Azt mondja Adam Richman, hogy Atlanta a hagyományairól híres, mely látszik az épületeken, az utcaneveken, és az éttermek étlapjain is persze. A múzeumokat, meg a romos épületeket hanyagolva, inkább nézzünk meg néhány olajgőzben úszó konyhát.

(Képek sajnos nem lesznek, mert bekrepált a gépem, elégett a Print Screen gomb, törlődött a paint, a photoshop-hoz meg nem értek, de itt megtekinthető az egész rész, hogy valamilyen szinten megbocsájtható legyen a kép-beillesztős bénázásom.)

Az első hely a Gladys Knight, Ron Winans Chicken & Waffles, ahol a speckó fogás mi más lenne, mint a csirke szárny gofrival, melynek neve Éjféli Expressz. Semmi csicsa, egy lapos tányéron négy darab csirke szárny mellett kulturáltan elhelyezett gofri. Ezt tudja, de ezt stabilan. Nem is ez a lényeg hanem, hogy a konyhában nem más sertepertél, mint Gladys Knight, akiről nem mondom azt, hogy az meg ki a faszom, mert akkor azt hinnétek, hogy egy tudatlan barom vagyok, így naná, hogy vágom, hogy ő a „Soul Császárnője.” (Wikipédia, köszönöm.) Na, ennyi.

A következő hely a Vortex. Állítólag itt adják Atlanta legjobb hamburgereit, de ha megkérdezném a sarki csalamádés hamburgerest, akkor ő is ugyanígy promózná a saját húgyszagos ételcsodáját. A Vortex nagy találmánya, hogy annak idején nem szedték le a Halloween-i dekorációkat, ezért az emberek azt hiszik, hogy atom-menő helyen zabálnak éppen, plusz a Nobel díjat érdemlő ötlet miatt vannak odáig meg vissza a vendégek, hogy sört adnak a hambi mellé. Na, most nem azért a kettőhúszért, hogy mekkora rongyrázás a luxus limonádé, meg a molyirtó, de egy grill partin még szép, hogy ízléses kisdobozos sör, vagy jól behűtött 2,5 literes kőbambi dukál. A Vortex-ben így csapatják a hamburgert. Fél kiló – JÓ MINŐSÉGŰ – húst nyílt lángon megsütnek majd szószok meg sajtok fényében jöhet a kreativitás.  Az Elvis burger például szalonnából, mogyoróvajból és sült banánból áll. A Vortex legnagyobb dobása azonban egy fél kilós húspogácsából, három tükörtojásból, négy szelet amerikai sajtból áll, melyet hat szelet baconnel ízesítenek még pluszban, valamint a koronán az ékszer, a hab a tortán nem egy újabb hamburger zsemle, hanem két szelet grillezett sajtos pirítós. Na, ebbe már bele lehet dögleni, én azt mondom.

Az ízlelőbimbók bemelegedtek, a gyomor kellően kitágult, szóval nincs más hátra, mint az előre. A verseny színhelye a Big Pie in the Sky, ahol egy 5 kg-os, 76 cm átmérőjű Húsimádó pizzát kéne elfogyasztani mindössze 60 perc leforgása alatt. Egy pizza szelet akkora, mint egy jól megtermett atlantai csecsemő, és ebből négy-négy darabot kéne arcon át gyomorba juttatni. Na igen, mivel ez nem egy emberes feladat Adamnek is van egy haverja a bajban, akivel ketten közösen, kéz a kézben vágnak neki a lehetetlen küldetésnek. A srác már egyszer megpróbálta teljesíteni a feladatot, de akkor az ő partnere dobta be a kulcsot. Bízzunk benne, hogy most máshogy alakulnak a dolgok, mert az eddigi 400 jelentkezőből még egy párosnak sem sikerült legyűrnie az 5 kg-os húsimádót.  A 76 cm-es pizza tésztára egy merőkanál paradicsomszósz kerül, amit ezután bőségesen megszórnak parmezánnal, bazsalikommal, oregánóval, mozzarellával, melyre jöhet a temérdek pepperóni, kolbász, marhahús, szalonna és sonka. Induljon az óra. Adam meg az evőpajti fogja a négy-négy szelet pizzát és egymásra pakolják, hogy az agyukat becsapva, azt higgyék egy nagyobb darab menzás lasagnet esznek. Egész jól halad a dolog, mindketten esznek becsülettel. Fél óra elteltével Adamnek már csak a széle meg némi húscafat van a tányérján, míg a cimbi elé szarul áll és elég szarul is érzi magát. Kimegy a levegőre, hogy hátha attól jobb lesz. Végül is, miután a sikerült az étterem falát megkínálni a még a tegnapelőtti húsos golyókkal is, nem csoda, hogy őszinte vigyorral és megkönnyebbüléssel az arcán tér vissza Adam mellé, de ezzel sajnos a verseny véget ér. Adam még így is emelt fővel hagyhatja el a paradicsomszószban úszó csatamezőt, hisz így is sikerült magában tartani több mint 2 kg pizzát.

Ember kontra étel, 5:3