A régiségboltban Abe egy vevőt kísér ki és rácsodálkozik egy gördeszkával akrobatikázó srácra az utcán. Sóhajt egyet, nagyon szeretné ő is kipróbálni, de örökifjú nevelőapja lehűti az öreget, fiam, a múltkor is a fogorvoshoz kellett menni mikor biciklizni tanultál, ezt már nem kéne erőltetni. Abe a hétvégére készül, Henry viszont a laborjában maradna, fontos dologra jött rá a halálaival kapcsolatban. Lehet, hogy megvan a kulcs a végső elmúláshoz, megállapította ugyanis, hogy némely alkalmakkor hosszabb ideig volt halott, mielőtt felbukkant volna valami vízben. Bizony, akár több másodperccel is! Abe otthagyná a hülyeségével együtt, aztán csak visszakérdez: tényleg meghalni akarsz? Megöregedni, mondja Henry, végigélni egy életet, meghatódok hirtelen. Az öreg szerint az adottságát ki kellene használni, hogy mindent kipróbáljon és fejlődjön.

Váltunk, az utcán zajlanak az események, ősz halántékú öregúr száll ki egy autóból, egy suhanc szalad el mellette, leönti és megfosztja a táskájától. Az áldozat nem hagyja ám annyiban a rablást, a tolvaj után ered, meglepően jó kondiban van, lesprinteli és el is kapja a nála ránézésre vagy negyven évvel fiatalabb elkövetőt, süvegeljük meg a teljesítményt. Még úgy is, hogy az elfogást követő egy-két jogosan kiosztott pofon után holtan esik össze, a srác meg elnyargal a zsákmánnyal. Meg is van a heti hulla.

Így is van, a szerencsétlenül járt öregurat Henry asztalán látjuk viszont, Lucas is érkezik, csevegni próbálna, de főnöke nem kíváncsi rá, szegénykém emelt fővel viseli újabb kudarcát. Hősünket csak az eset érdekli, szakértelméhez kétség nem férhet, ránézésre tud mindent a halott pasasról. Felvágja, mármint egyelőre az ingét, kockahas bukkan elő, nocsak. Bizony, sose lehet tudni első látásra, hogy valaki mennyi idős, bölcselkedik Lucas, mire Henry olyan fejet vág, hogy felröhögök.

Kedvenc nyomozónőnk is befut, elfogták a rablót, megvan a táska is. Henry közli, hogy a hulla makkegészséges, csak megette az agyát valami. Magyarán szólva a bácsi 67 éves, a teste 30, az agya meg 100, egyszerre volt alzheimere, parkisonja és huntingtonja is. Ennek ellenére nem halt természetes halált, volt valami kulimász a gyomrában vaníliával ízesítve, az nyírta ki.

Az elhunyt fiától megtudjuk, hogy a papa tipikus idősödő ember volt, meló után hazatérve a fotelben szunyókált, csak nemrég őrült meg, mióta meghalt a neje, mutat rá Henry mindentudóan. Igen, két éve, azóta kifordult magából, gyúrás, bulik meg minden, megfeledkezett a családjáról, még a feleségéről is, mondja a fiú. Kinyitják a visszaszerzett táskát, elsőnek az eltávozott asszony képe esik a kezükbe, mégse lett érzéketlen az apus, csak másképp dolgozta fel a gyászt. Lelnek mást is, egy névjegyet "Fiatalság, Életerő, Energia" felirattal és a saját farkába harapó kígyó szimbólummal, meg egy csomó készpénzt.

Nyomozónk és segítője a kínai negyedbe igyekeznek, rekonstruálják az öregúr utolsó perceit, aha, más is a titkos helyre igyekszik, puccos autóból puccos nőszemély száll ki, tűsarkain tipeg tova egy sikátor irányába. Henry szerint kapás van, ilyen csukában nem szokás gyalogolni, muszáj egyetértenem. Ócska vasajtóhoz érnek, rajta van a kígyó. Benyitva viszont teljesen más világ fogadja hőseinket, elegánsan berendezett váró, a felszerelt képernyőn egy igazán tenyérbemászó alak örök életről mesél, Henry nagyot néz. Dr. Gardner személyesen is fogadja hőseinket, ők tulajdonképpen egy csúcsszuper étrend-kiegészítőt árulnak, az Aternát. A cucc működik, ténylegesen fiatalít, van benne minden jóság, hormonok, enzimek, ráadásul a hülyének is megéri, csak párezer dollár. Hetente. Nem mellesleg teljesen biztonságos, tesztelték, hivatalosan bejegyzett termék, a jó doktor maga is tolja, szóval ha meg is halt egy páciens, az tuti, hogy nem a szertől volt, végül is a vásárlók jó része benne van a korban, azért is szedik. Jo mindenesetre szeretne mintát kapni belőle. Sajnos azt nem lehet, nagyon-nagyon hosszú a várólista, esetleg egy végzéssel az elejére tudnának kerülni, de az ugye nincs. Csinos asszisztenslány szólítja el a dokit egy percre, Henry pedig ezalatt közli a megfigyeléseit: emberünk plasztikáztatott, átszabatta az állát meg az orrát, furcsa. Jo szerint nem az, mármint ha valaki drasztikusan meg akarja változtatni a külsejét. Párosunk akcióba lendül, a nő a dokival, Henry pedig az utcán látott puccos nővel kezd flörtölni. Az eredmény egy tasak Aterna és a doktor ujjlenyomata.

Ugrunk a múltba, 1906-ban Henry és barátja egy kuruzslónak látszó pasas előadását hallgatja az általa kínált legmodernebb terápiákról, melyek természetesen (és tudományosan bebizonyítva, hogyan másképp) minden létező betegséget gyógyítanak. Hősünk füstölög egy sort a beteg emberek átverése miatt, barátja kissé pozitívabb, végül is a tudomány fejlődik, lehet, hogy egyszer ezek az új csodaszerek egyszer tényleg segítenek majd.

A jelenben Henry a laborjában az Aternát elemzi. Abe kíváncsiskodik, nagyon érdekli az ifjúságot hozó csodaszer, kipróbálná rögtön, de mikor meghallja, hogy likacsos lehet tőle az agya, elveti az ötletet. Öregszik inkább méltósággal tovább, mondja, Henryhez hasonlóan, hiszen ő is milyen jól tartja magát, egy perccel nem néz ki többnek 250 évesnél.

Lucas a hullaházban egyik kollégájától érdeklődik egy azonosítatlan nő testének holléte felől. A srác vet egy pillantást a papírokra, te dolgoztál rajta utoljára, meg kellett volna jegyezni, hogy hová tetted. Lucas nagy szarban van, ez már a második hulla amit elveszít, nem lesz a hónap dolgozója, az biztos. Henry mindeközben Jonak magyarázza, hogy mire jutott az Aternával, első nekifutásra a nyomozónő velem együtt csak üres tekintettel néz, úgyhogy lefordítja. A mintában a doktor által említett prémium összetevőknek nyoma sincs, ez egy olcsósított cucc amiből a minőségi alapanyagokat kispórolták, viszont tehettek bele valamit helyettük, ami felzabálja az ember agyát. Jo is kiderített ezt-azt, dr. Gardner valódi neve Harold Price, orvosi képzettsége nincs, volt viszont Miamiban egy wellness klinikája, ahol két kliense is meghalt, azóta a pasas felszívódott. A nő már szerzett is végzést az új rendelő bezáratásához, indulhatnak is, Henry pakoljon fürdőruhát, ugyanis házhoz mennek.

Remek tanács, az áldoktornál épp medencés buli van, szuperdögös bikinis nők hemzsegnek mindenfelé, remek a hangulat. Hőseink ennek ellenére nyakig felöltözve sétálnak be, komolytalan is lenne a bikini egy ilyen fontos nyomozás során, ugye? Jo tesz egy pikírt megjegyzést a hölgyekre, mire Henry rámutat, hogy sajnos nem mindenki születik az övéhez hasonló szerencsés külsővel. Szerinte ugyanis a nyomozónő rendkívül dögös, persze szigorúan tudományos alapon megközelítve. De haladjunk, megvan a jó doktor, kissé morcos ugyan, hogy hőseink meghívó nélkül érkeztek és egyáltalán nem szeretne velük menni a rendőrségre, elvégre vendégei vannak, de miután szembesítik mindazzal, amit eddig megtudtak róla, kész együttműködni. Míg a páros arra vár, hogy Gardner/Price felöltözzön, a klinikáról ismerős flancos hölgy toppan eléjük. A nő totál részeg, Henryt meg sem ismeri, majd poharát a férfi kezében hagyva arrébb dülöngél, de előtte még közli, hogy sosem iszik alkoholt. Napersze, néznek utána hőseink, ám a pohárban tényleg csak ásványvíz van. De nincs idő ezen mélázni, az emeletről kiáltás hallatszik, a kihallgatás elmarad, az áldoktor ugyanis halott. Leszúrták, mégpedig egyetlen, halálosan pontos szúrással, a sebben egy egyszer használatos szike darabkája, mindebből hőseink arra következtetnek, hogy a gyilkos egészségügyi képzettséggel rendelkezik.

A boncolás során kiderül, hogy a jó doktornak ugyanaz a baja volt, mint az első áldozatnak, az agya egyre inkább egy darab ementálihoz hasonlított, szóval mindenképp meghalt volna. A két emberben az a közös, hogy mindketten szedték az Aternát, a toxikológia viszont nem hozott semmilyen eredményt. Henry szerint pedig lennie kell ott valaminek, csak tudni kellene, hogy mit is keresnek.

Megint a múltba váltunk, hősünk éppen rajtakapja a barátját, amint az egyik átverős csodaterápiával kezelteti magát. Le is tolja rendesen, de kiderül, hogy a cimborájának tuberkulózisa van, az pedig gyógyíthatatlan. Hiába, ha a tudomány nem segít, csak a csodában bízhatunk.

Az emléktől Henry megvilágosodik, a tbc a megoldás kulcsa! Becsörtet Johoz és rövid összefoglalót tart a betegség történetéről. A nő sóhajtva búcsút int az étvágyának és megkérdezi, hogy mindennek mi köze van az ügyükhöz? Én sajnos nem nagyon tudom követni az okfejtést, de a lényeg az, hogy az Aterna fertőzött, de ez nem vírusos és nem is bakteriális eredetű, hanem prion betegség, azt meg nem mutatja ki a toxikológia. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy lyukakat marjon az agyba. Elkapni pedig fertőzött szövet fogyasztásával lehet, következésképp az Aternát szedő kliensek emberi agyat iszogattak, mivel a prion az idegszövetben található. Már csak arra kellene rájönni, hogy a készítők honnan szedték az agyakat.

Irány Lucas, mert Henry persze tudja jól, hogy elhagyott egy hullát, hiszen napok óta ideges, azóta nem történt vele ilyesmi, mióta hatévesen elvesztette az apja első kiadású Dűne kötetét. A srác nagyon boldog, hogy a főnöke ilyen figyelmes és emlékszik a történetére, aztán csak kiböki, hogy összesen tizenkét holttest tűnt el New York különböző hullaházaiból. Henry megkéri, hogy kezdje el hogyvoltozni azt a napot, mikor az első halott eltűnt, úgyhogy mi is bepillantást nyerhetünk kissé Lucas életébe. Az exbarátnőre emlékezés és a kávéivás után, de még azelőtt, hogy a hallgatóság halálra unná magát, eljutunk a fánkevésig, aha, itt a kulcs, a süteményt az egyik szállító, Anton Vann hozta, ahogy mindig teszi mikor holttestet hoz. Figyelemelterelésnek, vonja le Henry a végkövetkeztetést, hogy így lopjon el egy másikat.

Kisvártatva azt látjuk, hogy Antont elfogják, az autójában egy lyukas fejű hulla van. A rendőrségen a pali a legelső fenyegetőzésre mindent bevall, hullalopást, méregkeverést és gyilkosságot. A kihallgatás persze nem zökkenőmentes, doktorunk folyton dörömböl a tükör mögül, végül persze az ő keresztkérdéseinek köszönhetően kiderül, hogy a pasas nem készíthette el az Aternát mert nem ért hozzá. Hőseink megkapják a klinika ügyféllistáját, Henry egy pillantást vet rá és lélekszakadva elrohan. Haza a boltba, mivel Abe nevét látta a papíron. Az öreg szerencsére nem ivott a fiatalító cuccból, csak eljátszott a gondolattal, mert aggódik, hogy mi lesz Henryvel ha ő meghal. Mindössze egy konzultáción volt, és mivel orvosgyerekként nőtt fel, addig kérdezősködött, hogy odahívták neki a vegyészt, azt a csinoskát. Ugrunk a rendőrségre, már készül is a fantomkép, a kirajzolódó arc feltűnően hasonlít az időközben Antonhoz érkező sírós arcú lányéhoz. Hőseink is megtalálják az egyezést, nő nem más, mint Sasha Savchenko, ukrán vegyész, a rendelőben látott asszisztenslány és egyben az áldoktor barátnője, nem mellesleg a gyanúsított húga, aki épp most tudta meg a bátyjától, hogy az magára vállalt mindent.

Abe a metró peronján szúrja ki a menekülő és még mindig sírdogáló leányzót, felcsillan a szeme és utánaered, Henryt pedig tájékoztatja az akcióról. Alig feltűnő, ahogy a megállóban, a nyitott ajtón kihajolva telefonálgat, mivel a zárt metrókocsiban nincs térerő. A lány kiszáll, Abe lelkesen a nyomában, random járőrt próbál rávenni arra, hogy tartóztassa le a nőt. Henryék szerencsére még azelőtt befutnak, hogy a rendőr komplett idiótának és/vagy drogosnak nézné és bevinné az öreget. Hősünk végül utoléri a lányt, aki továbbra is sírva elmeséli, hogy eredetileg őssejttel dolgozott, azzal nem is volt semmi baj, viszont túl sokba került, Gardner/Price pedig a bevándorlásiakkal fenyegette, ezért vonta be a bátyját. Nem akart senkit megölni, nem sejtette, hogy az olcsóbb módszer ártalmas, de most már tudja, hogy emberek haltak meg miatta, szóval inkább a metró alá ugrana ha lehet. Henry persze ezt nem hagyhatja, egy jó vetődéssel megmenti a lányt, mondván túl fiatal ahhoz, hogy meghaljon. 

Az ügy tehát sikeresen megoldva, hőseink arról beszélgetnek, hogy mikor értesítették az Aterna fogyasztókat, érdekes módon mindegyik azt kérdezte először, hogy mikor kaphat új adagot, hiába, mindenki újra fiatal szeretne lenni. Nem mindenki, mondja Jo, mire Henry közli, hogy aggódik érte, nem élhet ennyire bezárkózva, csak a munkájának, találhatna valakit. Megvolt, közli a nő, de sajnos már halott. 

Visszatérünk még kicsit a múltba, Henry az immár iszonyú rossz bőrben lévő barátját ápolgatja és próbál belé lelket verni a legújabb kutatási eredményeket sorolva. A meggyőzés hatástalan, a beteg már megadta magát, csak levegőre vágyik, hősünk tehát kitolja a parkba és együtt nézik a naplementét.

Abe a jelenben még mindig rettentően feldobott, vagy negyven évvel fiatalabbnak érzi magát a nagy kalandja után. Henry mondjuk ugyanennyivel idősebbnek, de sebaj, azért elkíséri az öreget gördeszkázni, éljen az ifjúság, bárhonnan ered.