A legújabb epizód kedvenc kopasz kukkoló barátunkkal foglalkozik, szóval ez már csak jó lehet. Viszont a Megfigyelővel valami nem stimmel, hiszen nem hasonlít a régire, ráadásul míg régebben a „nem avatkozunk közbe” szabályt követték, most rögtön a rész elején elrabol egy fiatal lányt, levakuz pár embert a villanós pisztolyával, kiderül róla, hogy golyóálló, és kézrátétellel képes kocsit beindítani. Mi a fene folyik itt, emberek?!

Jaj, ne, már megint itt van Olivia unokahúga! A feledhető nevű kislány elvileg a nénikéjével töltené a napot a vidámparkban, de ekkor jön a hívás az ügyről, úgyhogy el kell napolniuk a bulit. Irány a Bishop-ház, melyben a kora reggeli órák ellenére nagy a nyüzsgés, Walter kétségbeesve próbálja kitalálni, mi a kedvenc málnashake-jének a receptje, mivel a fagyizó, ahol árulták, bezár. De vissza a Megfigyelőkhöz. Walter nem sok mindent tud mondani a kopaszról, csak amit már mi is tudunk. Mikor még Peter gyerek volt, kocsival egy jeges tóba zuhantak, és a Megfigyelő utánuk ugrott. Astrid robog be a biztonsági kamerák felvételével, amin egyszerre több dolog is feltűnik a csapatnak. Egyrészt ez a Megfigyelő nem az a Megfigyelő, akit eddig is ismertünk, ergo több is van belőlük, másrészt pedig, hogy a kopaszok képesek csak úgy elkapni a pisztolyból kilőtt golyókat.

Eközben egy motelben a gonosz Megfigyelő megkötözi az elrabolt lányt, Christine Hollist, majd egy kis utánzós mókát követően beköti a száját, felteszi kalapját és távozik. A laborban Walter elmélyülten nyalogat valamit, amiről inkább nem szeretném tudni, micsoda, mikor felbukkan Peter a Megfigyelő noteszével, amit az a parkban hagyott az emberrablás előtt. Az egyik lapon mintha vér lenne, ami Walter szerint enyhén narancsos árnyalatú, ez utalhat vérzékenységre. Peter újfent megkérdezi az apját, nem tudja-e véletlen, annak idején miért mentette meg őket a kopasz, ám Walter rövid habozást követően csak a fejét rázza. Peternek nem tűnik fel a nyilvánvaló hazugság, így továbbszalad Astridhoz, aki nyelvészzseniként értetlenül áll a noteszbeli írás előtt, mivel a vastag irományban egyetlen ismétlődő írásjegyet sem talált, ami nélkül még a számítógépek sem képesek semmit kisilabizálni. (Walter ezalatt elmélyülten olvasgatja mögöttük a noteszt.) Astridnak viszont feltűnik, hogy már mások is vizsgálták ezt az írásmódot, úgyhogy ugrunk is a Massive Dynamicbe.

Hát persze, hogy a mi régi kedves ismerősünk, Brandon munkálkodott a rejtélyen, az a tudós, aki anno Ál-Charlie-t is lebuktatta az arcfelismerő progijával. Brandon először azzal jön, hogy a Megfigyelők által használt karakterek némelyike felbukkan az emberiség első írásos emlékeiben, aztán fametszeteket, festményeket és fotókat mutat annak bizonyítására, hogy a Megfigyelők több száz éve is jelen voltak a fontosabb események helyszínén. Időutazók, tippel Olivia, de Brandon nem teljesen osztja a véleményét. Mindig jelen vannak és megfigyelik az időt. Nicsak, itt a mi Megfigyelőnk, aki egy másik, idősebb és kövérebb, ám nem kevésbé kopasz társával éppen durván fűszerezi az éttermi kaját, mikor betoppan egy harmadik, aki rossz híreket hoz: Augusztus elrabolt egy lányt, akinek pedig egy bizonyos repülőn kellett volna ülnie. Rácsörögnek Donaldra, aki a Megfigyelő mobilján feltűnő három zöld és egy piros lámpácskára pillantva rögtön kocsiba vágja magát, bekapcsolja a hordozható nyomtatóját, és miközben az kiböfögi magából Christine Hollis fotóját, megtölti fegyverét és hangtompítót szerel rá.

Peter és Olivia ellátogatnak Christine lakására, ahol egy barátnőjét találják, mivel amíg a lány Olaszországban lett volna, addig ő költözött a lakásba. Livvie elkéri Christine útitervét, addig Peter talál egy képet a kis Christine-ről a szüleivel. A barátnő elmeséli, hogy Christine-nek ez az utolsó képe róluk, mivel a fotó elkészülte után nem sokkal meghaltak egy földrengésben. Mikor a barátnő elmegy megkeresni az útitervet, Peter Olviának is megmutatja a képet. A boldogan mosolygó család mögött a távolban ott áll egy Megfigyelő. Christine már éppen kiszabadulna, mikor visszaér Augusztus némi kínai kajával. Leveszi a kendőt, amivel eddig bekötötte a lány száját, mire Christine rögtön felteszi az első evidens kérdést: miért? Augusztus azt feleli, inkább megmutatja, aztán bekapcsolja a tévét. Ezalatt Peter és Olivia már a kocsiban ülnek, és Elláról (az unokahúg neve), az elmaradt vidámparki túráról, valamint arról cseverésznek, hogy vajon miért követi a Megfigyelő Christine-t húsz éve. A beszélgetést a rádió zavarja meg, melyben bemondják, hogy két órával a célja előtt lezuhant a Boston-Róma vonalon repülő 821-es járat, túlélő nincs. Az útiterv szerint Christine ezzel a géppel akart Olaszországba utazni. Maga Christine is kábán pislog a tévére, aztán Augusztusra, aki megmentette az életét azzal, hogy elrabolta. Megkérdezi tőle, honnan tudta, de Augusztus nem felel, csak annyit mond, hogy a lány még nincs biztonságban, aztán egy gyors bocsánatkérést követően ismét beköti a száját (ami ellen a lány ez alkalommal nem is ellenkezik), majd távozik.

Időközben Walter már egy egész kis szótárat állított össze a Megfigyelő notesze alapján, mikor befut Astrid a lapon talált „vérminta” elemzésének eredményével. Nos, a cucc nem vér volt, hanem chiliszósz, viszont a jó hír, hogy egy piszok erős fajta, ami nem mindenhol kapható. Astrid elvonul paprikakeresőbe. Augusztus meglátogatja társait, akik azóta is ugyanabban az étteremben ücsörögnek. Mikor rákérdeznek, miért avatkozott közbe, azt feleli, már máskor is tettek ilyet. Erre a mi Megfigyelőnk azt feleli: csak hogy helyrehozzuk saját hibáinkat. Augusztus szerint a lány különleges, mire jön a válasz: mind azok. Augusztus mégis tovább köti az ebet a karóhoz, hiszen a lánynak elvileg nincs jövője, mivel meghalt volna a repülőn, ő mégis úgy látja, mintha nagyon fontos volna. Az öreg, kövér megfigyelő úgy véli, Augusztus előrelátása hibás, a lánynak vesznie kell, még jó, hogy már le is van vajazva az ügy. Ezt hallva Augusztusnak nagyra nyílik a szeme.

Olivia sem érti, mitől más Christine, mint a többi átlagos lány, pedig nagyon szeretné megtudni. Astrid kutakodása eredményes volt, három étterem rendelt a Királykobra chiliből, plusz egy magánszemély. Peter és Livvie már kapja is a kabátját, hogy kimenjenek a címére, Cambridge-be. Walter ideges lesz a város hallatán, aztán a másik kettő távozása után ráveszi Astridot, hogy hozzon neki cseresznyét a piacról, hátha az a málnashake titkos adaléka. Amint magára marad azonban, ő is felkerekedik a notesszel. Donald megérkezik Augusztus lakására, ám a jóllakott óvodásra emlékeztető fickó hiába hadonászik a pisztolyával, semmit nem talál, leszámítva egy felhúzható cintányéros majmot, meg egy falat, ami Christine fotóival van kitapétázva. A telefonkönyvben aztán megleli a motel címét, pont jókor, ugyanis megérkezik Peter és Olivia. Egy rövid bunyót követően Donald elmenekül. Közben Walter találkozik Augusztussal, az ugyanis üzenetet hagyott neki a noteszben. Walter rögtön letámadja a kopaszt: kérem, ne vegye el a fiamat! Megállapodtam a barátjával, tudom, hogy amit tettem az rossz, de… eddig jut, mikor Augusztus közbevág: nem ezért hívta, szeretné a segítségét kérni. Walter csak egy tanáccsal tud szolgálni, ha nem sikerül ész érvekkel meggyőznie a többieket, hogy ne öljék meg Christine Hollist, tegye őt fontos személlyé, aztán viselje a következményeket.

Augusztus visszamegy a motelbe, ahol eloldozza Christine-t, és megkérdi tőle, megbízik-e benne. Igenlő választ kap, úgyhogy a kopasz rátér a teendőkre. Peter felteszi a kérdést, amit mi is kérdezünk már az első évad óta: mit keresnek a Megfigyelők? Mert az egy dolog, hogy mi keressük őket, de vélhetően ők is valamit, ezért tűnnek fel folyton. Megcsörren Olivia mobilja, valaki látott egy motel közelében valakit, aki hasonlít az Augusztus lakásában látott férfi személyleírására. Donald tényleg a motelnél jár, meg is találja Augusztus szobáját, de Christine már nincs ott, a kopasz meg egy impulzuslövéssel fogadja. Fogócska kezdődik, közben begördülnek Oliviáék is. Augusztust meglövi Donald, de aztán ismét menekülőre fogja az FBI-osok elől. Olivia a nyomába ered, Peter addig Augusztushoz szalad, hogy megnézze, jól van-e, ám Auguszus a markába nyomja villanós pisztolyt. Donald már éppen becserkészné Oliviát, mikor Peter lelövi Donaldot, aztán ijedtében még Livvie is belepumpál néhány golyót a magasból alázuhanó férfiba. Ő meghalt, Augusztusnak viszont nyoma veszett, csak a kalapja maradt a parkoló aszfaltján. Olivia beszalad a szobába, ahol az ágy mögé rejtőzve meg is találja Christine-t, aki rögtön Augusztus felől kérdez.

A mi Megfigyelőnk vitte el a helyszínről Augusztust. Újra rákérdez, hogy miért pont a lány, és a kopasz most már konkrétabb válasszal is tud szolgálni. Látta, mikor Christine szülei meghaltak, és a lány sírt, mégis bátor maradt. „Azt hiszem, szeretem őt”, mondja, majd felteszi a kérdést, hogy most már biztonságban van-e Christine. „Igen”, hangzik a felelet. „Azzal, hogy miatta halt meg egy közülünk való, fontossá tetted.” Augusztus erre nem mond semmit, de egy könnycsepp gördül le az arcán. Christine próbálja feldolgozni a történteket, s hogy ebben segítsen, Walter átad neki egy plüssmackót, amit Augusztus küldött a lánynak általa. Míg Christine könnyek között markolássza a macit, amit az apja nyert neki még a halála előtt, Walter arról is biztosítja, hogy már biztonságban van. Amint távoznak a lánytól, Peter kérdőre vonja az apját, hogy az miért nem szólt, hogy találkozott a Megfigyelővel. Walter nem érti a fia kirohanását, hiszen épp most szólt, és előbb vagy utóbb, de úgyis megismeri a válaszokat.

Broyles elmeséli Oliviának, hogy a füles Donaldról és a motelről a motelből érkezett, szóval valószínűleg maga Augusztus értesítette őket, mivel sejtette, hogy egyedül nem fog boldogulni. Végül Ella és Olivia mégis eljutnak a vidámparkba, sőt, még a hullámvasútra is felülnek annak ellenére, hogy Livvie majd’ összecsinálja magát a félelemtől. Míg a lányok sikongatva kacagnak, a mi Megfigyelőnk, meg az öreg távolról figyelik őket. „Milyen boldog!”, jegyzi meg a kövér. „Kár, hogy nehéz idők várnak rá.”