Harmadik, és egyben utolsó válogató, ez fordulópont, mert ez után már csak és kizárólag jó hangokat fogunk hallani, legalábbis a műsorstruktúra alapján, na majd meglátjuk. Most válik a 24-es mezőny teljessé, próbálja egymást túlharsogva informálni a nézőt Clau és Trilla, hosszú főcím régi arcokkal még egyszer, és már kezdjük is. Elsőként egy brazil (származású?) fiúka jön, aki nem ismeri a –ba,-be és a –ban,-ben közötti különbséget, de neki van erre mentsége, nevezetesen, hogy csak egy éve tanul magyarul, így fogvicsorgatva elnézhető a dolog. Thiago Bertoldinak hívják, de szép feladat lesz ezt a nevet megjegyezni, ha továbbjut, márpedig továbbjut, hiszen kisfilmmel vezették fel. Azt mondja, hogy az And I’m Telling You-t fogja énekelni a Dreamgirlsből, vagyis a refrén nélküli, erőszakos „figyeljetek rám, ha beledöglötök is” dalt, amit Mariann annyira szeret, hogy azzal fenyegetőzik, hogy beszáll. Halljuk, Mariann és Bochi egyszerre csap a zöld gombra, a végére Bereczki is beszáll, Mester csak azért nem, mert nagyon orrhangon volt az egész, talán náthás vagy? „Igedd, dagyod bedeg vagyogg” –hangzik a rutinos válasz, bár az elején ez ennyire nem volt hangsúlyos a beszédhangjában, na nem baj, 3 gombnyomás=továbbjutás.

Piros hajú lány jön, kisfilm nincs, csak egy kis beszélgetés a zsűrivel, majd egy viszonylag hallgatható éneklés. Két gomb nyomódik le, Mariann csak óvatosan birizgálja az övét, de nyomóerőt nem fejt ki rá, Bochi meg azzal sokkol, hogy szakmai jellegű véleményt próbál formálni énektechnikát illetően, jobban járnak, ha a kiesett versenyzőt most azonnal leterelik a színpadról. Ezek után összekötő funkciót betöltő mini Bikicsunáj-blokk következik. Van itt olyan delikvens, aki összekeveri a Megasztár válogatót egy kívánságműsorral, prózamondó versennyel, vagy éppen csippendél castinggal, de hát ettől lesz színes a mezőny.

Kisfilmmel rendelkező széplány jön, aki saját bevallása szerint vagy 30 kilót fogyott, mielőtt a Megasztár színpadára mert állni, ehhez képest Gaga: Born This Way-t énekel, nem ironikus ez így egy kicsit? Ő Bakos Bettina amúgy, és 16 éves, Mariannak és Mesternek már a dal első felében megnyomódik a gombja, majd Bereczki is beszáll, és ahogy egyre jobban megbuliztatja a közönséget, már Bochi sem marad ki a jóból. Nem számított, hogy jópár szótag kimaradt, én vagyok csak, aki a félig angol-félig halandzsa szöveget nem tudja értékelni, az ítészeknek így is bőven jó volt, ne kukacoskodjunk.

Egy olyan srác jön most, akinek a kisfilmjében a sötét múltjából mutogatnak fotókat. Fel kéne ismerni, ha műveltebb lennék a magyar tinizenékben, de mint hogy nem vagyok az eléggé, ezért nekem kell az infó, hogy Bihal Roland a No Thanks nevű méltatlanul elfeledett formáció énekese volt, bizony. Úgy tűnik, ez egy ilyen Megasztár, lehetőséget kínál azoknak is, akiknek nem jött be ez az együttesesdi, vagy a szólókarrier, vagy egyik se, na halljuk, mit tud. Ákos: Keresem az utamat hozott, zsűri rém szigorúan néz, kicsit össze is súgnak nagy komolyan, összességében eléggé érettségi hangulata van a dolognak. Bochi egy óvatlan pillanatban gombot nyom, ezt teszi Bereczki is, és szó szerint a legutolsó másodpercben csatlakozik M&M is. Na, és most jön a vizsgaelnök szigorú értékelése, zavarba ejtő kérdésekkel fűszerezve. Bereczki totálkomoly fejjel nekiszegezi a versenyzőnek a kérdést, magyarázza már el, mit jelent a magyar nyelvben az a három szó, hogy kere, ssema és zuttam. A válasz hebegés-habogás, félrebeszélés, mire művészúr még mindig holt komoly „úgy elhasalsz ezen a szigorlaton fiam, ahogy még soha senki” hangon folytatja, hogy ez nem válasz a kérdésre, mert a válasz az lett volna, hogy sallang és modor. Aztarohadt, valaki nagyon komolyan gyúr "A Leggenyább Zsűritag, Akitől Még Simon Cowell Is Összeszarja Magát" szerepre.

Reklámszünetre eresztik most a jónépet, és meg kell kérdeznem, hogy vajon mit akart elérni a TV2 azzal, hogy „és a folytatásban…” –jellegű bejátszásokat biggyesztett a reklámblokk elejére ÉS a végére is? Mert ha azt, hogy felidegesítsenek, és el akarjam kapcsolni még a hogyvolt befejezése előtt, akkor sikeres volt. Na folytassuk, egy 2008-as Megasztár palánta, Fekete Dávid felesége jön, nagyon családban tartja az idei mezőnyt a csatorna. A vicc az, hogy még Maestro is így ismeri fel csak a hölgyet, pedig neve is van, Cserpes Laurának hívják. Belekezd a dalba, két sor után Meister az egész stúdió számára jól hallhatóan kinyilatkoztat, hogy „jó ez!”, és széles mozdulattal rácsap a gombjára, követendő példát állítva társai elé. Bochi és Bereczki gombja is meg lesz nyomva a végére, pedig helyenként elég hamis, de bocs, azt elfelejtettem az elején mondani, hogy szép szőke lány tökéletes fogsorral. Mariann elkövette azt a hibát, hogy becsukta a szemét az éneklés alatt, mindent értek.

Újabb kisfilm, újabb hölgyversenyző, Rihanna Only Girljével jön, és valami borzasztóan kezdi. A dal előrehaladtával kialakul valami buliféleség a stúdióban, ex-megások legalábbis aktivizálják magukat, azért vannak, de a zsűri ellenáll. Mester a gombhoz kap, mert „időnként azért zseniális” (idéztem), de nincs továbbjutás, mert Mariann szerint a személyiségében van disszonancia, olyan aranyköpések röpködnek itt ma, hogy nem győzök jegyzetelni. Most megint a zsűri percei következnek, műsoridő-kitöltésre ez is jó, énekelgetnek, oltogatják egymást, nyomják a gombot maguknak meg ilyenek, szóval önfényezés és önégetés, bár a kettő között némileg elmosódnak a határvonalak.

Egy érettebb asszonyság érkezik, mindjárt megmutatják azt is, hogy mankóval jár, mert balesete volt, sokáig kerekesszékben élt, és most azt akarja sugallni azzal hogy eljött, hogy senki ne adja fel. Magányos csónakot vállalt, az első hangkieresztésnél Mariann gombot nyom és párás szemmel figyeli tovább. Mesterben rezgéseket keltett, ő maga fogalmazott így, és ez nagyon ritka, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy gombnyomásra mégsem késztette. Ez volt a felvezetés az idősebb kategória gyors vágásokkal történő bemutatásához (Megasztár esetében ez a harmincon túliakat jelenti – csak a miheztartás végett), és sikerült úgy összeállítani ezt, hogy erősen táncdalfesztivál hangulata van ennek a pár percnek. Sőt, azt is megmutatják, milyen veszélyes helyen van az a zöld gomb az asztal közepén, és milyen beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha egy zsűritag hirtelen mozdulatokat tesz. Éppen egy Balázs Pali klón produkálja magát a színpadon, Mester unalmában pakolgat, a papírjait rendezgeti, és közben nem eltalálja a könyökével azt a böhöm nagy zöld gombot! Amiért aztán nem győz szabadkozni, hogy véletlen volt, és visszavonja, meg különben is, de ezzel kellőképpen feltüzeli az előadót, aki egyre nagyobb beleéléssel lengeti az ondolált tincseit.

Újabb kisfilmes srác jön, és még Trilla is feltűnik, akinek egyelőre annyi a funkciója, hogy a színpadra lépés előtt szponzorvízzel itatja a versenyzőket. Következő jelöltünk Almás Gergő, aki valami Joss Stone számmal jön, amit egy gyors közvéleménykutatás alapján egyedül Gáspár Laci ismer a stúdióban. Mariann valamit nagyon magyaráz a produkció alatt, de ez nem hatja meg különösebben a többieket, Bochi és Bereczki nyom, majd addig erőlködik a fiú, hogy a végén Mariann is. Jó szar volt ez a szám, ebből én képtelen lennék eldönteni, hogy jó előadó-e vagy sem. Lényeg a továbbjutás, boldogság van, a családtagok örömünnepébe Clau is bevonódik, jó sok tiszteletbeli apóst, anyóst és mostohatesót szedhetett össze a válogatók alatt.

Egy félig amerikai, félig magyar srác következik, Benjamin Burgess, akinek olyan akcentusa van, amit sem fokozni, sem komolyan venni nem lehet, de legalább az angol dalszövegek kiejtésével nem lesz gondja – valószínűleg egyedüliként a mezőnyben. Mörrún Fájvot hozott (és abból, ahogy ezt mondja Bochi Henry Higginsként azonnal be tudja tájolni a származási helyét), és úgy kezdi, hogy „na, csináljunk egy kis bulit”, és máris tapsoltatja a közönséget, vagy nagyon merész, vagy nagyon hülye. Zsűrinél nem írja le magát ezzel, vigyorogva figyelik a produkciót, majd egyszer csak eszükbe jut, hogy itt gombot kell nyomni a szabályzat szerint, ha tetszik, amit hallanak, rá is csap mind a négy határozottan a gombjára, szinte tökéletes összhangban. Srácnak ennyi elég is volt, van még vagy fél perc a számból, de kit érdekel, megvan, amiért jött, ne rabolják itt fölöslegesen egymás idejét, ő ezennel befejezte az éneklést. Bereczkinek megint nagyon okosnak kell lennie: „időnként bűn hamis vagy, de az Isten is a színpadra teremtett”, majd tesz egy olyan mozdulatot, mintha megáldaná, ezzel meg is van pecsételve a továbbjutás.

Bikicsunájokat játszanak be, de csak vágóképnek, majd érkezik egy 9 gyerekes visító néni, akivel valami miatt úgy érezte a TV2, hogy ideális lesz a tehetségkutatóját reklámozni. Néni szerényen az O Sole Miót hozta, amiben az a jó, hogy még jó hangi adottságokkal is nehéz énekelni, nemhogy a herélt macska és a nyikorgó vasajtó elegyének ható hanggal, de az önkritika nem lehet mindenki erőssége. Zsűri nagyon félti az üvegtárgyakat a stúdióban, úgyhogy Bereczki művészúr próbálná leállítani a vonyítást, de esélytelen, mert versenyzőnk csukott szemmel koncentrálva csalja ki magából ezeket a rendkívül fülsértő hangokat. Azt ezt követő beszélgetés sem egyszerű, elmeséli, hogy az első énektanárja Krisz Rudi volt, de nemrég lecserélte Pitti Katalinra, és igen, mindketten pénzt fogadtak el ezért a pedagógiai munkáért. Mariann azzal bocsátja útjára, hogy ezekben a válságos időkben nem kéne pénzt kidobni az ablakon, Mester meg még megjegyzi, hogy mindenki kezelje fenntartásokkal, amit a versenyző az énektanárokról állított, még mielőtt. Értettük.

Most egy olyan lány jön, aki azt állítja, hogy ő már valaki, mert egy magyar film főcímdalát énekelte, súlyosan alulművelt vagyok kortárs magyar popzenéből, ez már biztos, mert hogy én életembem először látom ezt a lányt, az 100%. Csodálatosan természetes mozdulatokkal tudja viszont az üres szponzorpiás dobozokat pakolgatni a kisfilmben. Nagy Adriennek hívják, de valaki magyarázza már el, hogy egy énekes, aki saját bevallása szerint nem teljesen kezdő a szakmában, hogy választhatja pont a Bad Romance-t egy meghallgatásra? A dalt, ami főként egy középszerű refrénből, és a végtelenségig ismételgetett rarararararomamamamából áll? Talán úgy, hogy erősen popszakma-kompatibilis külsővel rendelkezik, és ez sok mindenre elég, nyomódnak is le a gombok szép sorjában, mindenki megnyomta Bereczki kivételével, aki csak jegyzetelt végig. Meister (aki nyomott ugyebár) kijelenti, hogy az éneklés nem, csak a külső volt meggyőző. Néha annyira zavarba tudnak hozni ezek a váratlan őszinteség-rohamok, de legalább színesítik vele a műsort.

Jön egy apuka, aki csak azért van itt, mert megígérte a kislányának, hogy benevez a Megasztárba, Mariann máris jutalmazza ezt a szívmelengető gesztust egy gombnyomással. Bochi, mint szülő csatlakozik, így apuci elmondhatja, hogy majdnem továbbjutóként távozik a versenyből, majd Magyarország Legismertebb Rádiós Hangja még egy csoportfotóra is összetereli a versenyzővel az ítészeket, ez utóbbiból mondjuk Maestro -valami csak általa ismert ok folytán- kivonja magát.

Utolsóként egy olyan csajszi érkezik, akinek az arca nekem rohadtul ismerős valahonnan, de ez pillanatokon belül ki is derül, a kisfilmjében elmeséli, hogy most van harmadszor a Megasztárban, tavaly pl. pont a legjobb 24-ből esett ki. Ő Radics Gigi amúgy, Mester arcáról nem tudom leolvasni, hogy felismerte-e, és azt állítja, hogy Beyoncétól a Hellót fogja énekelni. Nem, nem azt, mert a Hello egy egészen más szám, amit ő hozott az a Halo, a pillanatnyi zavart bennem a rettenetes angol kiejtés okozta, ami a dal közben sem javul sajnos. Zsűri szeme mondjuk nem ettől kerekedik, közönség elvarázsolódik, majd talpra pattan hirtelen, azt hiszem, ebben a volt megások keze is benne van, akik nagyon szeretnek hangulatot csinálni a stúdióban. Azt hiszem, csak én nem tudok elvonatkoztatni attól az érthetetlenül megnyomott L betűtől, a dalban sajnos elég gyakran előforduló „halo” szó közepén, meg a módszeres halandzsázástól sem. Bereczki átszellemülten püföli a gombot, Gigi meg addig áriázik az utolsó fél percben, amíg a többiek is nyomnak, mind a négy asztal zöldben, őrjöngés, agyeldobás, világsiker. Na MOST lett teljes a 24-es mezőny, ezt felezik le a következő két alkalommal, még mindig nem élő adásban, hanem csak a zsűri által értékelt Párbajokban (2 műsort tesz ki a dolog, ha minden igaz), ott még mindig nem szavaz a közönség. Mintha kicsit sok lenne a hasonló figura idén, de majd meglátjuk, 2 hét múlva már fele ennyien lesznek, úgy könnyebb dolgunk lesz.