Ismét in medias res-zel kezdünk, ez már tuti hagyomány lesz, Adams egy fehér kisbabát ad át a gyámügyiseknek, az együtt érző (és általam olyannyira hiányolt volna) narrátorunk meg közli, hogy bizony a hölgynél nem az első gyerek, akiről le kell mondania. Jön is mindjárt a felirat, "15 órával korábban", csak hogy megmagyarázzák az amúgy indokolatlan reggelt. Cooper és Ben egy reggelizőből jönnek ki épp, szívélyes témákról beszélgetnek, úgy mint: aztán újoncom, tudod-e, mi az a mozambiki? Hogyne tudnám, 3 lövés, kettő a testbe, egy a fejbe. Okosügyes, azt is vágod, hogy miért? Elmondom én neked: azért, mert a mozambiki gerillák állandóan be vannak lőve valami gaztól, és ha a testén találod el kétszer, meg se érzi, fejbe kell, apám! Ben elraktározza ezt a fontos információt, hátha egyszer majd Mozambikban kell gorillákra vadásznia.

Bryant épp helyszínel, egyik csöves kinyírta a másikat, mert az nem akarta megadni a 3 dollárt, amivel tartozott. Én megértem. Itt az elvekről van szó. Ma egy tornapapucs, holnap a világ??! Ott tartózkodik az előző részből megismert lány is, aki hajlandó tanúskodni a mexikói banda ellen, asszem itt az ideje, hogy nevén nevezzük, tuti visszatérő szereplő lesz ő is: Janila. Szóval a rend őrei még be is szervezik egy tinizsaru programba, csak óvatosan az ilyesmivel, sose jó, ha ilyesmi kiderül azon a környéken, tán még valaki megkarcolja a biciklijét.

Cooper, Ben és a kommandóscsaj járőröznek, az újonc észreveszi, hogy épp rámolnak ki egy boltot, menten visszaemlékszik, hogy ő reggel tulajdonképpen Rambóvért ivott, és már repül is befele, a társai meg hiába ordibálnak utána. Benn talál két nemfehér egyént, egyik pisztolyt fog a másikra. A fegyverestől elcsaklizza a csúzliját, a másikat meg elzavarja (??? ez hülye? Legjobb esetben is tanú az illető), ám Cooper megállítja a menekülőt, és kezdődik a 2009-es nagy lebaszás: a bolt tulaját sikerült megbilincselni; az elkövetőt sikerült majdnem elzavarni; kurvára nem néztél körül, hogy ki fog téged hátba- vagy oldalba lőni; és most kérjél bocsánatot a bácsitól. Cooper vezet, mint egy idegbeteg, alig tud lefékezni az útra négykézlábazó csecsemő előtt. (Itt ma mindenki meghülyült?) Adams érkezik, és gondjaiba veszi a tékozló fiút.

Bryant az őrsön tanúvédelmi programot próbál kiharcolni Janilának, de a retorikai ellenfele, Sosemlátott Öltönyös Nőci (továbbiakban: SÖN) olyan elszántan védi a büdzsét, mintha ettől függene az arcizmai feszessége (mondjuk arra kíváncsi lennék, ha Janila fehér volna, hány másodperc alatt érnének ki a lopakodó helikopterek). És mivel derék nyomozónk nem eléggé frusztrált, még veszekszik egy sort a telefonban a nőjével, ezeknél ez a nemzeti sport. Bryant talált új gazdit a közös kutyusnak, mert ahol élnek, ott szerencsétlennek nem jó, szar ügy az ilyen, nekem is volt benne részem, de az állat érdeke a fő, ugye. A hülye csipa meg személyes támadásnak veszi, ismerek ilyen embert, nem lehet velük vitázni, mert úgyse fogja fel, Bryant is feladja hamar az észérveket.

Új karaktert kapunk (bár lehet az előző részben is benne volt, csak elbújt egy golyóstoll mögé, nekem nem rémlik): Sal-t, az 50es forma bandákra specializálódott nyomozót. Aki épp saját erkölcsi felsőbbrendűségének tudatában csalja a nejét egy igen vonzó riporternővel. Ám mivel a sorozatot nem kábelTV forgatta, csöcsök helyett csak egy szaftos beszélgetést kapunk. Hamar le kell azonban rakni, hív a gyerek, apa, elmehetek a haverokkal a város legveszélyesebb és leghúzósabb részébe? Egy lófaszt gyerekem, és Sal úgy gondolja, ezzel meg is győzte a kamaszt, látszik, hogy nem túlságosan gyakorlott apuka. Hamarost jön is az újabb telefon, apu, mégis idejöttünk, és valaki elvontatta anyu kocsiját, milegyen? Hülyegyerek, mindjárt ott vagyok, meg ne mozdulj, senkihez ne szóljál, majd én mindent. Jössz velem, majd estére hazaviszlek.

Ben és Cooper közben a szemtanúk kikérdezése után meglelik az elkóborolt kisbaba faterját, én egy szobanövényt nem mertem volna rábízni, nem egy gyereket. A faternak elege lett abból, hogy amikor a volt nője melózni ment, mindig nála hagyta a kicsit, ő meg gondolta nem kér a felelősségből, és lerakta az utcán. Szabad, nem? (Ez hülye???) De igen, köcsög, szülés után 3 napig, a kórház inkubátorában, ott szabad. Még azért szökni akar kicsit, de a humánus zsaruk gumilövedékkel mellen lövik, én tuti ott szarnám össze magam, már ha kapnék még levegőt, de a mintaapa is megvan vigyorgás nélkül.

A mexikói lövöldözős arc meg telefonál a börtönből, ugyan ombre, had ne tanúskodjon már a kis feka csaj ellenem, persze öreg, meglesz. Sal megérkezik az okos lányához, a többi suttyó havert persze ott hagyja a gettó közepén, hátha lesz még egy szalagcím estére, ha az aszfalton tébláboló pólyás nem lenne elég. Adams végre megtalálja a baba anyját, aki elég normális arcnak tűnik, bár korábban drogozott meg kurválkodott, helyette inkább becsületesen keresi a minimálbért se. Szegény csaj kiakad a gyereke miatt, ami érthető, én se arra számítok reggelente munkába menet, hogy majd a zsaruk szedik össze a fiamat az útról. (Biztos azért van, mert még nem reprodukáltam magam.)

Végrevalahára este lesz, a rendőrség színe-java taplózsarut ünnepli, aki nyugdíjba megy, páran még tolnak egy "roast" műsort is, ami az USÁban nagyon trendi manapság, lényegében egy stand-up, csak éppen itt a cél a delikvens alázása, neki meg illik röhögni rajta. Bryant meg a nője elajándékozzák a kutyát egy ismerős nyugdíjas rendőrnek, mennek vissza mulatni. Páran inkább a háttérbe húzódnak, így Ben is, aki pár pohárka után elárul pár dolgot a múltjáról, az apja maffiaügyvéd volt, aztán úgy 10 éves korától kezdve időnként eljártak lőni tanulni, nehogy egy-két elégedetlen ügyféllel szemben ne tudja magát megvédeni, óh, azok a boldog gyermeki évek... Sal is félrehúzódik a riporterrel, a nő kiharcol magának egy smárt, amit pont lát Sal lánya is. Érdekes módon nem borul ki, inkább örül, mert az apja szeretője "menő csaj". (Hülye-e vagy?) Majdnem repül egy pofon, ne légy tiszteletlen anyáddal, és a fickó kicsit se gondolkozik el, hogy ő vajon a Deákné vásznánál, ugye.

Adams kikérdezi anyut a gyámügyissel, nem áll jól a szénája, nagyon könnyen elvehetik a kissrácot, örökre, úgyhogy a muter próbál Adams női lelkére hatni, sikerrel. Janila meg a nagyija békésen nézik a TVt, amikor ismerős kocsi fékez, és gépfegyverrel bekopogtatnak az ablakon a jóarcú bandatagok, kismalac, kismalac, haljál meg. Szerencsére egyikük se sérül meg, de plazmatévének annyi, Bryant rohan a helyszínre. Az ajándék kutyus meg csak megnézi a saját fogát, és ha már élesnek találtatott, fel is szaggatja vele az új gazdi kocsiját belülről, így nem kell a dög, még befalná a birkanyájamat, a hisztis spiné meg örömmel visszaveszi, így kell csatát nyerni a pasival szemben! (Meg se kérdezem már nála, hogy hülye-e. A válasz egyébként igen.) Byrant ismét előhozza a tanúvédelmi dolgot SÖN-nél telefonon, aki továbbra is csak azt tudja szajkózni, hogy nincs pénz. Na az agyam itt dobja le az ékszíjat. EZ . TOTÁL . HÜLYE? Ilyen alapon bazmeg engedjétek el a durrogtató mexikóit, egyrészt a börtönben eggyel kevesebb lesz az etetnivaló száj, másrészt Janila is megmenekül, pár év múlva már adót fog fizetni, tiszta haszon.

Vége a zsarumurinak, Ben elkíséri kommandóscsajt a járművéhez, izzik a levegő, de nem történik semmi, logikus is, még az évad felénél se járunk, nem kell úgy sietni. Ez a baj a mai fiatalokkal, csak a szipu meg a szex. Adams minden agytekervényét kihasználva eléri a gyámügyisnél, hogy anyu visszakapja a gyereket, próbaidőre, aztán meglátjuk, én örülök neki, mert a muter messze a legszimpatikusabb karakter a sorozat eddigi epizódszereplői közül. Átadja a gyereket, és ezzel visszatértünk a "jelenbe", vagyis ahol az a faszparaszt narrátor elmondta az egysoros szövegét az elején. Hogy ne nyugodjunk meg, Sal viszi haza a lányát, ez utóbbi a hasát fájlalja, piercinget rakattam be apu, nemjó most nekem. Na, akkor azonnal mondjad a nevét annak a köcsögnek, aki csinálta! Ezt már nevezem. Rendőr vagyok, agyam semmi, ütni tudok, hol a gond? Tán a kölyködet vigyed kórházba, meg az előző ~15 évben kellett volna rá figyelni, bár szerintem hiába tépem a számat.

Bryant elviszi Janilát egy motelbe nagyistól, saját zsebből, a tárgyalásig csak kihúzzák itt, ő meg talán kibírja pengetni. Adams pedig ismét betekintést enged törékeny női lelkébe: ellátogat az exéhez, feleség, gyerek, fehér kerítés, satöbbi, megy a púderszöveg: ne haragudj, hülye voltam akkor, gyereket akarok. Szegény csávó meg se tud mukkanni, aztán csak sikerül, akartál volna 5 éve, nekem azóta már van, jól megvagyunk, különben is be kell mennem. Adams arca egy tanulmány, ezt a szerepet igazán eltalálták Regina Kingnek. Kocsiba száll és elhajt, felcsendül Amy Winehouse dala (Tears Dry on Their Own), bár alapból nem tetszik a művésznő munkássága, ide nagyon passzol.