Új francia-angol krimi, sok-sok kortárs sorozat-beütéssel és egy öregen is zseniális Jean Renoval. Sorozat és évadnyitó hogyvolt, némi szájhúzogatással, sok képpel és rengeteg randa francia nővel....

Indulásként 40-50-es fehér férfi, talpig mezítláb, kigombolt fehér ingben veri hangszerét. Mézesmázos, amikor a szolgálóasszony megzavarja gyakorlásában. A következő pillanatban ugyanez férfi már az utcán fekszik, a szép fehér ingjén vérfolt.

Sőt, már helyszínelnek is. A képsorok ismerősek, lezárt utca, fényképező zsaruk, bámészkodó öregasszonyok.

A rendőrcsapat is hamar teljessé válik: Jean Reno (Jo St-Clair, a profi) érkezik utoljára, ahogy az egy főhőshöz illik. A csapat többi tagja mind-mind ismerős karakter: 1 db fekete, enyhén molett és cseppet sem vicces halottkém-asszony, 1 db szakállas, köpcös kollega, 1 db szemétráncoló főnökasszony, 1 db kölyökképű zsarutárs. Rögtön látszik: Jean nagyon megöregedett és nagyon pohos - hogy ez mennyire a karakter része vagy mennyire a múló idő okán van így, hát majd kiderül. A helyszín azonban gyönyörű. Notre Dame.

A Helyszínelők rendőrök az alábbi tényeket rögzítik: a pasit – vértócsa hiányában tuti nem itt ölték meg, de nem véletlenül van itt. Sherlock Holmes Jean rögtön vallási háttért sejt, da Vinci kódot keres: a hulla az angyalok harsonája alatt fekszik, de dobhártyája ki van szúrva – hogy meg ne hallja az utolsó ítéletre hívó angyalok hangjait – és ezáltal örök kárhozatra legyen ítéltetve. Emberünk tehát valami nagy csúnyaságot követhetett el, a gyilkosság bosszú – a tettes még a túlvilági nyugalom lehetőségét sem adja meg az áldozatnak…

Kupaktanács Jean irodájában: A boncolás tovább erősíti a gyanút - a gyilkos nagyon morci lehetett szegény áldozatára: több tucat sérülést okozott neki, míg végül egy kötéllel megfojtotta. Közben megfejtik a hulla személyazonosságát is: híres orgonaművész (Peter van Vliet) volt, aki Belgiumban lakott.

Már futnak is kétfelé: egyrészt kérik a belgákat a háza átkutatására, másrészt felkeresik az áldozat párizsi ügynökét. Ügynök barátunk roppant szimpatikus – bár nem érti, hogy a Művész úr mit keresett Párizsban és miért pont most gyilkoltatta meg magát egy ígéretes ázsiai túra előtt –, de már rögtön kész is a B terv és az ámult zsaruk füle hallatára rögtön át is szervezi a koncertkörutat. Jean sem rest, hála erőteljesebb fellépésének, megvan a lista, ki ismerhette az áldozatot a városban.

A vélemények erőteljesen megoszlanak – a pápának játszó, szent vallásos zseni és az álszent seggfej közötti elég széles skálán mozognak. Az egyik zenésztárs szerint a legutóbbi párizsi turné csúfos véget ért: Művész úr erősen beállva próbálta meg előadni magát …. De nem, a halottkém cáfol, emberünk sem alkoholista, sem drogos nem volt. (A hölgy a beszélgetés közben megint évődni próbál a zsarukkal, na ezt a vonalat nem kellene erőltetni. Nagyon gyenge.)

Újabb kolléga üti fel a fejét, rá terelődik a gyanú, talán ő gondoskodott az orgonista leégetéséről, ő tett valamit az italába azon a bizonyos koncerten. És lőn: a gyanúsított még az ügynöknél is ellenszenvesebb – egy kiöregedett csodagyerek, akinek elvették a kedvenc játékát. Ő eléggé sértődött az áldozatra, indíték tehát még csak-csak lenne, de nem hiszem, hogy képes lenne ölni - nincs benne annyi fantázia, sem pedig bátorság, egy puha pöcs.

Miközben ezen polemizálnak, Jean sms-t kap, látszik az arcán, nem az ügyhöz kapcsolódik a dolog. Nem csalódunk, most jön a magánszál. Ami azonban egyelőre elég lapos (mint ahogy az egész film is az, semmi eredeti gondolat, eredeti karakter. Sőt, semmi párizsi hangulat – azon kívül, hogy a címben ellövik a Notre Dame-ot és az introban meg néhány képben hozzák a kötelező kliséket. De még reménykedem. Reno jó, álmából felkeltve hozza a lepukkant, de még mindig zseniális zsarut - és nem, nem elmélkedek az idióta címen és annak magyarításán. Túl könnyű labda lenne.)

Szóval a magánszál: Jean egy nő temetésére siet, ide hívta az a bizonyos sms. A halott nem volt egy szent, ez kiderül a búcsúztató szövegből, nyomozónk mégis megrendülten, de a többiektől távol figyel. Amint vége a szertartásnak, a férfi két gyászoló nőhöz csatlakozik. Az egyik a lánya (Adel), sőt a lányuk: a halott nő és Jean közös gyermeke. Túl szoros nem lehetett a kapcsolat közöttük, mert Jean nem tudott az immár halott nő betegségéről sem. Mintha a lány tartana is a nyomozótól, szinte visszahőköl a férfi látványától. A másik gyászoló személye az első meglepetés a filmben: ő Jordan, a bostoni halottkém. Hogy itt és most ki lesz ő, az csak később derül ki. Annyi azonban már itt is egyértelmű, hogy Adel erősen kötődik hozzá. Amikor Jean meghívja egy kávéra a réglátott lányát, az szinte Jordantől kér engedélyt. Végül megegyeznek a kávéban, de előtte hazaugranak a férfi lakásába. Hááát igen, a lakás – tipikus férfiotthon, nagy rumli, szinte érezni az áporodott szagot. Jean beszélgetni próbál, közben zavartan keres valamiféle gyógyszert. A csaj (akiről megtudjuk, hogy ápolónőként dolgozik) kikéredzkedik a mosdóba. A férfiből előbújik a nyomozó, átkutatja a lány táskáját – talál is benne egy zacskónyi gyógyszert és persze le is bukik. A törékeny kapcsolat rögtön elpattan, a lány dühösen elrohan. Előtte még Jean fejéhez vágja: hogy hamis papként prédikál: ő is épp gyógyszerért jött haza, sőt a mosdó is tele van velük. Talált, süllyedt. Én pedig szomorúan állapíthatom meg: egy újabb karakter-másolás áldozatai vagyunk, ezúttal dr. House figyel be az ablakon….

De vissza a nyomozáshoz: a gyanú beigazolódott, a Művész urat a belgiumi házában ölték meg, majd elcipelték onnan. A hajdani csodagyerek bevállalja, hogy kábszert csempészett a mentora teájába, de a gyilkosságot tagadja. Sőt, egy újabb adalékkal szolgál az áldozatról: a pasi nagy nőcsábász volt, hajkurászott mindenféle csajt, különösen a férjes típusút. Izgatta a lebukás lehetősége, erre indult be leginkább…

Jean és társa felkeresnek egy szeretőt, sőt egy felbérelt kukkolót is, akik megerősítik ezt az infót, tovább fokozzák az orgonaművészről kialakult perverz képet. De kiderül más is: az áldozat nem egyedül költözött Párizsból az isten háta mögötti Molba, hanem egyik diákjának az anyjával. Amikor emberünk egy párizsi jezsuita iskolában tanított évekkel ezelőtt, elcsábította egyik diákja anyját és megszöktette a nőt. Egészen Belgiumig futottak. Sőt, vitték magukkal a diáklányt is.

Este van, Jean mégis nyomoz, de ezúttal ismét a lánya után. Egy gyanús motoros nyomába ered, aki az éjszakai műszakjáról távozott Adelt szállítmányozza. Az út végén a lány csókkal búcsúzik és egy csomagot ad át a motorosnak. Apuka persze rögtön lecsekkolja a fiút. A fiú persze priuszos. A fiú persze kábítószeres ügy miatt ült. Jean persze nem bírja ki, lecsapja a fiút, elszedi a szajrét, kiönti a csatornába. Talán egy kicsit eredetibb lett volna a jelenet, ha jó drogos módjára kiválogatja a neki tetsző kék vagy piros kapszulákat és elteszi szűkösebb napokra….. De még ezután sem nyugszik: a lánya révén eljut Jordanhoz. Róla most tudjuk meg, hogy egy apáca, aki menhelyet működtet szegény sorsú nőknek. Így ismerte meg Adelt és az anyját is. Jeannak bejön a nő, szomorúan konstatálja, hogy az már más jegyese. A kosár mellé kap egy fényképet a lányáról és egy jótanácsot: ne mint rendőr, hanem mint apa közeledjen Adelhoz, úgy talán egyszer majd lesz esélye…

Másnap reggel Jean és társa meglátogatja a jezsuita iskolát. Némi józsaru-rosszzsaru játékkal elérik, hogy az igazgató felfedje az elcsábított nő személyazonosságát. A nyomozók újabb párhuzamot vélnek felfedezni a Notre Dame történelme és jelen ügy között: volt egy jóember, akit egy gyermek meggyilkolása miatt végeztek ki annál a kapunál, ahol a hullát megtalálták, szintén a bűnbocsánat esélye nélkül. Talán itt is van halott gyermek?

Egyelőre annyi biztos, hogy a Művész úr és az elcsábított Langlois asszony valamint annak lánya Belgiumig futottak a botrány elől. Langlois úr itt maradt, magányosan élt és sokat imádkozott…. Vajon csak ennyit tett, vagy kezébe vette a sorsot és büntetett? Bár meglátogatják az elhagyott férfit, egyelőre nem találkozunk vele, csak a bejárónővel. Ő megerősíti, hogy a férfi eléggé megzakkant a történtek miatt, különösen mert a lánya időközben meghalt egy furcsa balesetben… Nocsak. Megvan a halott gyermek. De van egy másik is: egy fiú, aki nagyon is él. Ő szintén anyukával tartott Belgiumba. Langlois úr egyelőre ismeretlen helyen tartózkodik, indul ellene az elfogatóparancs. Most ő a legfőbb gyanúsított.

Jean közben rosszul lesz, House doktort megszégyenítő gyorsasággal kapkodja be a gyógyszereket. De nincs ideje sajnálnia magát, el kell menni Belgiumba, megnézni a Művész úr házát.

A csapat referál Cuddy-nak, a főnökasszonynak, elkészül az elfogatóparancs Langlois ellen. Mikor a nő és Jean kettesben maradnak, az előbbi egyértelművé teszi: tud a férfi magánynyomozásáról a drogos motoros ellen, sőt azt hiszi, a díler egyenesen a nyomozó beszállítója. Jóindulatúan figyelmezteti: jelen életvitele még 2 évet engedélyez számára…. Tekintve, hogy emberünk nem csak gyógyszerezi magát, hanem iszik is keményen, talán nem túlzó ezen jóslat. Jean persze hárít, minden így van jól, ahogy van. A nagy kérdés: azért vagy annak ellenére van még életben, hogy ennyiféle méreggel tömi a szervezetét?

Ugrunk, egészen Belgiumig. A meggyilkolt embör szép, régi háza üres, az elcsábított nő ugyanis már jó régen elköltözött. Pontosan a lánya halála után, aki egy szexuális ön/gyikosság/baleset áldozata lett… Bár annak idején a szolgálóasszony vallomása miatt nem nyomoztak tovább a haláleset ügyében, a nő most – gazdája halála után – könnyen rávehető az igazság felfedésére: Az orgonista keze nagyon is benne van abban a bizonyos balesetben, a szolgálónő a gazda kérésére hamisan tanúskodott. A férfi hivatalosan nem került vád alá, de Langlois asszony nagyon is bűnösnek gondolta, mert fogta magát és a fiát és elmenekült a férfi házából.

Nos, irány a nő búvóhelye. Egy még eldugottabb ház, ami egy erősen zaklatott nőt rejt. Langlois asszony cseberből vederbe esett, amikor a terrorista férjét lecserélte perverz szeretőjére. A nő elmondja, a volt ura a napokban próbált vele kapcsolatba lépni, de ő hárított. A fiát is eldugta, rokonoknál, csak, hogy biztonságban legyen. A nő most a rendőrök kedvéért csali lesz, találkát kér a vót urától, hogy Jean lecsaphasson rá.

Langlois azonban nem egyedül érkezik a találkára,a fia (Alex) is ott van. Apuka meglép, a zsaruk jobb híján a fiút faggatják. Alex a családi konfliktusban –eléggé el nem ítélhető módon – apuka pártján áll. Az apja az orgonista halála után lépett vele kapcsolatba, hiszi, hogy nem apuka ölt. Sőt hiszi, hogy ők hárman még újra egy család lehetnek…. A fiút jobb híján elengedik, talán megpróbál apukával kapcsolatba lépni és akkor a zsaruk lecsaphatnak.

Ezúttal bejön a terv, Langlois úr a vallatószékbe kerül. Háááát ő sem lopta be magát a szívembe, mi tagadás megértem, hogy elmenekült tőle az asszony. A gyanúsítottunk nem tagadja, volt oka megölni az orgonistát, de nem adja meg azt az örömöt a zsaruknak, hogy feladja magát. Tessék bizonyítékot találni ellene és akkor le lehet tartóztatni. Csakhogy bizonyíték az nincs: sem a férfi kocsijában, sem a kamerák rögzítette képeken.

Kapunk egy kis családi idillt a végére, na nem Langlois-éknál, sőt nem is Jean és lánya között: a fiatal kollega és kiscsaládja adnak vacsit Jean tiszteletére. Az Öreg ellágyulva figyeli az ifjú házaspárt, majd újra elmegy Jordanhez, kezében szorongatva a lánya gyermekkori képét. A nő közreműködését kéri a lányával való békülős találkához, de nem jár sikerrel. Jordan Adel érdekeit védi, akinek nincs szüksége személyi testőrre. Egy apára talán, de testőrre nem. Tetteket követel, szavak helyett.

A következő képen Jean már otthon van, barátaival: néhány üveg whisky és egy-két zacskó bogyó társaságában. Homályos tekintettel bámulja a fényképet, majd dönt. Felugrik és nekiáll takarítani. Kiönti az összes fellelhető piát, a 3 és fél kiló amfetamint

Miközben igyekszik nem megbánni tettét és azt, hogy immár semmiféle segédeszköz nincs otthon, újra elmerül az ügy részleteiben… Nézegeti az orgonista házában készül képeket, figyelmes lesz egy különös kilincsre, amely felfelé nyílik…. Megvan a bizonyíték, Jean már tudja ki volt a tettes…..

Reggel első útja Alexhez vezet: a fiú ismerős volt abban a házban, hisz lakott ott. Ő az, aki be tudott lopózni a rafinált kilinccsel nyíló szobába, hogy megölje a Művész urat. Ha az apja tette volna, zajt csapott volna az ajtóval és akkor minimum dulakodás nyomokat rejtett volna a szoba…. De semmi ilyesminek nem volt jele, a tettes tehát ismerősként tört be és csendben meglephette áldozatát.

A fiú feldühödik. Bevallja tettét. A tettét, amire az apja hamar rájött magától is - sőt vállalta volna helyette a börtönt is. Alex előbb a nyomozóra támad, amikor az ellenáll, öngyilokot kísérel meg. Mivel ez is kudarccal végződik, megmarad a nyomorult élete és vállalnia kell a tettei következményét. Az utolsó szó jogán a szüleivel beszél, akik a letartóztatás után immár egymást vigasztalják. A film sajátos logikája alapján a fiú célhoz ér: anyuka és apuka egymásra talál a bajban. Kár, hogy közben az egyik gyerekük meghalt, a másikra meg 15 év börtön vár....

Ránk meg még 7 rész vár ebből a sorozatból és csak remélni tudom, hogy egy kicsit több eredetiséget és/vagy több wasabit és bíborfolyót kapunk Párizs nevezetességei mellé. Folyt. köv. az Eiffel toronynál.