A Falon túl

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, Havas kilép az alagútból, amit el kellene torlaszolni végre ugye, és megy a biztos halálba, mert ha pl. én vagyok Mance Rayder, a hátából font szíjjal akasztom fel a tökeinél fogva egy fára. De a sorozatban Rayder egy értelmes ember, nem egy gyökér, így amikor Havas besasszézik a táborába, hogy wazzup, brother, nem vágja le a fejét és adja oda az óriásgyerekeknek, hogy üveggolyózzanak, hanem leülteti, és itat vele egy kis kumiszt, mert abból még soha nem volt baj ugye. Közben Havas egy tőrt nézeget mereven, mert ugye az eredeti terv az, hogy ő itten kinyírja Raydert, a Vadak szétszélednek, mindenki nyer. Rayder erre azonnal rájön és kiröhögi. Mert kemény, mint az állat.

A beszélgetés fasza, Havas letisztázza, hogy Félkezű saját maga kérte, hogy kinyírja, és hogy ő mindvégig azon volt, hogy minél többet megtudjon a Vadakról és az infóval visszamenjen a varjakhoz. És ezren vagyunk, Mance, EZREN. Ezren, a faszt, mosolyog szánakozóan Rayder, se olajotok, se nyilatok, a Falat nem őrzi senki hosszú szakaszokon, ahol az emberei másszák éppen, szóval hagyjuk már ezt, Havas. Aztán megbeszélik, hogy Ygritte meghalt, meg az óriás is, aki népe utolsó királya volt, és ez mennyire szar. Glenn is meghalt, mondja Havas, ő paraszt volt.

Rayder aztán elmondja Havasnak, hogy az van, hogy jön a tél, vele a white walkerek vagy mások vagy zombik vagy lidércek vagy mindegymik, és ettől a Vadak be vannak szarva, és szeretnének a Fal túloldalán lenni, mert védelemre van szükségük. Hoppácsak. Mire ezt Havas feldolgozhatná, kürtök szólalnak meg, lovasok támadnak, rayder felhorgad, te meg átbasztál, dehogy basztalak, megettük már az összes lovat, ehhez semmi közöm. Aztán a kamera kihúz a sátorból és fentről mutatja meg, hogy kurva sok lovag támad a vadakra. A csata rövid és takarékos, 10-12 statisztával megoldották a százezres Vadsereget, ami elég cseszlovák lett, de mindegy, ez olyan, mint a Panzer General videójátékban, ahol egy katona egy egész századot jelöl oszt kalap.

A támadók tényleg nem varjak, hanem Stannis serege, ami időközben ideért, igaz, ezt nem lett volna hülyeség tisztázni korábban, mármint azt, hogy ilyen kibaszott gyorsan fel lehet idáig hajózni. Stannis igazán királyi látvány, ahogy odalép Rayderhez és megmaradt maroknyi emberéhez, Havas sietve bemutatkozik, nehogy dezertőrnek tekintse és agyonvágja, nagyuram, ismerted apámat, Ned Starkot. Stannis szeme villan egyet, jól van. Mi legyen a Vadakkal? Ne öld meg őket, jó arcok. Oké, mondja Stannis. Ja, teszi hozzá Havas, a holttesteket tessen szépen elégetni, mert baj lesz.

Ugrunk egy nagyot, a Fekete Várban égetik a hullákat, ott van mindenki, a vörös rébék is, aki úgy nézi Havast, mint aki nem látott még ilyen fess fiatalembert. Pedig. Havas morózus, a tömlöcben Tormunddal beszélget, aki közli vele, hogy Ygritte szerelmes volt belé, és lesz szíves a Falon túl eltemetni. Havas belemegy, és kiviszi a hullát, elégeti, majd sír és összeszorítja az ajkait.

Királyvár I.

Cersei nem túl jókedvű, hiszen két lábon járó gyilkológépe, A hegy, éppen haldoklik, mer Oberyn volt olyan rafkós, hogy a lándzsája hegyét méregbe mártsa. Pycelle mester nem tud rajta segíteni, de egy gyanús, és az egyetemről kiebrudalt másik fazon igen. Pycelle háborog, Cersei meg kizavarja a picsába a saját laborjából, és odaveti a másik embernek, hogy mentse meg A hegyet, de menten. Az meg erre megjegyzi, hogy oké, sanszos, de a pali lehet nem lesz olyan, mint addig. Cersei leszarja, járni fog? Akkor meg kit érdekel?

És ha már ilyen jól belejött a konfliktuskezelésbe, megy az apjához, ide hallgass, én nem megyek hozzá ahhoz a meleg fiúhoz, hanem itt maradok Tommen mellett. Tywin ránéz azzal a “hülyevagybazdmeg?” tekintetével és szépen lassan, kimérten elmeséli neki, miért nem így lesz. Mert a család a legfontosabb. Tyriont másnap kivégzik, Jaime-nek nem lehet gyereke meg vagyona (itt azért Cersei nyel egy nagyot), szóval nincs más megoldás. Cersei megjegyzi, hogy ő készen állt Tomment megmérgezni a második évad kilencedik részében is, szóval nem kellene őt itt nagyon szorongatni, mert még baj lesz.

Tywint az ilyen zsarolási kísérletek hidegebben hagyják, mint Lázár Jánost a fővárosi tömegközlekedés és csak néz meredten Cerseire, mintha azt kérdezné, hogy van-e még valami, mert dolgom van. Cersei meg mind egy óllint, mint Korda Gyuri bácsi szokta volt, te, fater, azok a pletykák rólam meg Jaime-ről? Na, az mind igaz. Dugtunk. Vérfertőztünk. Joffrey, Tommen, meg a Dorne-ban túszként eladott Myrcella? Mind törvénytelen gyerek. ERRE VARRJÁL GOMBOT. Tywin kicsit megborul, mert nem akarta elhinni, hogy ez tényleg igaz, de a lelke mélyén azért sejtette, hogy valami nem stimmel.

Cersei meg azt csinálja, amit ilyenkor szokott, elszalad Jaime-hez, kutyázza egy kicsit Tyriont és egy daganathoz hasonlítja, aztán mintegy mellékesen megjegyzi, hogy mindent elmondott a faternak, és dugnak egy isteneset.

Meereen

Dany a szokásos udvart tartja éppen, és jönnek hozzá a kérelmezők. Az egyik egy idős bácsi, aki azt szeretné, hogy visszakerüljön szolgaságba, mert tanítóként dolgozott a gazdája gyerekei mellett, akik szerették, az életének meg volt értelme, így meg nincs. Dany ódzkodik a dologtól, mire a bácsi mondja, hogy ott van kint még vagy 200 ember, aki hasonlóan érez. Jól van, mondja Dany és előveszi a vaslogikát, a szabadság azt jelenti, szabadon döntesz a sorsodról, te meg el akarod adni magad, hát legyen. De csak egy évre. Ser Barristan menten megjegyzi, hogy ebből baj lesz.

A második kérelmező egy fiatal, sírós ember, aki egy rongyba csomagolt valamit hoz magával, és hüppögve közli, hogy jött a nagy fekete árny, és ez lett, majd kicsomagolja a gyereke szénné égett csontvázát. Húbazdmeg. Dany megborul egy kicsit, a sárkány nem játék, tudatosul benne, és odaveti a többieknek, hogy lemegy a katakombákba. A két másik sárkánnyal a nyomában lépked lassan a föld alatt, majd miközben azok zabálnak, szipogva megláncolja őket, és maga mögött bezárja az ajtót - a sárkányok folyamatosan sikoltoznak, Dany meg bőg, és a jelenet kibaszott szívbemarkoló, csak leírni nem lehet rendesen.

Fent Északon

Jojen nagyon szar bőrben van, de csak elvitte Brant a Fához, ahol majd a háromszemű hollóval találkozik, hogy megtudja végre a végzetét. Aztán ahogy egyre közelebb érnek a Fához és az alatta tátongó barlanghoz, a fagyott földből csontvázharcosok törnek elő és nekilátnak megölni őket, ami nem jó. Jojent a nővére úgy ahogy meg tudja védeni, de a túlerővel nem tud mit kezdeni, így Bran rászól Hodorra, hogy segítsen neki, de a szelíd óriással csak többen vannak, beljebb nem. Fogja hát magát, kifordítja a szemit és átmászik Hodor bőrébe, hogy így bánjon el a közepesen bénán animált csontvázakkal.

Nem nagy meglepetés, de Jojen nem sokáig húzza a dolgot, egy csontváz beledöf egy tőrt, és Hodor is szarban van az egyre szaporodó ellennel szemben, pedig még Bran farkasa is kisegíti őket. Aztán megjelenik egy kisgyerek a fa gyökerei közül, és tűzgolyókkal hajigálja a csontvázakat. Te meg ki a pöcsöm vagy, kérdezik hőseink, egy gyerek baszki, nem látod? Inkább gyertek gyorsan, mert nem bírom visszatartani a sok csontvázmuksót. Jojen haldoklik, közben Hodor a szánon biztonságba húzza Brant, Meera meg sírva ugyan, de kegyelemdöfést ad a testvérének, majd berohan a barlangba ő is - oda a csontvázak nem tudnak utánuk jönni. A tüzes csaj a biztonság kedvéért azért még felgyújtja Jojen holttestét.

A gyereklány az Erdő gyermeke, és már az emberek előtt itt élt Westeroson, ennyi legyen elég most, minek ragozzuk. Aszongya Barnnek, hogy már várják, és int, hogy tessék csak tessék, beljebb, a gyökerek közé, ahol ott áll a holló, és mögötte, a gyökerek között egy öreg fószer pocol, aki beismeri, hogy ja, ő jelent meg Bran álmaiban, de nemcsak hollóként tud megjelenni. Mert csak. Amikor Meera kiborul, hogy Jojen meg belehalt ebben a kalandba, akkor csak legyint, a tesód végig tudta a sorsát, és nem hepciáskodott, ültesd le magad, nem te vagy itt a fontosember.

Bran közelebb csúszik a bácsihoz, és megtudja, hogy azért van itt, hogy visszanyerje, amit elvesztett, mire megörül, járni fogok megint? Frászt, mondja türelmetlenül az öreg, nem orvos vagyok, hanem egy nagyon öreg fószer. De repülni, azt megtanulsz majd.

Sasfészek mellett

Brienne és Podrick arra ébred, hogy a lovak sehol, viszont kis bandukolás után rálelnek Aryára, aki éppen a kardozást gyakorolja. Brienne nem ismeri fel, Arya meg odaszól egy szikla mögé a Vérebnek, hogy ne most szarjál, bajban vagyunk. A Véreb előjön, Podrick kis híján infarktust kap, Brienne meg idegesen markolássza a kardja markolatát, majd rájön, hogy ez itten Arya, és előadja, hogy eskü, Cat Stark, hazaviszlek. A Véreb meg szépen összefoglalja, hogy a Stark-családot kiirtották, a nagynéni lezuhant Sasfészekből, Deres romokban, és ha azt hiszi, itt minden jobbra fordul, akkor egy ostoba luvnya.

Arya érthetően gyanakodva nézi a nagydarab nőt, akinek a kardját látva a Véreb kiakad, az meg Lannister-arany, hogy rohadnál meg, és máris kész a balhé, Arya elszalad, a Véreb meg Brienne meg vagy öt percen keresztül gyepálja egymást, aminek az a vége, hogy Brienne leharapja a Véreb egyik fülét, nagyon tökön rúgja, majd egy kővel a fejét pépesre veri és lelöki egy szakadékba. Aztán meg keresi Aryát, de nem leli, mert Podrick szem elől tévesztette. Podrick, hadd jegyezzem meg, nem egy jó apród.

Miközben Brienne üvöltve kajtatja Aryát, az egy szomszédos völgyben nézi meredten a szakadékban haldokló Vérebet. Az arca kifejezéstelen, mintha egy szárnyaitól megfosztott légy kínlódását bámulná. A Véreb elég szar bőrben van, és megkéri a lányt, hogy ölje meg, de az nem mozdul, mire mindenféle mocsokságot mond neki, hogy ideges legyen és így nyírja ki, de hiába, Arya önuralma tiszteletre méltó. Aztán odalép a nagydarab katonához, lehajol, és amikor azt hinnénk, hogy most szúrja le menten, akkor fogja szépen az erszényét, elveszi, majd szépen elsétál, maga mögött hagyva a magatehetetlen haldoklót. Zseniális jelenet, Maisie Williams nagyon odatette magát.

Királyvár II.

Tyrion a cellaajtó nyitására ébred, jólvan, mondja, öljetek meg, de gyorsan, unom már ezt a kínlódást. De nem Ser Ilyn Payne jött érte, hanem Jaime, aki kiszabadítja, mert szereti a kisöccsét. És megszervezte, hogy egy hajó várjon rá, ami majd szépen egy szabad városba viszi délkeletnek, és így nem lesz baja. Ezt persze egyedül nem lehetett volna kivitelezni, Varys segített neki a dologban, aki már várja a lépcső tetején. Egy ölelés, vigyázz magadra tesó, és Jaime balra el.

Tyrion azonban nem a lépcsőn megy fel, hanem egy rejtekajtón át a fater lakosztályába, mert hátha összefut ott az őt váró, síró Shae-vel, vagy isten tudja, miért, mindenesetre Shae tényleg ott hever az ágyában, de nem rá vár, hanem Tywinra, és amikor ezt Tyrion meghallja (a zajból a csaj azt hitte, Tywin az), nagyon ideges lesz, meg szomorú, de inkább ideges, és rámászik Shae-re, aki meg egy kést vesz elő, így leindul egy kis birkózás, aminek a végén Tyrion sírva ugyan, de megfojtja a nőt, akit szeretett, és akit az apja pocsíkolt meg csak azért, hogy így is kibasszon a fiával.

Aztán felkap egy nyílpuskát, és elindul megkeresni Tywint. Megleli, a budin, káfolás közben, ami rém kínos Tywinnak, ne itt beszéljünk már, fiam, és tedd le azt a nyílpuskát, ne szórakozzunk egymással. Tyrion nem teszi le, inkább szépen komótosan elmondja a faternak, mekkora egy geciláda volt vele világ életében, és mennyire kívánta a halálát, és ez neki mennyire szar volt. Tywin beismeri a dolgot, ja, meg akartalak ölni kismilliószor, de baszki, nagyon kitartó vagy, és ezt értékelem. És nem hagytam volna, hogy kinyírjanak, hallod? Tyrion nem hisz neki, és megkérdi, mi van Shae megdugásával, akit nem mellesleg kinyírt, ugye.

Tywin nyel egyet, hát az a kurva az nem számít, mire Tyrion közli vele, hogy még egy kurvázás, és beleereszt egy nyilat. Na, erre úgy két percet kell várni, és amikor Tywin óvatlanul megint lekurvázza Shae-t. akkor kap egy nyilat a hasába, majd amikor ezen nagyon elcsodálkozik, egy másikat a mellkasába is, a biztonság kedvéért. Tyrion szépen leteszi a földre a nyílpuskát és felsétál azon a lépcsőn, amin kellett volna, és ahol Varys várja - aki a fejére ránézve menten tudja, hogy nagy szarban van a haza. Tyriont bedobozolják, majd berakodják egy hajóra, és Varys már indulna is vissza a várba, de ekkor megszólalnak a harangok, és jobbnak látja visszafordulni és beülni Tyrion mellé a raktérbe.

Epilógus

Arya egy lovon üget valahol a part mentén, és amikor meglát egy kikötőt, benne hajóval, megszaporázza, de hiába, mert a hajó nem a falnak megy (minek menjek arra, hideg van és kalózok), hanem keletnek, Braavosba. Aryának eszébe jut, hogy van neki egy pénzérméje, amit pont ilyen esetekben tanácsos elővenni, és átnyújtja a kapitánynak, aki kétrét hajol előtte, és úgy fogadja, mint valami nemes hölgyet (végül is az is). Aztán kihajóznak a nyílt tengerre.

Köszönöm a kitartó figyelmet és a kommenteket, van még hogyvolt a blogon, amit érdemes olvasni, legközelebb Trónok harca jövőre lesz, de idén jelentkezünk még HBO-s sorozattal. Hogy melyikkel, az hamarosan kiderül.