„Gyötrelmesebben haladtak mint gondolta volna. Egy óra alatt talán ha egy mérföldet tudtak megtenni. Megállt és visszanézett a fiúra. A fiú megtorpant várt. Azt hiszed meg fogunk halni ugye? Nem tudom. Nem fogunk meghalni. Jól van. Nem hiszel nekem. Nem tudom. Miből gondolod hogy meg fogunk halni? Nem tudom. Ne mondogasd már egyfolytában hogy nem tudom. Jó. Miért gondolod hogy meg fogunk halni? Nincs ennivalónk. Majd találunk valamit. Jó. Meddig bírja ki az ember élelem nélkül? Nem tudom. Mégis mit gondolsz? Talány néhány hétig. És aztán? Holtan esik össze? Igen. Rosszul tudod. Az ember sokáig kibírja étel nélkül. Van vizünk. Ez a legfontosabb. Víz nélkül nem lehet sokáig életben maradni. Jó. Nem hiszel nekem. Nem tudom. A fiú arcát fürkészte. Kezét túlméretezett hajszálcsíkos kabátjának zsebébe dugta. Azt hiszed hazudok neked? Nem. De úgy gondolod a halállal kapcsolatban hazudnék? Igen. Jól van. A halállal kapcsolatban talán hazudnék. De most nem haldoklunk. Jó.” (Cormac McCarthy: Az Út) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint.

Béci egész éjszaka nem aludt, mindent megnézett Adrin. Örömteli éjszaka volt. Nem is a búcsú volt nehéz, hanem hogy mennyi dolog változik kinn. Jó lenne követni az eseményeket, vigyázni rá. Plusz pont Bécinek, ahogy a rögtönzött paravánt tartotta. Tetszett.

A Lakók feladatot kapnak, állítsanak össze egy listát azokról a tápanyagokról, amire egy 10-12 éves gyereknek feltétlenül szüksége van. Alekosz tejkenyérben gondolkodik. Azt hittem, kóbászkaviárban fog. Lehurrogja Évát, mert az szerinte bevásárlólistát ír. Várjávárjávárjá Anikó, a margarin meg a vaj az nem ugyanaz, főzéshez használják a margarint. A Flora is margarin, nem vaj. Az szintetikus, mondja Jerzsi, a vaj az teljesen más. Nem kell sokáig várni a pontos definícióra, a vaj az kemény, jelenti ki ellentmondást nem tűrően Laci. A margarin növényi eredetű, próbálkozik Jerzsi, de Alekosz hajthatatlan. Jó, rá van írva, hogy margarin, de csak azért, hogy jobban érthető legyen. Alekosz, ne idegesítsél már! A margarin főzéshez való! Nem eszik meg magába! Ez mi, dugja az orra alá Anikó a Flora dobozát. Ez vaj. Szívbarát margarin, ők a hülyék, nem? Jó, hagyjuk. Szerintem is, ennyi ökörséget ilyen rövid idő alatt még nem hallottam, pedig. A lista nyögvenyelősen készül, Laci nem adna gyereknek disznóhúst. Megjegyzem, ami a kocsmából jön ki, az a disznó, ami az ólból, az a sertés. Marhát se. Alekosz tovább cincálja az idegeimet, fontos a gyerekeknek a csokoládé. Meg a tea. Az is fontos, az egyik legfontosabb. Az hát, jó erős feketetea, citrompótlóval, négy evőkanál cukorral, hogyne lenne fontos.

A téma ugyanez, csak megérkezik Kinga, a dietetikus, aki végre eldönti a vaj vagy margarin vitát. Kinga érkezésével a beszélgetés nem lesz színvonalasabb, sőt. Megtudhatjuk, hogy a margarin azért jó, mert meg lehet vele kenni a kenyeret és nem olyan száraz akkor az étel és hogy a gyerekek a szénhidráttól tudnak rendesen futni, tanulni meg egyebek. Mit jelent az alultápláltság? Kivan a bordája. Visszavonja a fejlődésben. A többi okos mondatot nem idézném, egy napra ennyi hülyeség éppen elég. A lakók el tudnák képzelni, hogy lenne egy kertjük, és abból állítanák elő az ételeket. Milyen ételeket tudnátok elkészíteni ezekből az alapanyagokból? Éva húslevest és rántott húst. Én is most mondtam a mamának hétvégén, hogy a fejes saláta mellé kéne két sor rántott hús palánta, ha felszedjük a borsót, a helyét bevetjük húsleves maggal. A nyúlhústól idegenkednétek-e? Igen, de én nem ezt várom, hanem a szegény nyuszikázást. Jól van, megy ez, Gigi sajnálja a szegény nyulat. Kinga elköszön, mozgást javasol a lakóknak én meg hallgatok most jó mélyen.

Ezen a héten a lakók semmit nem kapnak készen, csak azokat az alapanyagokat használhatják, amivel a programban részt vevő családok gazdálkodnak majd, mindent nekik kell elkészíteni. Rögtön neki is állnak húst sütni, a főzelék meg se fordul a fejekben. A főzőcske közben megérkezik Lilu, abban a sárga pruszlikban nyáron nem mennék a Sugó partra sétálni, ezt a színt imádják a bogarak, találnak egy jó kis vackot és beszélgetnek. Hogy emlékszel, milyen volt a gyerekkorod? Jerzsi elmeséli, hogy volt egy közös udvar, hat család, hat lakás, egy pottyantós vécé. A lakás 15-20 négyzetméteres volt, ami konyhából és egy szobából állt, nem volt fürdőszoba. Emlékszik az éhezésre, volt, hogy édesanyukája hétfőn főzött egy fazék rizst és egész héten azt ették. Ha nem volt kaja, kölcsön kellett kérni. Mindig úgy vásároltak be a nővérével, hogy sok legyen és olcsó. Akkor jött rá, hogy alultáplált volt, mikor bekerült az állami gondozásba és két és fél hónap alatt felszedett hat kilót. Mintha egy szegény ember belecsöppenne egy királyságba, azt éreztem. Laci szülei sok dolgot megvontak maguktól, ez a program megadta az értelmet, hogy bejött a Villába. Anikóék kiköltöztek tanyára, a disznóólakat építették újjá, abból lett a házuk. Az udvaron volt a vécé, lavórban fürödtek. Szegénység volt, de anya olyan típusú nő, aki a jég hátán is megél. Éva is sokszor nélkülözött, sokszor nem volt pénze kajára, a cigiről nem is beszélve. Ha a barátai meghívták étterembe, elcsomagoltatta a kaját, hogy hazavigye. A nélkülözés számára az alapvető élelmiszerek hiányát jelenti. Az élelem, a kaja a legfontosabb.

Kezdem egy kicsit úgy érezni magam, hogy egy kinek volt szarabb versenyt zajlik a szemem előtt, aztán a cinikus énem megszégyenülten elkullog. Mi az, amit szeretnél? Egy saját szobát, válaszolja Béci. Alekosz szokás szerint hülyeségeket beszél, szeretné látni az eredményt, szeretné átlátni a feladatokat, minden feladat annyit ér, amennyit az ember kihoz belőlük. Gigi a legizgatottabb, ezt hadonászással fejezi ki. Az, hogy albérletben laknak, mind az ötükre nagy nyomás. Nekünk soha nem volt saját szobánk. Aztán lelkesen gesztikulál tovább, ennek a programnak meg kell valósulnia. Lilu távozás előtt beleeszik a hagymás krumpliba, de nem marad ebédre, mert már kinn kéne, hogy legyen, ez a mama halála, a mai napig olyat kapok fakanállal a kezemre érte, hogy könny szökik a szemembe, de nem, akkor sem szokom le róla.

Iskolák részére készül a felhívás, éneklés, zene, tánc, dohogás, hogy megint az a bizonyos két ember hiányzik. Alekosz a haját bazirgálja a tükörben, Éva sminkel. Laci nem akar szólni nekik, mert nem az apjuk, másnap meg ő lesz a negatív majom. Mi a téma, érkezik Alekosz. Éva, mire ideérsz, befejezzük! Na hát hallottam jó ötleteket, aztán ő is leül végre, sok köszönet nincs benne, mi a fene köze van a sportnak az éhező gyerekekhez? Készül a szöveg, Laci inkább azt írná, hogy országos összefogás, Anikó kiröhögi, na ez megint ilyen hit és becsület! Évának tetszik, Laci szerint eleget sírdogáltak már. Éva és Alekosz összebalhézik az asztalnál. Éva, fogyókúra? Most mit idegesítesz? Mi közöd van hozzá, hogy mennyit eszek? Neked meg olyan borostád van, mint az állat! Gigi csendesíti őket, falra hányt borsó. Az ötletelést bősz magolás követi és láthatjuk a werkfilmet is, igen érdekfeszítő a ki hányszor, hogyan bakizott, mondjuk Gigi és Éva szarógalamb pózát sem értem, azt pláne, Béci miért a zöld állatkára ül, de űdóguk. Béci annyira nem gyökér, hogy súgógép kelljen neki, aztán a riportszobában bevallja, meg kellett jegyeznem két mondatot, és a Jerzsi jobban beszélt, mint én, már nem azért mondom. Én se.  

Köszönöm a képeket S-nek!