Újabb epizódhoz érkeztünk a gigadrámai zenés reality válogatásos szakaszában, lássuk, sikerül-e űberelni a múlt hetit. A Négyek ezúttal 4 sötét száguldó Seattal érkeznek, hogy fantomkép formájában realizálódjanak a színpadon. Remélem, egyszer tényleg bedobnak majd alternatív járműveket is ezekhez a képsorokhoz, a gyaloghintót, a motoros fűnyírót és a wakeboardot mindenképpen javaslom. Lássuk, hogy most az első produkciónak sikerül-e felülmúlnia a múlt heti átváltozóművészt. Edge of Glory hangjaira érkezik egy 2008-as -Gagának öltözött emberi lény - első blikkre nem tudtam eldönteni, férfi vagy nő, láttam én már 5 pasit is egyszerre Gaga jelmezben, és néztek ki úgy, mint a versenyző. Erősen inogó tűsarkokon áll a zsűri előtt, arca vagy 5 kiló vakolat alatt, és a 2009-es Bad Romance-be kezd bele, pedig ha már imitátor, legalább az outfitet összeegyeztethetné a dallal, de sebaj.

Hangokat minden szökőévben talál el egyet, tárogat a 15 centis bőrminiben minduntalan, néha halálhörgés-szerű hangokat hallat, és a szöveget is átírja itt-ott, kreatív, na. Közönség túljátszott gesztusai rém irritálók egyébként, hangos fújolásba kezdenek, az ajtó felé mutogatnak, és „szép volt Feró!”-t skalndálnak (mivel a keményszívű mentor leállította a produkciót), természetes viselkedésforma egy sincs eközben. Zsűri értékel. Versenyzőnk nyitott az építő jellegű kritikára, neki nem elég annyi, hogy aranyanyám, ez kurvaszar volt, ő szeretné tudni, miért volt kurvaszar? Mi volt rossz benne? Mennyire volt rossz? Csak az eleje meg a vége vagy a közepe is? Miután végképp ajtót mutatnak neki, backstage-ben leszűri a tanulságot: Magyarországon nem nyitottak az emberek semmire, ami kicsit is merész, majd meg nem értett zseni módjára sértődötten távozik.

Földrengés-szerű zajok kíséretében Tank Aranka érkezik olyan összeállításban, amihez foghatót én még életemben nem láttam. Extramini flittercsodát erőltetett magára elképesztő párducmintás macskanadrág fölé, és ahogy mozog ebben a szerelésben, az csak hab a tortán. Mentorok rövid úton megválnak tőle. Utána további rémségek követik egymást a zsűri túlspilázott szörnyülködő grimaszaitól kisérve, (egyikük még a hozzátartozói szerint is szar, ez valami új) jöjjön már valami jó hangú ember, mert kikapcsolom.

Mikrofonos Frodó érkezik egyenesen a Megyéből, Ördög Nóra melléig pipiskedve felér. A 165 centis srác saját bevallása szerint 16 évesen találkozott először a zenével, addig biztos hang nélkül mentek náluk a Skála és Volánbusz reklámok is. „I wanna be a billionaire so freaking bad” énekli magabiztos mosollyal és egészen fülbarát módon, fel is csillan a zsűri szeme, végre valami! Rapbetétet a (feltehetően) saját szerzeményű magyar szövegével helyettesíti, ami nélkül mondjuk tudtam volna élni, de alapvetően jó buli az egész, és amikor azt énekli, hogy Oprah meg a Királynő helyett Ildivel, Gesztivel, Feróval és Mikivel szeretne lenni a Forbes magazin címlapján, arra egy emberként pattan fel a stúdió. Végén még robbant egy merész F-bombot is, de jó, hogy Magyarország fele nem beszél angolul, így nem kell kisípolni. SIKER. Elképesztően nagy bulit csináltál és elképesztően jó hangod van, így a zsűri, már engedik is tovább 4 egységes igen szavazattal.

Következő versenyző egy számomra értelmezhetetlen zeneművet prezentál, olyan, mint egy rosszabb sportesemény-himnusz, szöveg az X-faktor és a mentorok dicsőítésének témáját járja körül rendkívül fantáziátlan versszakokban. Valaki súg Gesztinek, hogy ez amúgy Pokemon zene volt, nem csodálom, hogy kimaradt az életemből. Ami ennél is meglepőbb, hogy továbbengedik, mert hangja az van, és ha tényleg csak azért választotta ezt a kritikán aluli dalt, hogy felfigyeljenek rá (ahogy állítja), akkor kaphat még egy lehetőséget.

Nagy felvezetést kap a következő próbálkozó, egy látványosan ideges srác, akinek gyöngykarkötőjén az X-faktor X-e díszeleg. Felcsendül az egyike azoknak a daloknak, amiket meg kéne tiltani, hogy tehetségkutatók meghallgatásain énekeljenek, nem mintha nem ez lenne az egyik legjobb dal, amit valaha írtak, mert AZ. Csak éppen azt a lécet, amit a Listen állít, egyszerűen nem lehet megugrani, bár mivel ezúttal fiú énekli, így érdeklődve hallgatom. És bár mást nem csinált, mint 1-2 oktávval lejjebb vitte a dalt, a végeredmény kifejezetten kellemes lett, be is ájul tőle a zsűri. Az X-faktor legnagyobb meglepetése vagy – így Geszti, többi mentor a könnyeivel küzd, és hatalmas IGEN! kíséretében bocsátják útjára. Miki azt kéri, legközelebb férfi előadó dalával jöjjön, én nem ragaszkodnék hozzá, van a srácban spiritusz, és ez jó, meglepő dalválasztás kell ennek a műsornak több is.

Reklám után egy testvérpár jön, nagy csinnadratta, interjúk, Nóri, külön blokk, na most ezek vagy nagyon jók lesznek, vagy minden képzeletet felülmúlóan rosszak. Öcsike kezdi, idétlen ingben és bokavillantós gatyában áll a színpadon, nem egy divatikon. Hangja még annyi sincs, mit stílusérzése, tesó a színfalak mögött diplomatikusan hallgat, hiába próbál DevilNóri kicsikarni belőle valami reakciót. Zsűri az „ilyen szart még életemben nem hallottam” szinonimáit járja körül, majd jó tanácsot is adnak a versenyzőnek a továbbiakra: soha többé ne énekelj, otthon se nagyon, mert még átmegy a szomszéd és meg talál verni. Lássuk, bratyónak hogy sikerül, ő hosszú ujjú pulcsit húzott rövid ujjú kockás ing alá, nem túl jó előjel. Ha lehet, öcsinél is rosszabb a hangja, bár ezt a tesó nem így látja, szerinte kifejezetten jó a produkció, mondja a színfalak mögött. Fül-orr-gégészeti beutalót javaslok mindkettőjüknek, hátha van valami családi kedvezmény. Mentorok szavaznak nagyon egységes nemmel, backstage-ben bratyó arcára kiül az őszinte döbbenet (NEMÁ!), ez azért szórakoztató. Tesók szomorúan elkullognak, én csak azt nem értem, hogy kaphattak ilyen sokat a műsoridőből.

Utánuk egy 28 éves kétgyerekes anyuka jön kisgyerekkel és Paid My Dues-szal, MalekMiki arcáról azt olvasom le, hogy ez nem csak szerintem hamis egy picit. A végére aztán belejön, és kiereszti a hangját (van neki), de ez a dal nem az, ami ilyen kiherélt karaoke változatban jól tud szólni. A produkció végén Geszti a lehető legtermészetellenesebb mozdulattal boxol a levegőbe, igen, megcsináltad! Továbbjuttatják, majd újabb továbbjutók következnek, fejenként 2 másodperc műsoridővel, miért érzem úgy, hogy ők azok, a következő rostán kihullanak? Kap fél percet egy ellenfényben kicsit Bradley Cooperre hasonlító fiúka, aki a Pick gyárból a szalag mellől érkezett, és kellemes gitárprodukciót hozott. Továbbjut, majd ismét egy hosszabb blokk következik.

Hosszúhajú trubadúr jön, és ha a fülem nem csal, megjátszott akcentussal beszél, nocsak. Nórihoz már sötét légyszemüvegben érkezik, Devil segítőkészen kiabál neki („erre, itt vagyok!”), hátha nem lát szegény a sötétben, majd a kérdésre, hogy minek a napszemcsi, tökéletes választ ad: STÍLUS. Ha most lett volna nála cigaretta, hanyag mozdulattal a padlóra pöckölte volna, majd a szemüveg fölött kinézve csábosan belepillantott volna a kamerába, de Nóri inkább a színpad felé tereli készséges vakvezető kutya módjára. Tényleg (ál)akcentusa van, mert a U2-t Jhoú Thoúnak mondja, és saját bevallása szerint az interneten kellett rákeresnie, mi az a Hold Me Thrill Me Kiss Me Kill Me, ezek szerint az 1995-ös évet egy barlangban töltötte. Belekezd búgó hangon, széttért karokkal, sejtelmesen, majd belenyomja a fejét a kamerába, térde hullik, zsűriasztalra fekszik, az a legjobb ebben a produkcióban, hogy természetes. Kiss me, Kiss me, KISS ME!!! – könyörög Ildinek, aki viszont inkább a „kill me” sort ismételgeti magában az arckifejezéséből ítélve, majd megszánja versenyzőnket egy puszival, aki ezek után aléltan elnyúlik a zsűriasztalon a drámai hatás kedvéért. Ez egy igen összetett produkció volt, mentorok válogatott film – és zenetörténeti utalásokkal sértegetik („egyszerre voltál Manson és Drakula”), és valami egészen felfoghatatlan módon továbbengedik. Cirkusz és kenyér ugyebár.

Most egy vigyorgó, copfos fiúcska érkezik, hatalmas keresztmedál lóg a mély V-kivágása fölött, és MalekMiki reménykedik, hogy nem azt a Fevert fogja énekelni, amit mindenki, és mindenki anyja elénekelt már a showbusinessben. De, azt. Méghozzá búgó hangon, csábosnak szánt pillantásokkal kísérve. Kb. 2 hangra írta át a dalt, Feró félhangosan meg is kérdezi Mikit, ez jó? Nem, nem jó Feró, majd én segítek, de Ildi már vigyorogva hajol előre, és Geszti szerint karakter a srác, vagyis a szórakoztatóiparban használható alapanyag. Azt is mondja, hogy egy nagydarab fekete nő szorult a srác torkába, szegény, az biztos nagyon fájhat. Miki a fejét rázza, Feró és Ildi csípték, Geszti döntésére másfél évet kell várni, de csak megérkezik az a harmadik igen is.

Most szerencsétlen idióták érkeznek csokorban, köztük egy strasszos nyakkendőben feszítő, valami rettentő mulatós faludiszkó-slágerrel próbálkozó tinilány, amit a következőképpen vezet fel: DJ Szatmári FEÁT Jucus. EPIC. Őt egy anya-lánya duó követi, anyuka a kérdésre, hogy mi a nevetek, úgy válaszolja, hogy Párduclányok, mintha abban a pillanatban találta volna ki. One Way Ticketet adnak elő hunglish verzióban (második daluk biztos a Szentkirályon presszó lesz lett volna), a lány szerepe a koreográfia, amiben szerinte volt hip-hop, diszkótánc és még sok minden. Hát igen, azt a sok mindent én idegbeteg rángásként, és ritmustalan végtaglengetésként, valamint idegzsábaként írnám le. „Fantasztikusan táncolsz!” –dicséri a kiscsajt minden zsűritag füligvigyorral, és szegény kb. annyira ügyes a szarkazmus felismerésében, mint Sheldon Cooper, így udvariasan megköszöni. „Még a búcsúban se!” –aláz Geszti, menjünk is tovább.

Utolsó blokknak két visszatérő versenyzőt szerkesztettek össze, ők a tavalyi X-faktor 12-es mezőnyébe éppen csak nem jutottak be, a mentorházból vágta ki őket Geszti. Németh Katica az első, ő volt a tinilány, aki R.E.S.P.E.C.T-t nyomott, emlékeim szerint baromi jól. Most a Rolling In The Deep-et hozta, hasonlóan nagy vállalás ez is, de ha egyszer van hangja, miért is ne. Hatalmas energia van ebben a csajban, annyi szent, közönség tombol, mentoroknak nagyon bejött, Ildi szétveri a jegyzeteivel Geszti fejét. Jó pillanat, annyira, hogy mindkét reklámblokk előtt el kellett lőni a biztonság kedvéért. Péter nem bánja, hogy tavaly nem engedte tovább, mert kellett neki ez az egy év fejlődés, ebben Katica és a többi mentor is egyetért, és egységes igennel továbbjut.

Őt követi Muri Enikő, a lány, aki tavaly a létező legdurvább fashionterrorban érkezett a válogatóra, és miután kiesett, azt mondta, soha többé nem fog énekelni. Szerencséjére egyiket sem hánytorgatja fel neki a zsűri, ellenkezőleg, nosztalgiától párás szemmel néznek rá, kezdjed Enikő, imádunk, ne félj – üzenik a mosolyok. Christina Aguliera Hurt-öt énekel, ha emlékeim nem csalnak, ebben a műsorban nem először. A stúdióban minden ember székére rajzszöget tettek egy óvatlan pillanatban, a dal végére nem marad ülő ember. Szerintem adagolhatnák az állótapsot egy kicsit óvatosabban is az RTL animátorok, mert nagyon hamar el fogja veszíteni a dolog a hatását, ezt komolyan mondom. Lényeg, hogy a zsűri el van ragadtatva a produkciótól, természetesen továbbjutás az eredmény, és Enikő örömünnepével zárjuk a második válogatót. Jövő héten ugyanitt, még mindig válogatunk, tehát tessék felkészülni újabb hajmeresztően rossz előadásokra is, ne csak a jókra, mert kapunk majd bőven mindkettőből, ez 100%.

A képek az X-faktor hivatalos oldaláról, valamint Sigismundustól származnak.