Újragenerálozott főcímmel indítjuk az évad második részét, ahol már az első mondat megüti a fület: „we are being watched”. Gondolom a csere nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy most a szereplőket a Szamaritánus kameráján át látjuk (egyelőre mindenki neve mellett az „irreleváns” szó szerepel). De nézzük az eseményeket. Főncsi ügyködik hegesztővel a kezében, gyanítom az új főhadiszálláson, mikor sms-t kap Johntól, amiben vacsizni hívja. Odamegy, ki is rendeli a hamit, ám hősünk nem jelenik meg, csupán telefonál, miszerint rengeteg a papírmunka az őrsön, nem tud elszabadulni. Na persze. Viszont ha már Harold arra jár, talán megfigyelhetné az új célszemélyt, az ő törzshelyére invitálta ugyanis John főnökét burkolni, hogy összekössék a kellemeset a hasznossal.

Főncsinek meglepődni sincs ideje, már jön is az információáradat a nő fényképe mellé: Claire Mahoney másodéves főiskolai hallgató, szuper matematikus (szia, Illés!), valamint sakkbajnok, aki három számítógépes rendszer ellen játszott parallel, és mindet legyőzte! Két napja viszont halomban követi el a törvénysértéseket plusz egy fegyvert is vásárolt, szóval valami nagyon gáz körülötte. (Beszélgetés közben Fuszkó lecsap egy nagy kupac aktát John elé azzal, hogy reggelre nézze át, majd vigyorogva eloldalog, míg hősünk úgy néz rá, hogy abból minimum egy jól irányzott jobbegyenes lenne, ha nem az őrsön ülnének – én meg felnyihogok). Főncsinek nincs más választása, mint a diákot figyelni, bár azt nem igazán érti, ilyen esetekre miért nem lehet Rico-t mozgósítani. Hát, mert ő most elfoglalt...

Át is váltunk rá, épp bevetésen van a múlt részben megismert rosszfiúkkal, pontosabban a kocsiban várja, hogy végezzenek a rablással – már csak fél perc és "készen vannak". Míg a bűnözők kirabolják amit kell, a fél percet kihasználva Forrás csüccsen be az anyósülésre, és figyelmezteti Sameent: ne keltsen túl nagy feltűnést bűnözőként sem, akkor nem lesz gond az álcájával – azzal már távozik is. Helyette érkeznek a rablók, bevágódnak a kocsiba és tűz.

Claire lelép az étteremből, Főncsi utána. A lány most nem törvényt szeg, csupán egy villanyoszlopon lévő hirdetésről (melyben egy elveszett vaut keres a gazdija) tép le egy telefonszámot. Harold nem érti a "miért?"-et, de azért ő is letép egyet. Másnap reggel már egyetemi irodájában látjuk viszont, egy diákja nyűgjeit hallgatja, de csak fél füllel, mert közben a számon agyal, amit a kutyusos hirdetésről szedett. Felhívja, de ki sem csörög, úgyhogy kis törpölés után rájön, hogy a szám tulajdonképpen egy GPS koordinátát rejt, így felnyalábolja a laptopját és már indul is. Diákját minden különösebb magyarázat nélkül hagyja hátra, aki erre csak les.

A koordináta által megjelölt helyen meglátja Claire-t, amint egy tűzfal méretű graffitit tanulmányoz elmélyülten. Harold lefényképezi a „festményt”, és rögtön kiszúrja, hogy van rajta egy „Nautilus” (tudjátok, vannak azok a csavart csigaházú állatok, a wikin mindenki találhat bővebb infókat); és ilyen kép volt a kutyakereső lapon is – ez nem lehet véletlen. Amikor közelebb megy áttanulmányozni a graffitit váratlanul a célszemély lép mögé, fegyvert fog rá és kérdi: ő is játszik-e? Főncsi nem érti miről beszél, nem vesz részt semmiféle játékban. A lány azonban köti az ebet a karóhoz, úgy hiszi a férfi követi és így akarja legyőzni; még a saját mobilját is kiiktatja azzal, hogy földhöz vágja (gondolom úgy véli annak segítségével követték). Felemeli a stukkert, és kilövi egy elhaladó jármű hátsó szélvédőjét, hogy így nyerjen egérutat. Az autóból ugyanis azonnal kipattan két fószer, mire Claire elkiáltja magát Haroldra mutatva, hogy „fegyvere van, veszélyes” – és elrohan.

A döbbent Főncsit a két férfi máris közrefogja, hogy jól megruházzák, mikor szerencsére megérkezik John a jelvényét lóbálva, miszerint letartóztatja a lövöldözőt, de nyugi, a kilőtt szélvédőt azért még kifizeti. Nincs mese, villantani kell némi lóvét, hogy béke legyen. A rosszarcok balra el, Finch pedig elmondja hősünknek amit eddig megtudott, aki örömmel konstatálja, hogy főnöke újra munkába állt. És persze az álcát is tartani kell, szóval Finch kezén bilincs kattan. Mehh!

Nem sokkal később John autójának hátsó üléséről hívja fel Claire tanárát (Whistler professzorként) némi információért, amit meg is kap: a lány nem csupán az elmúlt két napban rosszalkodott, már vagy egy éve nem jár rendesen az óráira, abbahagyta a sakkot, sőt öngyi is próbált lenni, szóval komolyabb dolgok lehetnek elhajlásának indítékai. John bólint, majd ő hivatalos, rendőrségi úton kutatást kér a lányra, hátha így megtudják mi történt vele egy éve. Addig Főncsi segíthetne még egy kicsit az ügyben, de ő nemet int, dolga van, úgyhogy azt javasolja, John vonja be a társát az ügybe. Fuszkót nem lehet feltűnésmentesen rángatni, jön a válasz, de Harold nem rá célzott...

Mikor tehát hősünk beállít ellenőrizni a lány hotelszobáját, már látjuk ki az a társ, akit bármikor hadra lehet fogni – naná, hogy Medve! Kis kutakodás, és elő is kerül egy háttértár, nyilván az a célszemély alternatív adattároló helye a laptopja mellett. Hősünk zsebreteszi, majd hirtelen társasága akad egy középkorú férfi személyében: Claire aggódó apja érkezett a lánya után nézni. John amennyire tudja megnyugtatja, és ígéri, hogy felhívja ha megtud róla valamit. Közben Harold hívja, hogy van új információja, úgyhogy elindul az irodájába.

Találkozásukkor hősünk átadja a tárhelyet áttanulmányozásra, Főncsi meg az információt, amire rájött: a graffiti nem csupán falfirka, hanem egy rejtvény. Ezen a ponton a hogyvótíró egy elegáns mozdulattal a háta mögül a válla elé húzza szőke haját, és látványosan meg is lengeti, ezzel is jelezvén, hogy az elhangzott problémamegoldás meghaladja a szellemi képességeit (fogja még a mai részben párszor), és szimplán csak leírja: főhőseink pillanatok alatt megfejtik a rejtvényt, mely – mily meglepő – újból egy helyszín, méghozzá a Central Parkban. John oda indul, míg Főncsi a merevlemezt áll neki meghekkelni, hogy a tartalmához hozzáférjen.

Beesteledik, a lány még sehol, de legalább Harold jól halad a tárhelye feltörésével. Közben meglesi John hivatali mail-fiókját is, mert megjött a jelentés a célszemélyről, bár meglehetősen sok információt tartalmaz, szóval kell egy kis idő, míg átrágja magát rajta. (Off: akinek van némi felesleges ideje, kockázza ki John állítólagos mail fiókját - van róla egy villanásnyi kép premier plánban - lehet mazsolázgatni, és vigyorogni is, korrektül meg van csinálva.) Hősünk végre megpillantja a lányt, egy forgalmas úttest kellős közepén bámul pár közelben lévő plakátot. John ebből csak azt veszi le, hogy mindjárt elüti egy autó, úgyhogy egy párducugrással elrántja az úttest közepéről, pont mielőtt valóban palacsinta lenne. Köszönetet nem kap érte, csak egy kérdést, hogy mégis miért avatkozott közbe? Mert ez a dolgom – jön a válasz és a jelvénylengetés, miközben befut Claire faterja is, akit John hívott.

Csakhogy van egy kis bökkenő, mert a férfi nem a lány apja, és ezt nemcsak ő mondja, hanem Főncsi is, aki közben átrágta a kapott mail-t, és ott is le van írva, miszerint a célszemély szülei egy éve elhunytak autóbalesetben . Így nem marad más hátra, mint a futás, legalábbis a lány számára, míg John hátramarad megküzdeni az "apával", aki támadó üzemmódba váltott, sőt segítséget is kapott. Hősünk alulmarad, a két ismeretlen pedig elmenekül.

Nem sokkal később Főncsi megérkezik a helyszínre, hogy innen folytassa a merevlemez tanulmányozását, míg John a fák között keresgéli az eltűnt célszemélyt. Közben persze agyalnak az ügyön – Reese annyit tud hozzátenni a dologhoz, hogy „kamu-apu” és társa a fellépésük és harcmodoruk alapján valamiféle privát katonai cég tagjai lehetnek. Oké, de mit akarhat egy katona egy fősulistól? Harold szerint a közös pont a játék lesz. Arra már rájött hol és hogyan kezdődött: kétes hírű netes üzenőfalon jelent meg az első felhívás, ami egy titkos kódot tartalmazott, mely alapján egy védett hálózatot kellett feltörni és onnan ellopni egy fájlt. Ráadásul nem ez volt az első ilyen játék, úgy tűnik 27 naponta ismétlődik a világ nagyvárosaiban, volt már Tokióban és Párizsban is. Nem lehet tudni ki a kitalálója, de ha ilyen nagyban játszanak, minimum a CIA vagy buggyant hekkerek állnak az egész mögött. És azt még a játékosok sem tudják, mi a „főnyeremény”.

A közös elméletgyártásnak érkező taxi vet véget, melyből fiatal csávó száll ki, aki a korábban Claire által tanulmányozott plakátokat hesszeli, méghozzá egy olyan szemüvegen át, mellyel képeket lehet készíteni. Főncsi előlép a sötétből (ahol eddig volt) adva az eltévedt turistát, de a srác fegyvert fog rá, beugrik a taxiba és elszelel. Az informatikusok döbbent királya arra a helyre sétál, ahol az előbb a gyerek állt, mert levágta, hogy valami célja lehet a plakátok bámulásával, és valóban: a plakátok abból a szögből nézve egy újabb nautilust adnak ki, alatta pedig egy kódolt felirat, mely egy koordinátát tartalmaz – tuti ott lesz a célszemély is. John oda indul.

Harold a park közelében baktat az utcán, mikor váratlanul Claire lép hozzá és felelősségre vonja miért követi, sőt fegyverrel kényszeríti ellopott merevlemeze átadásra. Főncsi előszedi, miközben azt bizonygatja, hogy szerinte a lány biztosan nem lőné le. Azért mérget ne vegyél rá, jön a válasz – azzal elveszi a kütyüt és olajra lép.

Ezalatt Shaw bankrablót játszik, egy fiók riasztórendszerét iktatja ki, hogy társai bent gond nélkül ténykedhessenek, mikor Finch végre őt is segítségül hívja az ügyben. Nem gondolkodik egy percet sem, irányba áll (végülis a társai a bankban nem kell, hogy sürgősen meneküljenek, riasztórendszer híján akármeddig ügyködhetnek). Nem sokkal később csatlakozik főnökéhez, aki autóban csücsülve üzemeli be vadiúj laptopját, hogy meghekkelje egy biztonsági kamera felvételét (el is mondja, hogy mivel ilyen kényes dolgot csinál, szándékosan használ zsírúj cuccost – plusz amúgy sem árt időnként lecserélni, hogy a Szamaritánusnak minél kevésbé legyen szem előtt, ugye). Azt a kamerát hekkeli meg, ami a lámpaoszlopot (is) látta, amire kiragasztották a kutyuskereső plakátot, a felvételeken rajta lesz ki tette oda, így remélhetőleg meglesz a felbujtó. Meg is találja: közeli kávézó felszolgálója volt az elkövető, aki a melóhelyéről ugrott ki ragasztani egyet. És mivel a közelben parkolnak, hát próba-cseresznye alapon úgy döntenek, hogy bekukkantanak.

A kamera képén látott felszolgáló a kávézó raktárában ténykedik, mikor megjelenik a maszkos Rico, és hatástalanítja, majd a félárnyékban maradó Főncsi faggatni kezdi: egyedül dolgozik?, csapatban?, ha igen kivel?, és amúgy mi a játék célja? Gyorsan kiderül, hogy a csávó nem tud semmit, ismeretlen feladótól jött a megbízás mail-ben, hogy ragassza ki a plakátot, kapott érte ezer dolcsit, és annyi (még a játékról sincs tudomása). Főncsi látni szeretné a mailt, Rico meg egy jó kávét igényel...

John közben ideért a megadott koordinátákra, amit úgy lehetne leírni, hogy „vagány és kigyúrt motorosok gyűjtőhelye”, de legalább a célszemély is itt van (bátor, hogy be merte tenni a lábát). Faliújságon néz és fényképez egy képet – nyilván a játék része – mikor egy kigyúrt helyi betalálja. Ám őt nem kell félteni, eltereli a figyelmét magáról azzal a dumával, hogy a benga mögött álló tag a pénztárcájára utazik. A nő elslisszol míg a motoros hátrafordul az állítólagos zsebtolvajhoz, aki nem más, mint Claire játékbeli ellenfele (nemrég egy taxiból láttuk kiszállni a parkban). A melák lekapja a girnya gyerek szemüvegét, széttöri, de további kárt nem tud tenni benne, mert John hatástalanítja őt egy jobbegyenessel és az öklébe szorított vezetékes telefon kagylójával. A srác köszönetképpen hősünkre fog fegyvert, ám mikor az felvillantja rendőrjelvényét visszavonulót fúj. Reese még meg is fenyegeti kicsit, hogy elvegye a kedvét a további játéktól, és sanszos, hogy sikerrel jár, mert a kis girnya lefarol. John gyorsan lefotózza a képet, amit Claire nézett a falon (halálfej – nautilius szemekkel), aztán a lány keresésére indul.

Alig lép ki a bárból, két fronton is felpörögnek az események: ő kiszúrja, hogy a célszemélyt két ügynök kinézetű tag figyeli messziről; Harold pedig rájön, hogy az ismeretlen helyről érkezett email nemhogy nem vezet el a feladójához, de a bele épített program agresszív támadásba lendül, szétcincálva a laptopját, és bemérve a helyzetét. Ijedtében kihajítja a gépet az ablakon, aztán utasítja Rico-t: lépjen a gázra, mielőtt valaki értük jön. Biztos ami biztos még át is hajtanak a kidobott masinán. John Claire után indulna, mert a rosszarcok is így tesznek, de Finch vadul tiltakozik – az előbbi támadásból levette, hogy nem agresszív hekkerekkel, hanem magával a Szamaritánussal állnak szemben, és amíg rá nem jön, mi a célja a játékkal, háttérben kell maradniuk. Ennyi erővel a falnak is beszélhetne, Reese nem óhajtja magára hagyni a lányt, mikor közvetlen veszélyben látja, úgyhogy utána veti magát.

Az egyik követő fecskendőt ránt Claire háta mögött, John őt kiüti, majd pár lépés után a tűt a másik követő vállába nyomja – ellenség kiiktatva. Illetve nem egészen, mert megjelenik „apuka” is, akit szintén hatástalanít. Egyetemistánk így gyanútlanul sétálhat tova, hősünknek pedig van három eszméletlen áldozata, akiket begyűjt némi extra információ reményében.

Másnap reggel Harold elhagyatott helyen csücsül Forrás kocsijában, hogy a játékról beszélgessenek, talán a gép tud róla valamit. Hát nem, viszont a nőnek van saját tippje: szerinte a Szamaritánus „katonákat” toboroz magának. Ahogy Főncsi Claire-t jellemzi, az Forrásra is ráillik – így már tudjuk, milyen embereket gyűjt az ellenség. De hogy a célszemélyt kell-e megmenteni egyedül, vagy inkább hagyni veszni (mielőtt ők maguk is lebuknak), hogy megmaradó álcájukkal másokon segíthessenek – nos ezt Haroldnak magának kell eldönteni. Mélázásuk azonban itt félbeszakad, mert a csomagtartó felől dörömbölés hallatszik. A nő kiböki, hogy ma légiutas kísérő lesz, az ügy érdekében elrabolt valakit, aki a pilótája lesz, de még nem tudja hova megy. Főncsi inkább nem szeretne ismerni több részletet.

Célszemélyünk „faterja” magához tér, John pedig faggatni kezdi. Van pár meggyőző érve, amitől túsza végül beszélni kezd: a lány feltörte munkáltatójuk, a Silverpool nevű cég hálózatát, és titkos dokumentumokat lopott el. Oké, és mi volt bennük? Hát, azt nem tudja. John azért tippel: ha privát katonai cégről van szó, akkor nyilván elkövettek pár háborús bűnt, arról szerezhetett infót a lány. „Apu” mindenesetre kiböki, hogy a Silverpool további embereket fog küldeni Claire levadászására. Reese felugrik, és elrohan.

Kicsivel később már az őrsön csücsül, hogy megfejtse a nautilus-szemű halálfej rejtvényét, amiben nem kis meglepetésre Fuszkó lesz a segítségére: a képre írt betűk és számok hangjegyeken és a beléjük rejtett dalon keresztül egy kilátó – Top of The Rock – címét adják ki (Lionel még dalol is egy sort kappanhangon); játékos kedvű diákunk tutira ott lesz. És valóban, már érkezik is kapucnis pólóban, ám a katonai szervezet emberei sincsenek messze: egyikük egy magaslati pontról figyeli mesterlövész fegyverrel, ketten pedig gyalogosan követik.

A lövészt John iktatja ki (mégis honnan a retekből tudta, hogy ide kell jönnie?), a lenti követők viszont némileg nagyobb erőfeszítést igényelnek. Egy liftbe lépnek Claire után, ám a kapucnis pólóban már nem a lány, hanem Shaw feszít (honnan szedett egy legalábbis hasonlót és hogyan cserélt helyet a lánnyal az üldözők szeme előtt?) – tartja még egy pillanatig a liftajtót, míg John ideér, kettejüknek nyilván nem okoz gondot a két privát katona kiiktatása, bár a részleteket nem látjuk.

Célszemélyünk felért a kilátóba, meglát a földön a járólapokon egy nautilus jelet plusz pár számjegyet, úgyhogy már kapja is elő a laptopját okoskodni. Ekkor jelenik meg Főncsi, hogy lebeszélje a további játékról. Azzal indít, hogy a Silverpool megölné a lányt ezekét a dokumentumokért, pedig őt szerinte nem is érdekli mi van bennük (a kód segít kinyitni őket), de Claire kontráz: látatlanban tudja mi van bennük – felesleges emberi szenvedés dokumentációja.

Harold máshogy próbálkozik: ez nem egy játék, hanem egy veszélyes szervezet gyűjt általa embereket, a nyeréssel nagyon gázos helyzetben lesz. Vekengenek még pár kört az értelmetlen dolgok mibenlétéről (úgymint a lány szüleinek haláláról), de a végeredmény nem kérdés – egyetemistánk nem hallgat informatikusunkra. Közben laptopja lefuttatta a kapott adatokat, ami egy jelhez irányítja a kilátó védőüvegén, amin átnézve egy épületre lát rá közvetlenül – nyilván ez a következő célállomás (nem mellesleg ezt már Főncsi nem tudja meg). Elbeszélnek még kicsit egymás mellett, Harold győzködi, hogy ne menjen tovább, mert akkor nem tudja megvédeni, de Claire egy óvatlan pillanatban olajra lép. Ezután érkezik meg két exügynökünk, de sokat nem tudnak tenni, és Harold úgy dönt, hogy tovább nem tudnak segíteni, a lány magára van utalva – szerinte boldogulni fog.

Estére váltunk, hogy lássuk, hogyan vitézkedik célszemélyünk, immár egyedül. Eljött az épülethez, amit a kilátóból szúrt ki, ügyesen elnavigál a helyre ahova küldték: egy kapcsolódobozhoz (ráfestett nautilus-ábrával) az épület tetején. Annak oldalán van egy kar, amit elfordít, de nem történik semmi. Kinyitja a kapcsolószekrényt és látja, hogy a vezetékek, amiket a kar irányított volna, át vannak vágva. Értetlenül áll a dolog előtt, innen nincs tovább, t'án az egész játék full felesleges volt. Hirtelen három fegyveres veszi körül – a Silverpool emberei, akik az ellopott aktát akarják!

Lemondóan nyúl a táskájáért, hogy átadja a cuccost, amikor három lövés hallatszik, és mindegyik katona holtan esik össze. De nem, nem hőseink jelentek meg, ám a gyilkos nem fedi fel magát. Ekkor fura hangot hall a kapcsolódoboz felől, és ahogy jobban megnézi, egy mobilt talál benne, melyen megjelenik egy felirat egyértelműen a Szamaritánus üzenetével (mármint nekünk egyértelmű, a lánynak még nem): most már én védelmezlek. A közeli kamera képén pedig látjuk, hogy megjelenik Claire adatlapja, amin a lány versenyző titulusa megváltozik jelezve, hogy a beszervezése sikeres.

Másnap reggel Főncsit és Johnt Medvével kiegészítve egy újságosnál látjuk viszont – a lényeg a mai szalagcím, miszerint kiszivárogtak a Silverpool bűnei. Harold elmondja, hogy a szervezet titokban egy olyan rendszer kifejlesztésén dolgozott, mellyel megfigyelhették volna az embereket a tudtuk nélkül, ám azzal, hogy buktak, a rendszert sem építhetik tovább.

Pedig az a Szamaritánus konkurenciája lett volna – egyenesen jön tehát a következtetés, hogy az MI minden módon kiiktatja saját ellenfeleit (ahogy az már az előző részben is elhangzott a Budapesten megölt újságíró szájából, ugye). És ebben Claire volt – tudta nélkül – a segítségére. Hősünk közbeveti, hogy a lány azóta sem került elő, nyilván elérte a játék célját, így nem hallanak többé felőle. Elnézést kér Haroldtól, hogy belerángatta az egészbe, de ő nem bánja, mert közben meghozott egy döntést – meg is mutatja az eredményét...

És igen, az új főhadiszállásra hozta társát, ami – tessék megkapaszkodni – egy teljesen elhagyott és elfeledett metró végállomás, ahol még egy szerelvény is ott maradt. A sínekben lévő áram felhasználható a saját céljaikra, a többit pedig kiépítette: gépek, titkos netkapcsolat, minden ami egy főhadiszállásra kell. Hát, dizájnosabb mint a könyvtár, de szerintem kényelmetlenebb is. Remélem azért Medvének bejön.

Finch először John és Rico búvóhelyének szánta, de azóta meggondolta magát: fel kell venniük a harcot a Szamaritánus ellen, ahhoz meg kell egy hídfőállás. Ekkor pottyan be Shaw, úgyhogy hármasban örömködnek egy kört az új helynek és annak, hogy az ellenfél tökére lépnek, aztán Főncsi zárja az ömlengést: munkára fel!

(...és hogy a látvány teljes legyen, csatolom a fenti jelenetet alább egy videóban remélve, hogy a youtube-on tovább él, mintha én dobnám fel az indavideo-ra...)