Távol-keleti zenével indulunk, víz csorog egy kis agyag teáskannába - fiatal kínai lány tart bemutató teaceremóniát a múzeum látogatóinak és elmeséli, hogy némelyik kanna 400 éves, azért nem száradtak ki és maradtak meg szépen, mert folyamatosan főzik benne a teát. Utóbb egy enyhén lúzer kinézetű srác próbálja randira hívni a lányt, nem sok sikerrel. Zárás után a lány a múzeum raktárában pakolgat, szál egyedül természetesen, amikor fura zajt hall. Elindul megnézni, mi az, lehúz egy rejtélyesen lebegő lepedőt egy magas szoborról, majd halálra vált arccal lefagy, mi pedig megnézzük a főcímet. Watsont látjuk, amint egy szupermarket pénztáránál fizet, illetve csak szeretne, mert a leolvasó készülék nem akar együttműködni vele, utóbb a kártyáját sem fogadja el. A doktor utóbb megunja és idegesen hagyja a francba az egészet. Mindeközben vágóképeken Sherlockot mutatják, aki otthon egy burnuszos-kardos alakkal viaskodik, forognak-pörögnek, az idegen leszorítja, ám ő egy jól irányzott rúgással szabadul (Watson a boltban szerencsétlenkedik), végül Sherlock kiüti az ellenfelét és leporolja a zakóját. Mire Watson hazaér, Holmes már egy fotelben ücsörög, meg is kapja, hogy egész délelőtt nem csinált semmit. Mivel a dokinak nem sikerült elintéznie a bevásárlást, kölcsönkapja Sherlock kártyáját.

A doki fut még egy kört, majd hazaérve nem túl boldogan konstatálja, hogy Holmes az ő gépén nézi az emailjeit, mert lusta volt bemenni a sajátjáért a szobájába. Watson kimerülten lerogy egy székbe, de ezzel sincs szerencséje, mert ott meg a kifizetetlen számlái fogadják, melyeket undorral félretol, és megállapítja, hogy munkát kell találnia. Sherlock viszont a bankba hívja. Itt egy igazgató fogadja őket, aki amúgy Holmes régi évfolyamtársa és most megbízást szeretne adni neki. Sherlock rögtön megállapítja, hogy a fickó az elmúlt hónapban kétszer is körberepülte a Földet, ám annak gúnyos kérdésére azt feleli, hogy ezt csak a titkárnővel folytatott csevegésből tudja. (Watsonnak utóbb megmagyarázza, hogy a fickó karóráján látszó dátumból.)

Kiderül, miért is hívták őket: múlt éjjel betörtek a bank egyik irodájába, ám nem vittek el semmit, csak összemázoltak egy festményt - mindezt a lezárt toronyház tetején, azalatt a 60 másodperc alatt, amíg a biztonsági kamera épp nem a szobára nézett. Sherlock találja meg a biztonsági hálózatukon a rést egy busás összegért cserébe. Az előlegről kiállított csekket Holmes nem teszi el, ellentétben Watsonnal, aki vállalja, hogy megőrzi azt a barátjának. Sherlock nekiáll vizsgálódni, és rájön, hogy a rejtélyes jelek csupán egy irodából látszanak szembeötlően - az iroda tulaja pedig a bank Hong kongi ügyleteinek a főnöke - vagyis az időeltolódás miatt késő este jár be, ezért hagyták neki éjjel az titkos üzenetet.

Neki is indulnak Watsonnal, hogy felkeressék kérdéseikkel, ugyan árulja már el, ki küldözget neki üzeneteket, ám a lakóház előtt egy zárt kapuval találják magukat szemben. Természetesen Sherlock Holmesnak az ilyesmi nem akadály, és felcsöngeti az újonnan beköltözött fölső emeleti lakót, és eljátssza neki, hogy sikeresen kizárta magát, ugyan eressze már be, és esetleg adja kölcsön az erkélyét is, amíg ő lemászik az alatta levő lakásába. S lőn, Sherlock pár perc múlva már a bankár lakásában nézelődik. És aki keres, az talál is, jelen esetben egy fejbelőtt tetemet a belülről bezárt hálószobában. A halott fickó bőröndjét megvizsgálva rájön, hogy az kb három napig lehetett távol, és valami nagyobb tárgyat szorosan becsomagolt a táskába. Watson inkább kihagyja, hogy a halott szennyes alsóneműje közt turkáljon. Ám vajon miért graffitivel üzengettek a néhainak, ha egyszer ott az email is, mint lehetőség? Tán mert a fickó próbálta elkerülni az üzenetet - vajon miért - mert fenyegették. Ekkor eddig ismeretlen nyomozó érkezik a helyszínelő rendőrökhöz (detektív Dimmock), aki nem igazán örül hőseink jelenlétének. Szerinte természetesen öngyilkosság történt; Sherlocknak tán egy percébe is beletelik, hogy bebizonyítsa, hogy nem - hisz a hulla jobb tarkóján volt a lövés, ám a fickó balkezes - bizonyíték rá a lakásban balosan elhelyezett tárgyak tömkelege (kávéscsésze balra füllel, toll és papír a telefon bal oldalán, egy kés jobb oldalán látható maradék vaj (ballal vajazott), stb). No de a belülről bezárt ajtón hogy jöhetett be a gyilkos? A bank igazgatója később elmeséli, hogy az áldozat milyen sikeres volt - egy reggel alatt elvesztett 5 milliót (fontot!), de következő héten vissza is szerezte.

A következő jelenetben egy lélekszakadva rohanó kövér férfit látunk, aki hazaérve lehajítja a kezében levő könyvet és minden létező zárat magára zár, szinte csak az ágy alá nem bújik be, de vélhetően az is hiába lenne. A múzeumban közben a rész elején látott lúzer srác a szép kínai lányt keresi, ám az igazgatónőtől megtudja, hogy az váratlanul, mindent félbehagyva felmondott. A fiú elmegy a lány lakására, de ott hiába csönget, végül egy üzenetet hagyva dolgavégezetlenül távozik. Watson közben állásinterjún van egy orvosi rendelőben, egy szőke orvosnő kérdezgeti, túlképzettnek találja, ám Watson meggyőzi, hogy jó ez a munka neki. A két orvos közt rögtön kölcsönös a szimpátia, Watson hétfőn kezdhet is. Sherlock otthon a furcsa jelek megfejtésén töpreng, egyelőre kevés sikerrel, bár elmélyültségében az sem tűnt fel neki, hogy Watson nincs jelen. ( - Azt mondtam, ide tudnál adni egy tollat? - Mikor mondtad? - Egy órája.) Viszont rábukkant egy netes gyilkossági hírre, az áldozat egy szabadúszó újságíró volt, szintén zárt szobában, látszólag indok nélkül követték el (lsd fent említett rémült kövér fickó). Sherlock nagy nehezen meggyőzi a nyomozást vezető Dimmockot ( - Talán kicsit gyorsabban haladna a nyomozás, ha szentírásnak venné a szavamat), hogy öt percre eressze be őket a hulla lakásába. Itt Holmes rájön, hogy a gyilkos a tetőablakon át jutott be a negyedik emeleti lakásba - és persze mászva jutott be a bankár szobáiba és a toronyház irodájába is. De mi lehet a kapcsolat az áldozatok között? Sherlock az egyik könyvben észreveszi, hogy az újságíró a halála napján vette ki azt a könyvtárból - oda indulnak hát Watsonnal. Itt a polcok közt kutatva felfedezik, hogy ugyanazt a két jelet festette fel valaki, mint amit a bankban is láttak, ezzel halálra rémítve az újságírót. Hogy miért haltak meg, azt a jel tudná elárulni. Ehhez még Holmesnak is tanácsra van szüksége (Watson ezt nehezen akarja csak elhinni), elmennek hát egy szakértőhöz, aki azonban nem egy szemüveges szobatudós, hanem egy graffitiző fiatal srác. Épp munka közben találják, de azért hajlandó megnézi a jeleket, közben a doki kezébe nyomja az egyik sprayt. A gyerek a jeleket nem, csak a festéket ismeri fel, viszont hajlandó utánakérdezni. Járőrök tűnnek fel, a srác és Holmes elrohan, Watsont viszont “tettenérik” kezében a fújóflaskával.

A doktor tajtékozva keveredik haza, előállították, és következő hétre bíróság elé idézték, ennek érthető módon nem örül. Sherlock viszont azzal a lendülettel rögtön visszaküldi a rendőrségre, hogy szerezze meg az újságíró naplóját, és derítse ki, az merre járt a halála előtt (Watson szó nélkül megy); Holmes a bankárnak néz utána, valahol majd csak találnak közös pontot. A bankár asszisztense segítségével, és korábbi számlák alapján rá is jön, hogy nem rég jött vissza Kínából, ahonnan valami nagy tárgyat hozhatott, amit Londonban aztán leadott valahol (a bankár taxival ment valahova, nem akart cipekedni, visszafele viszont már jó volt a metró is). Sherlock el is megy a becélzott környékre, ahol Watsonba ütközik, aki az újságíró naplója alapján jutott oda (megkapta Dimmocktól, mégse olyan reménytelen az a fickó). Egy kínai boltba jutnak, ahol az árcetlik alapján sikerül megfejteni a titokzatos jeleket - kínai számok, konkrétan a tizenöt és az egy. De miért mehetett a két meggyilkolt férfi közvetlenül a kínai útja után a piszkos kis boltba? Mert hoztak valamit, és ott adták le - mindkettő csempészett, szép pluszbevételre szert téve ezáltal. Na de mért ölnék meg a csempészeket, miután leszállították az árut? Mert valamelyikük lenyúlhatott valami értékeset, és mivel a főnökök nem tudták, melyikük volt, megfenyegették mindkettőt. A bolt melletti lakás ajtajában Holmes kiszúr egy szétázott telefonkönyvet, viszont napok óta nem volt eső, ez gyanús (már akinek). És itt már jártunk, ez a múzeumbeli kínai lány ajtaja. Sherlock egy nyitott hátsó ablakon át bemászik, Watson pedig dühöngve nyomja tovább a csengőt, és a barátját szidja, amiért az nem nyit ajtót - ez azonban némi nehézségbe ütközik, mert Holmes bent megzavart egy már ott kutakodó sötét alakot, aki ezért cserébe kis híján megfojtja hősünket. A gyilkos végül meggondolja magát, és elengedi - a nettó nyereség egy rekedt torok, és hogy megtudták, a lakás tulajdonosa napok óta nem járt otthon. Viszont nem ártana megtalálni - ehhez az első nyom a lúzer srác által ott hagyott üzenet. A következő állomás tehát a múzeum, ahol némi körülnézés után a már ismert sárga jelekre bukkannak. Befut a graffitis gyerek is, és elvezeti Holmesékat egy vasúti híd alá, ahol a sok firka között felfedezte ugyanazt a sárga festéket - hol máshol lehetne legjobban elrejteni valamit, mint ahol mindenki látja és elmegy mellette. Közben egy pillanatra már vagy harmadszor látunk egy napszemüveges kínai nőt, kezd gyanús lenni. Sherlock és Watson szétválva kezd keresni további jeleket, a doki talál is, egy egész falra valót, ám mivel barátja nem veszi fel a mobilját, kénytelen elrohanni érte. Igen ám, de mire visszaérnek, nincs ott semmi, valaki gyorsan lefestette az egész falat. Holmes elkezdi rángatni a dokit, csukja be a szemét, koncentráljon, képzelje el, amit látott - Emlékszel rá? - Aha... - Fel tudod idézni a mintát? - Igen, de... - Mennyire van meg? - Az egész, de... - Mert az átlagos emberi vizuális memória csak 62%-ban pontos... - Nyugi már, megvan az egész, legalábbis meglenne, ha a zsebemhez engednél, mert lefotóztam!

Szert tettek tehát egy csomó, párban álló számra, ám az üzenet még mindig nincs meg. Ehhez a kínai csaj kéne, vissza a múzeumba. Itt Sherlock kiszúrja, hogy az egyik, tegnap még tompán fénylő agyag teáskanna mára már ragyog - valaki használta. A kínai lány visszajár éjjelente teát főzni és gondját viselni a kannáinak. Holmesék el is kapják, cserébe a lány mesél nekik: kis korában árván maradt, az egyetlen lehetősége a drogcsempészés volt, beállt hát a Fekete Lótusz klánba és szállított. A tagság jeléül kapott egy fekete lótusz tetoválást a talpára. Végül sikerült kitörnie abból az életből, Angliába jött, állást kapott a múzeumban. Ám ekkor felbukkant a múlt, ő eljött hozzá és segítséget kért, ám a csaj elutasította és most ezért a nyomában van. Ő? A bátyám. Aki valami Shan tábornok bábja lett. Holmes odatolja a csajnak a jeleket, aki addig jut a magyarázatban, hogy az egész egy könyvön alapszik, amikor zaj hallatszik a sötétből, nincsenek egyedül, bátyus eljött hugicáért. Sherlock elrohan, kis híján lelöveti magát, Watson meg ahelyett, hogy a lánnyal maradna, fut a barátja után. Rövid kergetőzés a vitrinek közt, majd egyetlen lövés dördül, a csajnak annyi. Holmesék elmesélik a rendőrségen, amit eddig megtudtak, Dimmock persze szkeptikus, nézzük el neki, fiatal még és tapasztalatlan, bizonyítékot akar. Ehhez Sherlock visszamegy az előző rész elején megismert kórházba, kicsit bókol a patológuscsajnak és szépen néz rá (közben mellékesen megtudjuk, hogy Holmes munka közben nem eszik, mert az emésztés lelassítja), aki ezért boncolás előtt megmutatja nekik a bankár és az újságíró hulláját - és lám, mindkettő talpán ott virít a fekete lótusz tetoválás. Ez már Dimmocknak is elég, Sherlockék megkapják, amit akarnak - az összes könyvet a két halott lakásából.

Kérdés, miért kellett lótuszéknak a kínai csaj? Mert értett valamihez - konkrétan a kínai antikvitásokhoz. Azt csempésznek Angliába, hogy ott aztán a feketepiacon értékesítsék. És valóban, korábbi aukciók dátuma kísértetiesen összecseng a bankár vagy az újságíró kínai útjaival. Viszont most egyikük lenyúlt valamit. Befutnak a könyvek, nem kevés, a lakást ellepik a teli dobozok - most már csak ki kell válogatni azt, ami mindkét halottnak megvolt, mert a párban álló számok egy oldalt, és azon egy bejegyzést jelölnek - (15 és 1 -> tizenötödik oldal, első szó), így íródik ki szavanként az üzenet. Kell tehát egy könyv, ami mindenkinek megvan, hogy mindenkinek ugyanazt jelentse az üzenet. Biztos nem fog ez sokáig tartani. A reggel eléggé elhasznált állapotban találja hőseinket, persze nem találták meg a könyvet. Watson előtt pedig felsejlik mindannyiunk réme, az örök hétfő reggelek setét perspektívája - munkába kell menni. Ott nem igazán arat sikert, mert ahelyett, hogy betegeket hívna be, elalszik. A főorvosnő viszont nem rázza fel, ordítja le a fejét és rúgja ki, inkább átveszi a betegeit. Watson a hosszú éjszakával magyarázza, merthogy egyfajta könyv-eseményen vett részt, nem, nem a barátnőjével, viszont randira hívja a főnököt estére. Otthon Sherlock még mindig a könyvet kutatja, ezúttal abból kiindulva, hogy biztos olyan, ami mindenkinek megvan - szótár, Biblia, stb, de nem jön be egyik sem. El is akar menni kiszellőztetni a fejét Watsonnal, ám annak mint tudjuk, más programja van. Sherlock lebeszéli a moziról, inkább egy kínai vándorcirkuszt ajánlgat. A doki persze csak megfogadja a tanácsot, ám odaérve meglepve tapasztalja, hogy Holmes nem két jegyet foglalt, hanem hármat. Mert ő is ott van, bár a párocska annyira nem örül neki. Watson próbálja elküldeni, de Sherlock hajthatatlan, hisz egy ügyes és akrobatikus gyilkost keresnek, hol máshol lenne olyan, mint egy cirkuszban. A doktort érdekes mód inkább a randi érdekli, ám ezt Sherlock Holmesszal megértetni kb annyi esélye van, mint a matektanárnak, amikor az integrálást-deriválást magyarázza egy előadónyi biológusnak. Az előadás nem egy hagyományos mutatvánnyal indul, egy bazi nagy számszeríj-félét látunk, ami rendkívül érzékeny, ámde hatalmas nyilakat lő ki. Ez elől kéne egy leláncolt maszkos férfinak kiszabadulni, mielőtt egy homokzsákból kifolyik az összes homok, ezzel leeresztve egy súlyt, ami elsüti az íjat. Az utolsó pillanatban sikerül neki, tapsot kap.

Sherlock persze nem nyugszik, és ahelyett, hogy az előadást nézné, a porond mögött bukkan fel, ahol talál is néhány flakont, sárga festékkel, hurrá, tényleg ezek üzengettek. Közben belefut az imént kiszabadult maszkos férfiba, akivel enyhe nézeteltérésük támad. Kizuhannak a porondra, a közönség szétfut, persze Watsont kivéve, aki megpróbál közbelépni, nem sok sikerrel. Mielőtt azonban a maszkos elintézné Holmest, megérkezik az erősítés a doktornő képében, aki egy seprűnyéllel leüti a kínait. A nyomozók utóbb persze nem találnak semmit a helyszínen, hiába győzködi őket Sherlock, hogy a cirkuszosokat azért küldték, hogy visszaszerezzenek valamit. Azt persze nem tudni, hogy mit. Holmesék visszatérnek a Baker Streetre, a doktornővel kiegészülve (nem adja fel könnyen a nő). És nem is baj, hogy ott van, mert ahogy elkezdi piszkálni a papírokat (amitől persze Sherlock kis híján idegrohamot kap), kiszúrja, amit a két férfi eddig nem vett észre, hogy a jelek egy része már meg van fejtve, a kínai lány valameddig azért eljutott. Watson közben hiába próbál valami ehetőt felkutatni a lakásban, amivel a barátnőjét megkínálhatná, nem talál semmit, a Mrs. Hudson által becsempészett puncs és rágnivaló is csak jobb híján használható. Holmes felpattan és elrohan, mert a kínai lány könyvének még a múzeumban kell lenni. A kapuban majdnem felborít két turistát, ezzel pont nem tudja elkapni az arra haladó taxit - ám a rosszban is van valami jó, mert így leáll gondolkodni, és bevillan neki a németeknél egy pillanattal előbb látott útikönyv, a London A-tól Z-ig. Persze ez lesz, ami mindenkinek megvan (nekem nincs Budapest útikönyvem), utánuk rohan, kitépi a kezükből a könyvet és nekiáll fejteni. Watsonék közben kiegyeznek abban, hogy inkább rendelnek kaját. Az első megfejtett szó a ‘deadman’ (halott ember), szóval tényleg fenyegetés volt. A további megfejtés pedig ‘9 millió a jade tűért, a fekete villamosvonal sárkánybarlangjába’. Watsonéknál kopognak, ám nem a pizzafutár érkezik, hanem elrabolják őket, csak az ismerős sárga jelek maradnak mire Sherlock kifulladva visszaér.

Watson nehezen éledezik, elrablóéknál vannak, ott az egész cirkusz, a porondmester nő a főnök, eredeti nevén Shan tábornok. A helyzetet tovább rontja, hogy a kínaiak azt hiszik, Holmes van a kezükben - az elfogott férfi zsebében ugyanis ott egy Holmes névre szóló bankkártya (Watson ugye a rész elején kölcsönkapta), egy csekk (a bankártól), a Holmes névre foglalt cirkuszjegyek, plusz még hallották is a férfit egyes szám első személyben Holmesként ordítozni - Watson hiába magyarázza, hogy csak ideges volt, és a barátját gúnyolta, nem hisznek neki, valljuk be, mi se tennénk. Sherlock közben úton van. Watson azzal sem megy sokra, hogy bizonygatja, lövése sincs arról, mit keresnek lótuszék. Azok meg úgy döntenek, ideje erőteljesebb meggyőzéshez folyamodni, és bepakolják a doktornőt a korábban látott számszeríj elé, a homokzsákból pedig pereg kifele az idő. De befut Sherlock - Hinniük kéne neki, Sherlock Holmes egyáltalán nem olyan mint ő. Hogy írnál le engem, John? Találékony? Dinamikus? Rejtélyes? - Későn jövő. Elkezdi egyesével kiütni a kínaiakat, miközben szóval tartja főnökasszonyt. Felrúgja a fényforrást, a sötétben pedig megpróbálja kiszabadítani a doktornőt, ám egy megmaradt kínai (bátyus) ráveti magát, és a korábban látott módon fojtogatni kezdi. Watson székestül araszol az íj felé, felborul, de rendületlenül küzd, végül a legeslegutolsó pillanatban felrúgja az íjat, ezzel megmentve szíve hölgyét és pont lelőve a Sherlockot majd’ megfojtó kínait. Főnökasszony elmenekül, Watson pedig megígéri, hogy a következő randi nem ilyen lesz.

Búcsúzóul detektív Dimmock megígéri Holmesnak, hogy ezután mindig hallgat rá. És hogy hol a 9 milliót érő hajtű? A bankár lopta el a szeretőjének, nem ismerve az értékét, és Sherlock korábban már látta is - ott van a szőke asszisztens hajában a bankban, aki majdnem belehal, amikor megtudja a semmibe vett ajándék értékét. Utolsó snittben Shan tábornokot látjuk, laptopon át kommunikál egy láthatatlan segítővel és biztosítja, hogy sosem fedné fel a kilétét. A nő homlokán megjelenő piros pötty és lövés zárja az évad második (és utolsó előtti) epizódját.