A Discovery Channel új realityje két amerikai fasziról szól, akik, valami általunk ismeretlen oknál fogva (de hálistennek) abban látják a kiutat az adósságcsapdából, hogy elmennek Afrikába aranyat ásni. Mert annyira egyszerű, biztos a Discovery Channel más dokureality-műsoraiban látták, mennyire. A sorozat 4. része ma este nyolctól látható, a hogyvoltot viszont ma kezdjük az első résszel, aztán jövő héten szépen utolérjük magunkat. 

George Wright kicsit eladósodott, ahogy komája Scott Lomu is. Kettejüknek egymillió dollár adósságot sikerült felhalmozni, mert ilyen ügyesek voltak az ingatlan bizniszben. Scott és George, mondhatni nem hobbiból jöttek aranyat ásni, mert ahhoz, hogy nullán legyenek 16 kg aranyat kellene kikapálni  a földből. Ezért jöttek Ghánába. George elbúcsúzik a családtól. Rossz, hogy elmész, szar lesz a gyerekeknek, mert már most hiányolják az apjukat, meg a pénzt. A cimborák egyszer már belebuktak az ingatlanos bizniszbe, akkor is Ghánába menekültek az asszonyok elől aranyat bányászni. Akkor több százezer dollárt fektettek bele a dologba és 300.000 dollárnyi aranyat sikerült előteremteni. Ezzel szereztek is maguknak egy palimadarat, aki a jelenlegi kiruccanást finanszírozza. Hát innen van a 15 ezer dolcsi uzsipénz.

Embereink megérkeznek a ghánai reptérre és már hajtják is a melót gőzerővel. Ghánában az a fasza, hogy egy nap annyi eső esik, mint Londonban egy évben. Szóval ők sem csodálkoznak nagyon, amikor tökig gázolnak a platós kocsival a sárban. Megérkeznek saját bányász földjükre – nem ismerem a zsargont – , amit már befoglaltak a kínaiak, úgyhogy mehet is az arcoskodás. Victor, a helyi főnök érti, hogy nagy a gebasz, csak éppen pont leszarja. Mert ugye sokkal jobb kétszer eladni a földet, mint nem, egyszer a kínaiaknak, egyszer meg jól szituált amerikai barátainknak, ugye.

A kincsiktől félni kell, mert ők jobban szeretik némi gyilokkal elintézni az ilyen problémákat. És amit soha a büdös életben nem fogok megérteni, hogy ezeket a rosszarcúakat, csak a helyi vagány törzsfőnököknek áll módjukban elkergetni, akik ránézésre 40 kilók vasággyal, beton talapzattal, mindennel és nem holmi bulémiás modellek volnának ezek az összeaszott öregurak. Mohammed, a főni mossa kezeit. Tudja ő, hogy a kincsik illegálisan bányásznak, de nincsenek meg a módszerek, na meg az indíttatás, hogy elkergessék őket. Na, bazmeg. Ez kapufa.

Az egyik feleség már pénzért sír a telefonban. Kéne pénz a tb-re! Na, szívem pénz az nincs, de mérhetetlen szeretet azt tudok küldeni, ha az jó. SOS van, azonnal kell a pénz. Szerencsére ismernek egy embert, aki már hülyére kereste magát aranybányászattal. Ő lenne Chris, aki heti 80 ezret kaszál. Na, nem kell nagy matek, hogy rájöjjünk, ebből fog csurran-cseppenni kis barátainknak, de nem olyan egyszerű az egyezkedés. Ugyan jófejségből adna egy kisebb bányásztelket, de szolidan azért a kibányászott arany 25 százalékára is rátenné a koszos mancsát. Na, bazmeg. Nincs apelláta, nyelni kell a szart, mert a család már pénzért sír. Csórikámék épphogy betették a buffalo surranójukat Afrikába és máris nyakig úsznak a gondokban.

Elmennek áldásért, de kérdem én: mi az anyámért van erre szükség? Scott erre, George arra megy ügyeket intézni. Azt azért nem árt tudni, hogy múltkor embereink három kotrógéppel bányásztak, amiből a szezon végére kettő tropa lett. Aztán van itt még valami, az út mellett álló gépeket a helyiek atomjaikra szokták szedni, amolyan hobbi gyanánt. Úgy tűnik George a szopóágnál hajtott le a földútról, mert a falusiak elbarikádozták az utat és ott einstandolnak. 100 dolcsiért tovább lehet fáradni, mondják a súlyos helyzeti és létszámfölényben lévő útonállók. George joggal tart attól, hogy a kis mókusok T mínusz két perc alatt az utolsó csavarig szétszedik kotrót, de még a platós Ifát is. Két óra matekozás után a 100-ból 20 dollár lesz, úgyhogy mehet tovább a misszió. George azért dühében odébb bassza az úttorlaszt, merthogy a feszültséggel egyetemben George őstulok vehemenciáját is letapogathassuk.

Scotték elmennek terepszemlére, de ott is kincsik tüsténkednek irgalmatlan gépkarabélyokkal. A bőrlyuggatást egy időre elnapolják. Szerencsére a bányászterületet is sikerül megtalálni. Csodás, szép téglalap alapú terület, már csak a kotrót kéne valahogy odaorientálni. A problémát ezúttal egy kisebb lápi mocsár jelképezi. Scott szarik bele a közepébe, keresztülgázol rajta. Ennyi. Másnapra kicsit lesett egy laza Balatonnyi eső, úgyhogy a száraz ösvénynek sanyi. Még szerencse, hogy az idegenvezető tud egy rövidebb utat, ami annyira fasza, hogy majdnem ott is hagyják a fogukat, mert a kínai szomszédok egy sortűzzel díjazzák, amiért az ő területükön ólálkodnak. Nyúlcipőt fel és skera elfelé! A nap bölcsessége: „Ghánában minden rendben van, amíg bajba nem kerülsz.”Tényleg? Köszönjük!

Embereinknek nincs más választása, otthon már hiányolják a pénz szagát, úgyhogy seftelni kell. Találnak is egy szerencsést, akinek van eladó aranya. 62 gramm 3500 dollár. Ki volt ez számolva, mert embereinknek pont ennyi kell, hogy legyen mit hazaküldeni a mutternak jelzálogra. 900 dolláros árréssel megveszik az aranyrögöt és már viszik is a városba a becsüshöz. Szépen megtisztítják és kiderül, hogy marha nagy mázlijuk van, mert nem szennyezett az arany, vagyis nem lettek átbaszva a palánkon. Az eléggé lepukkant Exclusive Change tesz is egy szívességet, meg egy ajánlatot. Beszarsz behugyozol, de 917 dolláros profittal sikerül elpasszolni az aranyat. Skype-on pofázás anyával, megy a pénz, ne aggódjál. Anya örül. George és Scott bemosakodnak és leülnek, mint a jó gyerekek, mert bizony meg kell mondani a befektetőnek, hogy szarban van a haza, de ölíg rendesen.  Mitch a pénzember, ugyan nem Hawaii-ról jelentkezik be videó beszélgetésre, csak otthon egy szál alsónázerban ossza a lapokat, de a lényeg ugyanaz: spontán agyfasz. Ti Isten barmai mit csináltatok a pénzemmel?! Mitch nem szarral gurigázik, mert ő aztán azt se bánja, ha kiássák a Kongó medence kettőt, csak pénze legyen belőle, de hirtelen!