Nem fogok hazudni, döbbenettel vegyes iszonyattal néztem végig a mostani X-faktor döntőt, és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül. Az idén már kendőzetlenül bulvárműsor státuszban tetszelgő produkciót most sikerült egy olyan szintre levinni, amire már szavakat sem könnyű találni. Megpróbálkozom vele, de nézzétek el, ha egy ponton kifogyok majd a „borzalmas" szó szinonimáiból. Bázisugrással kezdünk, mert az most nagyon felkapott téma, és azt is megtudjuk, hogy Baumgartnernek nagyon sűrű lehetett odafönt a levegő, mert mire földet ért, Ördög Nórává transzformálódott át, legalábbis valami ilyesmit akar üzenni a kis frappáns előzetes, és Nórika máris valami szkafander jellegű öltözetben vonaglik az X-faktor színpadán. Bevonulnak a mentorok, és Nóri Mikit máris betalálja, milyen érzés, hogy már megint a te versenyződ esett ki elsőnek? Elég szar, de ha a vége is olyan lesz, mint tavaly, akkor valahogy túlélem, hangzik a válasz, ami az egész este legjobb megnyilvánulása volt mentor oldalon.

Essünk túl először is Lass Beán, a rajongótábor biztosan nagyon fogja ezt értékelni. Kisfilmben totál kirittyentve ül az X-faktor házban, Csudálatos Táblagéppel az ölében, átlagos csütörtök este. Jön Keresztanyu, és értem már, mire a díszmagyar, mennek a csajok az éjszakába, hogy lehessen Beáról minél több mosolygós és lehetőség szerint felszabadult felvételt készíteni. Jön a produkció, Pink: Get The Party Started-jének Shirley Bassey-féle feldolgozása, ez elcseszett egy ötlet volt, baromira nem illik hozzá. Feszeng is valahogy az egésztől, úgy tűnik, hogy nem fekszik neki sem a hangnem, sem a madárfészek frizura, de ha már ráparancsoltak, kibírja valahogy azt a három percet. Értékelünk, és mentorok belekezdenek abba a ma estére magukra erőltetett magatartásba, hogy egy emberként dicsőítenek mindent, amit eléjük raknak a versenyzők. Geszti ebben nem talált hibát, Ildi a felszabadultságot meg a bulihangulatot emlegeti, és felsorol random 10 totál eltérő zenei figurát, hogy Bea azokat mind egyesíti magában. Nórika is beszambázik végszóra, most már valami bézs csipkecsodában, Lass Bea meg játssza az agyát, de annyira, hogy most lett nekem is kimondottan ellenszenves, pedig én eddig elviseltem.

Spirit következik, akik azt mondják, hogy annyira fel voltak pörögve a múlt heti frenetikus siker után, hogy azt az energiát falmászással, görkorcsolyázással meg kalandparkozással kellett levezetni. (legközelebb vigyék magukkal Ferót is, vicces lenne) Produkciójuk valami kegyetlenül lassan indul el, és úgy is folytatódik, ráadásul nem elég, hogy unalmas, kimondottan szarul is szólnak együtt. Egyre kevésbé értem az egész csapat kategóriát. Ha az a cél, hogy fülbarát produkciók szülessenek, annak nem az lenne az útja, hogy ahány tagú a csapat, annyian üvöltsenek bele egyszerre egyforma hangerőn a mikrofonba, hanem nem ártana valami egyensúlyt találni. Egy ponton dobosokat is beterelnek a színpadra, hogy ne csak a dögunalmas gépzene alap szóljon, de nem segít. Halljuk inkább az értékelést, úgy főleg érdekes lesz, hogy hosszan mutatták Miki WTF-arckifejezését meg kikerekedett szemeit. Ehhez képest azt mondja, neki tetszett, ezt nem hiszem el. Geszti unta a közepét, amiért őszintén irigylem, mert én az elejét és a végét is, majd Feró megvédi őket, lapozzunk.

Antal Timi jön, kisfilmben pasiját mutogatják, de nem ez az érdekes, hanem az, ami most jön, mert az iskolapéldája annak, hogy egy jó hangú és tehetséges énekesből hogy hozzunk ki egy vállalhatatlan produkciót. Először is tukmáljuk rá minden idők legszarabb eurovíziós győztes dalát, az idei svéd borzalmat, és mivel a szám tele van magas hangú visongással, amit alapból nehéz énekelni, súlyosbítsuk a dolgot fetrengős meg emelgetős koreográfiával. Ebből még egy közepes produkciót ki lehetne hozni, hiszen Timinek tényleg jó hangja van, de adjunk az egésznek olyan körítést, amitől leginkább egy vidéki diszkó szilveszteri hakniprodukciójának hat a dolog: neonzöld lézer, szélgép, és kb. a kilencvenes évek közepe divatirányzatainak megfelelő koreográfia. És tegyük fel művünkre a koronát a vásári stylinggal, mert egyszerűen nem lehet mit kezdeni a fénylő poliészter lepellel, az alóla kilógó csillogó cafattal, strasszköves cicanadrággal (amit eleve fashionterror tunika vagy hosszú felső nélkül hordani), meg az ocsmány patacipővel. Sajnos összességében vérciki a produkció, és azért sajnos, mert ez nem Timin múlt, még akkor sem, ha tényleg becsúszott most pár hamis hang. Zsűri eközben valami egész más műsort nézhetett, talán a múlt heti produkcióját, mert agyatlanul ajnároz, erre nem is érdemes több szót vesztegetni.

DevilNóri még tesz egy random bejelentést, múlt héten volt olyan, hogy két versenyző közt csak 7 szavazat volt, ez milyen már, nyomassuk! Szerintem meg jöjjön inkább egy újabb produkció, hátha lesz hallgatható is végre. Szabó Dávidot dobja a gép, elmegy gyúrni, meg úszni, lehet akkor fürdőgatyában mutogatni, nagyszerű alap egy kisfilmhez. Próbán meg csajok tépik le róla a ruhát, na mit talált ki Geszti? Robbie Williams: Rock DJ-t, ami az eredeti előadón kívül még senkinek nem állt jól soha, mégis lépten-nyomon feldolgozzák tehetségkutatókban. A rapbetétről inkább ne is beszéljünk, nagyobb baj, hogy az énekes részben is nagyon lagymatag az előadás, leginkább erőtlen és unalmas, hiába tépik le a táncoslányok a textilt a srácról. Vicces amúgy, hogy a próbán volt körülötte vagy 8 táncos, műsorra meg csak négy maradt, a felét lerúgta Dávid, vagy mi van? Legyünk igazságosak, a produkciónak egy értékelhető eleme van, az a felsőtest tényleg nem rossz, akármilyen szerencsétlenül is kente szét rajta a barnítókrémet a túl lelkes stylist. Ildi már nem tudja a tetszésnyilvánítást hova fokozni, úgyhogy felmászik az asztalra, és ott vonaglik egy sort, remélem, ezt a módszert Feró is lenyúlja majd tőle legközelebb. Most elhangzanak amúgy az első kritikai megjegyzések is, Feró unta, Miki meg az éneklést és az erőt hiányolta, ez végre beindítja az ugatást, szóltak nekik vajon, hogy itt lenne már az ideje? Devil még tökéletesen összefoglalja a produkció és tulajdonképpen az egész műsor lényegét: „akinek tetszett Dávid villantása, az szavazzon!"

Stone jön, akivel minél több kisfilmet meg interjút csinálnak, annál ellenszenvesebb lesz, lehet, hogy jobb lenne inkább random Dallas részleteket adni helyette, azokon legalább röhögni lehet. Most az asszonyt veszi elő, miután már többször is arról szónokolt, hogy a családját milyen szinten szarja le a karrier mellett. Színpadon borzasztó barna nadrágban és izzasztókabátban áll, és Ákos Hellójába kezd bele, biztos, hogy kell ez nekünk? Tudom, kétféle ember van Magyarországon: az, akit Ákossal a világból ki lehet kergetni, meg az, akit nem, én sajnos pont az első kategória vagyok. Ez a feldolgozás meg olyan szinten jellegtelen és unalmas, hogy majd belealudtam. Gyakorlatilag egy hangon tolta el a dalt, Geszti próbálja is kerülgetni a „középszerű" jelzőt, de aztán csak elkezd pozitív kritikákat megfogalmazni, hátha cserébe Ildi sem fogja leugatni a fiait. Ferónak bejött, mert szerethető volt, na ez legalább valami új, Miki is unta, Ildi meg szokásához híven leszarva minden kritikát hozza az obligát elfogult mentor- féle kinyilatkoztatást: „új értelmet adtál a dalnak!"

PJZ jön (Ferónak a biztonság kedvéért továbbra is PGZ), mert még ők is itt vannak, bármilyen hihetetlen is ez. Vicces kedvű kisfilm szerkesztő brigád sushizni viszi őket, ebből születik pár egészen szórakoztató emberi pillanat, látszik, hogy még az életben nem láttak ilyesmit közelről. Az énektanáruk meg átmegy logopédusba, de azt valami tanult és hozzáértő kommentelő magyarázza majd el nekem, hogy miért segít a szép kiejtésben, ha az ujjadra harapva beszélsz és énekelsz. Lássuk a produkciót, most az I Love Rock & Rollt használják fel refrénnek és alkotnak köré egy csomó rapszöveget, ami továbbra sem különíthető értelmes mondatokra, de azt hiszem, a probléma sokkal mélyebb. Itt nem is csak az a baj, hogy nem értjük, hanem hogy nem tudjuk, milyen nyelvet kéne érteni. Ki mondta, hogy a rap magyarul megy? Lehet akár eszperantó, arámi vagy dothraki is ezzel az erővel. És ez az a pont, amikor a zsűrin aktiválják a negatív kritika funkciót, eddig csak az ajnározás ment, most Geszti már egészen keményeket mond, hogy ez a színvonal itt nem állja meg a helyét, meg olyan, mint egy vidéki hakni. Többiek is beszállnak, majd Feró álbesértődik, és leszarozza az I Love Rock & Rollt, még jó, hogy így megvédte a választását.

Fehér Zoli kisfilmje természetesen a múlt heti párbajjal és drámával indul, nagyon durván rágörcsöl ez a srác a versenyre, rossz nézni, mekkora kilengéssel remeg a kezében a Spar ásványvíz. Nála is van család a kisfilmben, azt hiszem, ez a mai kisfilm-tematika, kislánya kezébe is belenyomtak egy nagy zacskó Spar gazdaságos valamit, hadd ropogtassa, amíg apuci próbál. Produkciója pedig mai elsőként szól valahogy. Nem azt mondom, hogy eldobtam az agyam tőle, de a többiekhez képest egész hallgatható, és még energia is van a dologban, nem olyan langyos lábvíz, mint a vetélytársai. Geszti úgy bulizik, hogy majd kiesik a székből, majd dagadó mellkassal bezsebeli a dicséreteket a mentortársaitól, és előhúzza minden mentor kedvenc sablonszöveg kártyáját: „mindent megcsináltál, amit kértem!"

Következő kisfilmben a Like csajok nézik vissza a Csudálatos Táblagépen a múlt heti produkciójukat, és vágnak hozzá pofákat. Pont időben érkezik Feró, hogy szembeköpje magát, mert miután múlt héten élő adásban dicsőítette őket, most úgy hordja le az egészet. Szar volt, erőtlen volt, szétesett, mint egy vidéki hakni, ami igaz, csak éppen az adásban ennek az ellenkezőjét mondta, és nem volt az még olyan régen, hogy elfelejthessük. Lelkiznek egy kicsit, majd jön a produkció, ami Shakespeare's Sister: Stay, már el is felejtettem, hogy létezett ilyen dal, pedig nem volt rossz, de ez a feldolgozás valahogy nem áll össze. A mai estére táncdalfesztiválosra fazonírozott vörös csaj sikolt egy hatalmasat, a szőke nagyon szörnyellásra van sminkelve és konkrétan ijesztő, Gubik Petra meg eltűnik a produkcióban. A végén mégis talpon van mind a négy mentor, akiken megint a „féktelen imádat" gombot nyomták be a szerkesztők, mert annyi magasztalás hangzik el, ami idén még talán senkinél, én kezdem totál elveszíteni a fonalat.

KisJimmy jön, ő a jól bevált receptet veszi elő a kisfilmben, vagyis az önsajnálatot, szar voltam, kételkedni kezdtem magamban, stb., na majd Keresztanyu segít a lelki bajokon. Ezt egész pontosan úgy képzeli el, hogy elviszi pónit simogatni (nem röhög, tényleg ez történt, nem én találom ki), amitől KisJimmy annyira megnyugszik, hogy alig várja, hogy színpadra léphessen. Na halljuk. Valami ritka szar magyar számot hoz, aminek már a dallamára sem emlékszem, csak arra, hogy baromi unalmas és jellegtelen volt az egész, nem ezzel fogja Krisztián a renoméját visszaállítani. Geszti a veszélyes „közepes" szót használja, meg azt mondja, nem érzi, hogy itt a helye a srácnak, kicsit késő már ehhez. Mikinek ez valami megmagyarázhatatlan módon tetszett, Ildi meg elvtelenül ajnároz, ahogy megszokhattuk. Devil megkérdezi Kisjimmyt, hogy érezte magát, mire beleüvölt a mikrofonba egy oltárit, talán Muri Enikőnek voltak utoljára ilyen őszinte és szerethető megnyilvánulásai.

Csobot Adél a kisfilmjében a (cenzúrázott) Facebook kommenteket olvasgatja, nem is rühelltek most annyira, mint eddig, de jó. Ez azért van, mert múlt héten tényleg jó volt, majd látunk egy pár pillanatot a stylingolás folyamatából, amint mindenféle ékeket aggat a stylist Adél fejére, egyébként nem állnak rosszul neki. Reménykedek egy újabb retrós előadásban, de amikor meglátom a piros latex macskanőjelmezt, azonnal félni kezdek, pedig akkor még nem is tudom, mi lesz a választott dal. És ekkor a Lány, Aki A Válogatón Charlestont Énekelt, belekezd a tipikus egynyári slágerbe, a Call Me Maybe-re, erre már szavaim sincsenek. A helyzetet súlyosbítja még pár baromi ciki minimáljelmezbe bújtatott csippendél-jellegű táncos, és mintha Adél is csak takarékos lelkesedéssel vonaglana a színpadon. Borzalmas az összhatás, pedig még ebből a tinglitangli pop semmiségből is ki lehetett volna hozni valamit, ha neadjisten jazzesre áthangszerelik, voltak már a világon, akik hasonlóra vetemedtek, de ennyi kreativitás véletlen sincs a stábban. Dal végére Adélnak sikerül (feltehetőleg) a mikrofonnal elkennie a rúzst, és sajnos élő adásban nem lehet neki elegánsan szólni, hogy törölje már le egy alig észrevehető finom mozdulattal, úgyhogy a kis blokk végéig úgy marad. Értékelésben a számválasztást kritizálják szerencsére, hogy ne vesszen el a maradék hitem is a mentorokban. Miki viszont most hatalmas csalódás, ahogy ezt az oltári öngólt védi, ha tényleg azt akarja bizonyítani, hogy Adél tehetséges, akkor el kell felejteni a buta popdalokat, mert egyértelmű, hogy nem abban jó.

Már csak Oláh Gergő maradt hátra, ha ő sem lesz jó, nem nézek ebből a műsorból többé egy másodpercet sem. Kisfilmben Geszti focizni viszi, bár a vágásból úgy tűik, hogy Gergő labdához nem ért, azért mindenki remekül szórakozott. Azt mondja, a most előadott dalt a feleségének ajánlja, mert egy nő nélkül egy férfi semmit nem ér, csak nem? Első tippen a When A Man Loves A Woman lett volna, de nem, Gergő James Brown: It's A Man's World-öt hoz, ez sem rossz választás. És el is tolja úgy, ahogy kell, hatalmasat énekel megint, erőteljes és hatásos, csak megszületett az első és egyetlen igazán jó produkció az este folyamán! Valahogy így kéne ezt, de nagy kár, hogy ezt a színvonalat csak egy versenyző tudja tartani az egész mezőnyben, soha nem is fogják elsőnek rakni, mert mindenki elkapcsolna, miután őt meghallgatta. MOST joggal tapsol állva mind a négy mentor, és jogos a dicséret. Ildi el is felejti, hogy nem őt mentorálja, de ami igazán vicces, hogy Keresztanyu jobb válla fölött feltűnik egy troll, aki innentől kezdve jobbnál jobb pofavágásokkal emeli a műsor színvonalát, valahányszor Ildit veszi a kamera.

Hallottuk az összes versenydalt, és ezúttal NINCS közös produkció, mert elég volt a rossz szájmozgásos playbackből, ha úgysem teszik senkinek, minek fárasszuk még egy plusz koreográfia megtanulásával is a versenyzőinket? Helyettük máris az extra produkcióra ugrunk, ami The Carbonfools lesz, nagyszerű, most három percen keresztül lehet Fehér Balázs szép szemeibe nézni, ha másra nem is lesz jó ez a kis blokk. Utána mentorok összegeznek, Miki szerint ez az este minden volt, csak nem unalmas, kezdem komolyan azt hinni, hogy a mentorok egész más műsort néznek. Felpörgetem kicsit, lapozzunk arra a pontra, amikor Nóri sorolja a továbbjutó neveket, itt egy emlékezetes momentum van, amikor a továbbjutása után Szabó Dávid a karjaiba kapja Gesztit, és kiviszi, bár Oláh Gergő ninja ugrása sem rossz. Utolsónak most Lass Bea és a PJZ marad, srácok kezdhetik is a párbajt, már így is túl sok műsoridőt csesztek el a 9-10 perces (nem vicc!) reklámblokkokkal. Love The Way You Lie-t nyomnak, de csak a refrént, azt is felismerhetetlenül, meg újabb 2 percnyi érthetetlen rap szöveget, bár most elkaptam vagy másfél magyar mondatot belőle. Lass Bea meg Keresztanyu számát hozza, azt, amit tavaly mutatott be itt, az X-faktorban, nem valami erőteljes produkció. Mentorok sem voltak beájulva egyiktől sem, de a döntés most egyöntetű, Ferón kívül mindenki a PJZ-t zavarná haza. Lass Beával eggyé válnak vagy öt percig, annyira szorosan és hosszan ölelkeznek, majd Nóri azzal búcsúzik, hogy jövő héten mindenki Bond dalokat fog énekelni, tehát még emlékeznek rá, hogy az ilyen műsorokat valami tematikára emlékeztető dolog szokta összetartani.