Négy tehetségünk van már csak, ebből egytől még megszabadulunk, és ki is alakul a döntős hármas, akik közül egyetlen hétvége alatt eldöntjük, melyikben van a legtöbb X, és csókolom. Nem kell már sokat szenvedni. Nóri valami általam és talán általa is ismeretlen okból a „Visszaszámlálás éjszakájának" nevezi ezt az estét, a mentorok pedig ma egységesen feketében feszítenek, hogy érzékeltessék a helyzet komolyságát. Geszti azt mondja, hogy ő ilyen sokáig még nem jutott ebben a versenyben soha – kivéve persze valami Tecával, de ki emlékszik már ilyen 2 évvel ezelőtti részletekre. Ildit mostanra a teljes nyugalom szállta meg, Feró meg már nem is emlékszik arra, milyen az, amikor van még versenyben embere.

Kezdjük a mai estét Adéllal, aki a kisfilmjében valami frenetikus bőgést produkál, mert ez már annyira hihetetlen, hogy a verseny már itt tart, és ő még mindig itt van. Ő mondta, nem én. Miki szerint Adélban az a legjobb, hogy még olyan sok szabad hely van a fejében, amit mindenféle hasznos ismerettel és képességgel lehet megtölteni. Most pl. táncórára viszi, szerintem sem lenne érdemes kapásból kvantumfizikával próbálkozni. Ez azt is jelenti, hogy újra revüprodukció lesz, Szívemben bomba van, sőt egy kis Sohase mondd is belekeveredik valami mashupkezdemény gyanánt, és kövezzetek meg, de ez most jó. Biztos terep neki, hallgatható, és ami a legfontosabb, de a legkevesebb idei X-faktoros produkciónál sikerült valahogy elérni, hogy hangulatos. Miki persze a tangószólót fényezi majd az értékelésben, ami tényleg szép volt, de azért nem az volt az előadás legerősebb pontja. Geszti persze kötekedik, a pozitív kritikát is „de"-hangsúllyal mondja, majd jól odaszúrja a kis nyilacskáit, „magadhoz képest jól énekeltél", meg ilyenek. Hát igen, ha valami nagyon váratlan és megmagyarázhatatlan nem történik, a végeredmény Geszti és Miki között fog eldőlni idén, fel is vették a kesztyűt, ahogy kell.

Most Geszti Oláh Gergőt konferálja fel, akinek lassan el kéne gondolkodnia rajta, hogy az Őstehetséget hivatalosan is vegye fel középső névnek, annyira gyakran hangzik el. Kisfilm családi megacukiság, Gergő a Mikulás, és a gyerekeit zavarja össze egy kicsit, de talán nem ismerték fel az álruhában, még a jellegzetes Telenor matricás telefonról sem. A produkciót meg úgy kezdi, hogy zongorázik, megáll az ész, van olyasmi zenei téren, amit ez a srác nem tud? Először azt hittem, a dalt is ő szerezte (nem lepne meg, ha legközelebb ezzel rukkolna elő), aztán kiderült, hogy mégsem (mert Dés László - Berki Tamás: Tartozom), és ezt úgy adta elő, hogy a végén Geszti nem bírta ki, hogy ne ölelgesse meg. Nem volt túl izgalmas a dolog, de az értékelésben a „csodálatos" szó gyakrabban hangzik el, mint minden más, és ami Ferót illeti, ő már le se játszatná, Gergőt kapásból a döntőben üdvözli.

Szabó Dávid következik, akinek Geszti szerint vidámságra és pozitív energiára van szüksége a sok párbajozás után, úgyhogy elviszi egy szinkronstúdióba, hogy megmutassa neki, milyen király, amikor a Jégkorszakot szinkronizálja. Ezek után még Verebély Ivánnal is összehozza, és sztorizgatnak kicsit arról, hogy az Oroszlánkirály a legjobb. Ez már felvezetés a produkcióhoz, mert az Oroszlánkirály egyik betétdalát hozza, a Circle of Life-ot, amire az elején sajnos nehéz ráismerni, mert éneklésnek csak erős jóindulattal lehet nevezni azt a meleg levegőt, amit Dávid produkál. Később jön belőle valami hangféle is, de nem az igazi, na ehhez képest Feró határtalanul imádta, senki nem lepődik már meg. Szerinte a top3-ban idén 4-en lesznek, mert nem eshet meg olyan igazságtalanság, hogy akkora zenei géniuszok, mint mondjuk Szabó Dávid elvérezzenek a nagydöntő előtt.

Antal Timi kisfilmje azzal kezdődik, hogy depi van, ezért nem tud énekelni. A sejtelmeskedő, de mégiscsak egyértelmű fekete-fehér képekkel, meg lehangoló zenével operáló kisfilm hamarosan az összetört szívű lány sirámává alakul. Erőteljes bulvárszag terjeng a levegőben, úgyhogy ezen most gyorsan át is lépnék, lássuk a produkciót. A lelki szemetesládázás persze ott is folytatódik, kivetítőn hatalmas kettétört szív, a dal meg az, amit már 10 évre előre is eleget hallottunk, Szerelem miért múlsz Wolf Katitól, jézusom. Timi nem teljesít valami fényesen, de számomra már az is hihetetlen, hogy nem érezték gáznak ezt a lerágott csontot még tovább cincálni. Gesztinek persze meg kell jegyeznie, hogy a dalszöveget ő írta, de Timi „csak elénekelte", szóval semmi extra. Feró ezen a ponton felhívja Timi figyelmét, hogy Geszti vele csak kötözködni tud, és ez egy nagyon jó meglátás, az oka meg persze egyértelmű. Ezek után még egykori mentoráltját Magyarország legjobb énekesnőjének nevezi, hogy tökéletesen prezentálja, milyen egy igazi elfogult mentor.

Jöhet a második kör, és Geszti úgy konferálja fel OláhG második számát, hogy „ezt a dalt ki kell érdemelni". Ez azonnal értelmet is nyer, amikor megszólal a Don't Stop Me Now, a Queen valóban nagy vállalás. Szerencsére neki nem okoz gondot, dinamikus, erőteljes és jól szól, és teljesen fölösleges az eredetivel hasonlítgatni, bulit csinál és kész. Miki ügyesen veszi fel a kesztyűt Geszti szurkálásaival szemben, mutat neki egy jó kis görbe tükröt, milyen az, amikor valaki egy jó előadóban csakazértis hibákat keres, de mivel ő nem ilyen, ezért agyba-főbe dicséri Gergőt, ügyes. Ezen a ponton Feró és Ildi hátradől, és passzolgatják a képzeletbeli popcornt meg pálinkásüveget egymásnak, jó a műsor, mert Geszti persze ugrik a finom cseszegetésre. Slusszpoénként OláhDzsí még összefoglalja a lényegét ennek az előadásnak: „engem nem állíthat meg senki", azt hiszem, ebben senki nem is kételkedik.

Csobot Adélt Miki úgy vezeti fel, hogy a lány, akitől ő optimizmust tanul, de most kivételesen nem olyan dal következik, amit végig lehet bájologni meg vigyorogni. Vagy mégis? Csobot Adélnak nem okoz problémát, hogy az Imagine-t is nyakonöntse a már védjegyévé vált cukormázas-kislányos vigyorral, és valami hihetetlen, mennyire rosszul áll neki ez a szám. Persze már majdnem véget ért az idei X-faktor széria, és még nem vették elő az Imagine-t, márpedig ha az nem hangzik el egy tehetségkutatóban, akkor vége a világnak, ne kísértsük a sorsot így 2012 vége felé közeledve. Geszti most csak annyiban kötekedik, hogy merészség volt ezt a dalt Adélnak adni, és elég iskolás is lett a végeredmény, na majd Antal Timi jobban megkapja tőle. Adjunk már szót Keresztanyunak is, példátlanul alulreprezentált ebben az adásban, most arról áradozik, hogy Adél olyan volt, mint egy földre szállt angyal. Ezen a megnyilvánuláson Geszti nyíltan felröhög.

Szabó Dávid jön, akiről Geszti azt mondja, hogy minden stílusban otthonosan mozog, cool, akkor legközelebb operát és metált énekeljen egy adás alatt, hadd lássuk, hogy egyformán jól megy-e neki mindkettő. Lássuk, hogy egy ilyen sokat sejtető felvezetés után milyen dalt osztott ki a fiára. A Megtalállak méget az FLM-től. Kétezer. Tizenkettőben. A számot, ami már akkor is ciki volt, amikor az Apukám Világa slágerlistáját ostromolta. Ezek után nem sok esélye maradt Dávidnak, hogy javítson a dolgon, táncol egy kicsit, bazsalyog, majd belefűz valami hajmeresztő Takács Nikolasz slágert, és az egésznek valahogy nagyon nem akar vége lenni. Azt hiszem, Szabó Dávid lett az idei X-faktorban a rossz dalválasztások állatorvosi lova, egyszerűen minden olyan dallal megverte már Geszti, ami vagy nem illik hozzá, vagy meghaladja a képességeit, vagy dögunalmas, vagy lerágott csont. A végén Miki kétszer üti össze a kezeit egy pofavágás kíséretében, majd láthatóan visszanyeli az első mondatot, ami eszébe jutott, és végül csak ennyit mond: „nem ért rá a mentorod a héten?" Epic. Ferónak persze tetszett, mint úgy 5 hete válogatás nélkül minden, amit ebben a műsorban színpadra tettek, szerintem a takarítókat is megtapsolta a reklámszünetekben. Dávid meg felteszi a koronát erre a rém kínos produkcióra azzal, hogy azt mondja, ez a szám volt a kilencvenes évek legnagyobb slágere, na ja, ki az a Michael Jackson, nem?

Antal Timi jön, ezért MalekMiki arra kér mindenkit, hogy hangosítsák fel a tévét (miután Szabó Dávid miatt lehalkították - de ezt már csak én teszem hozzá gonoszul, lehet, hogy nem is így értette). A szakítós tematika folytatódik, Timi minden magányos nő egyetemes és halhatatlan himnuszát, az All By Myselfet kapja, ami talán Bridges Jonestól tetszett utoljára igazán. Mindenesetre ebben jókat lehet áriázni, és Timinek az nagyon megy, odateszi magát most is. A válogatás nélkül mindenkit elvtelenül dicsérő Feró meg pont most tud kötekedni, belepofázik az ovációba, és mindenféle bizonytalanságokról beszél. Keresztanyu a félig teli pohár életszemlélet jegyében azzal lelkesíti Timit, hogy nem baj, ha csalódtál, még 1-2 ilyen csalódás, és pont meglesz az az érzelmi töltet, amit az ő produkcióiból mindig hiányol.

Nórika nyaggatja még a mentorokat egy utolsó értékelés erejéig, Ildinek és Ferónak persze oly mindegy, csak a fizetés jöjjön időben, de Feró annyi elfogultságot még megenged magának, hogy idén nyerjenek a lányok. Tényleg, vajon most először megtörténik? Van még egy produkciónk, egy újabb csodás magyar szerzemény, zenei kultúránk különleges gyöngyszeme, kb. annyira emlékszem belőle, mint a Belmondo extra produkciójából. Ugorjunk az eredményhirdetésre, nem lesz hosszú, már csak két mentor szorongatja az emberei kezét megfeszült arcizmokkal, ez a szép szimmetrikus kép most mindjárt megtörik. A leginkább papírforma verzió valósul meg, Szabó Dávid vs. Csobot Adél párbaj.

Dávid sokadik párbajdalát Geszti végigbólogatja, Adél meg a My Funny Valentine-nal valami bűnrossz, de akkor sem hiszem, hogy ő fog itt elhullani ma. Devil még emlékeztet mindenkit, hogy a zsűri utoljára pofázhat most bele a verseny alakulásába, innentől már csak nézői szavazatok, hála mindennek, ami szent, hogy Zámbó Krisztián nincs már versenyben. Ildi Dávidot tartaná meg, Feró meg kihozza döntetlenre, ha már a nézők harmadszorra sem akarták az operettfiút, akkor váljunk meg tőle most. És megválunk. Így két csaj megy a hármas döntőbe, ilyen se volt még. Már csak két adás, és megtudjuk, ki nyeri ezt a frenetikus évadot.