Ilyen hosszú, hét perces, felvezetéssel ritkán volt még dolgunk az eddig lement négy évad során, de most ez is eljött. Rickék nem csinálnak mást csak baktatnak előre, mint az entek, amikor háborúbe mentek A gyűrűk urában. Közben kapunk egy snitt Glenn+Maggie hollywoodi naplementébe illő smárt, egy vágóképnyi Tara+Rick ökölpacsit, amit meg is örökítettem az unokáimnak egy kiváló animgif formájában; aztán egy átvezető Tyreese+Carol beszélgetést is, hogy nyugodtság van: a feka ráerőszakolja mindenkire az igazát, hogy Carol csakis a saját seggük védelme érdekében borította lángba azt a két mellékszereplőt, akiknek két köhögésnél nem osztottak több lapot az egész szériában; egy gyors Carol+Rick pofázást i kapunk, hogy ugyan a serif küldte el anno a zimankós faszba, most mégis ő kuncsorog Carolnál, hogy hadd csatlakozzanak; végül egy feszültebb jelenet vezeti fel a legendás intrót: Daryl és Carol az éjjeli őrségben, nem a Trónok harcás, a falon szopórollerező változatban, csak egy sima éjszakai, sötét erdőben üldögélő változatban hirtelen valami neszre lesznek figyelmesek. És a vágó itt csapta ketté a jelenetet. Köszönjük szépen. A következő jelenet az, hogy már a verő fényes napsütésben bóklásznak az erdőben.

Semmi említésre méltó nem történik, csak egy pádre sipákul segítségért. Rickék segítenek. A faszi nagyon gyanús, mert a jóisten földi helytartója eléggé naiv, mert olyan nincs, hogy a zombiapokalipszis idején valaki nem csinál valamit. A valami alatt valami szörnyűt, de minimum egy emberélet kioltását kell érteni természetesen. A pádre csak Istennek tartozik, ha bűnei bevallásáról van szó, szóval Rick elmehet, ahova akar. Azért persze elvezeti őket a templomhoz, ahol ő vegetál már egy ideje.

Pont van a közelben egy hely, amit még nem fosztottak ki, ellenben a zombik rendesen ellepték, szóval lesz élelem dögivel. Rick, Bob, Sasha és a tiszteletes mennek oda, Carol és Daryl vízért igyekeznek, Glenn, Maggie és Tara meg rámennek a közeli házakban és fegyverboltban megmaradt maradékokra. Víz: oké, hangtompítók: bezsákolva, élelmiszer: kis szügyig gázolás az eső áztatta hullákban és némi gyilok után az is ok. Jó tanács zombiapokalipszis idejére: ha egy derékig érő vízzel teli szobában valami elkezd bugyogni, akkor ne legyünk hülyék és rohanjunk oda egyből, mint Bob, hanem tisztes távolságtartással, enyhe félelemmel és bokáig lefosott gatyával, fegyverrel a kézben közelítsük meg óvatosan. Bob túlélte és továbbra is a de kurva szép az élet című lemezt szajkózza végtelenítve. De tényleg. Épp csak el em kezdi fütyülve énekelni az Always look on the life bright side című nótát.

Ez a kör megvolt, kicsit lehet lazulni, van bor, van konzerv bab, konkrétan a bőség szarutálja fölött mond tósztot Abraham, hogy gratula meg minden, de most már ideje lenne belátni, hogy Washingtonba köll menni, hogy Eugeine megmentse ezt a koszos sárgolyót. Rick adja, így az egész csapat megy, ugye. Közben Carol kiruccan az út mentén hagyott kocsihoz, hogy sunyi módon lelépjen, de Daryl rajta kapja és még mielőtt a maga suttyó redneck módján szerelmet vallana neki elhúz mellettük a fehér kereszttel felpimpelt járgány, amivel anno Beth-t is elrabolták. Daryl gyorsan betöri a hátső lámpákat, az elülsőket meg egyértelműen nem kapcsolja be és már repesztenek is utánuk.

Bobon a sor, hogy éjjeli bagoly legyen, vagy csak kiment lepisálni a templom tövét, tökmindegy, szóval kint áll, nézi a templomot, hallgatja az örömködést, mosolyog, aztán eltörik a mécses és kegyetlenül sírni kezd. Hát még sem akkora Hawaii, dizsi, napszemüveg az élet, ahogy azt egész nap szajkózza. Már menne is vissza, amikor valaki tarkó trafálja. Lassan ébredezik. Sajnos Gereth hangjára. Épp azt ecseteli, hogy nem ettek mindig embert, és most sem akarnak… de sajnos muszáj. Azt se gondoltuk volna, hogy neked ilyen jó ízed lesz – mondja Gereth, mire a kamera ad egy távolit, Bob fél láb mínusszal üldögél megkötözve, Gereth szájához emel egy darab sült hús darabot, amihez jóízűen vigyorog és nyammog, míg a többi kannibál még pirítja kicsit Bob vádliját.