Az előző rész tartalmának felidézése után egy hatalmas erdei házat látunk, melyet egy enyhén szociopata kinézetű párocska éppen feltör, majd sajátjaként igyekszik hasznosítani, már csak azért is, mert az ő szüleik ilyen luxust nem tudtak nekik biztosítani. Kicsit rácsodálkoznak a mindenhol kiállított maszkokra és egyéb vitrinben tartott cuccosokra, aztán igyekeznek egymáséi lenni a házigazdák egyik hálószobájában. Hancúrjuknak egy érkező teherautó vet véget, melyen ízlésesen egy elejtett szarvas teteme van elhelyezve. A leányka (hangsúlyozottan szőke természetesen) még nagy kacarászás közepette ki tud ugrani az ablakon, ám a fiúnak ugyanez nem sikerül, ordítás és morgás közepette visszarántják az ablakkeretből. A lány ennek hatására hősiesen elmenekül.

Kicsivel később megtudjuk, hogy Nick vérében a brazíliai vándorpók mérgéből volt egy kis adag, de ha többet kapott volna, biza meg is halt volna, csúnya fulladásos halállal. A néni, bár magához tért, még nem látogatható, úgyhogy hősünk ismét csak nem tud vele beszélni. A rendőrfőnök kicsit műaggódik, majd elrendeli, hogy őrizzék a nénit. A kórház biztonsági kameráin természetesen csak hátulról látszik a szép szőke fecskendős, úgyhogy nem azonosítható. Közben őrizetbe veszik a korábban hősiesen elmenekülő szőkét, Gildát, aki bejelenti a barátja elleni támadást.

A két nyomozó a lánnyal együtt kimegy a házhoz, ahol már helyszínelnek a betörés miatt. A tulajdonosok egyike nem mulasztja el megállapítani: valaki aludt az ágyunkban (ugye, már mindenki tudja, melyik Grimm-mese lesz ez?). A nappaliban feltűnik egy vitrinben tartott macimancs, később még lesz ennek jelentősége. Eközben kiderül, hogy a tulajdonosok azért gyűjtenek mindenfélét, mert nagy hagyományőrzők, és igyekeznek megvédeni mindent az őslakosok kultúrájából. Miután Nick társa kijelenti, hogy az eltűnt pasi biztos hazaszédelgett és otthon alszik, rögtön láthatjuk, amint egy barlangban összekötözve valami randa karmos-nagyfogú izé pofozgatja szegényt.

A kihallgatása során Gilda könnyek között bánja meg, hogy a sorsára hagyta szegény pasiját, és hogy fogalma sincs, mi vette őt üldözőbe. Kiderítik azt is, hogy a srác tényleg nincs otthon, erre Nick társa rögtön újabb pofás elmélettel áll elő: biztos valami baleset történt, a srác meghalt, Gilda elrejtette valahová, most meg játssza az ártatlant. Nick szerint viszont a csaj tuti őszinte, ezért újabb házkutit javasol. Maris néni azonnalra magához rendeli hősünket, aki azt is megtudja, hogy Marie szörnyen legyengült, és nincs sok ideje hátra. Némi semmitmondó társalgás (féltem, hogy elveszítelek, csak te maradtál és társai) után a néni előjön a farbával: Nick kutya kötelessége levadászni a gonoszokat, ahogy az ősei tették, hiszen nem véletlenül rendőr. Ja, és kaszásból is, meg Grimmből is több van, de előbbiekről a néni nem tudja, hányan lehetnek, utóbbiakkal meg nem szokott beszélni. A lakókocsiban minden le van írva, és meg kell védeni a gonoszoktól, mert nem tudnak róla, hogy létezik.

A nagy házhoz icipici, kétszáz hektáros telek tartozik, ráadásul szomszédos a nemzeti parkkal, ami ezer négyzetkilométeres. Szóval az eltűnt srác gyakorlatilag bárhol lehet. A háznál hőseink rögtön belebotlanak a házigazdák roppant szimpatikus fiába és annak két haverjába, majd megtudják, hogy Berry bizony a haverjánál aludt, dehogy volt otthon. Nick újabb látomása beigazolja, hogy ezzel a fiúval sincs minden rendben. Apucinak feltűnik, hogy Nick talán látott valamit, úgyhogy rögtön gyanakodni kezd rá, anya viszont teljesen felháborodik azon, hogy az eltűnt fiút rajtuk keresik, annak ellenére, hogy az tört be hozzájuk. Ja, és apa ügyvéd, saját irodával. Közben fecskendős szőke és rendőrfőnök megbeszélik, hogy főgonosz megszünteti Maris néni védőőrizetét, szép szőke meg embereket küld majd, hogy megöljék. Ja, és az is kiderül, hogy szőkeség képes megvédeni magát mindenféle csavargóktól. Szeretem, hogy bár elvileg horror-sorozat, nem igazán rémisztgetnek látványilag, inkább a hangeffektek felelősek a vérfagyasztó hangulatért. Lehet, hogy azok olcsóbbak?

Nick kikeresi a gazdagék háza előtt lévő totemoszlopot a világhálóról, így kiderül, hogy a maci a territoriális viselkedést hivatott szimbolizálni: a területük szent és sérthetetlen. Kis romantikázás is belefér Juliette-tel, majd látjuk, hogy a három srác egy hegyes karókkal gazdagon kibélelt gödröt tesztel egy ember nagyságú rongybabával. Nick rémálmodik egy rövidet Marie nénivel, melyből megtudjuk, hogy vér fog folyni, mikor lemegy a nap, és a néni kést vág hősünk kezébe. Mivel Juliette hajnali hétkor műt buldogokat, Nick beveszi magát a lakókocsiba, és talál egy ugyanolyan, csak kissé viharvertebb macimancsot, mint amilyen tulajék vitrinjében is leledzik.

Nick megzavarja a pilatesezésben az előző részben megismert, önuralommal rendelkező farkast, részint, hogy köszönetet mondjon a múltkori segítségért, részint, hogy informálódjon tőle a macikról. Farkas-barkas először húzódozik, de aztán még kávét is kínálgat meg sütikét, és mellékesen közli, hogy az ominózus macimancs a vadászmedvék belezésére szolgál. De persze nem szeretne grimmopédiává válni, így nem igazán tetszik neki, hogy Nick igyekszik egy kalap alá venni a dúvadakat a vadászmedvékkel. Azért elmondja, hogy a karmot a macik a hajszához használják, ami az ő barmicvójuk, és elhangzik a sorozat első poénja: amit a farkas csak bármackónak nevez, hahaha. Egyfajta beavatási szertartás a felnőtté válás előtt, de persze, a melldöngetés mellett levadásznak valamit az erdőben. Nicknek ettől rögtön mehetnékje támad, holott igazi guatemalai kávét készített neki a farkas, ő meg kóstolás nélkül képes otthagyni.

Maris néni rögtön felismeri a vadászmedvét rajz alapján, és kinyilatkoztatja: ha a család hagyományőrző, abból baj lehet. A hajsza pedig férfivá avatási szertartás alkonyatkor, és ronda egy látvány. Nick társa viszont kiderítette a család híváslistái alapján, hogy a medvévé változó fiúcska az eltűnés idején biza nem a haverjánál, hanem a házuknál volt, ügyvéd apa meg úgy tűnik, falaz a kisfiának, jaj. Főgonosz sajnálkozó arccal közli, hogy mivel nem volt bizonyíték a néni megtámadására, ezért nem jár többet a védőőrizet, milyen meglepő. Erre Nick barátunk az amúgy órás főfoglalkozású farkast kéri meg, hogy vigyázzon a nénire, pedig szegény kis farkas rémeket álmodik, mióta tud Mariskáról. Ám mivel Nick kinyilatkoztatja, hogy bízik benne, ez annyira meghatja a dúvadat, hogy mégiscsak elvállalja a védőőrizetet.

Gildánk időközben megszerzi a fiúja pisztolyát, és elindul önbíráskodni. Persze macifiú nem hagyja kibontakozni, megy ő is a pasija mellé, de legalább megtudjuk, hogy macifiú mamája sem az a tipikus ma született ártatlanság. Hőseink a házhoz érvén azt hiszik, Gilda még nem ért oda, ezért a társ balra el lezárni az utat, Nick viszont apucira kis lélektani nyomást gyakorol, így az indul vele megakadályozni a hajszát, ami ezek szerint csak anyuci és a fiúcska magánakciója. Társ útlezárás közben megpillantja Gilda autóját, amit tessék-lássék módon a fák közé rejtettek.

Eközben a barlangban a három félmeztelen, macis tetkójú srác némi késsel vagdosós-vérkenegetős jelenetet produkál, feltételezem, a harci kedvük feltüzelése a cél. A farkas a kórházban viszont erőteljesen ráizgul arra, hogy neki kell egy Grimmet őriznie, mikor azok csinálták ki szegény papikáját. Nem mulasztja el viszont az odasettenkedő, majd elmenekülő embereket, és az alagsorban picikét megdádázza őket, nevelési célzattal, csak sajna közben az egyiknek a karja vállból leszakad. Erre farkasunk gyorsan kereket old, a néni ismét strázsa nélkül marad. Apuci és Nick viszont megtalálják a macis barlangot – üresen. A hajsza megkezdődött. Ja, és apuci is vadászmedve, micsoda meglepetés.

Futkosás, sikolyok, morgás, extatikus kísérőzene, szóval minden, ami a hajszához kell. Nick persze sikeresen szembefut a menekülőkkel, és némi verekedés és figyelmeztető lövés után úgy tűnik, minden rendeződik, mígnem… hát bizony, a gyermekét védő anyamedve ügyesen beleesik a fiúk által gondosan kipróbált csapdába. Anya kórházba, a három fiú és a betörő párocska a dutyiba kerül. Farkasunk viszont riasztja Nicket, hogy siessen-rohanjon, őrizetlenül a néni.

Kórházi szobába közben decens lelkész érkezik, igaz, rontja az összképet, hogy kezében szikét szorongat, amivel rögtön le is támadja Marie-t. A néni, bár haldoklik, meg beszélni is alig tud, emberfeletti erővel képes védekezni, olyannyira, hogy a szike végül a lelkészben ér véget, kár, hogy közben szegény Maris is teljesen kifullad. Még képes az érkező Nick karjai közt elhadarni, hogy a fiú ne felejtse el, hogy kicsoda is valójában, valamint csak az ösztöneire hallgasson, majd kileheli a lelkét. Vége főcím előtt még látjuk, hogy Nick valahová elviszi a ház mellől a lakókocsit, amit csak Juliette lát (nekem egyre gyanúsabb a csaj, furcsákat kérdezget, nagyon figyeli Nicket, ráadásul kora reggel jár buldogokat műteni), és a néni sírkövénél valami eddig még nem látott vadállati szempár leselkedik rájuk. Slussz, ezúttal sem sikerült igazán meghaladni a szokásos kliséket, és tényleg roppant látványszegény a sorozat, de lassacskán legalább a szereplők kezdenek icipicikét kevésbé papírmasé figurák lenni.