Szerda van, Mácsai napja szarul indul. Könyékig a WC tartályban + érkezik a fia rinyálni: „Nem akajok iskolába menni!” Hol is hallottam én ezt? Szívás, ha ez embör apja pszichomókus, rögtön vágja, hogy nem annyira a hasa fáj a gyereknek, mint inkább csak szimplán nem akaródzik a suli. Ez van. IJ.

Nekünk ez az agonizálás arra jó, hogy kiderüljön: Mácsai karakterének mégiscsak van felesége, sőt gyereke(i) is…

Délután egy 16 éves tornászlány, Zsófi érkezik a rendelőbe. Illetve csak érkezne, de már a bejutással is komoly gondjai vannak, lévén mindkét keze gipszben. Rögtön felrémlik bennem, hol lehet az édes jó anyja és a drága papa. A szülőkről később sem lesz jobb véleményem……

A tegnapi Mátéhoz hasonlóan, ő sem terápiára jött. Őt az ügyvédje küldte egy szakvéleményért, mi szerint nooooormális és beszámítható. Merthogy a dupla-kéztörését egy baleset okozta, a lányt biciklizés közben elütötte egy autó. Alapesetben ekkor nem az áldozat elmeállapotát kérdőjelezik meg. Pláne nem gondolják, hogy direkt tekert a kocsi elé. De ez most nem egy alapeset. A biztosító nem fizet kártérítést, mert öngyilkossági vagy legalább is önkárokozási szándékot feltételeznek.

És, hogy mire alapozzák: Nos Zsófinak nem ez az első ilyen attrakciója. 2 évvel ezelőtt felült egy motorra, ami „véletlenül” elindult és az általa okozott balesetben majdnem meghalt. A biztosító túl nagy hasonlatosságot lát a két esetben, ezért feltételezik, hogy a lány kárt akart okozni magának… Egyébként egy másik szakértő pszichológus már próbálkozott a nála, de azt Zsófi nem találta szimpatikusnak, így nem tárgyalt vele. Az az igazság, hogy Mácsait sem találja szimpatikusnak és velem, valamint sok kedves Kommentelőmmel ellentétben, nemigen akar részt venni nála terápián.Feltűnően zaklatott lesz, amikor a doki a baleset részleteiről kérdezi.

Zsófi ahelyett, hogy magáról, a családjáról, az emlékeiről mesélne elárulja: nagyon nagy szüksége van a biztosító pénzére, az az alapja a versenyzésének, az olimpiára való kijutásának. Szóval ne okoskodjon itt neki a pszichológus, írja le, hogy minden oké vele és ő már itt sincs.

Amikor András egyik megszólalásából azt a következtetést vonja le, hogy az édesanyja beszélt a háta mögött a pszichológussal, éktelen haragra gerjed. Majdnem lelép. Dargay nagy nehezen lecsillapítja. Egy azonban biztos: lesz mit kivizsgálni és meggyógyítani ebben az anya-lánya kapcsolatban. Ahogy a színésznő (Sztarenki Dóra) idegességében és a gipsze miatti „bénaságában” a táskája felé kapkod, átüt a düh és a mély kétségbeesés. Közben az édesapáról is szó esik: a csaj az apukája jóakaratában és szeretetében maximálisan bízik, őt tekinti mentsvárának.

A vita másik tárgya a jelentés, amit az előző pszichológus írt. Mácsai még nem olvasta, de nagy bölcsen levonja a konzekvenciát: nyilván valami nemtetsző dolgot tartalmaz, valamit amit Zsófi zokon vett, és ráadásul a jelentés miatt a lóvét sem fizette ki a biztosító.

Aztán csak visszacsalja az ajtó előtt ácsorgó lányt, sőt nekikezd a jelentés elolvasásának is. Míg a terapeuta olvas, Zsófi fecseg. Amikor a halál jön szóba (mint kellemes beszédtéma), a lány megjegyzi: talán jobb lett volna, ha ő is meghal, az mindent megoldott volna…. Lehet, hogy még sem olyan elnagyolt az az első állapotfelmérés?

Amikor a lány inni kér, Mácsai szembesül a két bekötött kéz okozta kiszolgáltatottsággal. Miért nem kísérte el senki ezt a lányt, miért hagyta az anyja, hogy buszozzon, sérülten? Zsófi nem kér anyja segítségéből. Megint felteszik a „beszélt-e Mácsai anyukával” című lemezt, én már komolyan nem tudom milyen választ vár erre a csaj. Az tuti, hogy zakkant (nagyon jól hozza a figurát a színésznő, ahogy villog a szeme, hátborzongató) és az is tuti, hogy ennek a zakkantságnak a központjában a drága mama áll.

Végre az is kiderül, miért dühös a lány az anyjára: az utóbbi szerint ugyanis talán igaz az, hogy Zsófi kárt akar tenni magában. Hogy azért vált ez ki dühöt a lányból, mert talált süllyedt vagy mert maga a feltételezés is sértő – azt majd a következő beszélgetések egyikén tudjuk meg.

Az anya-lánya konfliktus másik forrása a torna illetve a versenysport. Zsófi szerint az édesanyja azt szeretné, ha felhagyna a tornával, mert az kikészíti idegileg. Mácsai az apukáról is kérdezi a riadt lányt. Róla pozitív a vélemény, Zsófi szerint az apja mindenben támogatja. „Bármilyen messze van, ő mindig tudja, mi van velem!”. Ó, istenem, milyen könnyű messziről szeretni. Talán nem csak a klasszikus viccben szereplő házasságra igaz, hogy a jó működésének az alapja két külön hálószoba. Két külön földrészen….

Szó esik még az edzőről, aki szintén pozitív figura Zsófi életében, óvja és támogatja a lányt. Zsófi ragaszkodik hozzá, talán túlságosan is.

A terápiára szabott idő lejártakor Zsófi már-már kétségbeesve kérdezi Mácsait: megírja-e a vágyott szakvéleményt. Megnyugtató válasz helyett egy házi feladatot kap: írják meg otthon mindketten, ő is, Mácsai  is, a maguk összefoglalóját a történésekről.

Mi meg majd a jövő héten meghallgatjuk. Folyt.köv.