Az utolsó hogyvolt csapatmunka szüleménye, amit Llew kollégával közösen követtünk el.
Asgardékhoz tartunk éppen az Odüsszeiával, kedvenc szürke nudistáink 9 év után úgy döntöttek, hogy részt vehetünk egy ottalvós bulin. Persze a meghívás igazi okáról nem tudunk semmit, ami Mitchellt fogadásra ösztönzi, de Teal’c jobban szereti kiverekedni magából az izgalmakat. Vala a hosszú út alatt születésnapi partit szervezett Danielnek, aki nem ma született, de Vala szerint szükséges volt hazudni, mert azt nem hinnék el, hogy ő az ünnepelt. Megint. Sebaj, megérkezünk az Orillához, ahol Thor fel is pattan köszönni. Vala kérdésére Daniel elmondja, hogy a hangjuk alapján különböztetjük meg a szürkéket (ami belső humor, mert Shanks szinkronizálja Thort). Thor nem vacakol sokat, közli, hogy mostantól miénk az Asgardok összes technológiája és tudása, azaz végre valahára megkapjuk az Ötödik Faj címet.
Na már most nem sokáig tart az öröm, ugyanis ezt csak azért teszik, mert hivatalosan is a kihalás szélére sodródtak. Kapunk egy Asgard számítógépet, aminek magján az Asgardok összes lejegyzett tudása és a Funny Alien Abduction Videos első évada található. A magnak saját erőforrása van, szóval nem vágja haza az Ősduracellünket. Ugye az Asgardok klónozással tartják fenn magukat, kidobva ezzel a természetes evolúciót az ablakon, de kaptak cserébe gyógyíthatatlan genetikai betegséget. Viszont nem szeretnének tovább tehetetlenül haldokolni, ezért elpusztítják magukat. Tehát minden, amit az Odüsszeiára szerelnek, az az Asgard faj öröksége. Thor elmondja Samnek, hogy a Mag rendelkezik hologramos Asgard Súgóval, ha valami nem menne, és azt is megosztja, hogy sok szürke szerint nem érdemeltük ki a cuccokat, de az ő tiszteletét és barátság igen, amiért kap is egy nagy ölelést.
Nincs idő könnyes búcsúra, három Ori hajó ugrott be a hagyatéki tárgyalásra és már lövik is az Odüsszeiát. Carter izzítja a hiperhajtóművet, ami természetesen nem menetre kész, Thor pedig egy „Mennetek kell!”-lel elköszön, és a többi szürkével visszatér a felszínre. Az Odüsszeia egy Ori hajóval a nyomában balra el, a másik kettő meg megy, hogy pár asgardot megfosszon az öngyilkosság lehetőségétől. Valaki azonban odalent már a piros gomb fölött tarthatta az ujját, mert alig kapnak be Landryék pár lövést, az Orilla nagy tűzijáték keretében megsemmisül. A kis szürkék semmit nem apróztak el. Az Odüsszeia viszont nem tudja lerázni az üldözőt mielőtt a hipertérbe ugorhatna, így a tábornok parancsot ad a hajó megfordítására, pedig annak az esélyei, hogy túlélnek egy Birodalmi Csillagromboló Ori anyahajó elleni támadást…
Legalább van alkalom tesztelni az asgard fegyvereket, amikkel aztán a tábornok önfeledt lelkendezése közepette szét is lövik a hittérítőket. Lehet menni haza dicsekedni, útközben Carter pedig kedvére játszhat a hiperhajtómű diagnosztizálással. Ehhez azonban ki kell lépni a hipertérből, de amint megteszik, két Ori hajó máris ott terem. Sok lesz a jóból, nyúlcipőt fel és tűnés. Megy a brainstorming, hogy vajon a hírnökök, vagy az Ori érzékeli–e őket, és arra jutnak, hogy megnézik az asgard technológia nélkül is rájuk akadnak-e. Mivel azonban a magot Thor pajtásai hozzádrótozták a hajó minden rendszeréhez, Carternek eltarthat egy ideig, mire lekapcsolja, hogy kiderüljön. Az első megállóban nem is sikerül, azonnal megtámadják őket, így visszaugranak a hipertérbe.
Landryt kezdi zavarni az Oráj anyahajó méretű zabszem a seggükben, de Carter sajnos nem gyorsvonat, minimum fél óra kell neki a mag leválasztásához. Mivel van a közelben egy kapus bolygó, Landry evakuáción és a hajó megsemmisítésén töri a fejét, de Daniel passzolná az utóbbit. Egy óra alatt érnek el a kapuig, szóval addig van idejük kiötölni egy jó tervet a mag és/vagy az Odüsszeia megmentésére, de Sam állítólag többet is tud adni. Megérkeznek a bolygóhoz, lesugározzák a népeket, az óriási zabszemek meg jönnek támadni. Bevetjük ismét az Asgard lézert, ami az utóbbi egy év fejlesztése lehet, különben nem sajgott volna a fartájékunk tavaly év végén. Persze így se jutunk előrébb, az Oráj erőfölényben van, így be kell vetni Sam B-tervét, ami egy időtorzító buborék létrehozása, így az Oráj energialövedék szépen megfagy a téridőben.
Ismerjük a dörgést, idebenn évek telnek el, míg odakint a másodperc töredékei. Carter úgy akarja megbuzerálni a hajót, hogy fázison kívülre mehessenek, csak ugye nincs itt Merlin gépe, egy teljesen újat kell építeni a hajón lévő cuccokból. Nem tudni, meddig fog tartani, de az éléskamra kiszabja a határidőt, mivel csak 3 hónapnyi élelmük van. Landry szerint ez kitűnő alkalom arra, hogy felhozzák magukat papírmunkából. Mitchell ehelyett körbefutja az üres hajót, Daniel Asgard történelmet olvas, Sam pedig dolgozik, de az Asgard Súgó nem könnyíti a dolgát.
Teal’c és a Vala lettek a konyhás nénik, és miközben előbbi dolgozik is, addig utóbbi hangosan elmélkedik azon, hogy az Ori talán átjutott az időtorzító mezőn és most az őrületbe próbálja kergetni őket, mivel ő hangokat hall. Eltelt két hét, Carter pedig tudatja a csapattal, hogy nagyobb szarban vannak, mint gondolták, ugyanis bármilyen megoldást is talál ki, az nem nagyon fog segíteni rajtuk, mivel nem egészen egy másodpercük lesz végrehajtani az időtorzító lekapcsolása és az Ori lövés becsapódása között, az pedig nem elég. A jó hír viszont, hogy az újonnan telepített asgard technológiák egyikének kis módosításával gyakorlatilag megalkotta a replikátort. Nem a sajátjukat, hanem a star trekkes semmiből (na jó, valójában energiából) bármit csináló masinát. Szóval nem kell többet a vízbül kivenni a zoxigént, és lesz friss kaja meg tiszta zokni is.
Telik-múlik az idő, amit Vala egyre nehezebben visel egyedül, így aztán replikál magának egy borzasztó rózsaszín hálóinget, meg egy hozzá illó színű bolyhos bilincset és becsönget Danielhez. Ő viszont egy szó nélkül visszacsukja inkább az ajtót. Lehet Valának inkább Mitchellhez kellett volna mennie, mert az alezredes Teal’c már-már elpüfölésével igyekszik levezetni a fölös energiáit. Carter meg a mentő ötlet helyett azzal szórakozik, hogy csellót replikál magának. Daniel csak olvas és csak olvas, de végül megunja és Valának panaszkodik, hogy szegény kis szürkék csak egy picit tovább szerettek volna élni aztán alaposan belerongáltak a DNS-ükbe. A monológ vége az élet túl rövid gondolat, amit Vala végre ideje szexelniként fordít le magában, de téved. Ezek után Daniel alaposan a lelkébe gázol, mikor kifejti, hogy mennyire nem veszi komolyan a szertelen viselkedésével, majd maga is meglepődik, hogy Vala nem csak szórakozik vele. Szóval összejönnek, szex is lesz, de mi ebből az edzésben megzavart Mitchell-lel együtt csak azt látjuk, amint Vala öltözés közben kijön Daniel szobájából.
Mitchell az összemanipulált növényekkel elöregasszonyosodó tábornokot próbálja győzködni arról, hogy a 302-esekkel kéne elhúzni a hajóról, de Landry elküldi máshová pattogni az ezredest. Telnek a hetek-hónapok, Vala próbál segíteni Carternek, de sajnos visszafelé nem tudják forgatni az időt. Mitchell szerint egyszerű a megoldás, Supermannek nagyon gyorsan köröznie kéne a hajó körül, de mindenki hülyének nézi, mert senkinek sincs humorérzéke. Jöhet egy kis zenés montázs a múló évekről, Landry nem bírja ki, hogy pont az utolsó részben ne legyen erdő, ezért ipari mértékben kezd növényeket nevelni. Vala nappal görkorcsolyázik, esténként viszont Daniel vállán sír. Mitchell a 302-es fülkéjében lel nyugalomra, amikor éppen nem veri szét a szobáját. Teal’c semmit sem csinál, Carter pedig kivágja a francba a holografikus asgardot.
Az idő tovább telik-múlik. Már húsz éve élnek a hajón, ennek megfelelően Mitchellt és Teal’cet kivéve mindenkit öregre sminkeltek, a tábornok és Daniel pedig még Einsteines parókát is kapott. Daniel még mindig Asgard történelmet olvas, hogy ne golyózzon be, Carter pedig szépen megtanult csellózni, de közben - mint bevallja - már feladta a reményt, hogy kiutat talál. Landry azért utolsó szavaival még arra bíztatja, hogy kutasson tovább. Újabb sok-sok év telik el, már Mitchell is Einstein frizurával a fején nézi, hogy az Ori energia lövedék egyre közelebb ér a hajóhoz. Az egyik közös reggeli során, Carter nem túl lelkesen közli a nyugdíjas otthon lakóival, hogy Superman nélkül is megoldotta az idő visszaforgatását. Az ironikus a dologban, hogy a megoldás megtalálása miatt – a nézőpontjuk szerint – 20+x évig fenntartott időtorzító mező annyira lemerítette a ZPM-et és az asgard mag energiaforrását, hogy nem tudnak visszamenni. Hacsak…
…nem gyártanak le kétmilliárd ceruzaelemet. De nem gyártanak, helyette Mitchellnek eszébe jut, hogy már használtak Oráj technológiát energiaforrásként, ami remek, csak nincs belőle a hajón. A hajón kívül, az már más helyzet: a lövedék. A 30 perces csoportos facepalm után Carter elmondja, hogy képtelenség a magba vezetni az energiát, kivéve ha hagyjuk, hogy eltalálja a hajót. Ekkor viszont életbe lépne az ujjakat keresztbe szcenárió, mert nem biztos, hogy az Odüsszeia teljes megsemmisülése előtt aktiválódna az idővisszaforgatósdi. Így is, úgy is halál vár rájuk, szóval kockáztatnak. Az idő a mező létrehozásáig tud visszaforogni, illetve tovább is, de akkor olyan paradoxon lenne, hogy ihaj. Talán egy perccel még ki lehet tolni, ami pont elég lesz arra, hogy valaki megakadályozza Samet a mező létrehozásában. Az eltelt évek alatt Carter megalkotott egy programot, amivel könnyen le lehet választani a magot a rendszerről, ezt rátölti egy kristályra, de valakinek öregnek kell maradni, hogy majd a múltban végrehajthassa a feladatot. Mivel Teal’c még 200 évig úgysem kap nyugdíjat, bevállalja a csapatért.
Daniel és Vala búcsúzóul a másik mondatát befejezve biztosítják egymást, hogy nem azért voltak együtt, mert a hajón ragadtak. Mitchell a hídról figyeli a lövedéket és kiadja a parancsot Carternek. Teal’c kap egy személyi védőmezőt, az Odüsszeiát pedig kettészakítja a lövés. Aztán némi CGI varázslat után megint ott vagyunk, hogy rázkódik a hajó, szikrázik a híd, Daniel és Mitchell pedig közlik, hogy megszűnt a pajzs és a következő lövésnél nekik annyi. Landry Carterrel ordítozik, Teal’c pedig kemény nézéssel időben megakadályozza az időtorzító mező bekapcsolását. Az Ori hajó újra tüzel, az Odüsszeia viszont gond nélkül a hipertérbe ugrik.
Vala később a bázison győzködi Teal’cet, hogy mondja már el mi történt abban az 50-60 évben. Hisz ennyi idő alatt biztosan összejött valakivel. Talán épp Izommal, mert Mitchell-lel csak nem. Esetleg Landryvel? A tábornok érkezik a vezérlőbe, Walter kódolja az első ékzárat, a CSK-1 pedig egy újabb küldetésre készül, miközben a történtekről beszélgetnek. Mitchell úgy véli biztosan begolyózott, míg Daniel megemlíti, hogy Teal’c szerint tanult pár dolgot az asgard tudástárból, mire mind szólás-mondásokat kezdenek sorolni. Carter felveti, hogy nehéz nem kíváncsiskodni, de Teal’cnek biztosan sokkal nehezebb nem beszélni a történtekről, amire természetesen egy „indeed” a válasz. Hetes ékzár rögzítve, megnyílik a járat, hogy Mitchell szerint egy újabb mindennapi galaxismentő küldetésre indulhassanak, amit a csapattagok egy közös „indeed”-del nyugtáznak, majd átlépnek a kapun.
Köszönjük a megtisztelő figyelmet mindenkinek, aki velünk tartott az elmúlt két évben, vagy akár annak egy részében. Remélhetőleg szereztünk pár kellemes percet az olvasóknak.
Facebook kommentek