Spartacus hogyvoltunk máris robog tovább, a megjelenés időrendjében soron következő 0. évaddal, ami egyfajta előzményként szolgál az első évadhoz. Spartacusunk ugyan itt még nincs, helyette azonban kapunk új és izgalmas szereplőket, illetve sok homályba merült titok fog lelepleződni számunkra ebben a 6 epizódban. Csapjunk bele!

Miután 2 percben újra megnézhetjük a Batiatus ház lemészárlását, valamint az évad legfontosabb pillanatait, rögtön egy gladiátor küzdelembe csöppenünk bele. A helyszín Capua, de még nincs aréna, hanem egy kezdetleges lelátóval ellátott küzdőtér, kicsi a hely, nagy a putri, meg elég rozoga is, de harctérnek megteszi. Batiatus és kedves neje is a lelátón foglal helyet, hogy csinálták nem tudom, de mindkettőt legalább 10 évvel megfiatalították, méghozzá hitelesen. Lucretiának pl. még van saját haja, nem kell parókában járnia.

A változatosság kedvéért Quintus panaszkodással nyitja az évadot, mivel nem ülhetnek a pulvinuson. A páholyban üldögélő Vettiusszal úgy tűnik, kölcsönösen rühellik egymást. Ráadásul hiába lép homokra hamarosan a lanista egyetlen értékes gladiátora, a magisztrátus, és akiknek imponálni akarna Batiatus, még nem érkeztek meg. Helyettük érkezik valaki más, Solonius, aki történetesen Quintus legfőbb barátja, szívélyesen üdvözli őt Batiatus. Mint tudjuk, sokat fog még az a bizonyos kocka fordulni, csak győzzük kivárni.

A következő párharcban Vettius egyik embere ellen Batiatus fog gladiátort kiállítani. Megjelenik a homokon Gannicus, aki szemmel láthatóan nagy közönség kedvenc, imádja őt egész Capua, sütkérezni lehetne a férfit körülvevő rajongásban. Be kell ismerni, valóban kellemes látvány a női szemeknek, szerintem meg van az új titkos favoritom. Ő tehát Batiatus gyilkoló gépe.

Megkezdődik a harc, ez a Gannicus olyanokat tud, hogy csak nézek, tud pl. a falon futni, levitálni, meg hasonlók, Neo fátyolos szemekkel nézné ezt, az biztos. Mindezek mellett igen jó kedélyű, komolytalan emberke, olyan, akit az sem érdekel különösebben, hogy rabszolga. Amíg a győzelmeiért kap nőt meg bort, felőle benkődánielek is potyoghatnak az égből. Nemtörődömsége azonban gyakran nem kifizetődő, most sem, mert amíg a lelátóról csöcsöket villogtató asszonyokra figyel, Vettius gladiátorának sikerül megsebeznie őt a karján. Erre úgy bedurcizik Gannicus, hogy menten homokba szúrja mindkét kardját, hogy puszta kézzel verhesse agyon ellenfelét.

Természetesen hiába van a másik gladiátornál kard meg pajzs, Gannicus pár másodperc alatt bebizonyítja, hogy minimum Clint Eastwood volt a mestere, ha nem maga Bruce Lee. Miután kioszt pár pofont, újra kézbe veszi kardjait és hasba szúrja ellenfelét, majd pedig a hátában is megmártja a kardot. Gannicus x-et formálva kardjaiból levágni készülne a rabszolga fejét, Batiatus meg mint egy őrült kiabál neki, hogy még ne ölje meg, mert nincsenek ott azok, akiknek imponálni szeretne ezzel a lehengerlő győzelemmel. Az elvetemült gladiátor azonban türelmetlen egy jószág és két kardja segítségével jó mélyen átvágja ellenfele torkát. Már szinte hiányzott ez a záporozó vérzivatar.

Épphogy Gannicus elkezdi éjjeneztetni magát, befutnak a várt személyek, Tullius és a magisztrátus, pont lemaradva így Batiatus fényes győzelméről, menjenek ezek a búsba ám, itt szórakoznak szegény emberrel. A trió nagy sértődve el vonul a küzdelmekről, Lucretia ugyan még maradna, de férje és Solonius nem kíváncsi Vettius embereinek további harcaira.

A következő jelenetben megismerkedhetünk a jelenlegi Doctoréval, aki egy nem túl szép ember, ellenben viszonylag csúnya és a tetejébe még bunkó is, de nem akarom első benyomásra lehúzni őt. Azt kapja parancsba, hogy vigye vissza Gannicust a ludusba, aztán adjon neki kaját, piát, meg nőt is, két marokra valót. Rögvest le is bassza a szeleburdi gladiátort, amiért harc közben eldobta a kardjait. Gannicus egykedvűen vágja rá, hogy fél karral és lábak nélkül is kurvára megölte volna ellenfelét, hát nem imádni való a fazon? Doctorénak persze meg van a véleménye az olyan kevély kis faszkalapokról, mint ez a senki, láthatóan nem a szíve csücske neki a gladiátor.

Az utcán andalgó trió a húgyagyú Vettiusról társalog, hogy az mekkora egy beképzelt kis pöcs már most, pedig még milyen fiatal. Na meg az a másik széltoló, az a Tullius, és még egy húron is pendülnek, áh ott rohadjanak meg mind a ketten. Végszóra feltűnik az utcán egy fekete hajú hölgy, aki Lucretia kedves barátnője lehet, mert igen örülnek egymásnak. Azonnal pletykálkodásba kezdene, gyanítom ő lesz az évad Ilithyája, bár ez a Gaia lényegesen szimpatikusabb így elsőre. A két nő félrevonul beszélgetni, Batiatus és Solonius pedig megcsodálja az épülő arénát, hjaj de jó lenne fellépni a nyitó rendezvényen, de mivel a köcsög Tullius-Vettius dinamit duó rendezi majd a nyitó játékokat, jelenleg kevés erre az esély.

Sétájuk során Batiatusék megállnak egy nyilvános illemhelynél, és még használjál is azt, nagy gondot fordítottak a készítők a korhű díszletek maximális kihasználására, kapnak érte egy képzeletbeli pacsit. Miközben Batiatus kábelt fektet, azért elismeri, hogy Capua sokat köszönhet Tulliusnak, azt is ő könyörögte ki a szenátusnál, hogy aréna épülhessen itt, meg amúgy sem ártana jóba lenni vele, mert elég befolyásos az ürge. Közben felfigyelnek két verekedő rabszolgára, a koszosabbik, loboncosabb olyan ismerős, áá mert Crixus az, bezony, Tullius rabszolgája, csak hát nem ismerős még itt a környéken, ezért mindenkivel összeverekedik.

Batiatus kapva kap az alkalmon, megveszi a gallt 50 denariusért, holott 10-et is alig ér, Tullius kegyeit is megvenné ezzel a gesztussal, aztán csak lesz valami belőle, más nem gladiátor, megdögleni ez is jó lesz. Az őr, akivel lebonyolítja az üzletet Batiatus, még gúnyosan utánuk szól, hogy ebből a szaros seggűből soha nem lesz gladiátor, olyan viccesek ezek az utalások.

A ludusban mindenki azt kapja, ami jár neki. Miközben Gannicus a saját kis zárkájában két nővel nyomatja a tutit, az udvaron a legnagyobb forróságban kell gerendákat emelgetnie az újoncoknak, köztük van szeretett barátunk, az ütnivaló Ashur is, szintén fiatalabb kiadásban. A gyakorlatozó gladiátorok közt van Oenomaus és Barca is, halleluja, Doctore ostorával csettintgetve figyeli őket.

Egészen estig elszórakozik Gannicus a két rablánnyal, majd egy harmadik rabszolga nő megy értük, egy kicsit viccelődik is a gladiátorral, hogy a lányoknak kecske szaga lett tőle, döglött kecske, kontrázik rá a felbukkanó Oenomaus. Beszélgetésükből kiderül, hogy Gannicus és a fekete férfi nagyon jó barátok, valamint az is, hogy Oenomaus már jó ideje nem léphetett fel az arénában, illetve az említett rabnő, Melitta, az ő felesége.

Szegény Oenomaus (még szoknom kell, hogy nem Doctore) nagyon bánatos, 1 éve már, hogy homokra lépett Theokoles ellen, ő az első, akinek sikerült élve kijutni a Halál Árnyékának karmai közül, de Batiatus ezt nem értékeli, többé már nem tartja számon mint gladiátort, pedig a férfi harcolna újra. Fent a házban néhány ifjúkorú rab leányzó azon kacag, hogy Gannicusnak akkora a szerszáma, mint egy lóé, Melitta rebbenti szét őket, hogy menjenek fürödni, csak Naevia marad ott vele. A láthatólag erkölcsös nő próbálja meggyőzni a fiatal lányt a szüzesség megőrzésének fontosságáról, Naevia megadóan bólint rá fejet. Mielőtt távozna Melitta, odaveti, hogy amúgy meg látott már nagyobbat, mint Gannicusé, mondja ezt a nő, akinek néger férje van.

Lucretia és rég nem látott barátnője a tricliniumban vigadozik, Gaiát, mint friss özvegyet felveti a pénz, meg az ékszerek, kollekciójának egyik értékes darabját, egy karkötőt odaajándékoz Lucretiának. Mivel látja, hogy ez a gesztus tetszik a dominának, megcsókolja, bizonyítva, hogy más örömöket is tudna nyújtani neki puszta ékszereken kívül, cserébe pedig nem kér egyebet, csak Lucretia társaságát, hölgyeim és uraim lesznek itt még leszbikus jelenetek bőven.

Szót váltanak Batiatus betegeskedő atyjáról, aki jelenleg Szicílián kúrálgatja magát és nem mellesleg a mézes bor megszállottja, ha a távolból is, de ő a ludus feje. Melitta bort hoz nekik, és tájékoztatja Lucretiát, hogy Gannicus megkapta jutalmát a délelőtti gőzelméért. Gaia elalélva omlik a díványra e név hallatán, hát amikor Lucretia még Oenomaus nevét is megemlíti.. mennyi keménykötésű, izmos férfi lakik alattunk, a gondolatától is nedves leszek, mondja kacérkodva Gaia, Lucretia erre teljesen kivetkőzik magából, fúúj, koszos rabszolga az összes, életemben nem nyúlnék egyikhez sem, pláne nem egy mocskos gladiátorhoz. Mire ezt kimondja Lucretia, az arcunkba nyomják Crixust, áh imádom ezt a mini évadot.

Crixust egy cellába zárják Ashurral és két másik újonccal, akik természetesen rögtön kikezdik a gallt, mintha ők egy fokkal is jobbak lennének nála. Crixus új magyar hangot kapott, de egyáltalán nem zavaró, úgyis alig beszél, Epres Attilára meg aztán egy rossz szavunk se lehet. Ashur remekül szórakozik azon, hogy szír honfitársa szavait tévesen fordítja le Crixusnak és vissza. Míg előbbiek akaratuk ellenére lettek rabszolgák, addig Crixus azért adta el magát, hogy gladiátort faragjanak belőle, csak dicsőségre és vérre vágyik, semmi másra, illetve arra, hogy minél előbb megkaphassa a Testvériség jelét.

Batiatus teljesen maga alatt van, hogy képes volt 50 denariust kiadni egy reménytelen parasztért, és még Tullius sem jelentkezett hálálkodni, amiért megszabadította őt a galltól. Lucretia azt tanácsolja neki, hogy holnap véletlenül sétálgasson majd a piacon, amikor Tullius is arra jár, hátha úgy kicsikarhatna belőle valamit. Miután Quintus beleegyezik, hogy Gaia náluk húzza meg magát, amíg Capuában van, felcsapja Lucretiát az asztalra, hogy kiadósan megdugja. Az arra tébláboló Gaia néhány selyemfüggöny mögé rejtőzve nézi ezt, és rögvest magához is nyúl... ebből treesome lesz előbb-utóbb.

Másnap a gladiátorok már korán edzésbe kezdenek az újoncokkal együtt, Crixusnak Ashur a párja, aki kardjával földre tudja kényszeríteni őt. Doctore tanácsokkal látja el a gallt, kioktatja, hogy azért tudja még az a béna Ashur is megverni, mert leeresztett pajzzsal támad. Közben a hótt másnapos Gannicus is kitápászkodik az udvarra, olyan gyenge, mint a harmatos lepkefing, a palusnál edz, rendes ellenfél ellen most úgysem lenne sok esélye.

Oenomaus Barcával gyakorlatozik, megjelenik Batiatus, Oenomaus szeretne bizonyítani dominusának, hogy újra a régi, ezért megkéri Barcát, had produkálja magát rajta. A férfi rábólint, és Oenomaus pillanatok alatt beledöngöli a földbe a karthágóit. Batiatus elismerő szavakkal illeti meg őt, de sok mindent nem ért el nála, csak annyit, hogy megkapja Crixust párjául, hogy gatyába szedhesse. Oenomaus csalódottsága határtalan, a hozzá lelkesen közelítő Crixusnak kapásból behúz egy hatalmasat, csak a miheztartás végett.

Batiatus és Solonius a piacon bóklászik, ez a Tullius ma csaknem akar megjelenni, le kell fizetniük Tullius egyik emberét, hogy elébe járulhassanak. A férfi azonban nincs egyedül, vele van hű csatlósa, Vettius is, akinek láttán Batiatus egyből ingerült lesz. Tullius elkezdi köszönni, hogy megszabadították a galltól, de eléggé gúnyos a viselkedése. Vissza akarja adni a pénzt Batiatusnak, mert Crixus valódi értékének a többszöröse az, persze Batiatus nem fogadja el, helyette összeszólalkozik Vettiusszal, és egy eléggé felelőtlen kijelentést tesz, miszerint bármelyik gladiátora akár vakon is legyőzné Vettius szart sem érő embereit. A civakodás vége az lesz, hogy holnap reggel a piacon, a nép szeme láttára fog összecsapni a két lanista legjobb embere.

A ludusban a hírt Batiatus megosztja Oenomausszal, aki tévesen azt hiszi, hogy ő állhat majd ki reggel, de téved, mert Gannicus a „szerencsés". A férfi megint teljesen letör, de dicsérő szavakkal illeti barátját, Gannicust a dominusnak. Őszinteségéért ma is együtt hálhat feleségével, pedig csak két nap múlva lehetnének együtt. Szerencsétlen rabszolgáknak még azt is megszabják, hogy mikor kúrhatnak. Melitta meztelenül próbálja vigasztalni férjét, hátán a pillangótetoválás, ami Lucretia mindenkori személyi szolgájának jelképe.

Mikor Oenomaus elbocsájtja szobájából feleségét, meghallja a bormámoros Gannicus hangját. A bajnok megint rendesen be van nyomva, a ludus szélén táncikál, épphogy nem zuhan le a mélybe. Oenomaus elküldi aludni, mert csak magával baszik ki a kelta, ha holnap reggel berúgva akar kiállni a piactéren. Gannicus szófogadóan visszavonul, de előtte még megjegyzi, hogy az összecsapás Oenomaust illetné, mert ő a ludus legjobb gladiátora. Gyönyörű manlove ez.

Másnap reggel összegyűlik Capua színe-java a beígért gladiátormérkőzésre, a dinamit duó rangidős tagja, Tullius szíve egyből lángra lobban a Lucretia mellett ácsorgó Gaia láttán. Doctorénak okádhatnéka van az ilyen utcai erőfitogtatásoktól, de mivel atyja embere, Batiatus nem ad a szavára. Itt van a küzdelmen Sextus magisztrátus is, akit fejbe szúrt Spartacus az első évad végén. Batiatus felkonferálja Gannicust, aki nagy közönség kedvenc, majd kiáll Vettius embere is, de mielőtt elkezdődhetne a küzdelem, Vettius közbeszól. Nehezményezi, hogy Gannicuson nincs szemkötő, pedig Batiatus azzal hencegett, hogy bármelyik embere, akár vakon is legyőzné az ő gladiátorait, akkor tessék, lehet bizonyítani.

Gannicus egy percig sem hezitál, ha a ludusa dicsőségéről van szó, engedelmesen beköti a szemét, majd arra tartja a kardját, amerről jön a szarszag, viccelődik. Batiatus vért hugyozik kínjában, Tullius meg vigyorog, nem igaz, hogy Quintus nem veszi észre, mekkora hülyét csinál belőle ez a két barom. Megkezdődik az összecsapás, lerágnám tövig a körmeimet, ha nem lennének frissen lakkozva. Gannicus ösztöneire hagyatkozva próbál támadni és védekezni egyszerre, de miután kiütik kezéből a kardokat, eléggé csökkennek a győzelmi esélyei. Lekerül a földre, Vettius embere ráül, és szanaszét veri a fejét.

Fejsérüléseitől teljesen átázik szemkötése, ráadásul pajzsával még jól hasba is vágja őt az ellenfele, de Gannicust ezzel sem lehet megtörni. A kis pöcs Vettius elégedetten vigyorog, Batiatus meg úgy vicsorog, mint egy vérfarkas. A földön fetrengő Gannicus jó pár fejrúgást kap, ha innen sikerülne neki felállni... minden mindegy alapon ész nélkül kezd támadni Gannicus, jó pár ütést ő is be tud vinni, Gaia meg kezd felizgulni a látottaktól. Vettius gladiátora megragad egy hosszú szöget és Gannicus mellkasába döfi, Batiatus őrjöng, hát hol itt a fair play, kérem alássan?

Most pedig következik a sorozat egyik legjobban kitalált lefejezése. Vettius gladiátora belevágja a kardját egy faasztalba, úgy, hogy azt onnan elmozdítani lehetetlen. Gannicus ezt érzékelve megragadja a gladiátor karját, hátra feszíti, és odanyomja annak nyakát a penge éléhez. Küzdenek egy kicsit, végül Gannicus nyeri az erőpróbát és fűrészelő mozdulatokkal elkezdi felvágni a másik nyakát, finoman a torkánál kezdve, a hideg futkos az ember hátán a képsoroktól, meg az üvöltéstől. Végezetül megragadja Gannicus a kardot, kirántja az asztalból, kitépve ezzel egy darabot ellenfele torkából.

Batiatus önkívületi állapotban tombol, Capua őt ünnepli, a kismillió sebből vérző Gannicus meg jó alaposan le van szarva, csak a Lucretia mögött ácsorgó Melitta vet rá aggódó pillantásokat. Vettius megszégyenülten vonulhat vissza, a magisztrátus gratulál az önelégült Batiatusnak, majd pedig Tullius is oda fenekedik a lanistához, ez a Gannicus aztán nem semmi, dörzsölgeti a tenyerét, ott a helye a legfőbb gladiátorjátékokon, este keress fel, hogy erről értekezzünk.

A ludusba visszatérő Gannicust üdvrivalgás fogadja, nem akarják elhinni, hogy az az őrült kiállt szemfedővel Vettius gladiátora ellen. A háttérben meleg pillanatok következnek, Barca és aktuális kedvese, Auctus vannak elmerülve egymás szájában.

Oenomaus őszintén gratulál barátjának a hihetetlen bátorságáért és győzelméért. Gannicusnak megint az ivászaton jár az esze, jutalmul temérdek bort kért a dominustól, amit megoszt testvéreivel, mármint azokkal, akik a jelet viselik, lefordítva, ma nem csak ő fog bebaszni, hanem a többiek is, Ashuréknak meg búvár cumi.

Batiatus nagy örömmel készülődik a piacra, hogy Tuliusszal találkozzon, titkon abban reménykedik, hogy Gannicus helyet kaphat a primusban a következő játékokon. Amíg Quintus házon kívül van, a nők is tudják, mivel érdemes elütni az időt. Gaia előránt egy fiolát, ciprusi ópium van benne, Lucretia próbálja eljátszani, hogy nem akar betépni, de elég hiteltelenül teszi ezt, Gaia ipari mennyiségű anyagot tesz a nő borába, kétszemélyes parti lesz az éjjel.

Batiatus és Tullius erőltetett bájcsevejt folytatnak a nagyszerű Gannicusról, valamint arról, hogy Vettius mekkora egy szánalom már, Tullius szóvá is teszi, hogy Batiatus mennyivel keményebb kézzel vezeti ludusát, mint egykor apja tette. Annyit emlegetik azt a tatát, már indokolt lenne a megjelenése. Batiatus apja helyett, inkább társalogna Gannicusról, és a délelőtti győzelemmel járó előnyökről. Tullius megunja, hogy jópofiznia kell Batiatusszal, ezért a lényegre tér, megvenné Gannicust, nesze itt van 200 denarius, aztán csitu van. Quintus zavartan vigyorog, minek ennek gladiátor, nincs is ludusa. Erre megjelenik Vettius a háttérben, a dinamit duó ismét tarolt, végre megtudja Batiatus, hogy ez a Tullius is egy szarkeverő. Ja, nekem nincs ludusom, de neki van, mutat Vettiusra, na akkor áll az üzlet?

Batiatus vonakodik, Gannicus nem eladó, olyan nincs, mindenkinek megvan az ára, mondja Tullius, és most már nagyon csúnyán néz a dominusra. Batiatus köti az ebet a karóhoz, megjelenik Tullius embere, elvágja Batiatus kísérőinek torkát, a lanista fejére pedig zsák kerül.

Ezután felváltva kapunk képeket Batiatus agyonveréséről, illetve Lucretia és Gaia ópiummámoros leszbikus kalandjairól. Hát személy szerint nekem a második jobban tetszik. Amikor már egy milliméternyi ép porcikája sincs Batiatusnak, Tullius előveszi a pöcsét és lehugyozza a lanistát, mi tagadás, valóban egy úriember. Távozáskor még emlékezteti az üzletre Batiatust, ha nem adja el neki Gannicust, örökre kizárja a játékokról. Búcsúzóul Vettius még le is köpi a földön fetrengő embert.

Batiatust tehát sikeresen megalázták és agyonverték, szegény hülyék, még nem tudják, hogy a dominus bosszúálló típus, aki a vele ujjat húz, mindig rábaszik.