Múlt csütörtök itt.

Csütörtök van. A tegnapot egy nagyon drámai véggel zártuk. Máté halott. E tény valószínűleg rányomja majd a bélyegét a mai és leginkább a pénteki részre. Andrással nyitunk, egyedül van a szentélyben, újságot olvas. A téma természetesen a baleset, amely lehet hogy nem is volt az, talán öngyilkosság történt.

Egyébként Blikket olvas. És, hogy teljesen biztosak legyünk, hogy ez az egész dráma a mai Magyarországon zajlik, íme az olvasott úság hátoldala. :)

Kopogtatnak. De nem Petráék jönnek, a lakórész felől Judit érkezik. Udvariasan érdeklődik a férje hogyléte felől, de mást is akar: bejelenti, hogy neki további gondolkodási időre van szüksége. Ráadásul gondolkodni csak egyedül tud, ergo elköltözik, már keresi a lakást. Ez most képes itt hagyni a 9 éves fiát? Remélem nem, mert az számomra nagyobb bűn, mint a párizsi hétvége. Vagy viszi a gyereket is, kizökkentve az otthonából? Bár ha belegondolok, az sem jobb, ha folyamatosan itt ölnék egymást apukával. Háááát nem jó ez sehogy sem. Dargay rezignált, nem szól semmi érdemlegeset, de mit is mondhatna? Fáj a dereka, a fizikai fájdalomba menekül a szomorú tények elől…. Judit örömét fejezi ki, hogy az ura eljár Ágneshez és reméli ott kap a férfi segítséget… Bár nem mondja gúnyosan, nekem mégis visszás, nem biztos, hogy csak Andrásnak kell a segítség. De az is lehet, hogy a megjegyzésével a Mátéval történtekre utal és akkor jogos lehet, ha valamikor, hát most kelleni fog az a szupervízori támogatás.

Ma is egyszemélyes párterápiát tartunk, csak épp ma Tamás az „áldozat”. A férfi rezignáltan simogatja a kanapét, talán épp a vérfolt helyét. Tamás már a válóperre készül, Dargayt tanúnak akarja. Semmi más célja nincs, csak a fiát (Misi) akarja megszerezni. Bogyót is akar, nyugtatót. Érzi kezd szétcsúszni. A doki NEM DOKTOR, most már mese nincs és bogyó sincs. Én néha továbbra is dokizni fogom, a már leírt okok miatt, meg mert csak.

Tamás elköltözött otthonról. Nem rögtön a múlt heti vallomás után, előbb Petra még próbálkozott: kedves volt (olyat is tud?), közeledni próbált. De Tamás érezte, nem fog menni. Képtelen volt úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Aztán egy éjjel feladta és úgy érezte nem akar e mellett a nő mellett megöregedni. Csúnya vénasszony lesz belőle. „Nehéz közeledni egy ilyen affér után” –mondja Dargay, én pedig nem tudom a saját házasságáról beszél-e vagy a Tamáséról. Lesz még ma este ilyen dilemmánk sőt, egy idő után már egyértelmű lesz, nemcsak a páciens, a terapeuta is a saját házasságát gyászolja. Egy barátjához indult akkor éjjel, de rájött, hajnal 3kor talán még sem kellene. Így beült a kocsiba és a szülei felé vette az irányt, Szegedre. Oda is ért hajnal 5re, de nem akart ott sem zavarogni, így hát ült a kocsiban és várta a reggelt.

Innestől már Tamás a terápia tárgya és a szüleivel való kapcsolata.Kezd komolyan frusztrálni, hogy ennyiféleképp el lehet baszni a gyerekünk életét. Örök igazság, hogy mindenhez papír kell az életben, csak szülő lehet minden félbolond egy boldog fertályóra után….

Szóval Tamás szülei egyetemi tanárok, polihisztor apukával, docens anyukával. Anyuka 2 havonta látja az unokáját és viszonylag apukával is jó a kapcsolata Misinek. Miközben Tamás mesél, Dargay arcáról lerínak a hét borzalmai. Tamás meg is jegyzik, tessék összekapnia magát, szükség lesz még itt egy jó pszichomanusra. Dargay nem is próbálja meg titkolni a nyűgösségét, és ígéri megteszi, amit tud. Közben András egyszer a telefont is felkapja, fontos hívást vár, bár ez most nem az a telefon volt, ezt a hívót lerázza. Nem igazán derül ki, mit és kit vár. Talán a híreket Mátéval kapcsolatban…

Tamás végül is nem ment be a szüleihez. Találkozott viszont egy gyermekkori barátjával, aki rendőr van, volt és lesz. Mert ez volt a gyermekkori álma. És mi akart lenni a kicsiTomika? Cowboy. Végül is majdnem összejött neki, csak épp annak helyi verziója, a szegény lovászlegénységig futotta neki… A lovardája dűl-borul, a biznisz se nagyon megy, kevés tanítványa van csupán. Kérhetett volna lóvét Petra szüleitől, vagy kérhetne most a sajátjaitól, de büszkeség is van a világon. És hogy hogyan lett érettségizetlen bunkó az egyetemi tanárok gyerekéből? Túlzott elvárások, ezt így hívják. Nem volt a kicsiTomi hatos tanuló a középiskolába, nem várt rá tudományos fokozat, hát inkább lelépett, elmenekült. Az édes jó apja például cikinek érezte, hogy anyuka korrepetálja a gyereket, hát megtiltotta neki. Gratulálunk. Apukának úgy sem felelt volna meg a fia, ha a feje tetejére áll, akkor sem. Akkor már kiderült, hogy kicsiTomiból nem lesz atomtudós, így akkor már levették róla a kezüket a szülők.

Tamás folyamatosan alábecsüli magát, mintha ez a BUNKÓ szerep már hozzánőtt volna. Bezzeg Misi, ő egy kis zseni. A férfi igazi rajongással beszél a fiáról. „Még sose tudtam megunni, ahogy beszél.” A maiTamás ugyanakkor megveti a szüleit, különösen az apját. Apja egy terrorista volt, a 7 éves gyereket szépbeszédre oktatta. Anyuka talán jobbfej lehetett volna, de egy ilyen férj mellett ő is csak alárendelt szerepet játszhatott. Pedig anyuka okos volt és bölcs, jó humorú, de a teljes életét apuka alá rendelte, csökkentve még a saját szakmai érdemeit is. Mintha Tamás és Petra viszonyának a fordítottját látnánk. A mi házaspárunk esetében Petra van felül, minden tekintetben. Tamás is rejti az értékeit, csökkenti a képességeit, hogy hízelegjen Petra egójának. Lehet, hogy Tamásunk nem véletlenül választott egy ilyen feleséget magának? Megszokta, hogy neki kuss a neve, az apja után ezt a szerepet most önként választotta? A másik motiváció az lehetett, hogy szemben az anyjával, ő nem akart egy megalázkodó, alárendelt nőszemélyt magának. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy ez utóbbit maximálisan sikerült elérnie. A férfi mind az apját, mind a feleségét NAGYÁGYÚként jellemzi, bár szerinte ebben ki is merül a hasonlatosságuk. A feleségének pont az ő bunkó volta és szegénylegény élete tetszett meg: Petra-királylány leereszkedett az elefántcsont-tornyából és elvegyült a pórnép között.

Tamás megint rátér a gyerekelhelyezés problémakörére. Mi van ha nem tudja megszerezni Misit? Egyrészt belehal a gyereknélküliségbe hisz rajongásig imádja a fiát, másrészt retteg attól, hogy a félbolond Petra tönkreteszi egy életre a gyereket… Hát valljuk be, ennek azért megvan a reális esélye. Dargay azonban igyekszik felhomályosítani: ő nem lehet tanú ebben a filmben, neki más lapokat osztottak. Vajon ezek a dilemmák már a rész elején felvetődött párhuzamot táplálják: kivel maradnak a doki gyermekei?

Miközben ezen polemizálnak sötétség borul a szobára. Nocsak. Dargay „házvezetőnője” még le sem lépett, máris elfelejtette valaki befizetni a villanyszámlát? De úgy tűnik, a hiba nem a pszichológus készülékében van, áramszünet van az egész utcában… Dargay felajánlja, hogy ezen vis major miatt oszlassák fel magukat, de Tamást nem zavarja a homály.

Talán a sötét miatt, talán a hangulat okán, Tamás egyre mélyebbre ás a lelkében. Úgy érzi tényleg vége a házasságának. Erősebben érzi ezt, mint amikor a nője bejelentette a válási szándékát vagy az orvul megcsalást. Most Ő ÉRZI ezt, bár nem tudja, mit kell éreznie annak, akinél elmúlik a szerelem. Neki ezidáig Petra volt az első és utolsó szerelme. „Olyankor hatalmas szomorúságot érez az ember, mert tudja, hogy mit veszített el.” –mondja Dargay. És ezzel sok-sok mindenre választ ad. Úgy beszél, mint aki saját élményből merít, a nem túl távoli múltból. Úgy beszél, mint aki most vallja be saját magának, hogy a saját házasságával kapcsolatban is csak ezt az őrült szomorúságot érzi. Nem azon agyal, hogyan lehetne azt megmenteni vagy meg lehet-e azt megmenteni. Már csak gyászol. Gyászolja önmagát és Juditot. Mindezt a csaknem teljes sötétségben. Kérem aki ismeri az amcsi és az izraeli verziót, referáljon, ott is benne volt e ez a dramaturgiai elem vagy a magyar készítőket dicséri!

De vissza Tamáshoz. A férfi apja természetesen nincs meglepve, hogy a fia házassága befuccsolt és ennek hangot is ad. Dargay azt mondja nem véletlen, hogy a férfi első útja a szüleihez vezetett a válási döntés megszületése után. Mintegy házhoz ment a pofonért. És nem véletlen, hogy egy ilyen apai ház után egy Petrát vett feleségül. Mert belé van ivódva önmaga lekicsinylése, alárendelése. Tamás azt mondja ez az egész nem érdekes. Egy dolog számít, Misi. És az, hogy ő fényévekkel jobb apa, mint az övé volt valaha. Neki ezt el is hiszem, szemben a keddi Mátéval.

Tamás fél, retteg attól, hogy mi vár rá. Segítséget, útmutatót kér. Dargay válasza kiábrándító: nincs recept, nincs segítség. Nekünk magunk kell megtalálni az utat – mondja így, többesszám első személyben. Hogy egy szemernyi kétségünk se legyen arról, itt már megint nem csak a T+P házasságról van szó. „Egyedül vagyunk, mint a fűszál, olyan egyedül.” A hangulat jelen pillanatban olyan, hogy ha hazafelé Tamást autóbaleset éri, egy szemernyi kétségem sem lesz afelől, hogy öngyilok történt-e.

Ülnek a sötétben és siratják a saját elbaszott életüket, a saját félrement házasságukat. Reménytelen.