Mácsai Pál (Dargay András) mai páciense Nagy Ervin (alias Máté), a menő gyógyszergyáros, aki nem is annyira terápiára, inkább csak egy tanácsért érkezik pszichológusunkhoz, íme:

Máté igazi profi: csak a legjobbakkal tud és akar dolgozni. Ezt közli is Andrással, aki egy kicsit meglepődik, hogy Máté nemcsak a többi páciens között végzett közvélemény-kutatást a témában, hanem még egy családtagját is meginterjúvolta. Mácsai udvarias: ebben a szakmában a LEGJOBBság elég szubjektív fogalom: kinek a pap, kinek a papné, kinek a lánya…. A gyógyszergyárosunk tovább erősködik: ő nem éri be a futottak még kategóriával. Közli is az ítéletet: igen, mindenki szerint András a Nr. 1.

Na, hogy most már ezt is tudjuk, térjünk rá Máté eljövetelének okára. A téma ugyanis nagyon aktuális. Gazdasági válság van, válság, ami a gyógyszergyárakat sem kíméli. Emiatt Máténak, az Abonyi gyógyszergyár fejének el kellett bocsátania néhány vegyészt. Közülük az egyik bekattant, kiirtotta a családját, majd saját magát. És ha esetleg valakinek egy halvány kételye támadt volna a téren, hogy mindezt a munkája elvesztése miatt tette, hát az utolsó blog-bejegyzésében (éljen az internet világa), mindezt még közkinccsé is tette. Hogy aztán a sok, csúnya kommentelő mind szegény Mátét ossza, elmondva őt mindenféle gyilkosnak, multinak, lobbistának, zsidónak! Kedves Gyógyszergyárosok és Kommentelők! Tessék érezni a felelősség terhét!

Máténk e területen egyáltalán nem profi: Képtelen elszakadni a véleményektől, folyamatosan bizonygatja: őt csak a gyára hosszútávú léte izgatja, azért kellett most néhány munkástól megválni, hogy később ne kelljen az egész bótot becsukni. Annak ellenére, hogy állítja: ő nem követett el hibát (és, hogy a meghalt vegyésznek egyéb flúgjának is kellett, hogy legyen, ha az álláselvesztés miatt megöngyilkolódott) mégis folyamatosan magyarázkodik.

Ahogy így magyarázkodik, csapong egy picit, egyik témából a másikba vág. Végül az anyja haláláról kezd el beszélni, meg az apjáról, aki megözvegyülése után 1 évvel már újranősült. Amikor Mácsai rávilágít arra, milyen furcsa, hogy az öngyilkos kolléga kapcsán az édesanya halála jut a férfi eszébe, az még fel is háborodik…. Aztán egy tüdőgyulladásról mesél, ami miatt hetekre kiesett a munkából. Majd egy barátjáról, aki homokos („ a Gabí”), akivel futni jár. Mácsait, aki rákérdez a Gabival való kapcsolatára, álszent nevezi, amiért nem érti meg az ő nagy barátságukat.

Egy alkalommal, amikor Máté „a Gabi”-val futni volt a Margit szigeten (futottak úgy 4-5 órát), a gyógyszegyárosunk produkált egy majd' 100%-ban halálos szívinfarktust. De őfaszasága túlélte. 4 percig volt a klinikai halál állapotában, 2 után már maradandó károsodással illik visszajönni, de neki sikerült minden egyéb következmény nélkül. Nem, nem volt fény, meg alagút sem, még csak vissza sem emlékezett az életére. Volt viszont egy különös frusztráció: attól tartott ugyanis (talán egy korábbi mendemonda hatására), hogy felálló farokkal tér magához, ezt hozza ki belőle a (majdnem) halál. Vagy talán azért félt a merevedéstől, mert a mentők kiérkeztéig a „Gabi” lélegeztette, igen kitaláltátok: szájból, szájba? (Úgy látszik a sorozat központi témája lesz a legfurább helyeken álló farok. Eddig kettőből kettő.) Vajon miért gondolja Mácsai, hogy emberünknek gondjai vannak a homokosokkal? Azt már régóta tudjuk: minél inkább homofób valaki, annál nagyobb az esélye, hogy másik lyukra vágyik játszani….

A pszichológus másik észrevétele: Mr. Legjobb azért zaklatott, mert a test, ami eddig az ő tökéletességének szimbóluma volt, ezúttal (majdnem) csődöt mondott. Pedig ő egy csatárhoz hasonlítja magát, aki szép és eredményes, a sport és a valódi élet hőse. És lám, egy szempillantás alatt mindez majdnem múlt idő lett. De ő kerekedett felül. Legyőzte a halált. És lám, a családja ezt nem értékeli: ahelyett, hogy hősként ünnepelnék, sablonos halálközeli beszámolókat várnak tőle, pedig arról ő most nem tud beszámolni.

Aztán valahogy mégis visszakanyarodunk Máté eljövetelének eredeti céljához. Nem terápiára jött (bár az előző 20 percből nekem úgy tűnik, szüksége lenne rá), csupán csak egy tanácsért: Nemsokára lesz a temetése az öngyilkos beosztottnak és gyártulajdonosunk el akar menni a temetésre. Felesége (igen, az is van neki) szerint ez hülyeség. Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés. Mi az ok, ami miatt menni akar? Háááát, hogy ezt az egész szar helyzetet, ami miatt utcára került ez a drága ember, a gazdasági válságra, a kurva életre és a nyuszira fogja. Ja, és mert nem tartja magát ugyan bűnösnek, mégis vállalja a temetés költségeit. A pszichológus szerint ezt az egészet egy közleménybe is foglalhatja, ezért kár felzaklatni a gyászoló családot.

Van itt nagyobb kérdés is a temetésen való részvételnél: mi az oka, hogy Máténk egy alig felgyógyuló tüdőgyulladás után rögtön elmegy 5 órát futkározni a Szigetre… talán mert nem áll készen a munkába való visszatérésre? Fél felelősséget vállalni, fél döntéseket hozni, fél, hogy újra kárt okoz valakiben az, amit tesz. És ha ez így van, akkor kezelésre van szüksége. Elvégre ő a LEGJOBB és a legjobbnak a pályán a helye, csatárként, góllövésre készen.

A pillanat, amikor rádöbben a TÖKÉLETES férfi (aki nem átallja van Bastenhez hasonlítani magát), hogy valami nem stimmel a lelkével és bizony terápiára szorul, zseniális. Hogy hol a bibi - a családjában, a szexualitásában, a munkájában esetleg más téren - még nem tudjuk, de valami nem tökéletes, az tuti.

Szóval Máténk befizet egy hosszabb járatra a körhintán, jövő héten ő is visszatér Andráshoz és hozzánk.