Ígéretes a cím, akármi is történjen ebben a részben. De folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Monroe lelőtte JFF-et, a texasi kopót, de ez csak szerinte volt jó döntés. A malomban lévő másik három ember láthatóan nem így gondolja, és még fegyver is van náluk. Végül aztán a hőseink a vártnál sokkal gyorsabban teszik túl magukat a dolgon. Miles és Bass eltüntetik a hullákat, csak egy pár félrevezető nyomot hagynak maguk után. A texasiak közben megneszelik a főnök eltűnését, és utánamennek a malomba. A nekik hagyott nyomokon haladva meg is találják JFF-et, és már meg is fogalmazódik faék egyszerűségű kis tervük: visszamennek, és halomra gyilkolják a „hazafiakat”. Nem messze, a susnyásban Bass elégedetten somolyog. Megvan, amit akartak; háború lesz.

A többiek suttyomban visszatérnek a városba. Nagypapi örül, hogy végre hazajött az unokája. Ám a lelkesedés nem tart sokáig. Öt nap elteltével ugyanis anya és lánya között még mindig nem rendeződött a viszony. Úgy jópofiznak egymással, hogy az már az öregnek is sok. Kérdőre is vonja őket, hogy vajon mi a fenéért nem képesek úgy viselkedni egymással, mintha valamiféle vérségi kapcsolat lenne köztük? Egyikük sem felel, majd Charlie inkább lelép.

Kicsit arrébb, a fiúk nagy munkában vannak. Monroe némi kínvallatás után kivégzett egy hazafit. Nagyon belejött a gyilkolászásba a lelkem. Miles ki van bukva, nem nekik kéne aprítani a Kormány embereit, hanem Texasnak. Apropó, hol vannak már a csapataik? Sehol, természetesen, de Monroe még mindig bizakodó. Átnyújt Milesnak egy kis cetlit azokkal az infókkal, amit a katonából szedett ki. Kicsit megsértődik, mert még köszönetet sem kap érte. Hát igen, biztos nagyon nehéz lehet a sorozatgyilkos szakma, ha még elismerés sem jár érte. Nincs mit tenni, a hullát el kell tüntetni. Indulnak is, közben Bass azért még megjegyzi, nem gondolta volna, hogy valaha ezt mondja, de Tom Neville kéne ide, hogy rendet tegyen. Szó se róla, szerintem is jöhetne már!

Az emlegetett őrnagy úton is van. Allenford megmutatja merre az arra, de ő a maga részéről ezzel be is fejezte. Nincs az az isten, hogy ő egy ilyen átnevelő központnak a közelébe merészkedjen. Neville-t nem hatja meg a rimánkodás, majd ha a saját szemével meglátja a tábort, akkor talán elengedi a nőt. Alig tesznek meg egy pár lépést, oszladozó emberi maradványokra lesznek figyelmesek, akiket mintha vadállatok téptek volna szét. Allenfordnak sürgős mehetnékje támad. Ezt az átneveltek tették, úgy programozzák őket, hogy öljenek meg mindenkit, aki az útjukba kerül. Úgy tűnik nemrég terepgyakorlaton voltak. Neville elborzad, mi a fenét akar a Kormány ilyen katonákkal. A csevegést nem folytathatják, ugyanis megjelennek a kadétok, és lőni kezdenek rájuk. Menekülés közben persze kivel találja szembe magát Neville? Úgy van, a saját fiával, aki szemrebbenés nélkül kész lenne golyót repíteni belé. Micsoda dráma! Neville és Allenford egy épületben talál átmeneti menedékre a gyilkos kadétok elől.

Miles visszatér a városba, a lakásba, ahol Rachellel szoktak összeesküvést szőni. A nő most is ott van, és szemrehányást tesz a férfinak, amiért megtűri Monroe-t, és még eteti is. Miles mutatja a kínvallatással megszerzett infót; ez sokkal több, mint amit ő eddig megtudott a katonákról. Érdemes egy szociopata sorozatgyilkost tartani otthon, mert ha ő nem agresszívkodik az ellenséggel, akkor bizony Milesnak kell. Rachel szerint ez csak szánalmas mentegetőzés. Monroe közben a kalyibában eszeget, amikor egy gránát repül be az ablakon. A robbanást rutinosan megússza, de a kint rá váró vagy egy tucat katonával szemben nem sok esélye van. Elfogják. Kegyelemdöfésként megérkezik Truman parancsnok egy texasi katonával karöltve, hogy letartóztassa Bass barátunkat. Hoppá, csak nem volt olyan tuti az a terv.

Harangoznak délre, de nem ebédre hívnak, csak Monroe-t vezetik be a városba nagy csinnadrattával. Texas és a Kormány között nagy az összhang. Az ünneplő tömeg előtt a vezetők kölcsönösen egymás kezét szorongatják, és biztosítják a népet, hogy Monroe bíróság elé fog állni, és ha bűnösnek találják, halálbüntetés vár rá. Van valakinek kétsége, mi lesz az ítélet? Miles ledöbben, hogy találhatták meg a haverját. Rachel öröme sem felhőtlen; az odáig rendben van, hogy Monroe meglakol, de ez a haverkodás Texas és a Kormány között nagyon nem frankó. Én meg közben rájövök, hogy ez már a harmadik kép zsinórban David Lyonsról, de hát ez van, a mostani egy eléggé Monroe-centrikus rész. És még csak nem is sajnálom!

A kocsmában Aaron az Emberi fáklya cím képregényt nézegeti. Haha. Egy texasi nő, Bonnie Webster ül le mellé kérdezősködni. Kiderül, hogy ismeri Aaront, mert az elsötétedés előtt a Forbesnál dolgozott, és volt egy sorozat a harminc év alatti milliárdosokról, amiben Aaron is szerepelt. Most a texasi Carver tábornoknak dolgozik, mint sajtós. Aaron ledöbben, akkor nem odakint kellene lennie, hogy tudósítson a történtekről? Bonnie megnyugtatja, nem lesz itt semmi váratlan, akár már előre megírhatná a sztorit. A tábornok kivégeztet egy közellenséget, ezzel örökre bebetonozza magát a hatalomba. A politika az apokalipszis után is csak politika marad, kérem.

Miles idegesen rója a köröket a rendőrség épülete körül Charlie-val. Túl sok az őr, de muszáj lesz Monroe-t kiszabadítani, mert Texas és a Kormány egyesült erejével szemben nem mennek semmire nélküle. Monroe a cellájában várja az ítéletet, és nagy örömünkre flashbeckkel egyet. Három évvel az elsötétedés után Miles éppen arra akarja rávenni a haverját, hogy rabolják el egy szomszédos tábor élelmiszerkészleteit. Monroe nem vevő az ötletre, és azt tanácsolja Milesnak, hogy inkább szerezzen magának egy nőt. Neki ugyanis, mint látjuk, van egy, Shelly, aki ráadásul éppen várandós. Van valakinek kétsége, mi fog történni a barátnővel?

Egy másik családdal folytatjuk. Jason éppen hajtóvadászatot folytat a saját apja ellen. A búvóhelyen közben Allenford próbálja megfélemlíteni Neville-t. Arra akarja rávenni az őrnagyot, hogy inkább ölje meg a fiát, mielőtt ő végezne velük. Mikor Neville tiltakozni kezd, a nő elmeséli, hogy ugyanez történt az ő fiával is, még Kubában. Átnevelő táborba vitték, és most a Kormány hadseregének egy tisztje. Teljesen megváltozott, már nem ugyanaz az ember, aki volt. Hogy ezek után miért maradt mégis a hazafiakkal? Nem. Volt. Más. Választása. A férje magas rangú tiszt a seregben, ezért a felesége nem nagyon ugrálhat. Neville-t nem érdekli a szívhez szóló családi dráma, ő márpedig kimenti ebből a fiát, kerül, amibe kerül.

Monroe-t átszállítják a bankba, betét helyett őt őrzik majd a széfben. Miles már épp mentőakcióra készült Charlie-val, de a terve a fogoly költöztetése miatt meghiúsul. Igaz is, hogy-hogy ilyen hirtelen megváltoztatják az őrizetet? Alig mondja ki, már tudja is a választ. Rachel nem is tagadja, hogy ő volt, aki szólt az őrségnek a szöktetésről, bár állítása szerint Monroe búvóhelyét nem ő fedte fel. Milesnak elege van; ha Rachelnek van terve a város megmentésére, akkor lesz szíves szólni, azzal elmegy. Charlie magára marad az anyjával, aki elmondja, hogy mindezt csak érte tette, mert nem akarta, hogy a szöktetés közben lelőjék a katonák. Charlie visszaszól az anyjának: ha annyira nagyon törődne vele, mint ahogy állítja, akkor már rég megkérdezte volna tőle, mi volt vele, amíg távol volt. Akkor esetleg az is kiderülhetett volna, hogy Monroe megmentette az életét. Rachel egoista, aki mindig mindenkinél mindent jobban tud. Pedig. Charlie jobbra el.

Jason és társai már egész közel jutottak az őrnagyékhoz. Bazinagy épület lehet ez, ha egy egész nap kell, hogy eljussanak A-ból B-be, vagy talán az átnevelés során az agysejtjeiket is megritkították, ami Baltaarcú barátunknál nem túl szerencsés húzás. Neville még így is gyorsabb, és legyilkolja az összes kadétot, a fia kivételével. Jasonnal egymásnak esnek, a fia most erőfölényben van, és már majdnem megöli az őrnagyot, amikor Allenford közbelép, és hátulról leüti a fiút.

Monroe-t a független (haha) texasi bíróság méreginjekció általi halálra ítéli, amit aznap éjfélkor fognak végrehajtani. A cellájában várakozva felidézi azt, amit már előre sejtettünk. A szülésnél komplikációk lépnek fel. Miles elmegy vízért és tiszta törülközőért egy random táborlakóval, de mire visszatérnek, már csak a félőrült Bass-t találják a sátor előtt. Szegény. Ja, a random segéderő nem más, mint Tom Neville.

És a java még csak most jön! Bass utolsó kívánsága, hogy Milesszal beszélhessen. A férfi nem nagyon érti miért, de Monroe csak annyit akar, hogy a régi szép idők emlékére fogjanak kezet, és köszönjenek el egymástól. Mindenki csak Monroe halálát kívánja, de ő tudja, hogy Miles azért valahol még mindig a barátjaként tekint rá. Egy pillanatra mintha mindkettőjük szeme kicsit elfátyolosodna. Már éppen nyúlnánk a papírzsepiért, de akkor Bass bevallja, hogy van egy gyereke Miles szívszerelmétől, Emmától, és arra kéri a férfit, hogy keresse meg, és vigyázzon rá. Miles halál nyugodt arckifejezéssel Monroe szemébe néz, és megígéri neki, hogy minden rendben lesz a fiúval, ahogy eddig is volt, ugyanis Emma mindent elmondott neki a gyerekről. Bass kiakad. Azok után, hogy elvesztett egy gyereket, hogy volt képes Miles a másikat eltitkolni előle? A válasz egyszerű: Monroe kiszámíthatatlan volt, ezért Miles jobbnak látta, ha titokban tartja a gyerek létét. Monroe őrjöng, Miles meg otthagyja. Ez a jelent úgy, ahogy van ZSENIÁLIS.

Monroe-t viszik is kivégezni. Az injekciós tű körül Rachel ügyködik, szóval van még remény arra, hogy látunk még ebben az évadban remek Miles-Monroe jeleneteket. A kivégzőasztalhoz vezető úton Monroe még megkéri Charlie-t, hogy vigyázzon a bácsikájára, aztán besétál a terembe. Gene lesz az, aki végrehajtja az ítéletet. Bemutatkozik Monroe-nak, mint Danny nagyapja, és közli, hogy megtiszteltetés számára, hogy ő adhatja be az injekciót. Bass még egy pillanatra visszagondol a táborban történtekre. Végül kirabolták a szomszédos tábort Miles nélkül, és lemészároltak mindenkit. Amikor Miles kérdőre vonja ezért, csak annyit felel, hogy erre senki nem kérte őt, de a rossz dolgok csak úgy megtörténnek. Vissza a jelenbe, ahol az utolsó szó jogán Bass bocsánatot kér Racheltől. Az ítéletet végrehajtják. Monroe lehunyja szemeit. A várttal ellentétben nem általános az öröm. Mutatom képekben.

Nevilléknél némi előrehaladás van. Jason magához tér, vagy legalábbis visszanyeri az eszméletét. Az őrnagyot sértegeti, és persze ott rúg belé, ahol a legjobban fáj. Az anyját házasságtöréssel gyanúsítja, az apját pedig egy idiótának tartja, akinek a hazafiakkal szemben semmi esélye. Neville-nek vélhetően az előbbi fáj jobban. Tanító-nevelő jelleggel belemászik a fia arcába, és közli, addig maradnak itt, amíg Jason helyre nem jön. Kerül, amibe kerül.

A végére a szokásos kisszínesek. Miles a kocsmában sírdogál(!). Charlie vigasztalja, nem sok eredménnyel. Aaron Bonnie-val beszélget, aki elmondja, hogy Carver aláírta a megegyezést, elfogadja az új USÁ-t, cserébe megtartja a rendelkezési jogot Willoughby felett. Azt ajánlja a geeknek, hogy fusson, amerre lát. Felveti, hogy tégla van közöttük, mert bár az új texasi kopó jó, de azért nem annyira, hogy magától ráleljen Monroe-ra. A következő jelenetből kiderül, hogy Gene volt a spicli. Végig súgott Trumannak a lánya minden megmozdulásáról és végül Monroe-ról is annak érdekében, hogy elkerüljék a háborút Texasszal. Cserébe azt kéri, hogy sem Rachelnek, sem Milesnak nem eshet bántódása. Különben dr. Horn-nal gyűlik meg a baja. Valószínűleg ez a titokzatos doki az, aki épp most érkezik egy szekéren Aaron ámuló tekintetétől kisérve. Rachel az éj leple alatt kilopakodik Monroe hevenyészett sírjához. Előkapja a lapátot, és ásni kezd. Emberek ez nem a Trónok harca, itt nem ölik halomra a fő karaktereket, és a címmel ellentétben valószínűleg nem is egy Walking Dead lesz a folytatásban, de azért király egy rész volt!