Will az éjszaka közepén csámborog a kihalt főúton, de követi őt az odaképzelt jávorszarvas és gyengéden noszogatja emberünket, hogy menjen csak még előre, jó lesz az úgy, de legott már rendőrök jönnek villódzó fényekkel. Sétálgatunk, sétálgatunk? Will azt se tudja hol van. Tán drogozgattunk kicsit? A biztos urak nem logisztikázzák túl a dolgot, inkább hazaviszik szerencsétlent. Will a doktornál indítja a napot, de valami böszme korán lehet, mert a jó kannibál bucira aludt fejjel és a rakoncátlankodó melír tincsekkel még mit sem kezdve szervírozza a gyanúsan NEM instant kávét. Ha az is emberlével van hígítva, akkor beszarok. Az alvajárás egy gyerek esetében ”elfogadott” és viszonylag gyakori dolog, de egy felnőttnél már kevésbé egészséges dolog, mondja a doktor. A sok terepmunka picit kikezdte Will agyát, ezért nem engedelmeskedik a teste. De ki okolható mindezért, hát persze, hogy a főnök, Jack a szemét tetű, aki túlhajszolja őt.
E heti gyilkosunk egy motel közösségi mélyhűtőjéből lapátolja a jeget aztán jön egy boldog család, de a férj és feleség arcberendezése hirtelen átcsap szellemlovas szerű lángoló koponyába. A jéglapátoló ember látja ezt és a morcos arckifejezésből már sejtjük, hogy itt nem lesz gyakran jártok erre kezdetű banális közhelytengerben csapongó bájcsevej, ellenben halál az lesz bőven. Helyszínelésre ugrik az FBI. Jack és Will beszélget a motelszoba felé menet, ami leginkább atyai lebaszásban merül ki Jack részéről, hogy Will fiam koncentrálj már egy kicsit jobban baszki. Úgy nehéz, ha nem alszik az ember. Jogos, na de majd ettől felébredsz. A szobában az ágy előtt térdre borulva, imádkozó pózban, meztelenül és hátukból angyalszárnyakat hasítva találják a házaspárt. Igen, sikerült felébredni, köszönjük szépen. Will kér egy fóliát az ágyra, hogy ne az összeizzadt lepedőn kelljen heverésznie, hanyatt fekszik és lehunyja a szemét, mert ő már csak így dolgozik ugye. A gyilkos angyallá formálta őket, hogy nekik jó legyen. Az mondjuk fasza.
A jó doktor megint gurméskodik, most valami körömpiszok nagyságú akármit sikerült a tányérra varázsolnia Vidal szósszal plusz forró fügével. Jack odáig meg vissza van késhegynyi falattól, viszont kedves felesége nem bírja a húst. Lecter már nyugtatja is, hogy igen etikus hentestől szerzi a húst, aki kényezteti a jószágokat majd kegyetlenségtől mentesen végez velük. Sejtjük ki dolgozik ebben a mészárszékben. A doktor tölt még bort és finoman kiszagolja, hogy Jack felesége Jar parfümöt használ, plusz egy kedves kis sztori keretén belül azt is elárulja, hogy amúgy a rákot is kiszagolja ám, és Bellára néz, de már megy is a következő fogásért. A boncteremben közben kiderül, hogy az Angyalfaragónak agyi tumora van és attól fél, hogy álmában fog meghalni.
Lecter rendelőjében Jackné Bella üldögél és a kis terápia során kiderül, hogy az bassza a csőrét, hogy Jack túl sok mindennel foglalkozik, ezért rá már nincs is ideje, de úgy am blokk, nulla figyelmet szentel az ő problémáira ezért inkább el sem mondja neki, hogy mi a nyűge. A doktor egyből visszacsattintja a szaros tangapapucsot, mert akkor nem lehet, hogy a te hibád, hogy nem mondod a férjednek mi bánt. Ja, de. De ez már így marad. Ezért érdemes pszichiáterhez járni. Ugrunk az időben, de a helyszín ugyanaz, most Will boldogítja a doktort, hogy szerinte mégis mi a tosz járhat ennek az Angyalszobrásznak a hülye agyában? Azt ő se nem tudhassa, viszont némi átfedés mintha látna az aktuális gyilkos és vele kapcsolatban, mert mind a ketten magányosak, elhagyatottak. Will nem érzi ezt, sőt mész te a picsába jelleggel kérdez vissza flegmázva, hogy akkor ez mégis hogyan lenne. Jack bedobott a mélyvízbe és hagyott kapálózni, hát úgy. Csak nem el akarsz idegeníteni Jacktől? A válasz néma csönd és hullaszag.
Jack hálószobatitkaiba nyerhetünk bepillantást, amiből csak az a lényeg, hogy ő aztán beszélne az asszonnyal, de az hallgat, mint a sír, mert probléma egy darab szál sincs ugye. Akkor jó éjt, majd elmondod, ha elmondod szívem. Egy koszos sikátorban csoszog angyalfaragó emberünk, aki most egy security-s figurába látja bele a szellemlovast. Ugrunk is az időben, hogy az FBI máris serényen helyszínelhessen. Per pillanat izomból megy a fejvakarás, Jack meg Willt nyekteti non-stop jelleggel, hogy ez itt mi, ezt miért csinálhatta így, miért herélte ki magát a gyilkos, mi a szarom ez az egész. Will nem bírja az ostromot és visszaszól a főninek, hogy ha már úgyis te vagy a Viselkedés Kutató Csoport Vezetője, akkor ugyan te is vakkants már valamit kérlek! Jack nem nagyon örül a visszafeleselésnek, ezért a jó szülő-gyerek adok-kapok adu ászát kijátszva bedobja az „Ugye ezt én meg sem hallottam?” költői kérdést. Nem hát. Akkor kussolni és helyszínelni tessék, de mint a kisangyalok ám baszki!
A helyszínelős kollegina jön jópofizni a hullatároló rekeszekhez, ahol Will veszettül keményen támasztja a falat. A laboros ember érkeztével, az édeshármas hamar rájön, hogy a szobrász csak rosszakat öl, mert az áldozatok esett házaspár erőszaktevők voltak mondjuk, de a biztonsági őrt is elítélték valamiért. Az angyalképző kisiskola önjelölt dékánja úgy tetszik Istent játszik civilben. Na az megint csak remek.
Lecter doktor megint rendel és megint Jack nője a páciens. Végre kimondják a nagy igazságot, Bella rákos és meg fog halni, kész passz. És ilyenkor az a megoldás, hogy nem szólunk a férjurunknak, sőt teljesen elzárkózunk tőle. Will álmatlan éjszakájából kapunk ízelítőt. Nem alszik, forgolódik, ezt csinálja és nem mást, míg nem a tetőn álldigálva éri a reggeli harmat, meg a fél tucat befogadott kutya nyüszítése. Majd a doktor ad pirulát. Gyors meeting a dokival, gyógyszer plusz gyors jellemábrázolás, hogy attól még hogy az Angyalszobrászt kinyírja a saját agya, úgy ez Willel nem kell szükségszerűen megtörténnie. Lecter még búcsúzóul megszaglássza zsenikénket és azt javasolja cserélje le Old’s Spice arcszeszét, oszt nem fog fájni a feje és sejtelmesen szugerálja Will hátát, mert mást is biztos kiszagolt ám, csak az nem köti senki orrára, még.
Az egyik ügyes kezű FBI szaki megtalálta az Angyalszobrászt. Jack örül is, mint atom és berendeli a fazon feleségét. A szomorú vallomás, hogy elhagyta férjét mert az rákos lett, illetve mert bunkó módon eltaszított magától mindenkit eléri célját, hogy Jack rájöjjön mi a baja az ő feleségével, hogy mire ez a nagy elhidegülés. Amint szöget üt a fejében nem is érdekli az Angyalszobrász-né mondókája, de aztán kiböki, hogy van egy farm, ahol az urának halál közeli élménye volt még régen. Iparkodik is a helyszínre Jack és Will, ahol az Angyalszobrász Budish már eléggé hulla állapotban van, angyalként, ahogy már tőle megszoktuk. De, hogy csinálhatta? Hogy pattintotta fel magát úgy kifeszítve? Will felhánytorgatja Jacknek a sok sérelmet, hogy ő nem bírja már ezt. Akkor lépj, ki, szarok én bele, mondja Jack. Will magára marad a hülye halucinációjával, hogy ott térdel előtte az Angyalszobrász, aki meglátja benne a rosszat, ezért neki is vágna a hátából két príma bőrszárnyat. Ezt nem lehet belőlem teljesen kiirtani, makog maga elé Will.
Jack már Lecter várótermében áll vigyázban, hogy az éppen kitoppanó feleségét módszeresen letolhassa. Jó doktorunk átengedi a terápiás szobát, Jack kicsit fenyítő pózban feszeng Bella előtt, aztán végül csak meglágyul a szíve, hisz ha ezek az utolsó napok, hetek, hónapok, akkor talán nem kéne megmérgezni fölösleges zsörtölődéssel. Szerelem ez kérem. Az FBI székházban, Jack az iroda magányában ül és csak bámul maga elé, bele a semmibe. Will is megérkezik és addig nem mozdul, de nem is szól egy szót se, amíg Jack nem érzi úgy, hogy itt a párbeszéd ideje. És szépen kitávolodunk a képből. Vége. Karakterfejlődésben és lelki évődésben nem volt hiány az rohadtélet.
A Hannibal online itt érhető el.
Hannibal a comment:com-on és az Indexen:
Facebook kommentek