A Hattyúdalt május 21-én adták Amerikában az utolsó House epizód előtt, felvezetésként. Az egy normál House rész hosszúságú film Hugh Laurie búcsúja a sorozattól. Láthatunk benne mindenkit, aki csak egy kicsit is részt vett a House készítésében. Bárhogy kutatom is, nem találom nyomát, hogy a tv2 műsorra akarná tűzni a Hattyúdalt. A lényeg, hogy mi hogyvoltozzuk, még szép. Úgyhogy most House, Wilson, Chase, Foreman, Adams, Park és Taub helyett következik Hugh, Robert, Jesse, Omar, Odette, Charlyne és Peter. Búcsúzzunk el mi is a House-tól.

Áradó, ünnepélyes zene, közben látjuk, hogy nagy vörösszőnyeges parti készül itt. Hugh Laurie hangját halljuk. Az ókori görögök hite szerint a hattyú csak egyszer énekel életében, a halála előtti percben. Egyetlen utolsó, gyönyörű siratódalt. Ez most Hugh utolsó dala, mielőtt vége a House-nak. Megjelenik Robert Sean Leonard teljes díszben, és hamisítatlan wilsoni „hol a fancban van már House” arccal pislog az órájára. Nos, Hugh már közeledik, motorral cikázik keresztül a városon. De várjunk csak, a motoros alak nem is Hugh Laurie, hanem egy nő! Az egyik stábtag, aki azért felel, hogy a forgatáson dolgozó 200-500 ember kapjon enni. Szikrázó vakuk kereszttüzében visz egy dobozt a vörösszőnyegen várakozó Hugh-nak. A dobozban torta van. A torta ínycsiklandó, természetesen az van ráírva: House hattyúdala.

Hugh Laurie-tól és az ételfelelős nőtől – már a stúdióban – azt is megtudhatjuk, hogy a színészek nem homáron és pezsgőn élnek, nem csillogó az életük. Jöhet a különleges, némafilm inzerteket idéző főcím. Hugh Laurie egy percig sem állítja, hogy a House a tévésorozatok királya. Illetve, javítja ki magát, dehogyisnem, pontosan ezt állítja. A készítői pedig hercegek. Kezdjük a fodrásszal. Ült már olyan színész itt a székedben, akit meg akartál fojtani, olyan elviselhetetlen volt, kérdezi Hugh. A fodrász csak kedvesen mosolyog. Menjünk is tovább, kérdezzünk meg egy újabb kajafelelőst, mi a legszebb emléke. Hugh Laurie, vágja rá a férfi rögtön. Hugh Laurie zavarba jön a kamera másik oldalán, de én teljesen egyetértek ezzel a kedves stábtaggal. Egy gyors körbepillantás a stúdióban, hogy milyen hihetetlen utazás volt ez a 8 év Hugh és többiek számára.

Érkezik Jennifer Morrison. Hugh Laurie maga vezeti körbe a díszletben, aranyosan andalognak, nosztalgiáznak együtt. Jennifer teljesen kiakad, amikor meglátja, hogy House irodájában már kanapé is van. Abban a pillanatban kaptuk, hogy elmentél, csettint Hugh, haha. Megtudjuk, hogy szegény Omár Epps teljesen hipochonder lett a sorozat forgatása alatt, egyszer komolyan pánikba esett, hogy neki is olyan betegsége van, mint a hetibetegnek. Ezek után persze, hogy részleteket nézhetünk meg abból a két epizódból a 2. évadban, amikor Foreman volt a beteg. Újabb stábtaggal ismerkedhetünk meg, nem túl bizalomgerjesztő napszemüveges fickó, ő a pénteki fehérvödör felelőse. A stábból, aki akarja, ráírja a nevét egy 5 dollárosra, majd bedobja a vödörbe. Minden pénteken sorsolás, akinek az 5 dollárosát kihúzzák, az nyer.

Most Gregory House karakterével ismerkedhetünk meg mélyebben. David Shore, Bryan Singer és más producerek beszélnek. David Shore szerint House-nak igenis vannak érzései, igen is törődik az emberekkel, csak közben lenyűgöző módon átlát rajtuk. Lenyűgöző, hogy David Shore milyen okos dolgokat tud mondani. Most pedig jön Bryan Singer, hogy elmondja, azt, ami egy ilyen visszaemlékezésből egyszerűen nem maradhat ki. Mégpedig, hogy amikor végignézte Hugh Laurie videóját, amivel House szerepére jelentkezett, egyszerűen leesett az álla. Végre talált egy amerikai színészt, aki azonnal ráérzett a szerepre, és az orvosi kifejezéseket is tökéletesen ejtette. Azóta az egész világ ezzel a történettel dicséri Hugh Laurie, a zseniális angol színész, tökéletes amerikai akcentusát.

Újra átélhetjük, hogy House nem engedte levágni a lábát. Ennek kapcsán Katie Jacobs producer elmondja, eredetileg úgy tervezték, hogy House tolókocsiban ül majd. (Egyetlen emlékezetes epizód erejéig a 3. évadban végül tényleg beleült.) A tolókocsi azonban túl sok akadályt állított volna a karakter fejlődése elé. Ekkor arra gondoltak, hogy egy látványos sebhellyel kellene House arcát elcsúfítani. Végül maradt a bot. Egy megfelelően magas színész kezében. Így lett House-ból bottal bicegő bunkó. És hogy hány bot veszett el vagy tört el a 8 év során? Hugh Laurie kérdésére egy vicces inges férfi adja meg a választ: pár darab híján száz. Nem semmi.

Robert Sean Leonard áradozik aranyosan, hogy imádja House karakterét, éppen azért, mert nincs egy normális emberi kapcsolata sem. Jesse Spencer is mond valami szépet a karakterekről, akiket mind annyira szeretünk. A baj csak az, hogy nem tudok figyelni a szavaira, mert lefoglal a szeme és a mosolya. Most tessék figyelni, mert valaki olyan jön, akit régen nem láttunk már: Lisa Edelstein! Lelkesen méltatja a sorozat fantasztikus íróit. Imádja a humorukat.

Hugh Laurie végiglátogatja a háttérben, az irodában keményen dolgozókat. A producereket, akik mindent kézbentartanak, a pénzes pasit, azaz a könyvelőt és a produkciós dizájnért, szép magyar nevén a díszlettervezőt. A kedves díszlettervező férfi a House történetéből Mayfieldre a legbüszkébb. A pszichiátriai intézetre, ahová House az 5. évad végén kerül, hogy aztán a 6. évad másfélórás évadnyitó epizódját ott töltse. Egy teljes pszichiátriai osztályt megépítettek ennek a dupla epizódnak a kedvért, és nagyon büszkék rá. Lehetnek is, én meg emlékeztetem magam, hogy a film/sorozatgyártásban még egy olyan rész mögött is hihetetlenül sok munka van, ami aztán a nézőknek nem tetszik. A díszletek építése többezer embernek adott munkát 8 év alatt. Hugh Laurie még tovább beszél a 6. évad első részéről. Szerinte a nálunk Romlás címmel bemutatott epizód értelmet, jelentést, jelentőséget adott mindannak, ami a sorozatban addig történt.

Láthatjuk, ahogy tubusból spriccelik a nagyrészt kukoricaszirupból készült művért a műbelekre Chase utolsó műtétének felvétele előtt. Ezek után még megmutatják nekünk, hogyan robbant egyszer Foreman arcába egy bélrendszer teljes tartalma. Ezt nem kellett volna, már épp kezdtem elfelejteni, hogy volt ilyen epizód is. Még jó, hogy megyünk tovább, meg tudjuk, hogy nem csak Taubnak, de az őt játszó Peter Jacobsonnak sem könnyű. Rendszeresen éjszakába nyúlóan ismételgetheti a szövegét, hogy a nappal fölvett anyag hangja tökéletes legyen. A stáb szívatja is emiatt kedvesen, és rendesen.   

Megérkezünk a sminkszobába (lakókocsiba), Odette Annable nagyon élvezi, hogy nem kell csinálnia semmit, csak hátradől és megszépítik, közben Charlyne Yi kitartóan vigyorog mellette. Megtudjuk, hogyha a fiúk megjelennek, akkor pezsdül csak föl igazán az élet a lakókocsiban. Végre elhangzik a szokásos közhely is, annyi időt töltünk mi itt együtt, hogy már olyanok vagyunk, mint egy boldog nagy család. Szeretjük egymást. Peter Jacobsont valamiért erősen barnítják, közben elmondja, hogy Omar Epps bizony a sminkben is olyan nyugodt, mint egy szobor. Ezen valahogy nem lepődtem meg. Jesse Spencer társasága viszont hiányozni fog Peternek, de nagyon.

Megnézhetjük, hogyan vették föl a nálunk a múlt héten bemutatott epizód plafonleszakadását. Dublőrök és igazi vízözön, izgalmas. Odette Annable-nek már csak öt napja van a forgatáson, aztán számára tényleg vége a House-nak, hihetetlen. Hugh Laurie érkezik a sminkbe, és még jó, hogy előadja, hogy őt sokkal nehezebb megszépíteni, mint a többeket. Jaj, hagyjuk már ezt. Inkább nézzünk meg egy vidám zenés összeállítást arról, hogy mennyi undorító dolgot kellett sminkelniük a szakembereknek a betegekre a 8 év során. Emlékeztek a betegre a 2. évad zseniális évadzárójából, akinek iszonyatosan földagadt a nyelve és kiugrott a szeme a helyéről? Gratuláljunk a sminkeseknek. Újabb vidám összeállítás következik. Hugh Laurie epizódrészletekkel illusztrálva sorolja, hogy 8 év alatt House-t lelőtték, leszúrták, megmérgezték, megrázta az áram (illetve megrázatta magát az árammal), túladagolta magát, többször leállt a szíve. Csoda, hogy House még él, komolyan, s ki tudja mi lesz az utolsó részben.

Körséta a stúdióban, és a külső helyszíneken, meghatott stábtagok, akik nem tudják elhinni, hogy 3 nap múlva vége az egésznek. Az utolsó pénteki 5 dolláros verseny eredményhirdetése következik, Hugh húzza ki a nyertes nevét, nagy a nyomás, de mindenki szereti egymást. Egy bohóc jelenik meg a díszletek között. Mintha már az előbb is itt bujkált volna. Hugh Laurie egy vészjóslóan sötét szobában ül, keményen az arcába világít egy lámpa. Kihallgatás van, a producerek kérdeznek, Hugh-nak pedig meg kell védenie House-t. A főtéma természetesen az, hogy House miért ilyen bunkó másokkal. Hugh Laurie most igazi élhetetlen angol úr, nem nagyon sikerül megvédenie House-t.  Váltunk is gyorsan, Hugh már arról beszél, hogy imádja House világát. Nagyon vicces, dühösen szatirikus, torokszorítóan tragikus és néha bizony horrorfilmbe illő. Ezek között a rétegek között pillanatok alatt lehetséges a váltás, akár egy epizódon belül is.

Emlékeztek a 6. évad utolsó részére, amikor egy daru rádőlt egy épületre, és egy fiatal nő a romok alá szorult? A jeleneteket, amelyekben House a beszorult nővel beszélget bizony tényleg olyan elképesztően szűk helyen vették föl. Nem volt ott semmi trükk, az operatőröknek nagyon kellett dolgozniuk. A készítők ezzel még közelebb akarták hozni hozzánk az ismert és szeretett karaktereket, hogy megtudjuk, milyenek, amikor valami kimozdítja őket megszokott környezetükből. Hugh Laurie szerint végtelenül nagy kihívás csak megpróbálni is szeretni egy olyan embert, mint House. De ő szereti, mert House igenis megérdemli, hogy szeressék. És ezzel meg is érkeztünk House és Cuddy kapcsolatához.

A House-Cuddy esetet Robert Sean Leonard foglalja össze a legjobban: jó móka nézni, ahogy kínlódnak. Jó móka nézni, ahogy nem jönnek össze, vagy talán összejönnek, vagy csak azt hiszik, hogy összejöttek. Az, amikor tényleg együtt vannak, már nem olyan vicces. Ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Most bepillantást nyerhetünk a House feje című felejthetetlen epizód készítésbe. Tudjátok, a busz baleset, amikor Amber meghalt. A balesetet természetesen CGI segítségével jelenítették meg, de volt azért valódi busz is. Legalábbis egy busz váza, amit a fejetetejére lehetett állítani benne a kaszkadőrökkel. Olyan ez, mint valami morbid játszótéri játék. Olivia Wilde még föleleveníti, milyen zseniálisan félelmetes volt az a jelenet, amikor a busz és a kukásautó ütközésének pillanatában Amber teste tehetetlenül előre lendül. Igaza van.

Hogy egy kicsit föllélegezzünk, kapunk egy pöpec összeállítást arról, hogy hányféle botja volt House-nak, és hányféleképpen tudta őket használni 8 év alatt, oh, yeah. Egyébként akarok egy olyan zombiölő baltás botot, most komolyan. Az utolsó, sorozatzáró epizód olvasópróbáján vagyunk, mindenki bemondja kit játszik, és összesen hány részben vett részt. Charlyne Yi simán bemondja, hogy 265 epizódban szerepelt, már értem, miért őt választották Park szerepére. Hugh Laurie egész idő alatt morcosnak látszik, pedig csak nagyon nem akar elérzékenyülni. Megható, mert tényleg látni, hogy a könnyeivel küszködik. Újra föltűnik a bohóc, van ennek valami mélyebb jelentése, amit én nem értek? Éjszakába nyúló forgatásra tartunk Omar Eppsszel, fogalma sincs, hogy pontosan hol van, csak az biztos, hogy valahol Los Angelesben. Ez izgi lesz. Már csak azért is, mert a következő képen kiskutyás pizsamában láthatjuk Robert Sean Leonardot. Beteg szegény, meg van fázva. Megtudjuk tőle, hogy most jó sokat kell Omar Eppsszel forgatnia, ami kicsit rémisztő, mert Omar játékstílusa mindig álmosítóan hat rá. Ezt komolyan Robert Sean Leonard mondta, nem én.

Álmosító Omar Eppstől azt tudjuk meg, hogy a sorozat készítésnek nagyon sok rétege van, és a stábtagok tökéletes összhangban dolgoznak együtt. Hajnali 5-kor még mindig nagyban megy a munka a külső helyszínen, Hugh Laurie-tól megtudjuk, hogyha ki akarjuk deríteni, hogy a körülöttünk lévő emberek igazán kedvesek-e csak találkoznunk kell velük hajnali 5-kor. A House stábja bizony csupa kedves és szeretetreméltó emberből áll. Mindenki összegyűlik a kórház előcsarnokában, Hugh Laurie és David Shore kisebb beszédet tart („fantasztikus munkát végeztetek”), majd repülhetnek a konfettik szerteszét. Eljött az utolsó nap, Hugh Laurie kívül-belül piros nyitott tetejű autóban elegánsan és kicsit béna napszemüvegben érkezik a stúdióba. Közben random jeleneteket mutatnak a többi szereplőről. Például a szörföző Jesse Spencerről, innen is köszönöm. Ez az utolsó nap, amikor Hugh belépőkártyája érvényes, hihetetlen. A parkolóban kiengedi a csomagtartóból a bohócot. De az sokkal érdekesebb, amit mond. A House 8 évadának forgatása, az összes stábtag munkáját figyelembe véve, 5 millió munkaórát vett igénybe, ami 566 munkaév. Ez 6500 kilométernyi filmet eredményezett. Még másfél kilométert kell fölvenni. És már forgatnak is. Majd pár perccel később: tapsoljuk meg Mr. Hugh Laurie-t, leforgatta az utolsó jelenetét, mint Gregory House. Persze Hugh is megtapsol mindenkit.

Feltartóztatatlanul közeledik a nagy záróbuli, a helyszínre utazáshoz Hugh Laurie repülőgépet bérelt, hogy a stábnak ne kelljen 9 órát autóbuszon zötykölődni. Így kell ezt csinálni. Hogy mondják azt magyarul, hogy bloopers? Mármint van rá valami szó a borzalmas bakiparádé helyett? Merthogy bakik jönnek most, nevetés, ugrálás, elrontott szövegek. Mindig jó az ilyet nézni.

2004. július 13-án volt Hugh Laurie első ruhapróbája a House forgatásán. Most eljött az utolsó. Miközben halálfejes mandzsetta gombokat kap a csokornyakkendőjéhez (mi mást, ugye?), szóbakerül Ira Hurovicz. Ira Hurovicz azért híres, mert Hugh az egyik Golden Globe-díját neki is megköszönte. Hugh annyira nem tudta eldönteni, hogy kinek is köszönje meg a díjat abból a felsorolhatatlanul sok emberből, akinek köszönheti, hogy véletlenszerűen kihúzott három nevet a zsebéből. Ira Hurovicz volt az egyik. Hugh Laurie meg simán nyithatna egy iskolát, amiben arra tanítja a kollégáit, hogyan mondjanak szuper köszönőbeszédet. Ira Huroviczot végül meg is ismerjük, vidám ember. Azért felel, hogy a forgatókönyvekkel minden rendben legyen.

A záróbulin még flamenco táncosok is vannak, de a fénypont akkor is az, amikor az egyik stábtag, egy fiatal lány énekel, Hugh Laurie zongorán, Jesse Spencer pedig hegedűn kíséri. Jesse, mondd, a House-ban miért nem hegedültél? De nincs idő az én bánatomra, rohanunk tovább. Megnézhetjük, House milyen profin döntötte magába a vicodint az évek alatt. Aztán újabb stábtagok érkeznek, elmondani, milyen jó érzés, amikor az emberek a H-betűs pólójuk vagy sapkájuk láttán megkérdezik: te tényleg a House stábjában dolgozol?! Persze amellett se mehetünk el szó nélkül, hogy Hugh Laurie végül egyetlen Emmy-díjat sem kapott House megformálásáért. Az Emmy-díjat osztogató emberek meg is kapják a magukét pár vicces bejátszással. Most pedig jöjjenek a rajongók. A legaranyosabb egy indonéziai lány, aki videó üzenetben mondja el, a House miatt döntött úgy, hogy folytatja a tanulást, és orvos lesz. Kell ennél több?

De mégis hogy lehet, hogy milliók rajonganak House-ért világszerte? David Shore válasza egyszerű, és nagyon igaz: a te kék szemed miatt, Hugh. Részlet következik a 3. évad egyik emlékezetes epizódjából, tudjátok, amikor a betegnek végül kivették a fél agyát. House zongorázik, miközben Hugh Laurie már olvas. Egy Sherlock Holmes történetet. (Ilyet kérek még, még, még.) Akkor vegyük át újra: Conan Doyle egy orvosról mintázta Sherlock Holmes alakját, Sherlock Holmes alakja pedig nagymértékben inspirálta David Shore-t, amikor kitalálta House-t. De David Shore gyorsan le is szögezi, hogy nem állt szándékában új, modern Sherlockot teremteni. Beszéljünk inkább a kivételes House-Wilson barátságról. Peter Jacobson foglalja össze kiválóan a lényeget. Hugh Laurie szeme egyszerűen másképp csillog, amikor Robert Sean Leonarddal játszik.

Ki más is zárhatná ezt a különleges House epizódot, mint Hugh és Robert? A díszlet már teljesen sötét és elhagyatott. Holnap reggel 9-kor jönnek az erős emberek láncfűrésszel, hogy elpusztítsák. Mi mást lehet ilyenkor csinálni, mint festékkel lőni a másikra az üres, rideg szobákban? Hugh és Robert pontosan ezt teszik, mint két botcsinálta James Bond. Nagyon aranyosak, csak Robert Sean Leonard arról a borostáról mondana le, neki nagyon nem áll jól. Csodák csodája, nem Hugh teríti le Robertet, hanem fordítva. Végül mindketten kényelmesen elhelyezkednek a díszlet liftek előtt, hogy lövöldözzenek még egy kicsit. Hugh még lábon is lövi magát, mert az biztos vicces. Erre már szavakat sem találok. És Hugh kibírja, hogy nem ordít fájdalmában, csak annyit mond, hogy ez furcsamód tényleg fáj. Erre is csak egy angol képes.

A stúdió falára fölkerül, hogy itt forgott a House 2004 és 2012 között. Tényleg itt a vége. David Shore-tól még megtudjuk, hogy rajongók nélkül nincs tévésorozat, köszönjük. Hugh Laurie-t látjuk, amint frissen borotválkozva, rendezett hajjal a napfényes utcáról föltekint egy ablakra. Annak a szobának az ablakára, ahol az első meghallgatása volt Gregory House szerepért. Abban a szobában megváltozott az élete. A House felejthetetlen része lett az életének, mint ahogy sok más ember életének is. Búcsúzóul, láthatunk is sok sírva nevető, ölelkező embert. Szem nem marad szárazon. Ennyi. Vége. Nekem pedig nincs más dolgom, minthogy megköszönjem Hugh Laurie-nak, és mindenki másnak, aki a House-t készítette, a fantasztikus élményt. Köszönöm. Most pedig megyek, és megírom az utolsó rész hogyvoltját.