Aki érti, hogy ennek a résznek miért ez a címe, az legyen szíves, kommentben árulja el nekem is. Legfőképpen azért, mert már indításkor sárkányos idézetet kapunk, nem tollaskígyósat. A nyitójelenetben két szépreményű tolvaj kíván behatolni valami randa ipari létesítménybe, de pechjükre valaki már megelőzte őket. Azért csak behajtanak a gyárudvarra, majd a következő ajtót is kinyitva találják, még meleg is. A szakállas betörő már szíve szerint elhúzna a vérbe, de társa eltökélt: senki nem nyúlhatja le az ő rezét. Sötétben zseblámpázó keresgélés közben egy felvillanó vörös fényből arra a következtetésre jutnak, hogy az előttük érkező konkurenciának hegesztőpisztolya van. Vesztükre bepróbálkoznak a "mi vagyunk az őrök, menjen el, vagy letartóztatjuk" kezdetű szöveggel, ám a sötétben valaki csúnyán köhög, majd valami fehéres ködszerű kezd terjengeni a levegőben, aztán már csak óriási tűzfelhő marad a két tolvajból. Sárkányfejű illető szemében szemlélhetjük, betörőink milyen szépen beégnek. Kedves idősebb úr hajt a kocsijával, majdnem elüt egy előtte átrohanó, szakállas, fél arcán erősen sebhelyes tagot, aki a következő képsorokon már egy mindenfélével felszerelt vasúti hajtánnyal megy a dolgára. Főcím.

Nick és Hank, ahogy megszokhattuk, helyszínelni érkeznek, a japános arcvonású egyenruhás (egyszer már megjegyzem a nevét, legalább kétszer elhangzott a sorozatban) tájékoztatja őket a részletekről: a halál oka tűz, azonosítani csak a fogsoruk alapján lehet a hullákat, amúgy meg az ott álló kocsi egy kisstílű ócskavas-tolvajé. Mentolos kence az orr alá, elvégre a sült halott az büdös halott, aztán indulás az alagsorba. A hullákból nem sok maradt, csak barlangrajz a falon, meg némi elszenesedett maradvány. A tűzszakértő nem sok jóval kecsegtet: fogalma sincs, mi égett, de az áldozatokat belocsolták vele még élve, és nagyon gyorsan, nagyon magas hőfokon kellett lángolniuk, hogy így nézzenek ki. Pontosat majd későbbre ígér. Az épület tulaja elkeseredetten meséli, hogy hiába szereltetett fel kerítést, meg zárakat, folyton betörnek hozzá, és ami rézből van, azt elviszik. Hank közben egy olajfoltszerű valamit vesz észre a földön, jó kiscserkészként rögtön meg is gyújtja, az meg hatalmasat lobban.

Vágás után már a kapitányságon vagyunk, főrendőr faggatja a tűzszakértőt. Az igen meglepőt állít: a halottakon talált anyag bizony emberi zsír, amit összekevertek valamivel (ötször hallgattam meg, de nem értem, hogy mivel), amitől ha szétlocsolják és meggyújtják, villan egyet, és irtó forró lesz. Persze, passzolja főrendőr jogos kérdését, hogy honnan szerezhettek ennyi emberi zsírt, esetleg hullaházból, de a DNS-elemzés már folyik. Főrendőr nem nagyon akarja elhinni, hogy itt bizony gyilkosság történt, mert a rézlopás tök mindennapos eset, de nyomozóink meggyőzik, hogy az eset körülményeit figyelembe véve bizony ez az ő asztalkájuk leend. Közben megjön az esti idősebb úr, aki elmondja, hogy majdnem elütötte a sebhelyes arcút a tetthely közvetlen közelében. Kérik, hogy a grafikussal legyen kedves együttműködni. A gyár tulaja közben új lakatot akar felrakni a kapura, de a sebhelyes arcú nemtetszésének ad hangot - egy tompa tárggyal, ahogy mondani szokás. A grafikus közben szépen lerajzolja, Nickék meg elrohannak a tetthelyre, mert a tulaj magához térve rendőrt hívott. Szokásos berongyolós-zseblámpával-összefogom-a-maroklőfegyverem-típusú keresgélés kezdődik, ezúttal a japános arcúé a találat, fuldokolni kezd a ködszerű trutyiban. Nick szerencsére arrébb küldi, így övé a lehetőség, hogy meglássa az előbb köhögő, majd szépen átalakuló sárkucit. Igaz, így a lángfelhő is őt illeti, alig tud félre ugrani előle.

Sárkányember nincs jó bőrben, menekülés közben látszik rajta, hogy már csak alig él. Nickék a kolléga kitámogatása közben kapják a hírt: sikerült azonosítani a DNS-t, egy öbölháborús veteráné, elég gyakran látják a katonai kórházakban, de már fél éve nyoma sincs. Címe nem ismert, munkája két évvel ezelőtt volt utoljára, hegesztő volt a vasúton. Egyetlen élő rokona a lánya, Ariel, akinek csak egy telefonszáma van megadva. Nick bátran felhívja, és egy klub üzenetrögzítőjéhez jut el. Ergo munka után beugrik, mert hazafelé éppen útba esik. A klub amolyan lányok-táncikálnak-hiányos-öltözetben-féle hely, és elég magas a féllények aránya a nézők között, legalábbis ahogy Nick végigtekint rajtuk (és igen, látja őket, pedig attól, hogy műsort néznek, és tapsikálnak, még nem kellene elveszíteniük az önkontrolljukat). A színpadon éppen Ariel ad elő tűztáncot, róla is rögtön látszik, hogy sárkuci a drágám. És ki ül épp a nézőtéren? Hát persze, Eddie barátunk bámulja elragadtatottan a sárkánylány virgácsait.

Eddie először nagyon meglepődik, aztán szégyellősen megvallja, hogy gyakran jár ebbe a klubba. Persze, elérünk a lényeghez is: elmondja, hogy a lány egy tűzdémon, amiből már nagyon kevés maradt, letűnt kor - és valami sárkányszerű lények - leszármazottja, de sárkányok, azok nincsenek (ettől függetlenül én akkor is sárkányozni fogom őket, mert úgy néznek ki, tűzdémon ide vagy oda). Érdekes fejtegetést hallunk arról, hogyan okádják a tüzet a tűzdémonok (az ige szó szerint értendő, tényleg egyfajta hányás ez, amit aztán statikus árammal begyújtanak, bármit is jelentsen ez). Majd egy újabb szál jön a Holdás, időnként felemlegetett meséhez: Eddie uncsitesója Antwerpenben él, és felhívta azzal Monroe-t, hogy két napja holtan találtak egy Grimmet ott egy sikátorban, lefejezték, de csak a testet lelték meg. Ja, és Nick vigyázzon magára. Ezt ő úgy kivitelezi, hogy bemegy Ariel öltözőjébe, és az apjáról kezdi el kérdezgetni. A sárkánylány a kérdésre nem felel, viszont simán ledobja a melltartóját, és nagyon örömködik azon, hogy a Grimmnek ő az első tűzdémonja. Láthatóan teljesen rá van indulva szegény jó Nickre, és - bár még mindig igen gyengének találom az arcmimikáját - mintha a fiúnak sem lenne közömbös az ember alakjában meglehetősen tetszetős lány. Ariel nem tudja, hogy a papa, csak egy szívszorító történetet ad elő anya haláláról, meg apa teljes elveszéséről. Nick átad egy névjegyet, és távozik.

Ariel kocsival indul haza, Nick feltűnés nélkül követi - úgy öt méterről, komolyan, ez nagyon gyengén lett megoldva. Mindegy, lányka hazaér, bemegy a házba, Nick meg az épület tetejét kezdi el tanulmányozni (tele van sárgaréz akármikkel), amikor furcsa vörös fényt lát a hátsó udvarban. Nem ő lenne, ha nem menne be - tehát hátrasétál, és a földön lévő folyadékot kezdi el tapizni. (Amikor néztem, a macskám az ölemben ült, eddig a pontig, mert úgy megijedtem, hogy nem kicsit összerezzentem, a cicus meg sértődötten távozott.) Szóval Nickre se szó, se beszéd ráugrik Ariel, és meghempergeti az avarban. Majd felülre kerekedvén széttépi hősünk mellkasán az inget, és nem kicsit erőszakosan szájon csókolja. És még ez sem elég neki: a Nick zsebéből hempergés közben kiesett, és csörögni kezdő mobilt is felveszi, és kedves hangon érdeklődik, hogy ki keresi. Természetesen Juliette az, és mikor nyomozónk ölre megy a mobilért, Ariel elég félreérthető mondatokat mond, amire Nick csak az örök pasi-mondatot tudja reagálni: Juliette drágám, meg tudom magyarázni. Nem-menyasszony nem kicsit mérges, pedig tudhatná, hogy a féltékenység csúnya dolog.

Otthon Nick zavaros magyarázkodásba kezd, de nem igazán tud belőle jól kijönni, minél több részletet árul el, annál gyanúsabbá válik. Juliette most minden, csak nem megértő, randa féltékeny házisárkány inkább. Nick nagyon sajnálja, és semmivel sem szeretné megbántani, úgyhogy végül szent a béke, összeölelkeznek. A háttérben Ariel teleokádja zsírral az ablakukat, és összetört szívet rajzol bele. A grimm-oire ezúttal angol nyelvű, így Nick egyedül is tudja olvasgatni. Egy régi beszámoló arról, ahogy követik a tűzdémont a barlangjába, mely tele van lopott kincsekkel, és a bejárata olyan, mint a pokol kapuja. Végszóra vágás, és meglátjuk annak a helynek a bejáratát, ahol az apasárkány lakik. "Ki tudja, hol van az apám"-Ariel épp őt látogatja meg, és miközben a fekvő, láthatóan nagyon beteg sárkányt simogatja, arról beszél, hogy minden rendben lesz, talált valakit, aki majd meggyógyítja.

Másnap apa volt főnöke a vasúti sínek mellett sétálva meséli nyomozóinknak, hogy szegény Frank a neje halála után megbolondult, pedig milyen jó munkaerő volt előtte. Kb. két hete látta utoljára, egy használaton kívüli iparvágány mentén kódorgott, de nem állt szóba vele. A kapitányságon térképen kikeresik a vágányt, bemegy a dombok közé, és négy helyen is elágazik. Nick szépen elszólja magát Hank előtt (ez jó hely egy barlangnak), de aztán kimagyarázza magát, hogy búvóhelyre gondolt. Közben csörög a mobilja, Ariel hívja egy szál tetkóba öltözötten, és búgó hangon közli, hogy este különleges előadást tart, csak Nicknek. Az persze rögtön átvált lerázós hangra, de a lány egészen komolyan mondja, hogy csak viccelt, és este azért menjen hozzá a Grimm, mert a lány majd mindent elmond, hogy segítsen előkeríteni az apját. Aha, nekem meg tollas a hátam. Nicknek sem az, úgyhogy viszi magával Hank-et is, és ezt telefonban Juliette tudomására is hozzák.

Hiába kopogtatnak, a lány nem nyit nekik ajtót, úgyhogy Hank egy elegáns mozdulattal betöri az ajtón lévő kisablakot, és behatol. A házban mindenütt rézdrótok, réztányérok, rézfonatok borítanak minden mennyezetet és falfelületet, kapunk is egy rém gyenge szóviccet a lány berezeltségéről. Odakint villámlani kezd a vihar előszeleként, mire az egész ház zümmögni kezd, úgyhogy sietve távoznak. Hank körözést ad ki a lány kocsijára, és mindketten hazamennek. Nick arra ér haza, hogy mindenfelé ruhák hevernek a lépcsőn, ezért elégedett mosollyal az arcán vetkőzni kezd, és Juliette-jéhez akar bújni a hálószobában. Nem kicsit lepődik meg, amikor asszonypajtás helyett Ariel fordul felé az ágyban. Persze ahelyett, hogy jól kihasználná a helyzetet, irtó dühösen arról kezd faggatózni, hol van Juliette. Sárkánylánynak ez mindaddig tetszik, míg Nick falhoz nem vágja dühében, akkor viszont köhécselni kezd. A Grimm megint elég nehézfejű, de azért a harmadik köhögésnél csak félreugrik, úgyhogy nem kapja telibe a tűzgolyó. A lány közben meglóg, csak telefonon közli Nick-kel: Juliette-et elrabolta, és hősünknek kell kiszabadítania. Igaz, Ariel már lemondott az apjáról, de most ad neki egy esélyt, hogy megváltásra leljen. Úgyhogy a Grimmnek össze kell csapnia az első tűzdémonával.

Nick persze Eddie-vel megy sárkányt ölni, aki gyorstalpaló hőstanfolyamot tart az anyósülésről: a királykisasszonyt elrabolták, egy barlangba hurcolták, a hősnek meg felül kell kerekednie, hogy megmentse a szerelmét (szegény Nick, nem nagyon lehetett gyerekszobája, ha még ilyeneket is a szájába kell rágni - vagy csak a nézőket nézik hülyének picit?). A feszültség fokozása végett azt is közli, hogy a mesékben mindig meghal valaki - de mi persze tudjuk, hogy az a valaki a sárkány szokott lenni, nem a királyfi. Ariel a megkötözött Juliette-el hajtányozik elfelé, persze hőseink nem fognak kétkezi munkázni. Hajtány helyett egy tökéletes állapotban lévő, működő, és még elegendő üzemanyaggal is feltöltött brezinát kerítenek, és Eddie, mivel vasútmodelleket gyűjt, még azt is tudja, hogyan működik. Felpattannak, kifejezetten pátoszos zenére előbb hátra, majd előre útnak erednek. Utazás közben Eddie mellékesen megemlíti, hogy ő bizony még nem találkozott soha Juliette-tel, eleddig nem lettek egymásnak bemutatva. Ja, és reméli, hogy Nicknek van egy terve, de nem örül neki, mikor a hallgatásából rájön, hogy mégse. Ariel közben apát ébresztgeti a nagy hírrel: hozott egy olyan lányt, mint anya, és apuci kapott még egy esélyt. Hurrá.

Odaérve Nick mégis közli a haditervet: ő eltereli a sárkucik figyelmét, azalatt Eddie megtalálja és kiszabadítja Juliette-et. Eddie azon jogos kérdésére, hogy mi lesz, ha nem leli meg a lányt, Nick tömör egyszerűséggel válaszol: akkor odakozmálok. Jó terv, úgyhogy neki is látnak, miközben újabb szóviccel gazdagodunk, ezúttal Eddie humorkodik: csak nehogy égés legyen belőle. Miközben Nick üvöltözik, Eddie a fal mentén elosonva látja, hogy a barlangban egy csomó acetilénes palack álldogál, kellemes környezet a lövöldözéshez vagy a lángokádáshoz. Monroe rátalál Juliette-re, aki a be-nem-mutatás miatt eleinte eléggé fél tőle, de aztán mikor a dúvad leszedi a kezéről a béklyót, megnyugszik. Sajna, zajt hallanak, úgyhogy Eddie elbújik, az érkező Ariel meg arra akarja rávenni a lányt, hogy sikítson szépen. Efeletti haragjában Juliette akkorát kever le neki, hogy a sárkuci a földre dől, és elég ideig nem tud ahhoz feltápászkodni, hogy Eddie-vel ketten el tudjanak szaladni.

Nick közben apasárkánnyal küzd, az lángot okád, de hősünk szerencsére vagy elugrik előle, vagy egy pajzsszerű rézlemezt tart maga elé, úgyhogy kutya baja sem lesz, ellenben rövid dulakodás után az éppen lángot fújni készülő papát úgy keresztülszúrja egy rézcsővel, mint a huzat. Sárkánylány azért megdicsérgeti apát, hogy milyen hősiesen küzdött. Eddie beordít, hogy ők kijutottak, úgyhogy Nick csak röviden beszól Arielnek, hogy nem segített az apján, a lány szerint viszont a Grimm igen, mert méltósággal halt meg apuci. Ja, és most Nick-en a sor, úgyhogy gyorsan el is kezd rengeteg zsírt felöklendezni a levegőbe. Nick kirohan, a sárkánylány forgás és hányás közben még egy verset is előad arról, hogy atyját neki sárkánytűzzel kell megbosszulnia, majd belobbantja a keveréket, ami persze a már rég messze járó Nick-ben nem tesz semmi kárt. Nyomozónk telefonálgatni kezd, helyszínelőket odacsődítve, közben Eddie önerőből megteszi az elmaradt bemutatkozást. A pár hazafelé még lelkizik egy sort azon, hogy milyen veszélyes a rendőri munka. Erre Juliette benyögi, hogy nem tudja, meddig bírja ezt még (jaj, remélem, évad végére szakítanak, én személy szerint sokkal szívesebben látnám, ahogy Nick féllényekkel kavar, mint ezt a se hús, se hal, kancsal nem-menyasszonyt, de hát nem én írom a forgatókönyvet). A szakításról mégsem esik szó, inkább hazamennek, slusszpoénként viszont Ariel épen és egészségesen sétálgat a sínek mentén.