nő csattanós pofonnal hárítja el a közeledést. Pont ekkor lép be D’Artagnan és leüti a duhajt, majd újra az ágyhoz kötözi, hiába kér bocsánatot. A gascogne-i mentegetőzik, hogyan tudnám kegyedet kárpótolni a kellemetlenségért, mire Constance a füléhez hajol és súg valamit. De nem ám buja szavakat (azt biztos a hogyvoltírónak tartogatja), hanem egy kérést: D’Artagnan tanítsa meg lőni és karddal bánni.
Lírai percek a savoyai hercegi párnál is, a hercegné férje ölében ücsörögve arról beszél, nem szabad bízniuk Richelieu-ben, és ő mindenben támogatja hites urát. A herceg keze vándorútra indul a női idomokon, de akció lefújva, mert belép Gontard, a hercegné magukra hagyja a férfiakat. Gontard-nak bizonyítéka van, hogy Párizsban tartják fogva Cluzet-t, a herceg kardot ragadva indul a leleplezésre. Egyikük sem veszi észre az ajtó mögött hallgatózó hercegnét.
Treville tájékoztatja Richelieut: a muskétásoknak tudomások van a kapitány szerepéről a savoyai mészárlásban, rendezze le a dolgot velük, utasítja a bíboros és indul a herceghez. Ekkor az oszlop mögött hallgatózó Aramis előlép és bemos egyet felettesének, ez nyilván haditörvényszéket érő vétség, de Aramist ez most nem érdekli, némi ordítozás után lelép. Elmondja Marsacnak a fejleményeket, aki úgy dönt, nem érdemes követniük a hivatalos szolgálati utat, inkább saját kezébe veszi az ügyintézést. Aramist, ezt a szép embert egy Papp Laci-féle jobbcsapottal kiüti, és pisztolyt ragadva nekiindul. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk, mondja majd 300 évvel később Virág elvtárs.
Feszkós a helyzet a legfelső körökben is, Lajos, Richelieu, a herceg és Gontard osztja egymást, a herceg szerint öt évvel ezelőtt puccs készült ellene, azért voltak a muskétások Savoyában, de ő tudomást szerzett a tervről és megelőző csapást mért rájuk. Ráadásul bizonyítéka van, hogy Cluzet itt raboskodik Párizsban, úgyhogy nincs szerződés aláírás! A bíboros tiltakozik a vádak ellen, az meg, hogy Cluzet börtönben lenne, egyenesen nevetséges. (Közben az orra nő vagy húsz centit, de ezt a nagy vitában senki nem veszi észre.) Oké, akkor nézzünk szét a fegyintézményben!, pattog a herceg és hintóba száll. A bíboros indulna utána, de az orra beleakad az ajtókeretbe.
A laktanyához vágtatva érkezik a hercegné, a muskétások mély meghajlással, de értetlen arccal fogadják, mit keres itt a felség? Franciaország érdekében a herceg nem találhatja meg Cluzet-t a börtönben, mondja elfúló hangon a hercegné. Gyorsan tervet kovácsolnak és együtt vágtatnak a börtönhöz, megelőzve a herceget. Cluzet-t kirángatják a cellájából és elvonszolják, áruló!, kiáltja oda a rab a hercegnének. De nincs idő foglalkozni a felségsértéssel, mert közben a börtönőr is pattogni kezd, neki a felséges asszony saját felséges kezével mos be egy felségeset, hogy elhallgattassa. Porthos elégedetten vigyorog: Nem átlagos hercegné, az már szentigaz. Meglapulnak a folyosó végén, pont ekkor érkezik a herceg és kinyittatja a cellaajtót. A bent ücsörgő rab tényleg szakállas és szemüveges, de nem Cluzet az, hanem a korábban látott öreg helyőrségi szakács, Aramis haverja. A herceg és Gontard leforrázva távozik, Richelieu diszkréten vigyorog.
Viszont nincs még vége az izgalmaknak, a magához térő Aramis rohan a laktanyába Marsac után. Az már éppen fegyvert szegez Treville-re, de lőni nincs ideje, mert pisztollyal a kezében befut Aramis. Marsac válaszokat követel, és végre megtudjuk, mi történt valójában öt éve. Az egész akció a király tudtával és parancsára zajlott, mert mindenáron meg kellett védeni Franciaország Savoyában működő mesterkémét és hírszerzőjét – a hercegnét! Cluzet, aki amúgy spanyol kém, gyanakodni kezdett a hercegnére, ezért a bíboros elhintette, hogy a muskétások puccsra készülnek a herceg ellen. A herceg erre embereivel megtámadta a muskétásokat, így viszont egy másik csapat el tudta fogni Cluzet-t. Hiába került ez húsz katonája életébe, Treville-nek nem maradt más választása, mint katonaként teljesíteni a királyi parancsot. Marsac kétségbeesésében mégiscsak lövésre szánja el magát, Aramis visszalő, Marsac holtan esik össze.
Ha nincs rab, nincs bizonyíték, a herceg így végül aláírja az obligát szerződést, Richelieu szép beszédet tart a szövetségesi hűségről és fegyverbarátságról. Miután a savoyaiak távoznak, Lajos és a bíboros összesúg, Richelieu szerint hiába van jó erőben a herceg, balesetek mindig történhetnek, Franciahonnak fel kell készülnie minden eshetőségre. (A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy Károly Emánuel lázas betegségben még abban az évben meghalt, utódja a fia lett, I. Viktor Amadé.) Treville és Aramis a zuhogó esőben eltemetik Marsacot a muskétások temetőjében, és kézfogással erősítik meg bajtársi kapcsolatukat.
A záró képsorokon a bájos Constance-t látjuk, amint oktatójával célbalövéshez készül. Az első tökre mellémegy, ezért D’Artagnan a nő mögé kerül és segít neki a helyes pozíciót felvenni (ez később még más terepen is jól jöhet), a biztonság kedvéért kezét a nő csípőjén pihenteti, ez feltétlenül szükséges a pontos célzáshoz. És milyen igaza van, Constance ugyanis a következő lövéssel eltalálja a céltáblának kihelyezett palackot. Akkor most jöhet a kardvívás, mondja lovagjának mosolyogva.
Facebook kommentek