Aki véletlenül nem emlékezne, az előző rész tartalma itt (korábbi részek: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15.) Az idézet egy általam nem ismert meséből van (de hála LepkeReloaded nevű kommentelőnknek, immár ügyesen és gyorsan meg tudom találni az eredetit), arról szól, hogy minden gonoszságot csak az anyám miatt követtem el. A nyitójelenetben eszünkbe juttatják, hogy a megtámadott Maris néni egy nyakban hordható, érdekesen összecsukható kulcsot bízott kedvenc unokaöccsére, aki most, a tizenhetedik részben látta elérkezettnek arra az időt, hogy végre megkeresse a lakókocsiban, mit is nyit a fura eszköz. Eközben főrendőrt egy rossz arcú fickó hangtompítós pisztollyal befenyíti, hogy az unokaöccse találkozni akar vele, úgyhogy induljanak. Nick hosszas dobálózás és keresgélés után rájön, hogy a kulcs nem jó sehová, viszont ha tintába mártja, érdekes nyomot hagy a papíron, tisztára mint gyerekkorom nyomdái. Ennek örömére felveszi a mobilját (igen, még mindig idegesítően sokat telefonálgatnak ebben a sorozatban), így megtudjuk, hogy Juliette-tel asztalt foglaltak, úgyhogy igyekezzen (közbevetés: ha megkérnéd egy lány kezét, az meg kikosarazna, utána simán úgy élnél vele együtt továbbra is, mintha mi sem történt volna?!).

Unokaöcsi és főrendőr társalgásából kiderül, hogy miért is került elő a kulcs: a „Család” nem vár tovább, vagy főrendőr azonnal megszerzi a kulcsot, vagy ők keresik meg a Grimmet, és veszik el tőle. Jean (ez a főrendőr neve, anyám) viszont közli, hogy ő sem ül a fenekén, hanem mindent előre eltervezett. Unokaöcsi nem kifogásokat, hanem tetteket várna tőle, erre főrendőr lerúgja rosszarcút, majd a tőle megkaparintott fegyverrel simán homlokon lövi az öcsikét. Ezután ellamentálnak azon, hogy rosszarcú nem kívánja ezt a tettekkel kinyilvánított nemleges választ átadni a családnak, mert akkor megölik. Juliette éppen azt meséli Nick-nek, hogy az egész vacsit valójában Hank szervezte, és hogy Nick még csak az új barátnő nevét sem tudja, biztos nem is beszélgetnek egymással a melón kívül semmiről. Hank részéről elhangzik a kérdés: Nick, emlékszel még Adalinde-ra? Erre persze kapunk egy laza flashback-et az eddigi közös történeteikről, kezdve a pókméreggel való beoltástól a bosziszörnyes vicsorgásig, majd a szép szőke lány közli, hogy ő nagyon örül a találkozásnak.

Hát, Nick nem örül, nagyon nem. Juliette és a szőkeség csevegni próbálnak, mert de jó is, hogy a nem-menyasszony állatorvos, hisz Adalinde-nek van egy mau-ja (macskanős gyönyörű macska, emlékszik rá valaki, Éjfélnek hívták). Nick minden alkalmat megragad rá, hogy beszólogasson, ami már Júliájának is feltűnik. Főrendőrnek egy idősebb szőkeség örül nagyon méregkevergetés közben, de legalább sosem zavarja, ha főrendőr bűzlik az erőszaktól. Közben a vacsoránál tovább folytatódik a zrikálás, felidézik gyorsan a méhkirálynős epizódot is, majd Adalinde távozik a csörgő telefonjára hivatkozva, Nick meg utánamegy, mondván, meglátogatja a mosdót. Ehelyett persze szegény kicsi boszit terrorizálja, hogy hagyja békén a társát, mire a lány bizonygatni próbálja, hogy ez akár szerelem is lehet, miért nem hisz neki. Nick nem hisz, de a mosdóhoz vezető utat mások is használják, így le kell tennie a már ígéretesen formálódó nőverésről. Eljut hát mégis a wc-be, ahol az ajtót használja boxzsáknak, mire Hank érkezik: találtak két hullát, a vacsinak annyi.

Öreg szőke a tartozását törleszti főrendőrnek azzal, hogy Adalinde segít a tervei végrehajtásában. A vén boszorkány lényegretörő szeretne lenni, de hiába akarná főrendőr cerkáját simogatni, az csak arra képes, hogy a csúnyábbik tekintetével magyarázza, hogy mindennek rendben kell mennie, mert túl sok forog most kockán. Nőci megkérdezi, hogy főrendőr mit fog tenni, ha meglesz a kulcs, erre elhangzik a sorozat mindezideig leghatásvadászabb mondata: akik segítenek, jutalomban részesülnek, akik nem, feledésbe merülnek – anyám, borogass. A kettős gyilkosság helyszínén Wu őrmester épp az ajakápolóját eszegeti, és mikor erre Nick felhívja a figyelmét, teljesen úgy tesz, mintha semmiről sem tudna szegény. Hanktől megtudjuk, hogy unokaöcsi svájci, a rosszarcú meg brit (mert hát ők a hullák, bár a rosszarcú még élt, mikor legutóbb láttuk, úgy tűnik, főrendőr inkább megkímélte attól, hogy rossz hír hozója legyen a családnál). Helyszínelés helyett Nick csokifiút akarja meggyőzni arról, hogy Adalinde csak kihasználja, de nem jár sikerrel. Ennek örömére megtalálják rosszarcú mobilját, Wu viszont tovább eszi a labellot, csak most már dobozostul kapja be az egészet.

A kapitányságon főrendőr érdeklődik, hogy állnak a nyomozói a kutakodásban – gondolom, tudni szeretné, hogy elég jól eltüntetett-e minden nyomot. A pasasok egy repcsivel érkeztek, és együtt béreltek kocsit is. Főrendőr nagy elánnal magyarázná, hogy csak elfajult egy üzleti vita, és biztos egymást nyírták ki, ám Nicknek már megint olyan megérzései vannak, mint egy Grimmnek, szóval szerinte volt ott még egy kocsi, csak épp bizonyítani nem tudja. Főrendőr arca arra a hírre, hogy van egy mobil, teljesen eltorzul, látszik, hogy nem számított rá. Szerencsére a telefon nem bekapcsolható, mert megsérült, mikor az autó alá esett, úgyhogy az eredményekre várni kell. Főrendőr megkönnyebbülten balra el, Wu viszont azzal a hírrel érkezik – és próbál nagyon gyengén poénkodni –, hogy mindkét halottnak legálisan volt fegyvere, bejelentették, úgy hozták magukkal. Hank fáradtságra hivatkozva lelép, Wu viszont Nick kérdésére megemlíti, hogy újabban sokat fáj a hasa, majd elegáns mozdulattal elájul. A kialakuló kavarodásban főrendőr ellopja a bizonyítéknak számító talált mobilt.

Adalinde hazaér, de idegen szagot érez, úgyhogy gyorsan át is alakul boszorkányszörnnyé, hogy megleckéztesse a behatolót. Szerencsére csak az idősebb szőke érkezik, és végre bizonyossá válik: ő bizony a kedves mama, és szintén boszorkány. Nagy összeölelkezést követően gyorsan megbeszélik a tervet: Hank elcsábítása csak a kulcs megszerzéséről szól, mert Adalinde igazából főrendőrbe szerelmes, és ez a helyzet még csúnyán eldurvulhat. Csokifiú telefonál, és szeretne felmenni a lányhoz, de az az anyjára hivatkozva lerázza, persze közben ezerrel bájolog is vele. Közben a kórházban egy doktornő Wu étkezési zavaráról mesél, és egy halom kacatot mutogat, mint amit a gyomrából szedtek ki. Éjszakára még benntartják, de aztán mehet haza. Nick ezzel a lendülettel megy el kedvenc farkasemberünkhöz, persze Adalinde a téma, miszerint ki kellett volna nyírni, és hogy figyelmeztetni kellene Hank-et. Gyorsan kilyukadnak a lényegnél: valami bájitalt kaphatott a csokifiú, azért olyan bárgyú és gyanútlan, de Rosalie jobban ért a témához, úgyhogy őt is bevonják. Főrendőr közben sim-kártyát cserél a mobilban, mert ügyes és okos is. Rosalie a bátyja boltjába viszi a fiúkat, és megnézi a számlákat, hátha a boszi nála szerezte be a hozzávalókat, meg egy halom okos könyvet is elővesz, mert abban vannak a bájitalok receptjei. Hamar meglesz a bevásárlólista, amiből kiderül, hogy nagyon-nagyon veszélyes cuccról van szó – de persze, jó lenne tudni, hogy pontosan melyikről. Lázas keresgélés kezdődik, mert jaj, Hank meg is halhat, ha túl nagy érzelmi-testi kötődés alakult ki közöttük. Főrendőr közben ügyesen visszacsempészi a kiherélt mobilt Nick asztalára.

Rosalie és Eddie lapozgatás közben kitörpölik, hogy biztos Wu is ugyanabból a bájitalból evett, közben utalások hangzanak el a szerelemre – itten szövődik valami, akárki meglássa! Anyuci a kisbosziját fésülgeti, mikor csörög a telefon – főrendőr azt akarja, hogy Adalinde most azonnal lépjen a tettek mezejére. Reggel Nick Hank-et a kapitányságon találja, és szerencsére csokifiú már levitte a mobilt a bizonyítékraktárba, ami Wu rosszulléte miatt az asztalon maradt. Hank azon kesereg, hogy nem küldött virágot szíve hölgyének, pedig kellett volna, a félbeszakadt vacsi okán. Mobil csörög, ezúttal Hank-é a kapás, Adalinde meghívja magához este vacsorára. Főrendőr megdicséri a lányt, hogy milyen lenyűgöző ereje van, Hank meg örül, mint majom a farkának. Laboros asszony érkezik, az elromlott mobillal – milyen meglepetés, zsír új kártya volt benne, egyetlen hívást sem bonyolítottak vele. (Na, és itt azért már az én műszakilag teljesen képzetlen agyam is beindult: ha azt akarták tudni, ami a kártyán van, miért volt érdekes, hogy nem lehet bekapcsolni a készüléket? Kártya kivesz, másik telóba átrak, adatok megnéz. Ha meg arra voltak kíváncsiak, ami a telefon memóriájában volt, azt vajon főrendőr trükkje az új kártyával mennyiben befolyásolja? Na mindegy, ez a Grimm, nem a CSI.) Nick nem érti, hogy régi mobilban hogy lehet új kártya, és ezen hosszasan elfilózgat, míg Hank csak azon agyal, hogy akkor este majd visz húsz szál vörös rózsát az ő drágaságának. Rosalie közben álmosan lapozgat, míg a farkas már alszik mélyen, és hopp, egyszer csak megtalálja a megfelelő bájitalt – halálos szerelem, még franciául is elmondják szépen. Nick eközben főrendőrt fárasztja a „miért új a kártya a régi mobilban?” agymenésével, és ahogy a teóriáját meséli a harmadik férfiről, mindezt meg is nézhetjük főrendőr főszereplésével. Nick szerint közel a megoldás – bár egy fia bizonyítéka sincs, ülj le, fiam, egyes –, de főrendőr lehűti: jön az áldozatok családja, akik aztán hű, de komoly politikai befolyással rendelkeznek Európában, úgyhogy nyomozás lefújva, itten hatalmi játszmák forognak fenn. Mielőtt Nick dühöngeni kezdene, Eddie hívja, hogy Hank fél lábban a sírban van, úgyhogy jöjjön gyorsan.

Miután jól összefoglalják a varázsital hatását (Hank meg fog halni), és hogy Wu is abból evett, Rosalie nekiáll összekeverni az ellenszert. Zubogó lombik, lecsöppenve a politúrt is felmaró hozzávaló, és szörnyen rémítő kinézetű eszköz (orrfúvó Rosalie szerint) kell ahhoz, hogy elkészítsék és be is adhassák. A puding próbája az evés, úgyhogy meglátogatják szegény, a doktornő szerint segítségre szoruló őrmit, aki éppen a szép shaggy-szőnyegét legelgeti. Mivel jót röhög azon, hogy ő éppen rostot vacsorázik, és torkán akad a szőnyegszál, így könnyedén lefektetik fuldoklás közben, és az orrfúvót is felavatják gyorsan. Némi merevgörcs és elvörösödés után Wu gyógyultan kel fel, úgyhogy irány Hank, bárhol is legyen. Csokifiú éppen a bokrétát viszi Adalinde-nek, így nem érdekli, amit Nick mondani akar neki, ezért a mesterhármas gyorsan elrohan, hogy még időben megállítsa. Hank nagy vigyorgás közepette megérkezik a lányhoz, majd vágás, érintetlen vacsora, szétdobált ruhák között Adalinde már bakancsban, bőrszerkóban indul elfelé – itten kérem testi kontaktus megtörténte forog fenn, akárki meglássa.

A megmentő hármas bizony arra lép be, hogy boszorkány sehol, Hank meg kómában fekszik. Mivel lefeküdt a nővel, az ellenszer már semmit sem ér, de ha végeznének a boszorkányszörnnyel, akkor megtörhető a varázs. Adalinde telefonál: ha nem kapja meg a nagynéni kulcsát, Hank meghal. Találkahelyet is megad, ahol a követelése teljesíthető, úgyhogy Nick elindul boszorkányt ölni. Mielőtt nekiállna lepuffantani, Rosalie még figyelmezteti: nem szabad lőni, mert attól Hank még így marad, egyedül egy Grimm vérével lehet megtörni a varázslatot – még jó, hogy épp kéznél van egy donor. Parkos-ősfás környezetben némi szóbeli csatározás után Nick azt kéri: rendezzék a nézeteltérésüket ököllel. A boszi erre rögtön ugrik – szó szerint és átvitt értelemben is. Érdekes birkózás kezdődik, melyben egyáltalán nem Nick áll nyerésre, de szerencsére egy óvatlan pillanatban szájon csókolja, mire Adalinde beleharap, így egy Grimm vére jut a szervezetébe. A hatás azonnali: kiszáll belőle a boszorkányszörny, hogy egyszerű halandóvá váljék. Hank ebben a pillanatban magához tér, Eddie meg magyarázhat, hogy mit keresnek ők ott.

Adalinde is feleszmél, és rögtön ki is akad, hogy Nick elvette a varázserejét, és olyan lett ő is, mint mindenki más. Hiába megy haza, anyuci és főrendőr kigúnyolják, leamatőrözik, így szegény megsemmisülten hagyja el a házat. Nick még nyomdázik egy jót a kulccsal, és láthatjuk, hogy a lenyomat valami térkép-szerűséget ábrázol.