Az előző részben megismerkedtünk Matyival, az új Örökössel és annak anyjával, akiket a Crawley-család és a szolgálók is lekezelően fogadnak. Továbbra is tervek szövődnek a birtok megmentésére és Méri kiházasítására, de egyenlőre nem koronázza siker a fáradozásokat.
Bates baktat kifelé postáról, amikor találkozik az egyik szobalánnyal, Gwennel, aki gyanús levelezésben áll valakivel. Odahaza Annuska próbál kis helyet csinálni a szekrényen, de a szobatársa bőröndjével nem bír. Vajon miért ilyen dögnehéz? Kiderül Gwen gyors és gépírást tanul levelező szakon, de mind az írógépet, mint a tanulást titkolja a személyzet és a családja előtt is. Közben rájuk tör Ördögi Kakastaréj, alig tudnak a masina elé ugrani, hogy elrejtsék. Jenki Mérivel beszélget a kertben a lány legújabb levelezőpartneréről, Mr Evelyn Napierről Lord Branksome fiáról (csak nekem teljesen új, hogy az Evelyn férfinév is lehet?). Az Újabb Potenciális Kérő épp erre jár vadászni, s meggyorsítandó az eseményeket, elszállásolják őket a kastélyban. Házúrnője úgyis jó barátságban van a fiatalember anyjával, így nem olyan feltűnő az invitáció. Hogy mennyire ki akarja a Jenki házasítani Mérit, abból is látszik, hogy a Kérő anyja már halott. Ez ám a szoros ismeretség.
Ezt a zseniális összeboronálós tervet kovácsolja tovább az Úrnő Halszemmel és a Házurával, igaz hogy unalmas a Kérő, de ha Méri nem megy hozzá Matyihoz, jó lesz ez is. "Lányom, meg kő fogni" ahogy anyám mondaná. Halszem már nyomozást is folytatott a Kérő családi hátteréről és anyagi helyzetéről, és nem bírja ki, hogy ne csípjen bele minden lehetséges ponton a menyébe. Imádom az öregasszonyt. Ráadásul úgy véli, hogy egy esetleges házasság miatt nem kellene feladni a harcot Méri örökségért sem, és azért mert Matyi megkedveltette magát, még nem kéne odaadni neki az egész vagyont. Közben Örökösünk a munkából hazafelé tartva Edithbe botlik, aki rányomul a srácra és vidám szombati piknikre hívja, körbenézni a környékbeli templomokban. Ez ám a vonzó randevú. A szobalányok mégsem tudták kitakarni az íróképet, mert O'Brien-nek gyanús lett valami, és máris a szolgálók ebédlőjében látjuk viszont a szerkezetet. Carson próbál rendet rakni, mielőtt az avatatlan kezek tönkreteszik. Jön Gwen, akit azonnal vallatóra fognak, miért van írógépet és miért rejtegeti. Belőle és Annuskából is előtör a védőügyvéd, Gwen titkárnő szeretne lenni és itthagyni a szobalányságot. Carson papa persze egyből nyomja a szokásos, csak "úgy itthagyni egy ilyen jó helyet egy ilyen JÓ házban, mikor annyian pályáznak az ember helyére" szöveget. Nagyon el van maradva az öreg.
A szokásos készülődés a lányoknál, téma ugyanaz, mint mindig: a férfiak. Méri és Edith kölcsönösen irtják egymást a testvéri szeretet jegyében. Nr 2. templomlátogatással, Méri vadászattal próbálkozik a kiszemelt férfinél. Közben friss hírekkel kapnak az anyjuktól; a Újabb Potenciális Kérő elfogadta a meghívást és vendéget is hoz magával, a török attasét, név szerint Kemal Pamukot, aki a török szultán egyik miniszterének fia. Kemal politikai okokból van Angliában, és Jenki úgy látja jónak, ha Méri elviszi majd lovagolni, bár láthatóan nincs hozzá kedve a lánynak. Hiába is minden ellenvetés a lány részéről, a törökkel foglalkozni kell. Punk-tum. Bates belátogat a városba, de vajon miben sántikál? Útjának célja egy különös bolt, ahol műkezek és műlábak hevernek szerteszét, ezek között az orvosi segédeszközök között keresgél egy bizonyos gyógyszerszámot. Mint ne mondjak, már a neve is elég bizarr: bicegés minimalizáló. A Lordék vendégeire Matyiék is készülnek, Matyi-anyu úgy véli, fiának Méri mellett lesz a helye, ezzel szemben az ügyvéd úgy látja, hogy Méri jól meglesz maga is. A szolgálók is várják az Újabb Potenciális Kérőt, Annuska készíti ki Méri lovaglócuccát, közben Gwen elsírja magát, mert bizonytalan abban, hogy tényleg titkárnő lehet belőle. "Ne ríjj lányom", bíztatja a másik szobalány és Bates is. A szobalányok alig tűnnek el, Bates is falfehéren dől a falnak, semmi gond, mondja az arra elhaladó Kulcsárnőnek, csak az ír anyámtól örököltem az arcszínemet. Nem hiába a sok készület, megérkezik az illusztris vendég, az Újabb Potenciális Kérő, azaz Evelyn Napier, majd rövid felvezetés után beüget az attasé, egy igazi Selyemfiú, aki teljesen felülmúlta Méri várakozásait, már nincs ellenére,hogy a törököt kísérgesse. Nincs is szüksége a lovászára, inkább a két fiatalemberrel indul vágtázni, nem is figyelve merre az út. Indulhat a vadászat. Minden szinten.
Közben Edith is cserkészi a vadat, de a templomi nyomulást Matyi fel sem veszi, jobban érdeklik a kövek mint a kísérője, de leginkább az foglalkoztatja, hogy mit csinálhat Méri. Miért van az az érzésem, hogy Edith megint bakot lő? A vadászatnak immár vége a fiatalok sárosan, fáradtan térnek haza. Mivel nincs inasa Selyemfiúnak, ezért Thomast kapja segítségnek. A Lord is észreveszi, hogy a fiatal török mennyire hatással van a ház hölgyeire, legyenek azok a család tagjai vagy szolgálók. Bates is osztja a véleményét, hozzátéve, hogy Drakula majd kezelésbe veszi a fiatalembert. Így is lesz, az inas öltözteti a törököt, a nyakkendő megkötése közben azonban úgy ítéli meg, hogy a helyzet kedvezően melegszik a számára. Azonban téved, a rossz közeledésnek az a vége, hogy a Selyemfiú hallgatásáért kénytelen annak szolgálatába állni és majd segíteni neki éjjel eligazodni a házban. Mindezek után az attasé precízen megköti magának a nyakkendőjét, nagyon trükkös ez a Pamuk meg kell hagyni.
A vacsora alatt a szokásos témák mellett Gwen gépírói ambíciói is terítékre kerülnek, ez alaposan megosztja az asztal körül ülőket. Halszem inkább lenne szobalány egy jó házban, mint egy sötét irodában üljön egész nap, úgy látom az öreglánynak semmi ismerete sincs a munkaviszonyokról, úgy általában sem. A Selyemfiú és Méri nagyon jól elbeszélgetnek, akár azt is mondhatnánk, hogy kornak megfelelően flörtölgetnek, ezt valamiért Matyi nem nézi jó szemmel. Méri körbezsongása vacsora után is folytatódik, ő azonban csak Pamukkal foglalkozik. Halszem máris fél attól, hogy Méri okosan tud-e majd választani a férfikoszorúból, de a Lord megnyugtatja, a választásba majd a család is belefolyik. Edith még bepróbálkozik a hopponmaradt Matyinál és az Újabb Potenciális Kérőnél, de teljesen lepattannak bájolgó szavai a pasikról.
Közben Méri és a Selyemfiú a tettek mezejére lép odakinn, azt hiszem ez falhoz-vágós lesmárolás a korabeli illemkönyvekben még említés szintjén sem szerepel... Pamuk nagyon nyomul, egy éjszakai látogatást helyez kilátásba Mérinél, aki apjával fenyegetőzve kirohan. A török tartja a szavát, Thomas segítségével eljut Mérihez, aki még olvasgat az ágyban. A srác belépésére a lány azonnal védekező pozícióba helyezkedik, de az attasé meggyőzi, hogy egy kis fantáziadús entyem-pentyem senkinek sem árt, főleg ha nem tudódik ki. Méri szóbeli ellenkezése lassan elhalkuló és elbizonytalanodó monológgá laposodik, miközben a török az ágyra dönti lányt.
A következő pillanatban Annuskához is érkezik valaki az éjjel közepén. Nem, nem Bates az, hanem Méri. Ajjaj, nagy a baj, a földi örömök közepette meghalt a Selyemfiú, el kellene tüntetni, de ketten nem bírják. Muszáj még valakit beavatni, valaki olyant, akinek ugyanolyan érdeke hogy az eset titokban maradjon, mint Mérinek.
Bizony, bizony Jenkire esik a választás, a három hölgyemény ezért fogja a lepedőbe csavart hullát, és úgy cipelik vissza az ágyában, azt hiszik nem látja őket senki, de Daisy (aki még természetesen most sem alszik) észreveszi a történteket. Mielőtt eltűnnének a szobából Jenki hosszas lelkifröccsöt ad a lányának, miközben szegény Pamuk üveges tekintettel már a hurik birodalmában élvezi az örömöket.
A másnap reggel napfényre kerülő hulla és a hirtelen haláleset mindenkit megráz a család körében s a szolgák között is. Főleg Méri olyan, mint aki folyton szellemet lát. Hiába próbál az Újabb Potenciális Kérő kedveskedni, a lány sírva elrohan, nem csoda hiszen közvetett módon ő tette el láb alól a törököt. A fiatalember rájön, nem lesz itt házasság, így Jenkitől szomorú búcsút vesz. Magyarázkodik, de az Úrnő teljesen megérti a helyzetet és értékeli Mr Napier őszinteségét. A szolgák között is megy az információcsere a fent történtekkel kapcsolatban, William szerint az ilyen halál előfordul, de Thomas sejteti a többiekkel, hogy tudja más is van a háttérben. De arra, hogy Daisy is tud valamit, nem gondol senki sem. Hiába a dráma, a Hamvas Sybilt még mindig a tegnapi esti vacsora téma, Gwen álláskeresése foglalkoztatja, fel is keresi a szobalányt egy újságban talált hirdetéssel, biztatva annak megpályázására, sőt ajánlólevelet is ígér neki. Úgy látszik Házura jólelkűségéből Sybilnek jutott a legtöbb örökségként. Nem jó Ómen, ha valakinek a vendége meghal, aggodalmaskodik a Lord, és megbízza Batest, hogy ne engedje, hogy esetleg Thomas közönséges legyen a szolgálók között az esettel kapcsolatban. A Sánta megígéri, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a Selyemfiú elvesztése ne legyen nagyon fájdalmas a szobalányok számára. Bates persze megint rosszul lesz, és persze megint Kulcsárnőasszonyság talál rá.
Időközben Halszem grófnő is becsörtet, hitetlenkedik, jellemző, hogy ez egy idegennel történik, hogy valaki másnál hal meg vendégségben, ilyent angol nem csinál, egy angol kontrolállja magát. Szegény Méri kénytelen ezt végighallgatni, nem csoda, ha újra sírva elrohan. Persze Örökösék is megtudják a hírt, Matyi azonnal vigasztaló támasza akar lenni Mérinek, mire fel ez a nagy lelkesedés? Jenki teljesen összetörten meséli Ördögi Kakastaréjnak, hogy a tervezett frigy ismét nem valósul meg, pedig nagyon kár ezért a Potenciális Kérőért, egy vigaszuk van, még nagy az óceán és sok a hal benne. Carson papa Pamuk szobáját ellenőrzi, miközben Méri is ott lapít a sötétben, idehozta szegény lányt a rossz lelkiismeret. Igazságtalan az élet, állapítják meg mindketten, Méri elsírja magát, de a főkomornyik vigasztalni próbálja. Nagy vigasz, hogy a személyzet mellette áll és hogy ő Carson kedvence, ha ez az élet ilyen igazságtalan. Se örökség, se Selyemfiú, se házasság.
Nehezen emészti meg a Lord a vendég hirtelen halálát, viccelődni próbálnak Bates-szel, de úgy látom ez sem oldja az általános komor hangulatot. A Sánta megint csendes mártíromságban szenved, de ezúttal a kitartó Kulcsárnéasszonyság kiszedi belőle a baj okát. Jobb, ha gyenge idegzetűek nem néznek oda, mikor Bates felhúzza a nadrágszárát. Tiszta véres-sebes a lába a művégtag-boltban vett bicegés minimalizálótól. Akkor inkább sántikálna... Kulcsárnéasszonyság jól megmossa a Sánta fejét, és rövid búcsúbeszédet és fogadalmat követően a kerti tóba dobják rozsdásodni az orvosi segédeszközt s ezzel Bates újabb barátra tett szert a szolgálók között.
A búskomor Mérihez Matyi fut be, felajánlva szolgálatait. Nagyon rendes tőle, úgy látom, Edith szegény megint rossz lóra tett. Az epizód végén a két bajkeverő kezdi a szokásos kavarás, természetesen két füstögő cigaretta társaságában. Csak idő kérdése, hogy kiderüljön, hogy mi is történt pontosan Pamuk halálának éjszakáján.
Facebook kommentek