Hosszú idő után végre ismét kimozdulunk a Brit-szigetek környékéről és távolabb keresünk izgalmakat, follow me! A nyitó képsorokon a Fekete-tengerről visszatért Jamest látjuk, aki Harris bankárhoz kopogtat be. Persze nagy cselesen nem Liverpoolban kötött ki, hanem Holyheadben, onnan postakocsin jött, mert nem akarta megkockáztatni, hogy a bank nevében Harris lefoglalja a hajóit. Pompás minőségű gabonaszállítmányt hozott, a haszonból simán kifizeti az esedékes kamattartozást, sőt már a kezében van egy új szerződés is: vasárut fog szállítani Pireuszba. Abból már a tőkét is tud törleszteni, Harris azonban még habozik és újabb biztosítékot követel: jelzálogot James egyik házára. Végül megegyeznek és aláírják az új szerződést, akkor sürgönyözzön a hajóinak, hogy jöhetnek, mondja Harris. Erre James csak vigyorog: Már rég úton vannak ide, mert biztos voltam benne, hogy maga aláírja a megállapodást.

A Charlotte Rhodes fedélzetén Baines az első tiszttel, Alchinnal beszélget, tengeri medvénk szerint Mr. Onedin elég nagy bajban van, már megint majdnem elvesztette mindenét. Alchin szerint már rég át kellett volna állnia gőzhajókra, de Baines ebben nem olyan biztos: a Frazer Járatnál többször is volt dolga gőzösökkel, de azokban semmi élet nincs, bezzeg a vitorlások szinte megszólalnak. James odahaza reggelizik, Letty sürög körülötte és felhánytorgatja, amiért az elmúlt három hónap alatt egy levelet se írt nekik. Ráadásul mióta hazatért, meg sem látogatta Charlotte-ot a kis házban, pedig a lány mindig nagy izgalommal várja. James bűnbánó arccal néz, még a vajas-lekváros pirítós is megkeseredik a szájában. Majd a kis ház a téma, ahol jelenleg Charlotte lakik Lettyvel, és amit valószínűleg el kell adni a bank miatt. De akkor maguk ideköltöznek hozzám és felfogadok egy házvezetőnőt is, mert gondolnom kell a maga jó hírére, teszi hozzá James. Az másképp is megoldható, jelenti ki Letty, amitől James kis híján félrenyeli a hortobágyi húsos palacsintát.

Macauley, az ausztrál tőkepénzes Robert áruházának üzleti könyveit nézi át, és nem tetszik neki. Hat lusta alkalmazott ácsorog a boltban, vevő meg alig van, mert Robert csak drága, sőt időnként kifejezetten luxus jellegű cikkeket árul. Bezzeg Amerikában az ilyen típusú áruházak olcsó tömegcikkeket árusítanak átlagembereknek, az adja a forgalmat. De ez itt Anglia!, önérzeteskedik Robert, de az ausztrál leinti: Változtasson ezen, mert különben visszaveszem a pénzemet és máshol fektetem be. Tessék, leírtam az elképzeléseimet, beszélje meg a feleségével, ad át egy lapot Robertnek, akiben a hang is fennakad: Üzleti ügyekben egyedül szoktam dönteni, hápogja, de ezt maga sem hiszi el.

Sőt mi sem, hiszen máris itt látjuk, amint Sarahnak háborog: Azt képzeli ez a Macauley, ő találta fel a spanyolviaszt, a spanyolcsizmát meg a spanyol inkvizíciót?! Még hogy olcsó áruk, apám is azt árult negyven évig, most én is jussak vissza ugyanoda? Sarah is egyetért, Macauley csak ne szóljon bele az ő dolgukba, valahogy vissza kellene fizetni neki a pénzt, és akkor elhajthatnák a halál fa…, szóval oda. Pedig az ausztrálnak esze ágában sincs ilyesmi, sőt, most éppen Harris-szal beszél, van nála valami magántermészetű üzenet Mrs. Fogarty részére, lánynevén Emma Callon. Harris elárulja, hogy szegény fiatalasszony évek óta tüdőbeteg, szanatóriumban él, és a családja szigorúan megtiltotta neki, hogy részt vegyen üzleti ügyekben. Viszont ha magánügyről van szó, az más, máris leírja a címet. Ezután az ausztrál új ötlettel áll elő: felvásárolná James Onedin összes adósságát a hitelezőktől, 20%-os engedménnyel, és megbízza Harrist, legyen az ügynöke ennek lebonyolításában.

James és Baines a Charlotte Rhodeson készül az újbóli kihajózásra, itt keresi fel Harris a kamatfizetés ügyében. A jó barátság alapja a pontos elszámolás, tartja a mondás, bár James valszeg ezt úgy fogalmazná most át, hogy ez a vérszipoly bankár még itt sem hagy nyugton. Fehér gyapjúzoknit húz elő a fiókból és abból szedi ki a bankjegyköteget, faja pénztárca, nem mondom, bár a farmerzsebben sajnos nem fér el. Később a Tengerészeti Hivatalból értesítés jön, miszerint további intézkedésig angol hajóknak tilos török kikötőt érinteniük, mert az országban lázadás tört ki. James hazamegy elbúcsúzni, Charlotte sajnálkozik, hogy alig voltak együtt, ráadásul intézetbe se akar menni, itt akar maradni Liverpoolban Lettyvel – és Williammel (Elizabeth fiával, ugye), akivel már olyan jól összebarátkoztak. Baines bekiabál kintről, mindjárt itt a dagály, James gyorsan elköszön és húz kifelé. Alig négy percet töltött csak a lányával, mondja neki Letty búcsúzás helyett.

A Frazer irodába elsőnek érkező Dunwoodyt nem várt látvány fogadja: Elizabeth asztalánál ott ül Macauley és az üzleti könyveket lapozgatja. Tojásfejű barátunk alig tud megszólalni a felháborodástól, a belépő Elizabethnek dúlt kebellel (ha lenne neki olyan) meséli a példátlan skandalumot. Sz Sz kiküldi Dunwoodyt és maga veszi kézbe az ausztrált (nem úgy!): Azt képzeli miszter, hogy maga találta fel a spanyolviaszt, a spanyolcsizmát meg a spanyol inkvizíciót?! Oké, hogy pénzt adott, de attól még csak tanácsadó, nem tulajdonos! Macauley nem sértődik meg, nem az a típus, hanem kijelenti, ahhoz, hogy tanácsot tudjon adni, ismernie kell a társaság könyveit és pénzügyi adatait. Amik amúgy elég siralmasak, de ő nem fog szólni róla Harrisnak, feltéve, ha Elizabeth hajlandó őt bevenni üzlettársnak. Odahaza majd szépen összeírja a cég fejlesztésére vonatkozó javaslatait és elküldi Mrs. Frazernek jóváhagyásra.

A Charlotte Rhodes megérkezik Pireuszba, azonban Jamesnek nincs elég pénze kifizetni az új árut, mert 800 font hiányzik. Ezért kölcsönt kért az egyik banktól, és amíg az értesítésre várakozik, kénytelen üresen vesztegelni. Benyom egy adag székelykáposztát (bár Pácsó Armandótól tudjuk, hogy az a Falkland-szigeteken fogyasztva az igazi), de így is lassan múlik az idő, ezért kínjában levelet ír Charlotte-nak, persze csak az üzlettel kapcsolatos infókat, semmi személyes érzelgősség, bár a végére azért odabiggyeszti: Remélem, jól vagytok. Középkorú angol férfi, Mr. Margesson lép a fedélzetre a következő ajánlattal: a családját kéne kimenteni Törökországból és elvinni Bulgáriába, ezért hajlandó 500 fontot fizetni. James egyből elvállalja és már indulnak is, útközben megtudjuk, hogy Margesson birtoka a Márvány-tenger partjától nem messze terül el, Bilkesir tartományban. Később aztán bevallja, hogy a nem messze erős túlzás, mert a birtok legalább 60 mérföldre van a tengertől, viszont folyó mellett, amin a Charlotte Rhodes könnyen fel tud hajózni.

Eleinte jól is megy a dolog, de aztán a folyómeder kezd összeszűkülni és egyre sekélyebbé válni, ráadásul a partról szórványos lövöldözés hallatszik, Margesson szerint csak vadászok, mert erre nagyon sokféle madár él. Persze Onedinünk se most jött le a falvédőről, minden eshetőségre készen előkészíti saját fegyvereit. Hirtelen egy zátony bukkan fel, muszáj lehorgonyozniuk, viszont a közelben meglátnak egy laposfenekű kis gőzöst. A tulajdonos holtrészegen fekszik a kormány mellett, Margesson felismeri, ez Sonay, itt szokott hajókázni a folyón. Ezzel megyünk tovább, dönti el James, viszont az árat felemeli 750-re, Margesson kénytelen beleegyezni, és Baines-szel hármasban átszállnak a gőzösre.

Liverpoolban Robert áruházába megérkezik a tömegáru, Robert fanyalogva írja alá az átvételi elismervényt. Ám egyszer csak Sarah rohan be sugárzó arccal: tömegek hömpölyögnek az üzletben, még a végén tényleg igaza lesz Macauleynak. Sarah később felkeresi Lettyt is egy kis csevejre, Letty elújságolja, hogy James házába fog költözni Charlotte-tal, mert a kisebb házat a bank el akarja árverezni. Sarah megdöbbenve pislog.

Roberttel együtt felkeresik Elizabethet, te tudtál Harris árverezéséi szándékáról, és mi lesz, ha minket is ki akar majd lakoltatni, hátha James a mi házunkat is, ami még nincs teljesen kifizetve, felajánlotta biztosítékul Harrisnak? Majd elővezetik a nagy ötletüket: Sz Sz adjon nekik kölcsön abból a százezerből, amit a múltkor kapott Macauleytől, hiszen ezidáig még csak egy kis részét használta fel. A hugi nem igazán lelkes, ő inkább letétben hagyná, mert abból akar Williamnek is némi tőkét félretenni, de megígéri, beszél Macauleyval. Felkeresi az ausztrált és megállapodik vele: hajlandó társulni, de cserébe Macauley tudja meg, milyen megállapodást kötött James Harris-szal.

A gőzösön a részeg Sonay magához tér és mesél a zavargásokról meg arról, hogy Margesson fejére is vérdíjat tűztek ki, sőt azokéra is, akik segítenek neki. Az egyik kanyar mögött a folyón keresztben álló két bárkát vesznek észre, bennük török katonák, na most mi legyen? Az európaiak elbújnak a fenékben, onnan tartják sakkban pisztollyal Sonayt, nehogy elárulja őket. Sonay odakormányozza a gőzöst a patrulhoz és hosszasan magyaráz. A tiszt végül megunja a Sonayból áradó piaszagot és továbbengedi a gőzöst, ami hamarosan kiköt a birtok közelében. Persze még innen is gyalogolni kell vagy nyolc mérföldet, eddig nem sok igazságelem volt abban, amit Margesson közölt velük.

Baines hátramarad Sonay-jal, James és Margesson kettesben nyomul előre. A birtokhoz érve teljes pusztulás képe fogadja őket, és kisvártatva előkerül Helena, Margesson felesége. Teljesen le van gyengülve a fertőzött víztől, ami pár napja végzett a fiukkal, Arthurral is. A munkások már régen elszöktek és elvittek minden pénzt és értéket. Margesson sajnálkozik, amiért nem tudja Jamest kifizetni, de azt már nem érdeklik az anyagiak, sürgeti, hogy meneküljenek, mert a lövések egyre közelebbről hallatszanak. Margesson azonban nem hajlandó mozdulni, itt marad haldokló feleségével, de tesz róla, hogy élve ne jussanak a törökök kezére. Így hát James egyedül indul vissza a gőzöshöz, útközben tűzpárbajt hív egy random járőrrel, majd a parthoz érve felugrik a gőzösre, Sonay gyorsan indít.

A folyón újból elébük kerülő vízi őrség bárkáinak teljes gőzzel nekihajtanak és sikerül áttörniük, a nagy lövöldözésben viszont Sonay halálos sebet kap. Végül szerencsésen elérik a Charlotte Rhodest, horgonyt fel, összes vitorlát kibontani, indulás! Alchin arról tájékoztatja Onedint, hogy távollétük alatt járt erre egy angol hadihajó, és mivel megszegték a Tengerészeti Hivatal előírását, büntetés néz ki nekik. James ezzel egyelőre nem törődik, szivarra gyújt és füstfelhőket eregetve felidézi magában a Letty jó hírnevének megőrzése tárgyában folytatott párbeszédet és Letty szavait: Az másképp is megoldható.