Zsófi korábban itt.

Szerda van, ma megint Zsófiról szólnak a hírek. És én már megint magyarázkodok…. Az introban olyan jelenetet idéznek, amiről e poszt hasábjain nem olvashattatok korábban: a lány a gyógyszerbeszedés után, már-már öntudatlan állapotban a modellekről beszél a pszichológusnak…. Ma ki fog derülni, hogyan kapcsolódik ez a momentum Zsófi múltjához és terápiájához.

Zsófi az anyjával érkezik, autóval. A hangulat most is kissé merev, cseppet sem felszabadult. Ugyanakkor rettentően távol áll a korábbi kurvaanyázós fílingtől. Mintha mindketten igyekeznének, csak nem találják a hangot a másikkal, az utat a másik szíve felé. Anyuka plázázást és sütit ajánl az ülés utáni családi programként, de Zsófi elutasítja a közeledést, ha nem is a korábbi vehemenciával…. Újra megfogalmazódik bennem, hogy ennek a lánynak már az is óriási áttörés lenne a gyógyulása felé, ha anyukával meg tudná értetni magát. Legyen anyuka bármilyen idegbeteg és sérült, legalább nem lenne annyira egyedül, mint a kisujjam.

Benn, a szentélyben Zsófi arról panaszkodik, hogy nagyon rossz hangulatban van. Próbál az anyjával beszélgetni, de mintha valami gát lenne benne vagy fal közöttük, nem megy. Közben roppant ideges a bécsi olimpiai válogató verseny miatt. Sose volt benne félsz a gerendán, de most reszket keze-lába. Dargay próbál objektív lenni: Mi a legrosszabb, ami történhet? Nos elbénázza és kinevetik. És? Attól még a világ megy tovább, jön egy újabb verseny, újabb lehetőség.

A lány teste – feltehetően az idegbajtól - kiütésekkel van tele, mutatja is, először csak a nyakán, majd mint egy provokáció- féleképp felhúzza a pólóját, kilátszik a teljes felső teste. A doki a lány állapotát egy vírusfertőzéssel jellemzi: a lelki bajok elterjednek a teljes testén, tüneteket okoznak, pont mint egy vírus. Meg kell gyógyítani a lelket, meggyógyul a test. Ez ilyen egyszerű.

Közben Zsófi sms-t kap az apjától. Bécsben él apuka, ő talán meglátogatja, a verseny alkalmából. Zsófi – kicsit erőltetett felszabadultsággal - ismét fecsegni kezd: elmeséli, hogy újra telepatikus élménye volt az apjával kapcsolatban: Éjjel azt álmodta, hogy megtámadták a férfit és amikor reggel felhívta telefonon, kiderült betörtek apuka szállodai szobájába. Apuka ugyanis egy szállodában lakik már jó régen, az épp aktuális barátnőjével. Az utóbbival is jó a lány kapcsolata, csak épp a nevét csak harmadjára találja el: Kitti-Szandi-Betti. Ez utóbbin már Zsófi is mosolyog, mintha felfogná, mennyire visszás ez az egész.

Megint elindul a szájkarate az apa-lánya viszonyról. Zsófi bizonygatja, hogy jó ez a kapcsolat, Dargay kérdéseket tesz fel, amit a lány már önmagában támadásként értelmez. Úgy érzi nincs is miről beszélgetniük, a pszichológus már úgyis eldöntötte, apukával valami nem oké. Dargay szerint a lány akkor is védi apukát, amikor ő nem is támadja. Mintha a csaj saját magával vitázna apuka életében betöltött szerepéről, a kapcsolatuk minőségéről. A terapeuta kéri, meséljen a lány az álom részleteiről: a lány egy ismeretlennel várta az apját a szállodai szobában… Mr X. bántani, egyenesen megölni készült apukát, és ő hiába volt ennek tudatában, már nem tudta ezt megakadályozni. Reménytelen volt ez az egész, mintha már egyszer megtörtént volna…. Aztán hirtelen beugrik Zsófinak, hogy Mr X, cipője olyan, mint amit a dokin már látott korábban. Dargay szerint nem ő volt a titokzatos gyilkos, hanem maga apuka, vagyis apuka egyik személyisége. Aki épp készült megölni a másik, JÓAPUKÁT. Dargay szelleme is jelen volt abban a szobában, mert a lány korábban beavatta valami olyasmibe, amibe nem lett volna szabad. Abba, hogy apuka mégsem az a makulátlan jellem, akinek Zsófi szerette volna beállítani….

Zsófinak bűntudata van, mert olyasmibe avatta be a terapeutát, ami korábban egy nagyon mélyre elásott titok volt. Zsófi megint hárít, nincs semmiféle titok. Dargay szerint nagyon is van, sőt ezt Zsófi már el is mondta neki, akarva- akaratlan. Zsófi kezd kiakadni, őszintén nem érti merre tartanak. Határozottan állítja, az apja sose lépett át semmiféle határt vele kapcsolatban. „Van elég nő az életében.” Amikor a lány kicsi volt, apuka már akkoriban is szeretőket tartott, szeretője volt nem egy modell az albumjaiból. „Pucér csajok flangáltak a lakásban”. Zsófi tovább védi az apját: ez az egész nem nagy cucc- mondja, apuka nem épp a kispolgári életviteléről volt híres.

Ekkor Dargay feleleveníti az introban lejátszott korábbi jelenetet. Szerinte a lány pont azért hablatyolt félkómás állapotban a meztelen modellekről, mert azok valamilyen formában sértették az ő lelkét. Zsófi meglepődik ezen öntudatlan cselekedetén és ámulatában végre elmondja gyermekkori élményét, mi szerint egyszer, amikor 7 éves lehetett, rajtakapta apukát, amint az egy modellt dug éppen. A gyerekZsófi természetesen lemerevedett és bámulta az akciót. Apuka nem szólt egy szót sem, bár észrevette a lebukást. A szemében azonban benne volt minden: ANYÁDNAK EGY SZÓT SEM! És – annak ellenére, hogy később sem beszélték ezt meg – a lány hallgatott, míg ez a titok szépen lassan megmételyezte az életét, beleértve az anyjához való viszonyulását is. Dargay szerint ez az élmény 7 évesen és az apjának tett néma titoktartási ígéret felér egy molesztálással. Egy 7 éves gyermek nem tudja ez feldolgozni épp ésszel, külső segítség nélkül. Apuka igenis bűnt követett el, bár azt hiszem, sokan fellélegzünk most, mert szakemberi segítséggel az e titok okozta sebek valószínűleg gyógyíthatók.

Miért volt ez az esemény olyan aljas, hogy ekkor károkat okozott? Mert egyszerre okozott törést az apjához való viszonyulásában és épített egy falat a lány és anyja közé. Volt egy titok, amiről nem beszélhetett az anyjának. Sőt. Anyuka abban az időben és talán még most is abban reménykedik, hogy a férjével való viszonya egyszer helyreáll és ők lesznek a nagy boldog család. Zsófit a halálba idegesíti anyjának e nagyfokú naivitása és szánalmas volta– de nem szólt élményeiről, amik talán észhez térítették volna a mamát és elindulhattak volna egy megoldás felé. Ha Zsófi elmesélné az anyjának az „élményeit”, talán a nő is megvilágosodna, nem várná tovább apuka hazatértét. Sőt, ha haza akarna jönni a szállodájából, mert épp szakított Kitti-Szandi-Bettivel, akkor páros lábbal rúgná ki, Zsófival karöltve. Zsófi tartott attól gyerekként, hogy ha őszinte lenne anyukához, ő lenne az okozója a válásuknak. De ma már apuka ígyis-úgyis lelépett, itt az ideje, hogy titkot nem hordozza tovább. Zsófi haragszik az anyjára, amiért az ilyen elvakult, „amiért hazudnia kellett neki”. Zsófi most magát kezdi vádolni, hibás, mert nem volt őszinte az anyjával. Dargay ezt a hülyeséget gyorsan kizárja, egy ilyen szituban nem lehet a gyerek a bűnös. A gyerek mindig áldozat.

Ez az inflagranti tönkretette a lány családi kapcsolatait, a szexhez való általános viszonyát. Csak a torna, a gerenda maradt neki, ott volt boldog egyedül.

Zsófi lassan készül elmenni. Megint szóba kerül a hétvégi verseny. Elinduljon? Dargay megint jön az aranyigazsággal: persze, hogy menjen versenyre, legfeljebb nem sikerül, de nem dől össze a világ. Ezúttal célhoz értek a pszichológus mondatai, a lány az anyjára gondol, a közös program lehetősége már nem tölti el rémülettel. Talán mégis lesz a süti-pláza összeröffenésből valami…

Meglehetősen nyugodtan távozik, még le kell, hogy ülepedjenek a lelkében a hallottak, de a befogadás már megvan. Dargay biztató szavakkal búcsúzik, nem félti ezt a lányt és most már én sem. Megegyeznek, hogy lesz verseny, ha baj van, a lány fordulhat a dokihoz segítségért. Anya ráér megtudni a tiktokokat a verseny után… Apa meg…Apa meg le van szarva. Különben is, „ne aggódjon annyit, még kiütést kap.”

A kocsiban az anyja várja. A lánynál még működik a régi reflex, elutasítja a sütimeghívást, menjenek inkább haza. Vagy mégsem. Talán mégis jöhet az a süti.

Dargay elégedetten figyeli a távolodó autót. Ekkor megcsörren a telefon. Máté Gabi barátja van a vonal túlsó végén. Mátét autóbaleset érte. Meghalt. Fasza.