Múlt héten megtudtuk, melyik mentort melyik csoporttal verte meg a szerkesztőség, ezen a héten pedig kiderült, kik azok, akiket visznek tovább az élőadásokba az egyenes kieséses szakaszba. A műsor hagyományai szerint most 4 helyszínen lehet a Táblagépeket és a Spar italokat gyönyörű kompozíciókba rendezni, és vágóképnek annyiszor felhasználni, ahányszor nem szégyellik, miközben a mentorok kiszelektálják majd csapataik felét. Először is a fiúkat hajókáztatják el Dunakeszire Gesztihez, majd a lányokat dobják ki a Balaton partra Mikihez. Kapunk még egy beharangozó montázst is, amiért jár a faszkorbács, mert konkrétan elspoilerezi a végeredményt. Két évad után már nagyon jól ismerjük ezt a manipulatív szerkesztést, akinek a sírós fejét bevágják egy olyan mondat után, hogy „neked sajnos nem sikerült", az benne van a tutiban.

Próbáljunk meg erről most megfeledkezni, hogy még lehessen egy picit izgulni legalább, érkeznek már a vidám fiúk, pezsgőznek és táblagépeznek a hajón, majd jó kis kertipartit rendeznek, ahol az összes eléjük rakott Spar Budget italt elfogyasztják, szóval megy a dőzsölés ezerrel. Hagyományok szerint ezen a ponton kiutalnak a mentorok mellé egy-egy nagyon okos embert, aki a fülükbe suttog majd, hogy ezt semmiképpen ne válogasd be, ezt meg igen, ez általában azért kell, hogy a mentor ezzel tökéletesen ellentétesen dönthessen. Geszti a hivatásos megmondóemberként beharangozott Tiszttartó Tituszt hozza magával. Megmutatják még a lányokat is, amint szépen sorban, és miniszoknyában Miki előtt feszítenek egyenes háttal, pont úgy néz ki a jelenet, mint egy nagyon elcseszett Éden Hotel párválasztó ceremónia. Miki csak a miheztartás végett emlékeztet mindenkit, hogy a tavalyi nyertest ő protezsálta, és mivel győztes csapaton nem változtat, ezért már szólítja is Tóth Gabit, aki az alkalom kedvéért bugyirózsaszín hajzattal érkezik, leginkább úgy néz ki, mint akinek a fején elnyomtak egy gigantikus rágógumit.

Kezdjük már az éneklést és a szelektálást, elsőként a fiúkat látjuk, azon belül is Nagy Szilárdot, aki már megint az Adél-féle álrománccal borzolja az idegeket, nem fogok több szót pazarolni erre a baromságra mert minősíthetetlen. Halljuk inkább, mit tartogat Gesztiéknek, egy őszinte férfivallomást, ahogy ő mondja, ami a Wherever You Will Go lesz. Titusz szerint ezzel hatalmasat lehet hasalni, én ennyire nem dramatizálnám a dolgot, megoldja éppenséggel, csak éppen totál színtelen a dolog. Oláh Gergő hozza a szintet, most is jó, csak ez a kiherélt lakodalmas szinti+gitár alap teszi az összes produkciót majdnem élvezhetetlenné, és emiatt lehet, hogy jobb is, hogy mindegyik max 1 percesre van összevágva. Szabó Dávid jön, aki azt mondja, hogy hátat akar fordítani az eddigi életének, ezek szerint olyan baromi szar az Operettben főszerepeket játszani? Megmondóember az elmúlt évek legnagyobb kérdőjelének nevezi a srácot, nem tudom, mi az a nagy misztérium, ami nem hagyja nyugodni, Geszti mindenesetre ráncolja a homlokát tőle nagyon.

Jön Meggyes Csaba is, szokásos érzelmes, szép hangkieresztős dallal, nagyon jól szól, majd Ekanem Bálint Emota következik, akire Geszti azt mondja, hogy sem meglepetést, sem csalódást nem okoztott. Akkor ez bukó, azt hiszem. Fehér Zoli jön kész fogsorral, wow. Your Songot énekel elég hatásosan, de leginkább az érződik rajta, hogy majd belegebed, annyira akarja ő most ezt. Geszti már önkívületi állapotban van, mire a hatodik produkció is lemegy, ennyi zsenialitást egy délutánba sűrítve már elviselni sem lehet, nehéz a mentorsors, nagyon. Titusz szándékosan kétségeket ültet a fejébe, mert neki ez a feladata, ez a srác el fogja majd fogadni a tanácsaidat vajon, elég erős lesz hozzá, meg hasonló előre megírt baromságok, na lehet menni képeket tologatni, mert már a nap is lement.

Geszti nem bírja a feszültséget, úgyhogy Megmondóember nagy bölcsen azt javasolja, basszanak be, az nem árthat. Legfeljebb a végén majd találomra kimondják az első három nevet, ami eszükbe jut, és még akár Keresztanyut meg Ferót is beválogatják a csapatukba. Ezalatt a fiúk a teljes idegösszeomlás szélén adnak interjúkat („nem fogok többet mikrofont a kezembe, ha ez most nem sikerül!"), és pózolnak a vágóképekhez természetesnek a legnagyobb jóindulattal sem mondható mozdulatokkal. Titusz már halálra unja magát, és a rozé sem fogy az ő elképzeléseinek megfelelő ütemben, Geszti meg addig tologatja a képeket, hogy csak meglesz a három kiválasztott, kb. egy óra múlva mi is megtudjuk.

Lássuk addig, mit alkotnak a lányok a Balatonnál MalekMiki és TGabi előtt. Adél kezd, neki illene most bizonyítania, nem csak azért, mert már most fúj rá a kommentelők 90%-a, hanem mert a valóban erős bemutatkozó produkcióját két elég gyenge táboros előadás követte. Plafont most sem szakítja le, de Gabi már azonosul vele, mert többet pózol, mint énekel. Miki meg nagyon szeretné, hogy jó legyen, mert azt nem lehet tőle elvitatni, hogy nem lehet mellette csak úgy elmenni, és ez a popszakmában használható tulajdonság. Őt Balla Réka követi forrónadrágban, aki azon túl, hogy életre kelt Barbie babának néz ki továbbra is, nem sok emlékezeteset tud felmutatni, ez a mostani Billionaire produkció sem sikerül valami fényesen.

Pál Loretta olyan rövid ruhát húzott magára a siker érdekében, ami hirtelen veszélybe sodorja a műsor korhatás-besorolását, és azt mondja, hogy most nagyon dögös akar lenni, ami egy 16 éves lány szájából nem hangzik túl jól. Neki nem macának kell lennie, hanem csak szépen, tisztán énekelnie, és nyert ügye lenne, ehelyett elmegy egy olyan irányba, ami nagyon nem áll neki jól, és azt hiszem, ezzel meg is pecsételi a sorsát, a dal meg feledhető. Őt Danics Dóra követi, aki viszont most kifejezetten jó, TGabi is élvezi, sőt még Miki is szolidan bulizik a székben. Maximalista Antal Timi saját bevallása szerint rendesen be van szarva, ez most az eddigi legnagyobb tét, na ehhez képest hatalmasat énekel. Ez a csaj tök jó, bevallom, most jöttem rá. Gabi már nem tudja hova fokozni a meglepődöttség és elragadtatottság eszköztárát, honnan jön ez a rengeteg istennő Miki, hogy lehet az, hogy itt mindenki zseniális? Majd most egy kicsit lelombozódik, mert Jáger Kinga jön és elég nagy luftot rúg, totál érdektelen marad a produkciója. Interjúban azt mondja, hogy Gabin azt látta, hogy nagyon bejön neki, ezzel egy időben Tóthék fiatalabb lánya azt mondja Mikinek, hogy ez neki egyáltalán nem tetszett, hehe.

Már csak Kvaka Andrea van hátra, és itt meg kell jegyeznem, hogy a sminkes gyakorló palettának használta a lányok arcát ebben az adásban, Andrea járomcsontjain egy egész tégely pirosító van. Ő Aerosmith-t énekel, jól és érdekesen, ez neki egy jó vonal, nagyon remélem, hogy hagyják majd ezen az úton haladni. TGabi szerint ennek a lánynak olyan tiszta a lelke, hogy majdnem elbőgte magát, na ezzel meg is lehet kezdeni az agyalást, miközben a csajok interjúiban olyan súlyú mondatok röpködnek, hogy „ha ez most nem sikerül, soha nem leszek boldog". Közben megtudjuk azt is, hogy TGabinak minden második ember szimpatikus a metróaluljáróban, tehát rokonszenv alapon ne juttasson már Miki döntőbe versenyzőket, amúgy meg szeretnék én is azzal a metróval utazni, amivel Tóth Gabi. Mentorsegédnek be nem áll a szája, Miki megelégeli a dolgot, fogd már be Gabi, így nem lehet felelős döntést hozni, úgyhogy hagyja is a francba az egészet, majd választ három csajt reggel, amikor Gabi végre eltakarodik.

Döntések napja következik, először is Geszti vágja ki a fiúk felét, igyekszem ezt gyorsan és lényegre törően leírni, mert a koreográfiát már úgyis ismerjük. Elsőként Szilárdtól szabadul meg, mert valljuk be, kicsit érdektelen a srác, mint előadóművész. Megy a drót rögtön, Te Adél, annak, amit megbeszéltünk, most vége, hívd a bulvárt, módosítsák az „X-faktor döntőseinek szerelmi története" szalagcímeket amilyen gyorsan csak lehet. Szabó Dávid és Oláh Gergő következik párhuzamosan vágva, Geszti kételyeket fogalmaz meg és gondterhelt arcot vág, és minél inkább abba az irányba tereli a szót, hogy veszélyes lenne ezeket a srácokat továbbvinni, annál biztosabbal lehetünk benne, hogy döntősök. Úgy is lesz, jöhet a csodásan árnyalt termékelhelyezés, továbbjutóknak máris a kezébe nyomnak egy-egy éktelen Telenor matricával elcsúfított telefont, hogy abba mondják bele, hogy „anyuci, sikerült", a telefon matricás felét a kamerába tolva. Na egy hely marad, Meggyes Csaba és Emota rövid úton haza lesz küldve, hiába volt jó mindkettő, Gesztinek Fehér Zoli kell, és ezzel meg is vagyunk a srácokkal.

Balatonnál Miki rendeli maga mellé a lányokat, először is Balla Rékát, Pál Lorettát meg Kvaka Andreát, osztja az igét, de a vágásnak köszönhetően úgy, hogy nem tudjuk, melyik mondat kinek szól. Réka és Loretta felejtős, de Andi jön tovább, naná, ki is akadtam volna, ha nem. Utánuk Antal Tímeát alázza egy kicsit Miki begyakorolt szigorú fejjel, azon kívül, hogy jól énekelsz, nem tudni rólad semmit, semmi érzelmet nem mutatsz soha, na Timi ezen a ponton bőgi el magát. Nagyszerű, pont ez kell ide, így majd meg is szeretnek a nézők, ha emberibb leszel, és kelleni fognak a szavazatok, mert jössz a döntőbe te is. Egy hely kiadó még, de azt hiszem, az eddigi adásokból már kiderült, hogy olyan nincs, hogy az ne Csobot Adélra várna, úgyhogy lássuk, hogy szabadul meg Miki Danics Dórától és Kingától. Miki a szerethetőséget emlegeti folyton, azért csak berakott a csapatába egy megosztó személyiséget, nem tudom, mire lesz elég, még az is lehet, hogy visszatér a kezdeti jó éneklés, de a másik két csaj tényleg oda való.

Na itt lépünk be a maradék két csoport válogatására, érkeznek már a csapatok Feróhoz egy pezsgővel és táblagépekkel teletömött limuzinnal. A 28+-t terített asztal várja Szentendrén, amire azonnal rá is vetik magukat, és teli szájjal várják Ildit és segítőjét. Carbonfools Fehér Balázs érkezik, akinek olyan kék szemei vannak, hogy már az élményszámba megy, ezúton is köszönöm az RTL-nek ezt a castingot. Feró segítője már nem nyújt ilyen magas esztétikai élményt, ő Antifitness Molnár Tamás, akivel együtt a Buddha Bár giccshotelbe vette be magát a Rocklegenda a válogató idejére. Őket hagyjuk most egy picit, ezeknek a csapatoknak a nagy része amúgy is megkülönböztethetetlen, nézzük inkább először, mit alakítanak az öregek. Elsőként Lass Beán esünk túl, aki azt mondja, tudja, hogy többet bőgött szinte, mint Keresztanyu egy átlagos X-faktor válogatón, de most majd a szerelmes oldalát mutatja meg. I Can't Help Falling In Love-ot énekel, Ildi természetesen hatás alatt, Fehér Balázs meg becsukja azokat a szép szemeit, amit a művésznő nehezményez is. Ő hatni akar az énekével, erre a közelben levő egyetlen pasinak még csak a szemébe sem tud nézni, ez milyen már.

Stone jön, éneklés előtt még azt mondja a kamerába, hogy neki ez az öt ember ellenség, vesszen mind, lehetőleg még tegnap, majd énekel egy Eddát, stílszerűen álmodtam egy világot. Carbonfools mintha nem venné kimondottan komolyan a rá osztott feladatot, olyanokat mond, hogy kicsit vendéglátós, de legalább a sérója jó. Utána Törtető Cafka jön, Pink Family Portrait című szerzeménye hallgathatatlanná válik az ő tolmácsolásában, már nem csak nyafogós a hang, de hamis is. Hoppá, Horváth Sándor is itt van még, félelmetes képességgel bele tud olvadni a környezetébe, pedig ő amúgy zeneszerző és dalszövegíró is. Fehér Balázs is kimondja, hogy az a baj, hogy soha nem fog tudni kilépni ebből a civil formából a pasi, hiába szép a hangja, egy előadónak el kell érnie, hogy mindig rá figyeljünk.

Felelevenítjük, ahogy Kiss Ernő Zsoltot Feró ledzsigolózta a Táborban, majd jön is énekelni valami borzasztó kantáros nadrágban. Én még egyszer nem hallottam annak bizonyítékát, hogy neki itt van helye a 25 között, hiába jó ránézni, hallgatni már közel sem annyira, ezt igazolja sajnos most is. Fehér Balázs azt mondja, próbálta ő ezt élvezni, de nem lehetett, mert merev volt, ami itt, ebben az esetben kimondottan gátolja az élvezeti faktort. Mondjuk már ki, hogy nincs hangja, persze mit várok, ezt elég ciki lenne ezen a szinten beismerni. Már csak Zámbó Krisztián van hátra, aki azt mondja, szeretné más arcát megmutatni, és hoz egy Pokerface feldolgozást, ami egész jó is tőle. Annyira, hogy Carbonfools majdnem tapsolt, de az teljesen szabályellenes lett volna, így még szerencsére sikerült uralkodnia magán. Lemegy a nap, lehet agyalni, és diszkréten flörtölni a mentorsegéddel e tevékenység közben, feszít is Keresztanyu abban a miniruhában. Egyelőre egy egyértelmű bejutó van, közben meg olyan interjúkat vágnak be, ahol pl. Stone azt bírja nyilatkozni, hogy neki nem túl fontos a családja, mert a hírnév előbbre való, és kifejezetten szar apának tartja magát.

Nyugdíjas klubot most egyelőre ennyiben hagyjuk, jöhet Feró, aki azt mondogatja megállás nélkül, hogy „ez az év a csapatok éve lesz", de a hatból négy csapatát még mindig képtelen vagyok megkülönböztetni. A Nemzet Csótánya és AFC egy-egy kényelmes bőrfotelben terpeszkednek királyi pózban, csak a fűszoknyás rabszolganők hiányoznak a képből, akik hatalmas pálmalevéllel legyezgetik az ágyékukat, de annyira talán még nem nagy a műsor költségvetése. Na lehet az okosok elé járulni, elsőként a PJZ formáció jön, rájuk emlékszünk legalább. Rocklegenda ezen a ponton úgy látja, nem árt tisztázni egyet s mást, ha most bénáztok fiúk, összeverlek benneteket gyönyörűségesen, na hadd szóljon. AFC fejére kiül a döbbenet, ezeken most szabad röhögni vagy nem? – valami ilyesmi olvasható le róla, Feró viszont elégedetten vigyorog, úgyhogy az újgenerációs rocker jobbnak látja kussolni.

Őket egy csajbanda követi, a Soldiers, nem sokat mutogatták őket eddig, három lánytesó amúgy, akik ha egyencuccban lennének, totális képtelenség lenne megkülönböztetni őket. AFC ebbe a produkcióba nem tud belekötni, mert csinosak a lányok, és érezte köztük a kohéziót, na jöjjenek a fiúbandák. Először az összerakott formáció érkezik, Wonderfoolsnak hívják magukat, nem mintha sok értelme lenne megjegyezni ezt a bandanevet. Egy nem túl emlékezetes Just The Way You Are-t nyomnak, ők minden esetre nagyon elégedettek önmagukkal. Jön a kihívó, a By The Way, ők a másik fiúbanda, azok, akik már a Tábor előtt is egy formációt alkottak. Talán egy fokkal jobban szólnak, de a két csapat olyan szinten folyik össze, hogy nem lehet vele mit kezdeni, AFC-nek meg az a baja, hogy nincs nunija, így képtelen ezt a két produkciót értékelni.

Az Abrosz Triót terelik most az ítészek elé, a rendkívül fantáziátlan Spirit nevet kapták a szerkesztőségtől. Most Rihanna We Found Love-jával próbálkoznak, mérsékelt sikerrel, pedig a Táborban egész hallgathatóak voltak, mi lett velük? Utolsónak a Like maradt, Gubik Petra kezdhet izgulni, mert őt egyszer már kivágta Feró, ráadásul pontosan ennék a szakasznál, tavaly. Na nem baj, majd most, a másik két csajjal együtt egész jó kis produkciót hoznak össze megint, Feró nem is bírja ki, hogy legalább egy „szép volt"-tal ne bocsássa útjukra a lányukat, pedig az értékelés ezen a ponton mentornak nem megengedett. Most lehet kezdeni sakkozni, ez lesz a legnehezebb döntés, tekintve, hogy egy valamire való csapat van csak talán az egész mezőnyben. Feró meg hogy a nézőt teljesen összezavarja, annyiszor és annyiféleképpen cserélgeti az asztalon a fotókat, hogy az követhetetlenné válik, talán még Gjoni feleségjelöltjeinek a képét is belekeverte a pakliba, hogy vicceskedjen egy kicsit.

Döntünk, elsőként Feró rendeli maga elé a csapatokat, jöhet a Like. Őket sokáig nem tudja műszidni, a Tábort emlegetheti fel maximum, ahol nem a legjobbat hozták, de amúgy persze, hogy kellenek ide, ez nem is lehet kérdés. Fiúbandákat párhuzamos montázzsal kapjuk, így végképp összefolynak, Feró lényegében egyiktől sem volt elájulva, és minden további nélkül ki is hajítja mindkettőt. Abrosz Trióval kéne valamit kezdeni, mert ilyen formáció Magyarországon nincs, két fiú és egy lány, kockásingben, és mivel az eddigi két produkciójukból csak egy volt szar, jönnek ők is az élőshow-ba. Soldier lányoktól gyorsan és fájdalommentesen megválunk, nem elég érdekesek, az az igazság. PJZ viszont jön, szórakoztató faktor továbbra is megmarad.

Már csak Ildinek kell kiválasztania három vénséget a csapatába, és meg is van a 12-es mezőny, legyünk már túl rajta. Először Horváth Sándort és Stone-t rendeli maga mellé az Igazság Kanapéjára, és arról szónokol, hogy egy előadónak tudnia kell hatni a közönségére, így Sanyi máris repül. Nem úgy az 52 éves Stone, aki egy X-faktor meg egy Való Világ próbálkozás után most végre eléri, hogy az egész ország előtt produkálhassa magát, mert továbbjut. Hangosan ünnepelteti magát, Keresztanyu, meg teátrálisan elnyúlik a kanapén „Istenem, mit vállaltam?!" –felkiáltással. Ha már dráma, akkor jöhet Lass Bea ki eleve sírva érkezik, az ész megáll. Keresztanyu azt mondja neki, hogy riasztó, ahogy érzelmeket tud közvetíteni, úgyhogy kell neki, akkor is, ha ki fogják nyírni egymást a próbák alatt. Már csak egy kiadó hely maradt, szabaduljunk meg gyorsan a törtető és nyafka hangú Kovács Erikától, és a szépszemű, de fahangú Kiss Ernő Zsolttól, és engedjünk utat a Király fiának. Zámbó Krisztián lett hát a tizenkettedik, nincs ember Magyarországon, aki ezen meglepődött volna, és most örülhetünk, mert megvan a döntős mezőny, és jövő héten ilyenkor máris eggyel kevesebben lesznek.