(Zsófi sztorijának előzménye itt és itt)

Szerda van, Dargay a Zsófis ülésre készül. A baleset jegyzőkönyveit nézegeti. Vajon ma kiderül mi van a kislány és az edzője között? Itt az idő, kopogtatnak. Az ajtóban áll egy darab Zsófi, az alábbi állapotban:

Na ettől még Dargay szava is elakad a csodálkozástól. „Semmi komoly”, mondja a lány, majd később el is meséli, hogy mi történt. Tényleg banális a sztori amit előad: az unokatestvére náluk aludt, ő átengedte a rokonynak az ágyat, a matracon alvásból meg egy nyakficam lett.

Csak három kérdésem van:

• A múltkori után miért nem kérdezte meg a terapeuta, hogy hol van az a NÁLUNK? Vajon hová ment a lány, merthogy a múlt héten azt mondta, nincs neki hol laknia....
• Zsófi sztorija vajon igaz, egy matracon alvás okozhat ilyen károkat?
• Azt mondja le akarták venni a gipszet a kezéről, de végül is nem tették meg. Miért?

Úgy látszik ez itt az ajándékozás hete a Terápiában, pedig hol van még a Mikulás? A pszichológus Zsófitól is ajándékot kap (egy kishajót). Ennek az ajándéknak a megfejtését sem ússzuk meg, íme: Bár a lány „búcsúajándék”-nak szánja, elég hamar belenyugszik, hogy Dargay 3 alkalom után még nem tud szakvéleményt adni. Megint szerepcsere következik: a lány átkéredzkedik a férfi székébe, most ő kérdez. De Dargay hamar visszaveszi a kezdeményezést. Egyenesen azt mondja, hogy a lány fél, mégpedig nem attól fél, hogy szar lesz a szakvélemény, hanem attól, hogy nem lesz több ülés, a doki kidobja. Ki is mondatja a lánnyal: „Mi van akkor ha vissza akarok jönni?”, „Terápiára? Akkor nem sietünk ennyire”. Zsófi – bár eléggé egyedi módon, lsd lenn – visszatér a páciensi szerepbe, „Jó, akkor mondjuk terápián vagyok, mit csináljak?”. Hát ugyanazt, beszélgessünk. És mit csinálnak még azok, akik terápiára járnak?  „Sajnálják magukat”. És Zsófi nem szeretné sajnáltatni magát....

Dargay a hajóról faggatja a lányt. Kiderül, hogy azt az utolsó családos nyaralásukkor vette egy hajléktalan nőtől, akit megsajnált. (A pszichológus később párhuzamot von a hajléktalan árus és a mostanra majdnem hajléktalan Zsófi között.) De ez a nyaralás már nem volt az igazi: a lány végig érezte, hogy a szülei kamuznak, nincs már szeretet közöttük. És lám, nem sokkal a hazaérkezésük után robbant a bomba, anya és apa a konyhában közölték a lánnyal, vége a nagy családi idillnek. Ráadásul a szakítás után apuka még egy darabig velük élt, a nappaliban vert tanyát, jó lehet így élni, fasza lehetett az alaphangulat….

Aztán apuka lelépett az új csajával Bécsbe, anyuka meg otthon bezárkózott és elmerült az önsajnálat sötét bugyraiban. Volt olyan terv, hogy apukához költözzön a lány, de ezt apuka nője megakadályozta. Aztán apuka meg az új nő is szétmentek, talán pont e konfliktus miatt. (A lány mindvégig kívülállóként mesél az életéről, mintha csak egy filmen nézné saját magát.) Az edzésre már ekkor Roli edző vitte, ő ugyanis közel lakik a családjávak és a lány folyton náluk lógott, „én vigyáztam Dorkára”. Na témánál vagyunk, lássuk mi van Rolival. Roli fedezte fel a tehetséget Zsófiban, ő vitte el tornásznak. „Apámon kívül Roli az egyedüli, aki hitt bennem”.

A kislány a családi válság elől Rolihoz és annak családjához menekült. Volt kulcsa, gyakran ott is aludt. De nem csak a pasival volt jóban, a kislányuk, Dorka rajongott érte, a feleség (Ágota) megbízott benne. Sőt Ágota, amikor megkapta az a fél éves külföldi ösztöndíjat, azt találta mondani Zsófinak, hogy rábízza kiscsaládját, amíg ő elmegy világot látni. Csak azért mer elmenni, mert ott van Zsófi az akkor mondjuk 14-15 éves lány és majd ő vigyáz Rolira, meg Dorkára. Gratulálunk.

Csakhogy Zsófi nem felelt meg ennek a bizalomnak. Nem, nem Roli mászott rá, ő csábította el a pasit, „mert Roli tényleg jóember”. Az szegény megpróbált ellenállni, de nem ment. Sokáig "csak" egy ágyban aludtak, aztán egyszer tényleg megtörtént.

Zsófi meg van győződve arról, hogy ebben az egész sztoriban ő a ROSSZ. Mert ő csábította el Rolit. Mert Ágota rábízta a családot, ő meg elcsábította azt a szegény, ártatlan edzőt. Iszonyú bűntudat gyötri, most ő maga mondja azt, olyan az élmény, mintha nem ő élte volna meg, hanem csak kívülről látná az egészet. Aztán persze igyekeztek úgy tenni, mintha nem történt volna semmi…. Aztán másnap – a lány újabb próbálkozása után - megegyeztek abban, hogy ezt az egészet kurvagyorsan abba kell hagyni, mert baj lesz. Rossz hírem van: nem lesz, már van.

Közben megjött Ágota külföldiából, és még le is szúrja a csajt, hogy túl sokat volt Zsófi a kislánnyal, a gyerek a tornászlányt kezeli anyjaként, tegye meg, hogy nem jön hozzájuk többé. Dorka így majd szépen el fogja felejteni „nevelőanyját”. Zsófi szent meggyőződése, hogy Ágota tud a dugásról, de legalábbis megérezte, hogy gáz van.

A lányt folyamatosan gyötri a lelkiismeret a tetteiért.”Tönkretettem a családot”- mondja.

Dargay igazán szívhez szólóan beszél Zsófihoz. „A felnőttek felejtenek, a gyerekek nem”. Dorka emlékezni fog Zsófira, mint ahogy arra is, hogy az édes jó anyja elvonult fél évre külföldre nyelvet tanulni.

A lány beszámol arról is, hogy egyszer, később, Dorka szülinapján, Ágota megengedte, hogy találkozzon a kicsivel. Ekkor Ágota még egy személyes ajándékot is átadott Zsófinak, amit még a külföldi útról hozott neki. Ez volt az a pont, egy ajándék az elárult baráttól, amitől végképp bekattant Zsófi és nekiindult a vakvilágnak. Ekkor történt a baleset. Részletekre továbbra sem emlékszik.

Akkor most mi lesz? Mit fog írni Dargay abba a szakvéleménybe? Dargay belekezd egy elméletbe, de nem sokra jut, a lány elveszti a türelmét. Majdnem elrohan (ennek itt már komoly hagyománya van), de a pszichológusnak sikerül megállítania. Zsófi akkor mégis kimegy, de csak a mosdóba (szintén volt már rá példa…). Ahogy magára marad, megmosakszik, kinyitja a gyógyszeres szekrényt (biztos jó ötlet a rendelő szekrényében ilyet tartani?) és már komolyan kezdek aggódni, hogy mit fog itt csinálni önmagával.Dargay elgondolkodva játszik a kapott hajóval, amikor csattanást hall. Ő is kezd megijedni. Mi a fene volt ez? Majdnem rátöri az ajtót a Zsófira, de kiderül: csak egy szappantartóval gyűlt meg a lány baja és az lelte halálát, Zsófinak kutya baja. Bár ez így nem igaz, ő is össze van törve, lelkileg. „Mindent elrontok”. Ez nem igaz, nyugtatgatja Dargay.

A lány színvallást követel: tessék, mondja ki a doki az ítéletet: tényleg azt feltételezi, hogy ő követte el a balesetet, szándékosan akart kárt tenni magában? Dargay megint bepróbálkozik a pszicho-dumával: az tuti, hogy a lány érzelmileg labilis volt a baleset napján, de ebből még nem következik, hogy szándékosan kerekezett az autó alá, lehet, hogy csak figyelmetlen volt… Zsófi nem elégedett, blablának tartja a férfi mondatait… Tessék konkrétan megmondani mit tetszik gondolni….

Dargay szerint nem az a kérdés, hogy szándékosan tette-e amit tett a lány és nem is az, hogy mit ír majd ő a biztosítónak küldendő szakvéleménybe, hanem az, hogy MEGTÖRTÉNHET-E az, ami már megtörtént egyszer (vagy többször) vagy veszélyben van-e Zsófi. A terapeuta szerint Zsófi veszélyben van: ugyanazok a bajok veszik körbe, mint a baleset előtt, ugyanolyan mély lelki válságban van. „Ha nem vigyáz, valami hasonló újra megtörténhet!”

Hol szokott boldog lenni?- teszi fel a kérdést Dargay. Bár ez inkább úgy hangzik: Szokott-e boldog lenni? Rolival és Dorkával boldognak érezte magát a tornászlány, de annak vége. Ezt a véget szimbolizálja, hogy a két borzasztó gipszen már nincs ott a rajz, amit az edző és a lánya alkotott. "És hol boldog még? A gerendán, mert ott biztonságban vagyok"…. (Micsoda antagonisztikus ellentét feszül ebben az egy mondatban, hátborzongató!)