Az előző részek tartalmából: Máté, a gyógyszergyár tulajdonos a múlt héten először kereste fel Dargayt. Egy általa kirúgott alkalmazott ugyanis családkiírtást hajtott végre, ezt kell valahogy feldolgoznia a terápiát egyelőre elutasító emberünknek.
Kedd reggel van, nyílik az ajtó, Máté érkezik. Dargay a WC-vel a kávéfőzővel matat, látszólag meglepett, nem volt biztos benne, hogy viszontlátja páciensét. Amikor arról kérdezi, miféle kávéval kínálhatja, a férfi „igazi”-t kér. Nekem erre nagyanyám kotyogós kávéfőzője rémlik fel… A Dargay által kutyvasztott izé úgy tűnik Máténak sem ízlik, szépen visszaköpi a csészébe. Igaza van: egy tökéletes embernek tökéletes kávé jár. Dargay ezen cselekedetet párhuzamba állítja a terápia elutasításával: ha nem megy le Máté torkán amit hall, azt is „ki fogja köpni”. Kemény menet lesz.
De lássuk mi volt a temetésen. Mert a pszichológus múlt heti tanácsának ellenére gyógyszergyárosunk tiszteletét tette az elhunyt alkalmazott szertartásán. Viszont, mint később kiderül, beszédet, azt nem mondott. Ott és akkor nem érezte szükségét annak, hogy ezt meg kellene tennie. Sőt le is akart lépni. Ez utóbbi végül is nem sikerült neki, pont a halott férfi apjába botlott, segített neki a menettel tartani a sírhoz. Közben végig azon gondolkodott, hogy nem érez semmi olyat, amit érezni illik a temetésen: nem érzett sajnálkozást, részvétet. Ez viszont megdöbbentette őt.
Ahogy Máté mesél a temetésen kapott élményekről, az elhunyt édesapjának fecsegéséről, mintegy elszólásként megemlíti, hogy tulajdonképp ismerte a megöngyilkolódott kollégát: Amikor az megkapta a cégtől az elbocsátó szép üzenetet, találkozót kezdeményezett a főnök úrnál, azaz Máténál. Csakhogy emberünk úgy volt vele, hogy minek magyarázkodjon a kirúgott alkalmazottnak, hisz az úgyis személyes tragédiaként éli meg kirúgatását és nem fogja megérteni, hogy ő csak egy paraszt a sakktáblán, az ő és társai feláldozása a cég túlélésének záloga…. Aztán amikor a kétségbeesett, immár munkanélküli figura a családját is zaklatni kezdte, Máté rendőri segítséget is kért.....
Mi gátolja Mátét abban, hogy átadja magát érzéseinek, ne pedig elfojtsa azokat? Dargay szerint igenis megvan Mátéban a részvét, csak igyekszik elnyomni magában, mert ezt diktálja az önvédelme a (lelki) túlélés érdekében. Honnan ered ez a fajta elfojtás? „Nem engedhetem meg magamnak a bűntudatot.”- mondja a gyógyszergyáros, a bűntudat = gyengeség = halál az üzleti életben egy jól működő ekvivalencia.
A temetés estéjén Máté telefonon beszélt az apjával. Amikor Dargay rákérdez arra, mi késztette e cselekedetre, mi köze lehet a Máté által érzett / nem érzett bűntudatnak az édesapához, a páciens egy meghökkentő sztorit vázol fel, „az én apám a legbűntudatlanabb ember a világon” témában: Apukát és a nagypapát, mint mágnásokat, üldözött a kommunista uralom az ötvenes években, hamar a recski munkatáborban találták magukat. Többedmagukkal sikerült meglépniük, bujkáltak egy pincében. Nagypapa, lévén asztmás, sokat köhögött, „hangoskodása” veszélyeztette a 7 szökevény életét. Apuka saját kezével hallgatta el nagyapát, mondván vagy megöli és lesz esélyük csendben lapulni, vagy mindannyijukat elkapják. Hát ráterített nagypapára egy takarót. Jó erősen. Aztán még erősebben. Aztán csend lett. Az egész sztorit maga apuka mesélte el Máténak, ez az egész nem az ő bűne, szokta mondogatni, hanem a „komcsiké”.A bűntudat luxus, a gyengeség jele, amely az ember életébe kerülhet. Ez az az üzenet, amely szellemében Máté felnőtt, ez az, amiért így kezeli a mostani szitut.
Egy huszárvágással azonban (a sorozat epizódjaiban eddig kötelezően jelen lévő dramaturgiai vágásként) rátérünk Máté és a felesége kapcsolatára. „A feleségem rajong az apámért- mondja Máté, talán ezért bírtuk ki egymással ilyen sokáig.” Kibírni? Hát ez nem a nagy szerelem igéje, az tuti. Dargay is fennakad a szóhasználaton, faggatni kezdi erről Mátét. A férfi, mintegy bevezetésként kiböki, hogy tulajdonképp nem a temetés és az a körüli érzelmek miatt jött el ide újra, hanem a feleségével kapcsolatos gondjai miatt. Beszámol egy élményről, kéri Mácsait, fejtse meg, mi lehet mögötte: A temetés estéjén tévét nézett otthon az asszonnyal, aki hamar elaludt, ő pedig egy órán keresztül figyelte az alvó nőt. Teljesen kívülről szemlélte, mint aki most látja először, megdöbbenve azon, hogy mi a fenét keres ő itt, miért a férje 15 éve ennek a nőnek? Ráadásul ez a nő kegyetlenül csikorgatja a fogát álmában. Máté, mint valami amatőr pszichológus, ezt a feleség elfojtott érzelmeivel magyarázza. Dargay hiába figyelmezteti, hogy az egész jelenség mögött puszta fiziológiai tények is állhatnak, Máté belelovalja magát saját elméletébe. A nő szigorú önfegyelemmel éli az életét és ezt követeli meg a kicssaládjától is. Kínos rend és precizitás uralkodik az élete minden területén, ő a MINTAANYA és a MINTAFELESÉG. A nem odaillő érzelmeit elfojtja, Máté szerint ebben (már mint az érzelem-elfojtásban) sokkal jobb nála is. Mindennek kijelölt rendje van az életükben, az evés-ivás időpontjának, a dugás gyakoriságának és pozícióinak…
Nem kell pszichomókusnak lenni ahhoz, hogy kiderüljön: Máté már nem annyira szereti a feleségét. Vagy talán csak az idegesíti, hogy az előző ülés alkalmából elemzett szívroham óta betegként kezeli Mátét, megszabja neki mit és hogyan csináljon, persze a maga módján, de mégis csak a férfi érdekében. Talán az zavarja Mátét, hogy a felesége gyengének és elesettnek tartotta, tartja; nem pedig a TÖKÉLETES férfinak, aminek magát látni szeretné. (Ráadásul emberünket POCOK-nak becézi, aki ezt olyan hangsúllyal képes kiejteni, hogy abból rögtön egyértelmű, nem annyira kedves neki ez az elnevezés. Vajon miért, nem is értem.)
A feleség ugyanakkor forszírozza Máté minél hamarabbi munkába állását, jó feleségként tudja, hogy a férfi élete a munkája (volt), és ha visszatérne a jól ismert közegbe hamarabb meggyógyulna. Mert Máté, immár lassan 2 hónapja, a sorozatos betegségek (tüdőgyulladás, szívinfarktus) miatt, nem dolgozik. Elég zavarosnak tűnik ez a „vissza akarok menni dolgozni” témakör: bizonygatja, hogy jól van, menne vissza, de dühös a feleségére, aki ugyanezt erőlteti…
Azt, hogy ennél a pontnál Máté már partnernek tekinti a dokit, azt az ülés elején elutasított, de most már jóízűen szürcsölt kávé szimbolizálja szenzációsan. Pedig amit Dargay mond, az nem feltétlenül Máté szája íze szerint való: a feleség (Kinga) valószínűleg nem változott meg egyik napról a másikra, valószínűbb, hogy az utóbbi hónapok Mátét ért sorcsapásai változtatták meg a férfi hozzáállását az élethez, a munkához, a feleségéhez. A felesége vissza akarja küldeni dolgozni, mert ez az élet rendje, mert eddig ez volt az élet rendje. De a pasi nem akar visszamenni dolgozni, mert….
Amikor itt tartanak, Máté levonja a konzekvenciát: el fog költözni otthonról (mert egyszerűbb neki a feleségét okolni a nem működő életéért - mondom én, mint belátni, valami megváltozott, valami összetört és alkalmazkodni kellene az új körülményekhez…).
„Ha ez ember felismeri, hogy már nem szereti a társát, a legjobb, hogy ha véget vet a kapcsolatának”- mondja ki az aranyigazságot. Miért gondolom, hogy ez a mondat sokáig fog még Dargay fülében visszhangozni? Még akkor is, ha most azt mondja Máténak, hogy ne legyen elhamarkodott, ne legyen ilyen radikális. De úgy tűnik a férfi végképp lenyelte a keserű kávét pirulát, és határozott: elmenekül, elköltözik. Mácsai figyelmezteti: a feleségét elhagyhatja, de a önmagát, a saját gondolatait nem.
De Máté ekkor már teljesen bezár: nem figyeli a magyarázó terapeutát, önön magának bizonygatja, milyen jó döntést hozott. Fizet, miközben úgy érzi most kapott is valamit 15ezer forintos találka-díjáért, majd távozik.
Hogy mit gondol valójában Mácsai erről a mai napról, mennyire veszi magára a Máté által elmondottakat, azt a pénteki szeánszon megtudjuk.
Egy biztos: legalább olyan gondterhelten ért végét számára ez az ülés, mint a tegnapi….
Facebook kommentek