1963 augusztusa: a Sterling Cooper-nél éppen véget ér a munkaidő, mindenki készülődik hazafelé, vagy nyaralni. Hildy, Pete titkárnője átadja a főnökének az utolsó anyagokat, csak hogy végre elmehessen. Pete az Ebonyt olvassa, úgy tűnik, még mindig érdekli a feketék élete. Hildy a kolleganőivel elmenne egy üdülőközpontba a hétvégére. Pete szerint ott szúnyogok vannak. Hildyt viszont ez nem zavarja. Belép Harry és Paul, Paul Pete kárára udvarolgat Hildynek: „Csak nem akarja magát dolgoztatni azért, mert ő nem megy sehová?” Hildy zavart nemmel válaszol. Pete jó hétvégét kíván, majd egy lesajnáló megjegyzést küld Hildy után, de Harry megvédi a lányt. (elvégre elfogult iránta!)

Felbukkan Ken is: őt is az izgatja, hogy Pete miért van még mindig itt, hiszen Cooper a montanai farmján van, Roger Jane-ben, Don pedig nyaral. Nem nyaral, hanem Hiltonnak utazgat, javítja ki Pete. Harry kifejti, ő még akár dolgozna is, csak elmehessen ilyenkor New Yorkból, de Pete imádja ezt az időszakot. Gyerekként azt hallgatta éjszaka, hogy vágtatnak el a lovak. Ken viszont utálja: ilyenkor csak kövér, szőrös csajok vannak mindenhol, akik a szökőkútba dugdossák a lábukat. Pete megunva a vitát, inkább mindenkit elhív inni. Betty a konyhában épp a víztorony megmentésért próbál támogatókat keresni. Don belép a koszos ingeivel. Betty szól, hogy kiöntött neki egy sört, de Don nem felel.

Don nemrég jött meg Dallasból, ahol egy újabb Hilton szállodát nézett meg. A hotel mosodájában viszont elcserélték az ingét, ezért vett magának újat. „Tegyél panaszt Mr. Hiltonnál!” – javasolja Betty. Don erre azt feleli, hogy Betty is kaphatna pénzt a lobbizásért. („Már eddig is sokat kaptam” – mondja Betty.) Odakint a gyerekek visonganak: szentjánosbogarakat gyűjtenek. Betty javasolja Donnak, hogy csatlakozzon hozzájuk. Pete késő este ér haza az üres lakásba. Ahelyett, hogy kigombolná az ingét, inkább egyben lehúzza az egészet, hogy azután félmeztelenül lezuhanjon a díványra.  Betty a listán szereplő környékbelieket hívja, de hiába: mindenki nyaral.

Egy másik számot próbál hívni, elrontja, ezért lenyomja a villát (emlékszünk még erre?) Ekkor megszólal a telefon. Betty meglepetten szól bele, de kiderül, Dont keresik. Betty behívja Dont, aki a tévé előtt hever. Hilton irodájából keresik. Don a legnagyobb természetességgel kezd Betty névsorára jegyzetelni. Kedd este- Pan Am. Most hová mész? – kérdezi Betty. Connie Rómában akar találkozni Donnal. Betty irigykedni kezd, („Ez jobb mint Dallas”) de Don fanyalog - két napra menne csak. „A Colosseumot csak a taxiból fogom látni!” Betty nyavalyog, hogy el kellett volna utazniuk az olasz tengerpartra, de hát Don sosincs itthon. Don ezt tagadja, aztán előáll egy meglepetéssel: Betty is vele fog utazni!

Betty ellenkezne a baba miatt, de Don azzal győzködi, hogy a Waldorfban fognak lakni! „Szóval „csak” Rómába utazunk!” – mondja pikírten Betty. Don elnézést kér, majd aludni indul. Betty letépi neki a jegyzetét, és tovább telefonál. Másnap reggel Pete a tévé előtt reggelizik, pizsamában. Ezután látjuk, hogy este ruhástul elaludt a díványon: így úszott el a szombati nap. Amikor kilép a lakásból, hogy kidobja a szemetet, sírást hall: egy szőke lány egy elegáns ruhát próbált begyömöszölni a szemétledobóba. A lány Gudrun, a szomszéd Lawrence-ék bébiszittere. A lány kölcsönvette az anya egyik ruháját egy partihoz, de leöntötte, és most ki akarta dobni. Pete azt javasolja, hogy tegye vissza, és fogja a gyerekekre.A lány nem hajlandó erre, elmondja, hogy a család csak jövő csütörtökön jön meg.

Pete erre elkéri a ruhát, megnézi a márkát: Bonwit Teller. Nem igér semmit, de mindent elkövet. Gudrun megköszöni, aztán egész cselédes illendőséggel jóéjt kíván. Peggy másnap reggel jókedvűen ébred, kávézás közben átnézi a postát, majd elhozza Don öltönyét a tisztítóból. Később kiöltözve készül: Sally a tükörben figyeli, ahogy az anyja kirúzsozza magát. A meghallgatáson Bettyék türelmetlenek: Henry Francis sehol, és már éppen következik egy másik tárgyalásra váró ügy! Francine közbe szól, hogy most a víztorony fejlesztésének a kérdése van soron. A házelnök felröhög: az egy régi ügy.

A Bettyékkel levő harmadik nő is gyorsan bemutatkozik a férje nevén (a nyomaték kedvéért), de ekkor Betty nagy örömére megjelenik Henry. A nők bejelentik, Henry pedig Rockefeller PR-osaként bemutatkozva elmondja, hogy a víztorony rossz vízminősége miatt a vizsgálat nem tekinthető véglegesnek, ezért az újabb vizsgálatig halasszák el az átépítést. Henry felkészült: a kormányzó utasítását tartalmazó levélből Henry mindenkinek hozott. A kérés elfogadásra kerül, a nők lelkesen tapsolnak, az elnök rájuk szól, Betty pedig egy köszönöm-öt tátog Henrynek. Politikai mondás: ha nem vagy fölényben, halassz! Francine ismerkedne, de mennie kell. Henry csodálkozik Betty kocsiján, aki kabalából az apja kocsijával jött.

Henry meghívná Bettyt egy kávéra, de a nőnek is indulnia kell. Bettynek ismét hálálkodik, mire Henry csak azt mondja, hogy ő mindent megtesz olyankor, ha fontos neki valami. Vagy valaki. Betty erre nem tud mit mondani, beül a kocsiba. Henry lehajol hozzá. Bármennyire is tiszták a szándékai, mindent bevet, hogy megkapja Bettyt. „Láttam odabent, hogy milyen boldog volt. Azt kérdeztem, Istenem, vajon tettem ehhez én is valamit?” Majd megcsókolja a nőt. Betty elindul, és hosszan néz hátrafelé a tükörben. Odahaza Don csomagol, Betty hazaér. Merengve iszik. Donnak feltűnik, hogy a neje ragyog a boldogságtól, még egy apró győzelmi táncot is lejt, de amikor Don megöleli, egészen más arcot vág.

Betty elmeséli, hogy ehhez Henry segítsége is kellett, Betty hű diákként szinte szó szerint idézi új tanárát. Éjjel Betty ébren fekszik, majd felébreszti Dont, hogy közölje, ő is szeretne menni. Pete az áruházban vár valakire, aki megoldhatná a ruha problémát. Egy hölgy jön elő az irodából, és rögtön azt hiszi, hogy Pete csak a wc-t keresi. Mikor Pete előveszi a ruhát, a nő először rávágja, hogy nem tudja visszavenni, majd közli, hogy nem tudja, hogy tartanak-e még ebből a ruhából. Pete a főnököt kéri, a nő értetlenkedik, Pete leteremti, a nő egy mosollyal el. Pete a ruhával a hóna alatt megfordul. Női léptek kopogása, és egy szolgálatkészen csilingelő hang: „Miben segíthetek?” Pete megfordul, és:

Joan áll vele szemben! Itt dolgozik most részlegvezetőként. (Egész más hangon szólalt meg, mint az irodában.) Zavart párbeszéd után Pete ismét előáll a meséjével a borfoltról, amiben Trudyra és magára fogja az ügyet. Joan egyből látja, hogy ez nem Trudy mérete. Joan ír egy cetlit, amivel Pete kaphat egy újat az elrakott ruhákból. Ingyen. Pete kétszer is Joan hogyléte felől érdeklődik, Joan szerint Greg most pszichiáter akar lenni. Végül Joan diszkrécióját kéri, Hát persze, feleli Joan. Don és Betty megérkeznek a római Waldorfba. Mindketten kimerültek. Betty a szagokra panaszkodik, Don alig áll a lábán. Don elmegy megnézni mi a helyzet, Betty rágyújtana, mire azonnal ott terem egy olasz úr, hogy tüzet adjon.

Betty itt gyakorlatilag otthon érzi magát: kiválóan beszél olaszul. A boy meg is dicséri. Don zavartan odaad neki két dollárt borravalónak. Betty sokallja az összeget, majd az ablakhoz lépve, elámul a kilátástól. Megszólal a telefon, Betty olaszul szól bele. A vonal túlsó végén, az öreg Hilton válaszol zavartan. Végre találkoznak, jegyzi meg, és kéri, nyugodtan dolgoztassák meg a személyzetet, hiszen ezért vannak itt! Egyébként azért nem kaptak lakosztályt, hogy Don láthassa, milyen szobát kap a legtöbb ember. Később Bettyék együtt pihennek az ágyon, majd Betty felébred, és időpontot kér a szálloda szépségszalonjában. Odahaza Francine Carlára bízza a fiát, mert a bizottság hirtelen összehívott egy gyűlést.

Rómában Betty magasra tornyozott hajjal, és nagy fülbevalókkal leül egy kávézó külső terén. Két olasz fickó kiszúrja, ahogy rendel, és egyből rászállnak – angolul, de Betty tartja magát az olaszhoz. A két férfi kétféle technikával támad: a nápolyi felajánlja, hogy körbeviszi a városban, a római tüzet ad, és kitör belőle a költő: „Ha cigaretta lennék a szádban, meghalnék a boldogságtól.” Megérkezik Don, és felmérve a helyzetet, eggyel arrébb ül, majd whiskeyt kér. A nápolyi ürge beszól, a római pedig milliomosnak nézi Dont. Don és Betty játékosan flörtölni kezdenek, erre a két fickó feladja és lelépnek. Végül Connie szakítja félbe őket: egy kézcsók, egy bók – „Maga pofátlanul szerencsés!” – mondja Donnak. Betty felnevet.

Donék késő este érnek vissza a szobájukba, Betty teljesen lelkes Connie-tól! „Imád téged!” Csókolódzni kezdenek – Betty külseje, vagy a helyszín varázsa? Mind a ketten felizgulva az ágyban kötnek ki. Odahaza Sally az egyik szomszéd fiúval autókáznak a fürdőkádban egy papás mamás címén. Sally gondol egyet, és meg is puszilja Ernie-t. Bobby az ajtóban kukucskál, az amerikaiak gyerekek szerelmes gúnydalát énekli, amitől Sally kiviharzik a kádból. Átrohannak a szobába, ahol Sally leteperi az öccsét, és ütni kezdi, amíg Carla szét nem választja őket. Sally ekkor aljas lány-trükkel él (ő ütött meg először!) de mikor Bobby a csókra hivatkozik, látszik, milyen indulatok vannak a lányban, mert hasba akarja vágni.

Pete egy dobozzal áll Lawrence-ék ajtaja előtt. Gudrun nagyon meghatódik a ruhán. „Nem ünnepeljük meg?” – ajánlkozik Pete. (Mindezt azok után, hogy a lány egy buliban öntötte le a ruhát…) Pete még a német nemzeti italok fogyasztására is hajlandó, de a lánynak már van barátja. Végül Gudrun egy apró puszit nyom Pete arcára. Tanult reklámosként a lakásába visszatérve Pete egyből inni kezd, majd kissé részegen ismét bekopog. „Elég sok nehézségembe került, hogy megszerezzem ezt a ruhát, ezért az a legkevesebb, hogy láthatom rajtad!” Gudrun beengedi Pete-et, ám miután bementek a lány szobájába, Pete már nem engedi ki a lányt. Gudrun arcán látszik, hogy nem akarja, de tudja, máshogy nem szabadul.

Másnap reggel Dont a telefon ébreszti: Connie az, aki együtt akar vele reggelizni. Betty ekkor lép ki a zuhany alól, és a kezével jelzi, hogy azt akarja Don maradjon itt. Ezt megerősítendő, egy szál törülközőben gyorsan mellé bújik, Don pedig azt hazudja, hogy Betty már rendelt reggelit a szobájukba. „Akkor majd számoljatok be róla, hogy milyen volt!” – feleli Connie. Egy rövid csókolódzás után Don mégiscsak ott hagyja Bettyt, aki kis gondolkodás után bemegy Don után a fürdőszobába, hogy legalább ott megkapja, amit akar. Már este van, mikor hazaérnek, Carla fogadja Bettyt a kis Gene-nel. Minden rendben, mondja először, aztán azt javasolja: beszéljenek majd Sallyvel. Carla nem akarja maga elmondani.

Don inkább megnézi a postát. Carla végigmeséli a történetet. „Szerintem csak hiányolták magát.” „Szép is volna!” – feleli Betty, aki viszont a legkisebb gyerekét hiányolta. Pete egyedül vacsorázik, mikor csengetnek. Ed Lawrence az, a szomszédból. Ed megkérdezi, itthon van-e Trudy, majd a lakásba belépve rögtön a tárgyra tér. Tudod, van az a német bébiszitterünk. „Nem nem tudtam.” feleli Pete. „De tudod.” Pete megrémül. De a pasas lévén, hogy ő is férfi, megértő. Mindenesetre kifejti: „Nehéz olyan pesztonkát találni, akit a feleségem is elvisel. Szóval keress másikat, és lehetőleg az épületen kívül.” Pete lesújtva áll.Draperék konyhájában Bobby egy nagy Pan Am modellel repked az ebédlőasztalnál.

Sally egy könyvbe írogat. Betty megáll a lánya mellett, aki az ellene felhozott vádakra először némát tettett, majd tagad. Betty megfenyegeti: ha nem uralkodik magán, elkezdi elkobozni a cuccait! Sally bocsánatot kér az öccsétől. Ekkor lép be Don az engedékeny, és értetlen apa. Bedobja a strand ötletét, Betty enged, de már nyúl is a cigi után. De most Don gyújtja meg. Huncutul összemosolyognak, mégis, mikor Betty a távozó férje után néz, látjuk, hogy a dolog már nem az igazi. Pete Trudyval együtt lép a liftbe, de mielőtt elindulnának, belép Gudrun a Lawrence gyerekekkel. Pete megdermed, Gudrun gyorsan elfordul. „És hogy érezzük magunkat ezen a nyáron?” – kérdezi Trudy a gyerekektől, de Gudrun válaszol helyettük.

A lakásba beérve Trudy (nagyon szexi itt!) nagyon ki van éhezve az ő kis agglegénykéjére. Trudy nagyon bújna de Peter lefagy. „Mindig akkor vágsz ilyen bűntudatos képet, ha kisgyerekeket látunk” – mondja, majd hozzáteszi, ő azt akarja, amit Pete akar. Pete a sírással küszködik, de nem bírja bevallani ami történt, úgyhogy Trudy végül dühében bezárkózik egy szobába. Betty otthon belép a nappaliba, meglátja a díványát, lehívja Sallyt. Betty végre értelmesen szól a lányához, (nem úgy mint a Barbie babánál), és jó tanáccsal látja el: „Ne te csókolj. A fiúk csókolnak majd téged. Sok első csókod lesz. Minden csók, ami utána jön csak annak az árnyéka lesz.” Sally közli, hogy már késő, ő már túl van a csókon.

Este Trudy pazar vacsorával várja a férjét. Pete zavartan ül le. Trudy a bevásárló körútját kezdi mesélni, mikor Pete félbeszakítja és némi hallgatás után arra kéri Trudyt, hogy többet ne menjen el nélküle. „Jó.”– feleli némi hallgatás után a nő, majd arra kéri Pete-et, meséljen az ő napjáról az irodában. Pete erre elmondja, hogy ketchup-pal töltött lufival lövöldöztek odabent. Draperéknél Francine egy ötdollárost küld Carlának a gyerekvigyázásért, majd elmondja: a városháza végül megfúrta Bettyék kérelmét, de Betty már nem tud meg többet mert a barátnőjét már római nyaralás érdekli. Betty mosolyog, erre Francine-ben is feltör egy régi gyerekmentes kiruccanás emléke. Ezután hirtelen visszatér a víztározó kérdésére.

„Most aztán tudsz megint lobbizni!” – mondja huncut utalgatással a nő. Betty kijelenti, hogy ezt már tisztázták Henry-vel. Francine Madridról álmodozik, de ott Betty nem volt még soha. Közben hazaérkezik Don. Francine indul is: „Úgy hallom, nagyon ki vagytok merülve.” – mondja, az arcán továbbra is huncut mosollyal. A hálószobában Don magához húzza Bettyt, de a nő ideges: utálja a környéket és a barátait. Majd újra elutazunk, mondja Don, és egy, a Colosseumot ábrázoló karkötődíszt ad Bettynek. De Betty nem örül neki: „Legalább lesz mit nézegetnem, mikor arról mesélek, hogyan mentünk el Rómába.” Don leforrázva áll.