Igen, a 365. Napja. Kerek egy éve írtam az első posztot a Hogyvolt blogra.

Hogy volt?
Szoktam vihogva mesélni, én lennék az első, akit basznának ki a c:c blogról. Van tévé, hogyne, de nem nézem. Bár tegnap valakinek sikerült az, ami sixxnek sem, bekapcsoltam. Önként. Ugyanez történt tavaly is, akkor azért, hogy megnézzem a Bombanők beszavazó showját, miután jelentkeztem a felhívásra, írót keresünk. Az volt a próbaposzt. Négy nap idegtépő várakozás után írtam meg a kölcsönös felebaráti szeretet és tisztelet nevében azt az e-mailt, ami így kezdődött: „a zisten bassza meg, hogy nem lehet válaszolni arra a szájbakúrt kibaszott próbaposztra….”
Hát így kezdődött.

Volt itt minden, mint a búcsúban, én mondom.

A kezdeti nehézségek „segítség, nyifinyifi, nem mén ki a poszt”, „értsd már meg, hogy nem tudsz élesíteni, könyörgöm” után megküzdöttem a képekkel „nyifinyifi, nincs kép a hivataloson” jött Sigismundus, fehér lovon, négy herével, teljes páncélzatban, mint A Megmentő Lovag. Azóta is ő a Képrabló, ki is nyílt a csipája „a tizenkilencest feltétlenül rakd be, akarom!” Néztem bután reggel negyed hétkor, bazmeg, több mint kilencszáz komment éjszaka, atyaúristen! Tél volt, hó esett, jöttek az ünnepek. Közben zajlott az élet az Odúban, a kommentelők megírták A Levelet (és MegLepke A Verset) amit rózsaszínű papíron postáztak, mégsem került sose adásba (a zertélel kapja be). Játszottunk, viola narvilly nyert, fogtuk magunkat és belibbentünk a Villába. „Heló, Hajni vagyok, most jöttem át a hídon, itt vagyok Csepelen.” „Szia, örülök! Hogyan ismerlek meg?” „Ronda vagyok.” „Én meg kövér.” Ha addig lett volna köztünk némi feszkó, azonnal elmúlt volna, mikor a reklámmosolyú szőke lány kedvesen megkérdezte tőlünk: „Az Alekosz kasztingra jöttetek?” A mai napig nem beszéltük meg, ezt sértésnek, vagy bóknak minősítsük-e, de felszabadító volt, pár perc múlva vihogva vonszoltuk ide-oda azt a bizonyos Alekosz-táblát és fényképeztük egymást, a kiválasztó táblával is, hogyne. Kitavaszodott, meglett a második rekord (24 óra alatt 4000 komment), de a szeretettáborozásnak vége szakadt, lett Nagy Balhé, a Totya is megmondta, hogy lesz, sírás-picsogás, ajjaj, nagy a baj, kilenc tehén, mégsincs vaj.

Pötyi volt a húsvéti nyúl, húsvéti versek születtek, Hoshee szegény, azóta is várja az Irsaiját (bévét meg sem merem említeni), mire feleszméltem, véget ért. „Eadtak rabszolgának” a Velveten közvetítetettem a döntőt, volt nyígás „úristen, nem látok semmit, vakrepülés”, fél órával később már értettem mindent, „oké, túl vagyok a falusi picsa városi aszfalton hisztin, lehet olyat írni, hogy lófasz és esti fény?” Lehetett, hogyne, még azt is lehetett, hogy csetszexelni hívjam Dopeman-t hát istenem, unalmas volt a döntő. Másnap új sor, nagybetű, kezdődött az Alekosz luvnyát keres, és a második nap megszületett az „aztakurvahétszentségit”, mint minősítő jelző, kvázi fokmérő. Hogy a Szopós Sellő éjszakája, vagy a Lepényhal-gate volt előbb, arra már nem emlékszem, Alekosz Veronikával engedte el a Boldogság Narancsszínű Madarát, frídám, hittem én, de a maroknyi csapat maradt. A VV5 kezdetéig. Volt Wagner-est, operett nap, amikor meghirdettem a magyar nóta hétvégét, a kommentelők egyöntetűleg küldtek el a náthásba. Akkor már Baltás Démonnak hívtak, igen, és jött az e-mail, „készülj, lesz VV5”. Eredetileg úgy volt, már augusztusban, de később, a „te, kit kell leszopni, hogy kiderüljön, mikor indul a VV5?” után nem sokkal kiderült, szeptember közepén.

Menetrendszerű nyígás „nyifinyifi, mi lesz, ha szar leszek? Ha kiírtam magam, ha ismétlem magam, ha nem fog tetszeni, félekfélekfélek!” A tizenharmadika egyáltalán nem volt tűnt jó ómennek, ne már, akkor lesz az első VV5 poszt? Akkor volt. Megint van hivatalos nyelv, ezúton köszönjük Kingának a „faszomatbazmeg”-et, érdekes, a teremburáját nem tudott a kommentelők közt gyökeret verni, nem is értem. Új szlogen született: „elsőzni gyerekes”, Peticsé Verának drukkol, kinek másnak, megint van éjszakai brigád, van új nyígás is „hiába csinálom krómban, akkor is kibasz, hallom, ahogy hullik a hajam!” Én meg kicsit ritkábban, de annál nagyobb lelkesedéssel. Majd ha nem csúszik ki a kezemből az idő, jövök kommentelni is, ígérem, és akkor nem maradok ki semmiből, de most jó ez így nekem, hogy kimaradok.

Hát így.

Na most tör ki belőlem az érzelgős picsa, figyeljétek csak meg.

Szóval.

Köszönöm szépen, hogy olvastok. Köszönöm a kommenteket. Az avataromat. Az új nevemet. A képeket, gif-eket, amit küldtök. Mindent, ami eddig történt, azt is, ami fog.

sixx, nagyon köszönöm. mindent. 

és lemaradt a lényeg. VAN himnuszunk. Ó, sogeking, hogy basznád meg. :)))

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=lAhHNCfA7NI