A rész, amiből kiderül, hogy a gonosz gyilkos, vagy a vallási fanatikus jelmeze is érző embert takar, az egész keménykedés csak egy elcseszett Halloween-buli, ahol mindenki boldogtalanra issza magát, és elfelejti, hogy ki is ő az álarc alatt.
Nelsonnal indítunk, éppen a reggeli kávéját szürcsöli, ami nála azt jelenti, hogy az alkarja kilencven fokos szöget zár be az asztallal, a dereka pedig a szék háttámlájával, és egyenletes sebességgel emeli a szájához a bögrét. Nucky egykori csaja terhesen, ziláltan jön, unatkozik, sőt ez már több mint unalom: nem olyan, mint amikor elbóbiskolsz egy alternatív darab nagy monológján a színház sötétjében, hanem, mint amikor egy börtöncellában rájössz, hogy már nem bírod tovább a priccset, a négy szürke falat és a nyirkos padlót. Meg saját magad.
Nucky és Margaret eközben a téli kertben reggeliznek, Margaret szerelmes és megértő, a kemény támasz, de nem ám gyalulatlan osb-lap, aminek neki lehet támaszkodni, hanem szépen metszett márványoszlop, aminek kifejezetten jó is nekidőlni. Nucky azonban nem kér a segítségből, pedig nagyon nagy bajban van: hiába jött ki a börtönből, a kapitány lassan kiszorítja a piacról, a kupikban nem kúrnak, a kaszinókban nem játszanak a népek, mert az ilyesmit csak részegen jó csinálni.
A kapitány sincs azért jó helyzetben, Nucky beszállítóját akarja meggyőzni arról, hogy ezentúl ő a helyi Al Capone Altantic Cityben. Illetve miket beszélek, Al Capone még Chicagóban is csak egy piti bicskás fickó, pár évet előre szaladt ez a hasonlat. A csempészflotta tulajdonosa azonban nem kér az új emberekből, neki jó Nucky is, így a tárgyalás véget ér, mindenki lehúzza a viszkijét, és sietve távozik. A kapitánynak azért van b-terve: felhívja a parti őrséget, hogy ne legyenek már olyan vakok, esténként a halászhajók nem tőkehallal, hanem barna rummal megpakolva térnek vissza a kikötőbe. Ilyen az, amikor a keményített galléros bűnözők vamzerkodnak, ők csak kortyolnak egyet a single malt viszkiből, a piszkos munkát pedig elvégzik azok, akiket ezért fizetnek. Persze nem ők, hanem az adófizetők.
Ha már Al Capone, akkor a chicagói gengszter tényleg megjelenik Nucky irodájában, és nem csak, mint egy hasonlat. Bejelenti, hogy ezentúl máshonnan, pontosabban Kanadából szerzik be a város C2H5OH-szükségletét, de azért Torrio jóakarata jeléül küld egy olyan vastag borítékot, hogy az el se fér az apró olasz maffiózó apró mellényzsebében. Nucky azonban nem kér a borítékból, ha mondjuk nokiás dobozban hozták volna, hát biztos meggondolja, főleg, hogy ekkoriban a Nokia még gumicsizmákat gyártott, vagyis egy nokiás dobozba nagyon sok pénz fért.
Nelson terhes csajához eközben vendég érkezik, a színházi fickó cigit és viszkit hoz, hogy érezzük milyen barbár kor is volt az, ahol alkoholos lehelettel és nikotinfüstbe burkolózva is ki lehetett mondani azt, hogy “a kis pocaklakó”. Plusz szó esik egy új darabról is, a Veszélyes fehércselédről, amiben lenne ugye egy főszerep Nucky egykori csajának.
Nucky öccse, az áruló Eli az apjukat ápolja, de az öreg csak Nuckyról beszél, meg hogy segítségre van szüksége. Családi dráma kezd kibontakozni, ha még belevesszük a képletbe hogy Nucky utálja az apját, az egyenlet elég sok bizonytalanságot rejt.
Úgy tűnik, Margaret nem egy polgári színdarabban él, nem csak eljátssza hogy szereti Nuckyt, este az ágyban ugyanis elmondja neki a nagy titkot: magánnyomozót fogadott, hogy megtalálja évek óta elveszett testvéreit, és kiderült, hogy mind New Yorkban élnek. Másnap Margaret felhívatja a szobalánnyal a magánnyomozó iroda által megadott telefonszámot, Miss Peggy Rohant keresi, akiről kiderül, hogy már meghalt. A szobalány ugyan szereti a disznó vicceket, és nem tud rendesen kiporolni egy szőnyeget, de azért nem teljesen hülye, mert rájön, hogy Peggy az Margaret, és hogy nagy és sötét titkok vannak a nő múltjában. Már persze azon túl, hogy a jelenlegi élettársa kinyíratta a férjét és felgyújtotta a házukat.
Nelson eközben összebalhézik a csajával, aki rabságnak érzi azt, ami tényleg rabság: se buli, se pia, se haverok, csak a terhesség és egy erkölcsös férfi, aki esténként szótlanul szürcsöli a teát. Azért kiderül, hogy Nelsonnak is van szíve, de legalábbis pénisze: vesz titkokban egy lemezjátszót a nőnek, és hozzá pár olyan lemezt, amiken nagyon nem vallásos dalokat énekelnek a kor Kozsói.
A disznóvicceket mesélő Sinn Féin-ügynök bejelentkezik Nuckynál, mondván neki született tehetsége van ahhoz, hogy megállítsa az embereket, akik olyan dolgokat művelnek, amit nagyon nem kéne. Nucky nem él Sleater ajánlatával, de azért az ír este elkergeti a kapitány embereit, akik alkoholt hoznának abba a kaszinóba, ahol Nucky állást szerzett neki. Először találkozik az ír bérgyilkos Jimmy félarcú barátjával, fegyvert is rántanak. Batman mélyen Joker szemébe néz, csak még azt nem lehet tudni pontosan, hogy melyikük is Batman, és melyik az őrült gonosztevő.
A rész csúcspontján Nucky vacsorázni megy Margarettel és a polgármesterrel, de pont abba a mulatóba térnek be, ahol a kapitány is vacsorázik Jimmyvel, és nem utolsó sorban az állami szenátorával. Ráadásul hiába kérnek homárt, az utolsót éppen a kapitánynak szolgálták fel. Nucky felpattan, odamegy a kapitány asztalához, és a földre önti a homárt, egy westernben ezután pisztolypárbaj kezdődne, egy bud Spencer- Terrence Hill-filmben meg leamortizálnák a lokált. itt azonban csak fojtott hangon fenyegetik egymást az érintettek, Nucky pedig bevisz egy igazán mély verbális ütést Jimmynek: emlékezteti arra, hogy a kapitány soha nem szerette az anyját, csak megtetszett neki az ártatlan gyereklány. Mondjuk azt a részt nem hangsúlyozza eléggé, hogy a friss árut ő szállította le Atlantic City akkori urának, de hát nem is az apró részletek a fontosak.
Ilyen lesz a Gengszterkorzó második évada
Interjú a sorozat rendezőjével
Facebook kommentek