Az idézet a Jancsi és Juliskára utal a kenyérmorzsa-szedegetéssel, megint egy nagyon közismert mese következik. Kezdésként töksötét erdőben, zaklatott kameramozgás közepette két félmeztelen fiatal menekül több, őket üldöző valami elől, majd egyikük beleesik a folyóba, a másikat pedig elkapják a madárfejű szörnyek. Elfogott fiúcskát behurcolják valahová, az előtérben két rondaság egy majdnem meztelen női hullát dob egy gödörben égő hatalmas tűzbe. A vízbe esett társ immár hullaként tutajozik le a folyón, ami – mármint a hullaság – abból is kitűnik, hogy egy holló kivájja a szemét. Aztán vízeséshez ér, amin szép mozdulattal le is pottyan, ugyanezzel a lendülettel már Eddie konyhájában állunk, éppen Nick kávéjában önti a tejecskét. Elég gyengécske társalgás következik arról, hogy Nick el akarja mondani Juliette-nek, ki ő valójában, Eddie meg jól kiröhögi, hogy úgysem hinne neki. Meggyőzésül a nyomozó azt szeretné, ha a dúvad a lány előtt változna át, de Eddie szerint simán beleőrülne, ha meglátná őt, szóval halva született az ötlet. Szerencsére Nick telefonján kapás van, indulhat helyszínelni a vízi hullát. Természetesen sem személyi, sem más nincs a fiúnál, viszont a zsebében egy kagylónyakláncot találtak, csak hogy legyen egy nyom, amin el lehet indulni. Nick kiszúrja, hogy a nyakán két seb látható, úgyhogy meg is indul a viccelődés arról, ki hisz a vámpírokban. Főcím.

Bonctündér szerint a srác a vére háromnegyedét elvesztette a halála előtt. A nyakán lévő seb egy intravénás kanül nyoma lehet, amivel lecsapolták a vérét. És bár vízbe fulladt, mivel az előtte lévő csapolás miatt volt túl gyenge úszni, hát egyértelmű, hogy gyilkosság történt. Kivételesen Nick azonosítja a hullát: Steven Bradford-nak hívják, terjedelmes priusszal rendelkező kamasz, akinek az utolsó bejelentett lakcíme egy postafiók. Fényképpel felszerelkezve el is mennek megnézni a leveleit, és persze, rögtön nyomra bukkannak. Nem, a postafiókos semmit sem tud mondani, csak hogy négy hete nem látta a srácot, viszont belép egy lány, aki éppen olyan nyakláncot visel, mint amit Steven zsebében találtak. Rövid kérdezősködés után eljutnak Julie-hoz, aki a téren árulja a láncokat. A kislány ismerte Steven-t, és teljesen kiakad a halálhíre hallatán. Előkerül a bátyja is, aki nem kicsit paranoid, de azért segítenek: a hullafiú négy hete munkát kapott egy farmon, úgy jöttek érte, és biztos nem egy bűnbandához csatlakozott, mert utálta a tömeget. Utoljára az ingyenklinikára vitték, azóta nem látták. Nick vesz Juliette-nek egy nyakláncot, simán húsz dollárt ad érte, szóval nem csak okos és szép, de még jószívű is, hurrá.

A klinikán rögtön az irodavezetővel sikeredik beszélniük, ritka ellenszenves kis féreg, előszedi a fiú kartonját, meg elkíséri őket dr. Levinhez, a klinika vezetőjéhez, aki a fiút a pókcsípésével kezelte. A szépséges doktor néni annyi érdekességet tud elmondani, hogy Steven hajléktalan létére meglepően egészséges volt, antibiotikumot kapott, azóta nem látta. Nicknek ismét kapása van, egy autóbalesethez kell menniük helyszínelni. Gyilkosságisként ehhez nem sok közük lenne, de a fazon egy csomó emberi szervet és sok-sok liter vért szállított a fejre állt autójában. Nick még látja kimúlni szegényt, miután kivágták a roncsból, és rácsodálkozik a szörnyfejre, ami az első jelenetben megismert madárfejűhöz hasonlít. Kihallgatni ugyan exitus miatt lehetetlen, de a mobilja talán tudni fog valamit.

A halott sofőr iratai és rendszáma hamis, a telefontársaság meg bírói végzés nélkül nem ad ki adatot a mobilról. Hogy ezt megszerezzék, összehasonlíttatják az előző hullájuk DNS-ét a kocsiban szállított vérével. Természetesen Nick azért elszalad a lakókocsiba, hogy utánanézzen az esedékes szörnyecskéknek. A keselyűk fáról fára ugrálnak, felülről figyelik az áldozataikat, és végtelenül kegyetlenek. Élő emberekből távolítják el a belső szerveiket, élvezettel tölti el őket, hogy fájdalmat okozhatnak. Ki veszi észre, hogy mi a furcsa a képen? A szerveket értékesíteni szokták, nem ők eszik meg. Nick erre rögtön Eddie-vel akar vacsizni, aki viszont nem szeretne a legújabb bűnügyről beszélgetni, hanem inkább ismerkedni-barátkozni akar, csak a változatosság kedvéért. Szerencsére gyorsan rájönnek, hogy ez nem fog menni, úgyhogy áttérhetnek a lényegesebb dolgokra: a keselyűk bizony a többi varázslénynek árulgatják az emberi szerveket, merthogy azoknak olyan csemege, mint az embereknek a rinocérosz-szarv. Az emberi heregolyó olyan hatással van bizonyos fajokra, mint a viagra – ez az a mondat, ahol Nick elveszíti az étvágyát. Elmennek hát abba a boltba, ahol emberi szerveket lehet kapni.

Eddie teljesen kiakad azon, hogy az epehólyag háromszáz dollárt kóstál, de azért megveszi, csak hogy Nick kedvére tegyen. A patikus egy embernek is unszimpatikus rőtbundás, és kanyar nélkül fehér teát ajánl az epe mellé – én biztos inkább valami testes vörösborral tálalnám, de hát ízlések és pofonok. Nick persze lógva hagyja Eddie-t, mondván, hogy majd megadja az árát, de azért hálás neki, és már viszi is a laborba a zsákmányt. Közben megérkezik a DNS-eredmény, a vér egy része valóban Steven-től származik. A szerveket viszont más személyekből szedték ki, akik ráadásul fiatalok és egészségesek voltak, szóval a szervkereskedő banda biztosra ment. Ezen felbuzdulva újabb áldozatok után néznek, hiszen Steven-t is az utcáról szedték fel, tehát a többieknek sem biztos, hogy van nyomuk az eltűnt személyek között.

Az üvegcsében szárított, őrölt emberi epehólyag van, amin Nick egy csöppet berág, és elmegy a rőtbundáshoz. Mivel tudja a jelszót – a napi különlegességet szeretné látni – a bundás meg nem vágja le egyből, hogy ő egy Grimm, hát rövid kergetőzés után sikeredik belőle kiszedni egy telefonszámot, amin a keselyűkkel tartja a kapcsolatot. Az is kiderül, hogy hozzá is a karambolos-meghalós sofőr szállította az árut. Nick jogos felháborodásában felborítja az áruval teli üvegszekrényt, mondván, hogy a rőtbundás nem árulhat emberi szerveket. A számot továbbítja a központnak, hogy nyomoztassák le, ő meg hazaballag Juliette-hez a nyaklánccal.

A barátnője nincs igazán elragadtatva a kagylóktól, amíg meg nem tudja, hogy mennyit adott értük szíve választottja. Ezután simán beleegyezik Nick agyament ötletébe, hogy vacsorázni vigyék Jancsit és Juliskát. Bátyusnak nem fűlik a foga a közös vacsihoz, de szerencsére Julie kedves lány, és velük akar menni. A kedélyes evészet közben – persze a bátyó folytonos paranoiája közepette – kiderül, hogy egy Kevin nevű fiú is eltűnt, pont úgy, mint Steven. Juliette ráérez, hogy Julie-nak kedves lehet ez a Kevin, amit aztán Nick később nagyon megdicsérget, hogy milyen ügyesen szedte ki a lányból. A vacsorán annyi történik még, hogy Nick ad egy névjegyet a gyerekeknek, hogy ha az állást ajánló fehér furgont látnák, akkor hívják őt fel. Nick és Juliette kicsit még enyelegnek, de mire a fiú elszánná magát, hogy most aztán mond valami fontosat, megint csörög a telefonja: megkapja a szervárus számhoz tartozó lakcímet, amit akkurátusan fel is jegyez a noteszkájába. Julie arról kérdezgeti a bátyját, hogy vajon jól van-e Kevin, mire válaszul bevágnak egy jelenetet, amiben egy csontfűrésszel kell szembenéznie egy eddig még ismeretlen fiatalnak – feltehetően Kevinnek –, majd eltorzuló arccal ordítani kezd.

Julie bemegy a klinikára, dr. Levinhez, aki a kezelés végeztén erős érdeklődést mutat a lány előző napi vacsorája, konkrétan az iránt, hogy mit és mennyit mondott el a Stevenről és Kevinről érdeklődő nyomozónak. A kicsi lány nagyon naiv, úgyhogy szépen mindent elmond a doktor néninek. Nickéknél is kapás van, a sofőr mobiljáról is azt a számot hívogatták, amit Nick már lenyomoztatott korábban, úgyhogy talpig fegyverben kivonulnak a helyszínre, sőt, még főgonosz is velük tart, egy nagy mordállyal a kezében. Övé a nap találata is, mert a kopogtatásra fegyveres ellenállásba kezdő ott lakót egyetlen lövéssel alázza a halálba. A terepszínű lakókocsi mellett egy melegház-szerű izét találnak, ahol emberi szervek szárítása folyt. A filmnek ezen a pontján kezdtem el sajnálni, hogy órákkal korábban vacsoráztam. Szerencsére a lelőtt hullának is van csörgő mobilja, a szám visszahívása után kiderül, hogy az ingyenklinika vastagon sáros a szervkereskedelemben.

Az unszimpatikus irodavezető leszólítja Julie-t és a testvérét az utcán, majd egy lendülettel begyömöszölik őket a fehér furgonba. Egy gyönyörű, hatalmas ház udvarán állnak meg velük, de valami fészerszerű melléképületbe terelik be őket. És itt jön a mese: Jancsi a kagylónyakláncát kezdi el potyogtatni egyenként, hogy majd a jó nyomozók megtalálják a nyomát. Életszerű, ugye? Szerencsére nem mennek messze, épp csak a tüzes gödör mellett el, különben elfogynának a kagylók, és akkor oda lenne a nyomkövetés.

A rendőrség nagy erőkkel vonul ki a klinikához, ahol a szőke nővérke éppen zárja a bazárt. Gyorsan kiderítik, hogy a műtéteket nem ott végzik, úgyhogy Nick félrevonja a szőkét, akiről látta már korábban, hogy valójában keselyű, és a már ismert Grimm-erővel (tudom, hogy mi maga, nem rendőrként kérdezem, ne tegye próbára a türelmemet) olyan jól megfenyegeti, hogy az persze beköpi a valódi műtétes helyszínt. Vágás után már ott is vagyunk, éppen egy vesét emelnek ki valakiből. A kéz pedig nem másé, mint a jóságos doktornőé, és ott van bizony az irodavezetője is. Épp arról társalognak, hogy Jancsi és Juliska következik. Julie  a pocsék bőrben lévő Kevin kezét szorongatja, erre a doktornő úgy dönt, hogy vele fogja kezdeni.

Csomó akciócsoportos zsaru mellett persze Hank és Nick az, aki megleli a ház mellett a kagylónyomokat, úgyhogy ők rontanak be a fészerbe, míg a többiek a háznál lövöldöznek. Minden rosszfiút kinyírnak, közben viszont a Julie hentelésére készülő doktornő kereket old. Nick szálegyedül megy megint utána, és hiába olvasta, nem figyel a feje fölé, a csajszi simán ráugrik a fáról. Némi hempergőzős verekedés végén a nő elnyeri méltó jutalmát, beleesik a tüzes gödörbe. Minden szép, minden jó, a mentősök begyűjtik az életben maradt gyerekeket, Julie is örülhet, mert a bátyja és Kevin is rendben lesz. Zárásként még főgonosz kap csomagot, kaszamintás fadobozkában levágott fület. A többi telefonon érkezik: fékezze meg a Grimmet, mert a feljebbvalók szerint kezd felborulni az egyensúly. Főgonosz szerint viszont ez a Grimm egy lelkiismeretes nyomozó, szóval legközelebb ne csomagot küldözgessenek, hanem személyesen adják át az üzenetet. A vonal túlsó végéről fenyegető stílusban megígérik, hogy úgy is lesz. Kész, vége, ennyi volt. Én többször is izgultam a rész során, ami az eddigiekre nem volt jellemző, és legalább kétszer olyan történt, ami egy icike-picikét eltért a szokásos sablontól, szóval fejlődnek, csak lassan.