A sejtések beigazolódtak, a Vesuvius csúcsán valóban egy szívás az élet. Elég volt hozzá néhány hét, hogy rájöjjenek szökevényeink, biza hidegebbek az éjszakák itt fönt, mint a templomban, tűzifa már alig van, na és kaja, az már végképp nincs. Ezt megelégelve néhány vállalkozó szellemű germán úgy dönt, hogy csak neki ugranak a római falnak a hegy lábánál. Szerencséjükre viszonylag foghíjas a védősor a vacsoraidő miatt, Ashur és az Egyiptomi viszont pont ott kóricál, amikor megérkeznek a farkaséhes rabok. Nincs idő meglepődni, gyors lefolyású harc után Ashur éppen levágná már Lugo fejét, amikor Mira karon találja egy nyílvesszővel, megjött a felmentő csapat. A germán srácok aligha lesznek megdicsérve a Rambo hadművelet miatt.

Spartacus nem akar túl nagy harcba keveredni a rómaiakkal, csak összeszedné az eltévedt báránykáit és szájonárát mondana, de a dolog nem sül el ilyen jól. A hangzavarra megérkezik a római hadsereg a hegylábhoz, futás felfelé, Mira és Spartacus marad a sor végére, egy katona a trák felé hajít egy kétfejű baltát. Spartacus elhajol előle, így az pontosan Mira mellkasába csapódik bele, elég csúnya és érdemtelen halál ez szegénynek.

Spartacus bezzeg most már nem lökné el magától a lányt, amiért az kicsit megcsiklandozta Ilithya torkát. Mégiscsak szerette Mirát, még ha nem is volt képes ezt soha bevallani neki. Felcipeli élettelen testét a hegyre, Naevia rohan segíteni, Nasir már izzítaná a kardját, hogy lezárják Mira sebét, de minden hiába, a lány halott. Akiknek van egy kis eszük, félrehúzódnak most a trák közeléből, a magánakció kirobbantójának viszont egyáltalán nincs esze, épp csak nem bámul bele Spartacus képébe, hogy nézd má, e meghótt. Spartacus nem nagyon fogja vissza magát, jobb öklét többszörösen megnézeti Nemetesszel, elég közelről, a germán azért még annyit ki tud préselni magából, hogy a trák amúgy meg a halálba vezeti őket.

Spartacus belátja, hogy a germánnak igaza van, megint én vagyok a rossz, jól van. De arra is rávilágít, hogy ha végre egyszer sikerülne összetartaniuk, nem csoportokba verődve lázadniuk, talán még esélyük is lenne a rómaiakkal szemben. Nemetes tovább kacérkodik a halállal, beleugat Spartacus csapatépítő beszédébe, ekkor jelenik meg az immár félszemű Oenomaus, aki megrendíthetetlenül hisz Spartacusban, sokaknak önmagában ez a tény elegendő ahhoz, hogy az összefogásra törekedjenek.

Ashur ajándékba visz egy elfogott germán rabszolgát Glabernek, aki továbbra is lubickol a gazember szerepében. A szökevény persze csak germánul tud, azon belül is csak káromkodni, akkor meg dögöljön meg, a praetor átdöfi kardját a nyakán. Ó én türelmes ember vagyok, füllenti Glaber Ashurnak, megvárjuk szépen míg Spartacus magától jön le arról az átkozott hegyről, de akkor úgy megölöm, hogy öröm lesz majd nézni.

Ilithya és Lucretia megunta a Capua nyújtotta nyugalmat, kocsira szálltak, hogy a Vesuviushoz menjenek, Glaber jelenlegi székhelyéhez. A domina nem érti, hogy mért akar Ilithya mindenáron a pöcs férje közelében lenni, ő még nem is hallott a múltkori nagy véres-dugós összeborulásról, pedig jó kis este volt. A szöszi leghőbb vágya, hogy kedvese közelében legyen az utolsó trimeszterben, ha jön a gyerek, akkor majd Lucretiával visszatérne Rómába. Nem addig van az, kesereg a domina, Ashurnak lettem ígérve, kavarog is a gyomrom eleget, de majd teszek róla, hogy elmenjen tőlem a kedve a szírnek. Ilithya visszavigyorog barátnéjára, feltehetőleg egy gonosz tervet forralnak már Ashur ellen.

Spartacus bánatos, amiért nem tudja Mirának megadni a végtisztességet. Fa nincs a halotti máglyához, a föld pedig túl kemény ahhoz, hogy elássa. Nemetes továbbra is a trákon lovagol, mert egy szemét pöcs, egyszerűbb lenne egy gyors mozdulattal lebökni a szakadékba, mert nagyon idegesítő már. Gannicus rászól, hogy legalább Mira emlékéhez legyen tisztelettel, de szarik az mindenre. A kelta Spartacusnál érdeklődik, hogy mikor lesz már a nagy csata, mert vért szomjazik, de a vezér türelemre inti az embereket.

A hölgyek megérkeznek a templomba, ahol Ashur már a leendő dominusi titulusáról fantáziál. Valóban szent a béke a szörnyeteg páros között, bár Glaber nem örül, hogy kedvese még ekkora pocakkal is utazik. Ilithya sürgetné Spartacus levágását, hogy minél előbb visszatérhessenek Rómába, az is meglesz, hagyja rá a praetor. Ilithya erre előkapja Seppius karperecét, ez mindennek az oka, emiatt tudott Seppia a tettedről, Ashur köpött neki. Glaber rögtön elhiszi, hogy a szír a háta mögött az életére törne, ezért elhatározza, hogy megszabadul tőle. Ilithya boldog, amiért az Ashur probléma ilyen könnyen megoldódni látszik, annak már kevésbé örül, hogy Glaber Lucretiának is hasonló sorsot szán.

Ashur az udvaron szédíti Lucretiát, közös jövőjüket tervezgetné már leendő asszonykájával. Ilithya vet véget a románcnak, Lucretia reméli, hogy életében utoljára kell a szírhez érnie, megcsókolja, asszonyok el. Glaber nem tétlenkedik, számon kérni Ashuron a vélt árulást, a szír kétségbeesetten tiltakozik, ő aztán soha nem is beszélt Seppiával. Na persze, hagyja rá Glaber, kardot ránt a katonáival együtt, Ashur háta mögé viszont odaállnak az összeverbuvált emberek. A praetornak ez nem tetszik, ezért gyorsan kivásárolja magának a szír haverjait, akinek egyre kevésbé tűnik őszintének a mosolya. Meg is próbál az Egyiptomi ellen egy testcselt bemutatni, de hamar tőrök egész serege szegeződik a torkához. Glaber kegyelemből ad egy utolsó utána bizonyítási lehetőséget Ashurnak.

Spartacus végleg elbúcsúzik Mirától, Donar pedig riadóztatja a többieket, hogy mozgást észlelt az ösvényen. Összefutnak az emberek, majd jól el is képednek, amikor megpillantják a közeledő Ashurt. Üzit hozott Glabertől, mivel ma igen megkegyelmező hangulatban van a praetor, felajánlja, hogy életben hagyja a szökevényeket, ha önként leteszik a fegyvert. Spartacus további sorsa persze nem kérdéses, őt keresztre húzzák majd, de a többiek visszaállhatnak a már jól ismert rabszolga sorba. Talán most először értenek valamiben maximálisan egyet a szökevények, abban, hogy Ashur és Glaber tehet egy szívességet, és leszophatja őket, de bő nyállal. Nincs megadás, inkább meghalnak, de szabad emberként teszik.

Ashur látja, hogy forrósodik az a rágógumi, jobb lesz innen tiplizni, de Crixus előtte még szívesen egyenlítene vele pár rendezetlen számlát. Kap kardot, meg lehetőséget becsülete bizonyítására, de Ashur sebesült karjára hivatkozva távozna. A gall erre jól berág, agyonütné Ashurt, amikor Naevia közbeszól. A lány magának követeli a szír fejét. Crixus látja, hogy Naevia eltántoríthatatlan, ezért félre áll az útból. Ashur azt hiszi, csak viccelnek vele, de azért kardot kér. Tudja, hogy a hegyről már élve nem fog lejutni, miután megöli Naeviát, apró cafatokra fogják cincálni a többiek. Az összecsapás megkezdődik, akármennyire is hiszi azt a lány, hogy szerelme minden kardforgatási fortélyra megtanította, azért mégiscsak egy nő, Ashur meg gladiátor volt valamikor.

Az első vágás a lány hátát éri, Spartacus dühösen nézi a dolgot, de Crixus meggátolja, hogy közbelépjen. Naevia nem adja fel, egyre elszántabban támad, el sem tudom képzelni a korábbi Naeviát ebben a jelenetben. Amikor Ashur arcul üti, majd a földhöz vágja a gall kedvesét, a jóérzésű férfiemberek egyszerre hördülnek fel, mind Crixusra néz, hogy mikor lehet már szétszedni őket és megnyomorítani a szírt. Crixus könnyes szemmel nézi Naeviát a földön vonaglani, de nem lépnek közbe a lány utasítására. Alig bír felállni, de nem adja fel, tovább támad ész nélkül Naevia, aminek eredménye, hogy hamar nyakán érezheti a szír pengéjét.

Ashur fájó emlékek felbolygatásával adná meg a kegyelemdöfést, de pórul jár, mert Naevia ágyékon könyököli, aztán kicsit belevág a heréjébe. A térdre kényszerült szír most már hiába küzd, mocskolódik, hogy a farkam akkor is benned járt, Naevia megvágja a nyakát egyszer, meg még egyszer meg még sokszor és repül Ashur feje. Hihetetlen, de igaz, Ashur bevégezte, Naevia keze által. Crixus büszkén öleli kedvesét, aki elismeri, hogy igaza volt a férfinak, tényleg nem könnyű egy vágással elválasztani egy fejet a testtől, a gall válasza, majd megtanítalak rá, és szerelmesen megölelik egymást. Ez aztán a szerelmi vallomás. Donar intézkedik, hogy Ashur feje eljusson válaszul Glaberhez, Spartacus pedig új haditervet talál ki.

Glaber meg is kapja Ashur fejét, még az éjjel, nem túl szomorú a szír elvesztése miatt, azt azonban kijelenti, hogy hajnalban megrohamozzák a hegyet, ha törik, ha szakad. A Batiatus villában Lucretia megszabadul az Ashurtól kapott parókától, a szakadékba ejti azt. Nagyon depressziós, talán most kezdi el igazán gyászolni elvesztett férjét. Ilithya nyugtatja, hogy hamarosan maguk mögött hagyják Capuát és a kínzó emlékeket, de a domina ennek ellenére is nyugtalan. Hát persze, talán azért, mert megérzi, hogy barátnője a mélybe készül lökni őt, Glaber parancsára. Mielőtt azonban Ilithya remegő kezekkel letaszíthatná a mélybe Lucretiát, elfolyik a magzatvize, amitől alaposan meglepődik, még nem lenne itt az ideje a szülésnek.

A rabszolgák összekötözik a hegyen talált összes indát, ami 4 embernek elegendő, hogy lejusson rajta a hegyről. Spartacus Agront, Crixust és Gannicust kéri, hogy tartsanak vele a bizonytalanságba. Indulás előtt Spartacus még egy utolsó beszédet intéz szeretett embereihez, ma este mind istenek vagyunk, higgyük ezt el és mutassuk meg a rómaiaknak, hogy a szív győzedelmeskedni tud a túlerőn is, érezzék meg haragunkat. Mire befejezi a szónoklást, éktelen vihar támad, Agron még örül is neki, a mennydörgés legalább majd elnyomja zajukat. A fent maradt rabok fogják az indák végeit, Spartacus pedig alászáll három bajtársával együtt. A távolabbi képeken látni, hogy azért elég magasan volt az a hegycsúcs, nem kis idő lesz talajt fogni, ráadásul a fent maradtak is alaposan megküzdenek az indák tartásával.

Ahogy látótávolságba kerül a hegyalja, két őrködő rómait is észrevesznek Spartacusék. Velük gyorsan végeznek, majd az erdőbe mennek, ahol a felállított sátrakat felügyelő katonákat is sikerül hang nélkül megölniük. A maradék rab pedig Oenomaus vezetésével felkészül a jel fogadására, hogy elindulhassanak halált osztani. Glaber a templom falán borozgat és a közelgő fényes győzelmére gondol, amikor észreveszi, hogy valaki tüzet gyújtott az erdőben, azonnal riadót fújat, eljött hát a csata ideje. Agronék birtokba vették Glaber katapultjait, azok által jeleznek a többieknek, akik készek az indulásra. A tűzgolyók egyenesen a római tábor közepébe csapódnak, ritkítva a katonákat.

Ilithya szörnyű kínok közt vajúdik, a medicus a városban, Lucretia lesz hát a rögtönzött bábaasszony. A szöszi úgy érzi, mintha belülről kaparná gyermeke, amiért ebben a mocskos városban kell megszületnie. Lucretia otthagyja Ilithyát a szolgálóleányra, hogy fájdalomcsillapító szert hozzon neki.

Glaber megérkezik lovon az erdőbe, összeszedi rémült embereit, hogy csatába küldje őket a maroknyi lázadó ellen. Egy képkockával később Glaber és hadserege már farkasszemet néz a négy bátor gladiátorral. Megölni őket, kiálltja a praetor. Gannicus szó szerint pofán röhögi a katonákat, olyan csodálatosnak tartja a szituációt, a többiek is csillogó tekintettek rántanak kardot. És ebben a pillanatban oldalról megérkezik Oenomaus a többiekkel, hogy azért ne legyen olyan könnyű dolguk a rómaiaknak.

Lucretia visszatér Ilithyához, véres ruhában, tőrrel a kezében. A szolgálólány odaáll elé, hogy védelmezze domináját, Lucretia nem is kegyelmez neki, először a hasában mártja meg a tőrt, majd a nyakában is, többször. Ilithya nem tudja kínjában, hogy mitől ordítson jobban, attól, hogy épp szül, vagy hogy Lucretia most gyilkolta le az egész háznépet. Mit csinálsz, érdeklődik sikítva a szöszi, azt, amit mindig is terveztem, leveszem a házról az átkot, feleli mosolyogva Lucretia.

Alig kezdik el élvezni a halálosztást főhőseink, Glaber máris visszavonulót kiált. Spartacus viszont nem adná a bulit ilyen könnyen, utánuk az erdőn át! Ilithya bőgve könyörög a dominának, hogy legalább a kisbabája miatt ne bántsa, Lucretia megvetően mondja, hogy ő csak hordozója a gyermeknek, aki az istenek ajándéka a Batiatus ház számára. Az ajándékot pedig ideje kicsomagolni. Igen, Lucretia az első epizód óta meg van őrülve, csak valahogy az évad közepe felé sikerült ezt elnyomnia, de most újra előtört belőle.

Gannicus az Egyiptomival viaskodik, aki baromi izmos, Gannicust simán a földhöz vágja. Kardja lendül a magasba, Oenomaus siet megfékezni a tragédiát, de végül ő maga lesz a tragédia elszenvedője. Hiába ejtenek tucatnyi vágást az Egyiptomin, meg sem kottyan neki, ő viszont szépen megmártja kardját Oenomausban, akinek ez nagyon nem esik jól. Gannicus is magára veszi, hogy átdöfték a barátját, a bosszútól megrészegülve most már bezzeg képes halálosan megsebezni az ürgét, csak az a baj, hogy Oenomaus is távozik az élők sorából. Utolsó szavai, hogy megy a felesége után, és majd ott együtt fogják várni Gannicust, szeretett testvérüket. Szívbemarkoló jelent, az biztos.

Glaber felbőszülten húzódik vissza seregével a templomba, dühöng, amiért egyáltalán más is szóba jöhet, mint az ő fényes győzelme. Spartacus viszont mindennél jobban magukénak akarja ezt az estét, ezért a katonák után betörnek a templom falain. Lucretia sikeresen kicsomagolta Ilithyából Spartacus fiú gyermekét, majd elindul vele az udvaron a szakadék felé, Ilithya vérben úszva utána.Az akaratban sokkal erősebb lázadók végre tényleg elhiszik, hogy lehet keresnivalójuk Glaber katonáival szemben, épp ezért lesz a praetor helyzete egyre kétségbe ejtőbb. Lucretia a szakadék szélén áll, karján a kisbaba. Ilithya kimászik utánuk az udvarra, jókora vércsíkot hagyva maga után a házban. Spartacus célirányosan halad Glaber felé, az útjába eső összes katonát eltiporja, hogy végre megküzdhessen a praetorral, egy az egy ellen.

Ilithya képes felállni, úgy könyörög Lucretiának, hogy adja vissza neki gyermekét, de a domina már nem ebben a világban mozog. Mosolyogva megjegyzi, hogy Quintus mindig is egy fiúgyermekről álmodozott, most hála neked, meg is kapja. Majd mélyen belenéz a baba, majd Ilithya szemébe és háttal beledől a szakadékba. Ilithya térdre rogy, egy pillanatig még gyermekkacagást hall, aztán összeesik és meghal.

Glaber és Spartacus egymásnak feszülve küzdenek, a praetor azt sziszegi, hogy ő biztosan nem fog meghalni egy rabszolga keze által. Spartacus válasza erre, én... szabad ember vagyok, és átdöfi kardját a férfi hasán. A rómaiak végre megtanulják hol a helyük előttünk, a térdükön, mondja a trák. Közben a többiek az utolsó szálig lemészárolták a katonákat, így élvezhetik a főműsorszámot. Glaber persze térdre rogyva is megmaradt méltóságos praetor úrnak, és biztosítja Spartacust, hogy ezzel nem nyert semmit, egy nap őt is eléri majd a vég. Hát na, kevés ember kerüli ki. Spartacusnak azonban semmivel sem tudná most elvenni kedvét a régen vágyott bosszú beteljesítésétől. Surára gondol, ahogy Glaber emberei elragadták tőle, majd arra, amikor a halál ragadta el, és ledöfi kardját Glaber torkán. A bosszú beteljesedett.

Meghal tehát Glaber bácsi is, akinek köszönjük az egész évados fantasztikus szereplését, egy élmény volt. Rajta kívül az összes többi római szereplőtől is búcsúzhattunk, valamint három egykori ludus lakótól.

Spartacus néhány pillanatig némán áll bajtársaival szemben, majd megállapítja, hogy innentől kezdve nincs olyan római légió, akiket ők ne tudnának pillanatok alatt leverni. A szabad emberek éljenzéssel ünneplik Spartacust és a győzelmüket, most már semmi és senki sem állhat az útjukba, hogy hadsereg legyen belőlük.

Köszönöm az egész évados figyelmet a nyomon követőknek.